Hiszkija Júda királya. Bevezetés 29
Hiszkija akkor kezdett uralkodni, amikor huszonöt esztendős volt, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Zakariás leánya volt, Ábiának hívták.
2Azt cselekedte, ami kedves volt az Úr színe előtt, egészen úgy, ahogy atyja, Dávid cselekedett.
Az istentiszteleti rend helyreállítása Uralkodásának első esztendejében és első hónapjában kinyittatta az Úr házának ajtóit és kijavíttatta őket. Egybehívatta továbbá a papokat és a levitákat, egybegyűjtötte őket a keleti térségen és ezt mondta nekik: Hallgassatok meg, leviták! Tartsatok megszentelődést, tisztítsátok meg az Úrnak, atyáitok Istenének házát és távolítsatok el minden tisztátalan dolgot a szentélyből. Vétkeztek atyáink és azt cselekedték, ami gonosz az Úr, a mi Istenünk színe előtt, mert elhagyták őt és elfordították arcukat az Úr hajlékától s hátat fordítottak annak. Bezárták az előcsarnok ajtóit, kioltották a mécseseket, nem gyújtottak jó illatot s nem mutattak be egészen elégő áldozatokat a szent helyen Izrael Istenének. Felgerjedt ezért az Úr haragja Júda és Jeruzsálem ellen s rabságra, pusztulásra s