Ásza király tettei 14
Ásza azt cselekedte, ami jó és kedves volt az ő Istenének színe előtt: leromboltatta az idegen istenek tiszteletére szolgáló oltárokat és a magaslatokat,
összetörette az emlékoszlopokat és kivágatta a berkeket.
Meghagyta Júdának, hogy keresse az Urat, atyái Istenét és teljesítse a törvényt s minden parancsot. Eltávolította Júda valamennyi városából az oltárokat és az istentiszteleti helyeket és békében uralkodott. Majd megerősített városokat építtetett Júdában, mert nyugta volt és az ő idejében nem támadtak háborúk, mivel az Úr békességet adott.
Azt mondta Júdának: »Építsük ki ezeket a városokat, vegyük körül azokat fallal, erősítsük meg őket tornyokkal, kapukkal és zárakkal, amíg nyugta van mindennek a háborúktól. Kerestük ugyanis az Urat, atyáink Istenét és ő békességet adott nekünk körös-körül mindenfelől.« Ezért építettek és az építést nem is akadályozta meg semmi sem.
Ászának Júdából háromszázezer, pajzsot és lándzsát viselő embere, Benjaminból pedig kétszáznyolcvanezer pajzsosa és íjásza volt a seregében: ezek valamennyien igen vitéz emberek voltak.
8Kivonult azonban ellenük az etióp Zára, ezerszer ezer emberből álló seregével és háromszáz szekérrel, és el is jutott egészen Máresáig. Ásza erre ellene vonult és a Máresa mellett levő Szefáta völgyben csatarendbe állította seregét.
Majd segítségül hívta az Úr Istent: »Uram, neked nem okoz különbséget, hogy kevés vagy sok ember által nyújtasz-e segítséget. Segíts meg minket, Urunk, Istenünk, mert benned s nevedben bízva vonultunk ki e sokaság ellen. Uram, te vagy a mi Istenünk, ne győzedelmeskedjék rajtad ember!« Erre az Úr megrémítette az etiópokat Ásza és Júda előtt, és az etiópok megfutamodtak. Ásza és a vele levő nép egészen Geráráig kergette őket. Az etiópok mind egy szálig elestek, mert az Úr verése és seregének támadása eltiporta őket. Így ők sok zsákmányt ejtettek, és megverték Gerára körül az összes várost, mert nagy félelem szállta meg valamennyit. Kifosztották a városokat és sok zsákmányt hordtak el belőlük, 14sőt a juhaklokat is lerombolták, és végtelen sok juhot és tevét szereztek. Aztán visszatértek Jeruzsálembe.
A szövetség megújítása 15 Azarját, Oded fiát ekkor megragadta az Isten lelke. Kiment Ásza elé és azt mondta neki: »Hallgass meg engem Ásza, s egész Júda meg Benjamin! Az Úr veletek van, mivel vele voltatok. Ha keresitek őt, megtaláljátok, ha azonban elhagyjátok, elhagy titeket. Sok nap fog elmúlni Izraelben, az igaz Isten tisztelete, tanító pap és törvény nélkül. Ha majd azonban nyomorúságukban visszatérnek az Úrhoz, Izrael Istenéhez s keresik őt, meg fogják találni. Abban az időben nem lesz békességük a kivonulóknak és a visszatérőknek, hanem mindenfelől félelem lesz a föld valamennyi lakója között: mert harcolni fog nemzet nemzet ellen és város város ellen, mert az Úr mindenféle nyomorúsággal fogja háborgatni őket. Ti tehát legyetek erősek, és ne ernyedjen el kezetek, mert meglesz munkátok jutalma.«
Amikor ezt Ásza meghallotta – nevezetesen Azarja prófétának, Oded fiának szavait és jövendölését – nekibátorodott és eltávolította a bálványokat Júda egész földjéről és Benjaminból s azokból a városokból, amelyeket Efraim hegységén elfoglalt, és megújította az Úr oltárát, amely az Úr előcsarnoka előtt volt. 9Majd egybegyűjtötte egész Júdát és Benjamint s velük az Efraimból, Manasszéból és Simeonból való jövevényeket; sokan átmenekültek ugyanis hozzá Izraelből, mert látták, hogy az Úr, az ő Istene vele van.
Amikor aztán egybejöttek Jeruzsálemben, a harmadik hónapban, Ásza királyságának tizenötödik esztendejében, áldozatul levágtak az Úrnak azon a napon szerzeményeikből és zsákmányukból, amelyet hoztak, hétszáz marhát és hétezer kost. Aztán hozzálátott a szövetség megújításához, hogy teljes szívükből és teljes lelkükből az Urat, atyáik Istenét keressék: ha valaki, így szólt, nem keresi az Urat, Izrael Istenét, haljon meg az, akár kicsi, akár nagy, akár férfi, akár nő. Meg is esküdtek erre az Úrnak, fennszóval, ujjongással, trombitaszó és harsonazengés közepette, átok terhe alatt mindazok, akik Júdában voltak. Mivel teljes szívből esküdtek meg s teljes akarattal keresték őt, azért meg is találták és az Úr nyugalmat adott nekik körös-körül mindenfelől.
Sőt Maákát, Ásza király anyját is megfosztotta a királynői méltóságtól, mert Astarte bálványokat készített a berekben: ő ezt egészen összetörette s darabokra zúzva elégettette a Kedron völgyében. A magaslatok ugyan megmaradtak Izraelben, de Ásza szíve tökéletes volt egész életében. Azt, amit atyja és ő fogadott, az ezüstöt, az aranyat, az edényeket s a különböző tárgyakat, bevitte az Úr házába. Háború aztán nem volt Ásza uralkodásának egészen harmincötödik esztendejéig.
Ásza háborúja az északi országrész ellen 16 Uralkodásának harminchatodik esztendejében azonban felvonult Bása, Izrael királya Júda ellen és fallal körülvette Rámát, hogy senki se tudjon nyugodtan kimenni vagy bejönni Ásza országából.
Erre Ásza kihozta az ezüstöt meg az aranyat az Úr házának kincstárából meg a király kincstárából s elküldte Benadádnak, Szíria királyának, aki Damaszkuszban lakott, ezzel az üzenettel: »Szövetség van közöttem és közötted s atyám s atyád is jóban voltak. Azért küldök neked ezüstöt és aranyat, hogy bontsd fel azt a szövetséget, amelyet Básával, Izrael királyával tartasz és intézkedjél, hogy elvonuljon tőlem.« Amikor ezt Benadád megtudta, elküldte hadvezéreit Izrael városai ellen és azok megverték Áhiont, Dánt, Ábelmaimot s Naftali valamennyi fallal övezett városát. Amikor ezt Bása meghallotta, abbahagyta Ráma kiépítését és beszüntette munkáját. Erre Ásza egybegyűjtötte egész Júdát s elhordták Rámából a követ és a fát, amelyet Bása az építésre előkészített, és kiépítette belőle Gibeát és Micpát.
Ugyanebben az időben elment Hánáni próféta Ászához, Júda királyához, és ezt mondta neki: »Mivel Szíria királyában bíztál s nem az Úrban, a te Istenedben, azért szabadult meg Szíria királyának hadserege kezedből. Nemde az etiópok s a líbiaiak sokkal több szekérrel, lovassal s nagyobb sokasággal támadtak, s azokat, minthogy bíztál az Úrban, kezedbe adta? Az Úr szeme nézi ugyanis az egész földet s erőt ad azoknak, akik teljes szívvel bíznak benne. Oktalanul cselekedtél tehát és azért mostantól fogva háborúk támadnak ellened.« Erre Ásza igen megharagudott a látnokra és megkötöztette, mert igen megharagudott emiatt a dolog miatt; ugyanakkor sokakat megöletett a népből.
Ásza halála Ásza első és utolsó dolgai meg vannak írva Izrael királyainak könyvében.
Uralkodásának harminckilencedik esztendejében Ásza súlyos lábbajba esett, de betegségében sem kereste az Urat, hanem inkább az orvosok tudományában bízott. Uralkodásának negyvenegyedik esztendejében aztán aludni tért atyáihoz és meghalt. A sírjába temették, amelyet a Dávid-városban vágatott magának: fekvőhelyére helyezték, amely tele volt illatszerekkel s a kenőcskészítők mesterségével készített, parázna asszonyok által használatos kenőcsökkel s nagy pompával illatszereket égettek felette.
Jozafát uralkodása 17 Helyette fia, Jozafát lett a király. Ő megerősítette magát Izraellel szemben, számos vitézt helyezett Júda valamennyi, fallal övezett városába, és őrseregeket rendelt Júda országába és Efraim azon városaiba, amelyeket atyja, Ásza elfoglalt.
Az Úr Jozafáttal volt, mivel ő atyjának, Dávidnak első útjain járt és nem vetette reményét a Baálokba, hanem atyja Istenébe s annak a parancsai szerint járt és nem Izrael vétkei szerint. Ezért az Úr megerősítette a királyságot az ő kezében, és egész Júda ajándékot adott Jozafátnak, úgy, hogy gazdagsága végtelen, dicsősége pedig nagy lett. Minthogy szíve bátor lett az Úr útjain, a magaslatokat és a berkeket is eltávolította Júdából.
7Uralkodásának harmadik esztendejében aztán elküldte főemberei közül Benháilt, Abdiást, Zakariást, Natanaelt és Mikeást, hogy tanítsanak Júda városaiban, és velük a leviták közül Semeját, Natanját, Zábadja, Aszaél, Semirámót, Jonatán, Adoniás, Tóbiás és Tóbadoniás levitákat, s velük Elisáma és Jórám papokat. Ezek tanították is a népet Júdában: velük volt az Úr törvényének könyve és bejárták Júda valamennyi városát és oktatták a népet.
Ezért az Úr megrémítette a föld mindazon országait, amelyek Júda körül voltak, úgy, hogy nem mertek hadra kelni Jozafáttal. Még a filiszteusok is hoztak ajándékokat és adópénzt Jozafátnak, az arabok pedig aprómarhát, hétezer-hétszáz kost és ugyanannyi kecskét hoztak.
Így Jozafát mindig nagyobb és egyre hatalmasabb lett. Júdában toronyszerű házakat és fallal övezett városokat építtetett, 13és sok dolgot csináltatott Júda városaiban. Jeruzsálemben harcos és erős férfiai is voltak: ezeknek a száma, családjuk és nemzetségük szerint a következő volt. Júdabeli hadvezérek voltak: Adna vezér, s vele háromszázezer vitéz, utána következett Johanán vezér, s vele kétszáznyolcvanezer ember, utána Amaszja, Zekri fia következett, aki az Úrnak szentelte magát, s vele kétszázezer vitéz. Ez után következett Eljáda, a vitéz harcos, és vele kétszázezer íjász és pajzsos. Utána következett Jozábád s vele száznyolcvanezer hadra felszerelt ember. Mindezek a király rendelkezésére álltak, nem számítva azokat, akiket a fallal övezett városokba, egész Júdába helyezett.
Meghagyta Júdának, hogy keresse az Urat, atyái Istenét és teljesítse a törvényt s minden parancsot. Eltávolította Júda valamennyi városából az oltárokat és az istentiszteleti helyeket és békében uralkodott. Majd megerősített városokat építtetett Júdában, mert nyugta volt és az ő idejében nem támadtak háborúk, mivel az Úr békességet adott.
Azt mondta Júdának: »Építsük ki ezeket a városokat, vegyük körül azokat fallal, erősítsük meg őket tornyokkal, kapukkal és zárakkal, amíg nyugta van mindennek a háborúktól. Kerestük ugyanis az Urat, atyáink Istenét és ő békességet adott nekünk körös-körül mindenfelől.« Ezért építettek és az építést nem is akadályozta meg semmi sem.
Ászának Júdából háromszázezer, pajzsot és lándzsát viselő embere, Benjaminból pedig kétszáznyolcvanezer pajzsosa és íjásza volt a seregében: ezek valamennyien igen vitéz emberek voltak.
8Kivonult azonban ellenük az etióp Zára, ezerszer ezer emberből álló seregével és háromszáz szekérrel, és el is jutott egészen Máresáig. Ásza erre ellene vonult és a Máresa mellett levő Szefáta völgyben csatarendbe állította seregét.
Majd segítségül hívta az Úr Istent: »Uram, neked nem okoz különbséget, hogy kevés vagy sok ember által nyújtasz-e segítséget. Segíts meg minket, Urunk, Istenünk, mert benned s nevedben bízva vonultunk ki e sokaság ellen. Uram, te vagy a mi Istenünk, ne győzedelmeskedjék rajtad ember!« Erre az Úr megrémítette az etiópokat Ásza és Júda előtt, és az etiópok megfutamodtak. Ásza és a vele levő nép egészen Geráráig kergette őket. Az etiópok mind egy szálig elestek, mert az Úr verése és seregének támadása eltiporta őket. Így ők sok zsákmányt ejtettek, és megverték Gerára körül az összes várost, mert nagy félelem szállta meg valamennyit. Kifosztották a városokat és sok zsákmányt hordtak el belőlük, 14sőt a juhaklokat is lerombolták, és végtelen sok juhot és tevét szereztek. Aztán visszatértek Jeruzsálembe.
A szövetség megújítása 15 Azarját, Oded fiát ekkor megragadta az Isten lelke. Kiment Ásza elé és azt mondta neki: »Hallgass meg engem Ásza, s egész Júda meg Benjamin! Az Úr veletek van, mivel vele voltatok. Ha keresitek őt, megtaláljátok, ha azonban elhagyjátok, elhagy titeket. Sok nap fog elmúlni Izraelben, az igaz Isten tisztelete, tanító pap és törvény nélkül. Ha majd azonban nyomorúságukban visszatérnek az Úrhoz, Izrael Istenéhez s keresik őt, meg fogják találni. Abban az időben nem lesz békességük a kivonulóknak és a visszatérőknek, hanem mindenfelől félelem lesz a föld valamennyi lakója között: mert harcolni fog nemzet nemzet ellen és város város ellen, mert az Úr mindenféle nyomorúsággal fogja háborgatni őket. Ti tehát legyetek erősek, és ne ernyedjen el kezetek, mert meglesz munkátok jutalma.«
Amikor ezt Ásza meghallotta – nevezetesen Azarja prófétának, Oded fiának szavait és jövendölését – nekibátorodott és eltávolította a bálványokat Júda egész földjéről és Benjaminból s azokból a városokból, amelyeket Efraim hegységén elfoglalt, és megújította az Úr oltárát, amely az Úr előcsarnoka előtt volt. 9Majd egybegyűjtötte egész Júdát és Benjamint s velük az Efraimból, Manasszéból és Simeonból való jövevényeket; sokan átmenekültek ugyanis hozzá Izraelből, mert látták, hogy az Úr, az ő Istene vele van.
Amikor aztán egybejöttek Jeruzsálemben, a harmadik hónapban, Ásza királyságának tizenötödik esztendejében, áldozatul levágtak az Úrnak azon a napon szerzeményeikből és zsákmányukból, amelyet hoztak, hétszáz marhát és hétezer kost. Aztán hozzálátott a szövetség megújításához, hogy teljes szívükből és teljes lelkükből az Urat, atyáik Istenét keressék: ha valaki, így szólt, nem keresi az Urat, Izrael Istenét, haljon meg az, akár kicsi, akár nagy, akár férfi, akár nő. Meg is esküdtek erre az Úrnak, fennszóval, ujjongással, trombitaszó és harsonazengés közepette, átok terhe alatt mindazok, akik Júdában voltak. Mivel teljes szívből esküdtek meg s teljes akarattal keresték őt, azért meg is találták és az Úr nyugalmat adott nekik körös-körül mindenfelől.
Sőt Maákát, Ásza király anyját is megfosztotta a királynői méltóságtól, mert Astarte bálványokat készített a berekben: ő ezt egészen összetörette s darabokra zúzva elégettette a Kedron völgyében. A magaslatok ugyan megmaradtak Izraelben, de Ásza szíve tökéletes volt egész életében. Azt, amit atyja és ő fogadott, az ezüstöt, az aranyat, az edényeket s a különböző tárgyakat, bevitte az Úr házába. Háború aztán nem volt Ásza uralkodásának egészen harmincötödik esztendejéig.
Ásza háborúja az északi országrész ellen 16 Uralkodásának harminchatodik esztendejében azonban felvonult Bása, Izrael királya Júda ellen és fallal körülvette Rámát, hogy senki se tudjon nyugodtan kimenni vagy bejönni Ásza országából.
Erre Ásza kihozta az ezüstöt meg az aranyat az Úr házának kincstárából meg a király kincstárából s elküldte Benadádnak, Szíria királyának, aki Damaszkuszban lakott, ezzel az üzenettel: »Szövetség van közöttem és közötted s atyám s atyád is jóban voltak. Azért küldök neked ezüstöt és aranyat, hogy bontsd fel azt a szövetséget, amelyet Básával, Izrael királyával tartasz és intézkedjél, hogy elvonuljon tőlem.« Amikor ezt Benadád megtudta, elküldte hadvezéreit Izrael városai ellen és azok megverték Áhiont, Dánt, Ábelmaimot s Naftali valamennyi fallal övezett városát. Amikor ezt Bása meghallotta, abbahagyta Ráma kiépítését és beszüntette munkáját. Erre Ásza egybegyűjtötte egész Júdát s elhordták Rámából a követ és a fát, amelyet Bása az építésre előkészített, és kiépítette belőle Gibeát és Micpát.
Ugyanebben az időben elment Hánáni próféta Ászához, Júda királyához, és ezt mondta neki: »Mivel Szíria királyában bíztál s nem az Úrban, a te Istenedben, azért szabadult meg Szíria királyának hadserege kezedből. Nemde az etiópok s a líbiaiak sokkal több szekérrel, lovassal s nagyobb sokasággal támadtak, s azokat, minthogy bíztál az Úrban, kezedbe adta? Az Úr szeme nézi ugyanis az egész földet s erőt ad azoknak, akik teljes szívvel bíznak benne. Oktalanul cselekedtél tehát és azért mostantól fogva háborúk támadnak ellened.« Erre Ásza igen megharagudott a látnokra és megkötöztette, mert igen megharagudott emiatt a dolog miatt; ugyanakkor sokakat megöletett a népből.
Ásza halála Ásza első és utolsó dolgai meg vannak írva Izrael királyainak könyvében.
Uralkodásának harminckilencedik esztendejében Ásza súlyos lábbajba esett, de betegségében sem kereste az Urat, hanem inkább az orvosok tudományában bízott. Uralkodásának negyvenegyedik esztendejében aztán aludni tért atyáihoz és meghalt. A sírjába temették, amelyet a Dávid-városban vágatott magának: fekvőhelyére helyezték, amely tele volt illatszerekkel s a kenőcskészítők mesterségével készített, parázna asszonyok által használatos kenőcsökkel s nagy pompával illatszereket égettek felette.
Jozafát uralkodása 17 Helyette fia, Jozafát lett a király. Ő megerősítette magát Izraellel szemben, számos vitézt helyezett Júda valamennyi, fallal övezett városába, és őrseregeket rendelt Júda országába és Efraim azon városaiba, amelyeket atyja, Ásza elfoglalt.
Az Úr Jozafáttal volt, mivel ő atyjának, Dávidnak első útjain járt és nem vetette reményét a Baálokba, hanem atyja Istenébe s annak a parancsai szerint járt és nem Izrael vétkei szerint. Ezért az Úr megerősítette a királyságot az ő kezében, és egész Júda ajándékot adott Jozafátnak, úgy, hogy gazdagsága végtelen, dicsősége pedig nagy lett. Minthogy szíve bátor lett az Úr útjain, a magaslatokat és a berkeket is eltávolította Júdából.
7Uralkodásának harmadik esztendejében aztán elküldte főemberei közül Benháilt, Abdiást, Zakariást, Natanaelt és Mikeást, hogy tanítsanak Júda városaiban, és velük a leviták közül Semeját, Natanját, Zábadja, Aszaél, Semirámót, Jonatán, Adoniás, Tóbiás és Tóbadoniás levitákat, s velük Elisáma és Jórám papokat. Ezek tanították is a népet Júdában: velük volt az Úr törvényének könyve és bejárták Júda valamennyi városát és oktatták a népet.
Ezért az Úr megrémítette a föld mindazon országait, amelyek Júda körül voltak, úgy, hogy nem mertek hadra kelni Jozafáttal. Még a filiszteusok is hoztak ajándékokat és adópénzt Jozafátnak, az arabok pedig aprómarhát, hétezer-hétszáz kost és ugyanannyi kecskét hoztak.
Így Jozafát mindig nagyobb és egyre hatalmasabb lett. Júdában toronyszerű házakat és fallal övezett városokat építtetett, 13és sok dolgot csináltatott Júda városaiban. Jeruzsálemben harcos és erős férfiai is voltak: ezeknek a száma, családjuk és nemzetségük szerint a következő volt. Júdabeli hadvezérek voltak: Adna vezér, s vele háromszázezer vitéz, utána következett Johanán vezér, s vele kétszáznyolcvanezer ember, utána Amaszja, Zekri fia következett, aki az Úrnak szentelte magát, s vele kétszázezer vitéz. Ez után következett Eljáda, a vitéz harcos, és vele kétszázezer íjász és pajzsos. Utána következett Jozábád s vele száznyolcvanezer hadra felszerelt ember. Mindezek a király rendelkezésére álltak, nem számítva azokat, akiket a fallal övezett városokba, egész Júdába helyezett.
Jegyzetek
14,8 Hogy ez a bizonyos Zára ki volt, nem tudni. A harcosok száma között megfigyelhető, aránytalanul nagy különbség az isteni beavatkozás súlyát akarja kiemelni.
14,14 A zsákmányból arra lehet következtetni, hogy nomád arabokról van szó, akik juh- és tevenyájaikat kísérték.
15,9 Júda királyságának istenfélelme és győzelmei sokakat elvonzott Izraelből, hogy sietve megújítsák a sínai szövetséget (Ez 24,3-8). Esküt tettek, hogy utálatos és átkozott, aki hűtlen lesz az Úrhoz.
17,7 Az Úr törvényének könyve, Mózes öt könyve, az ún. Pentateuchosz („öt tekercs”).
17,13 Lehet, hogy a számjegyek közül, amelyek összesen 1160000-et tesznek ki, a másolók hibája miatt valamelyik hibás. Akkoriban a számjegyeket a betűk helyettesítették, és sok betű majdnem egészen egyforma volt. Be kell azonban vallanunk, hogy a Bibliában szereplő számok rejtélyét még nem sikerült megfejtenünk.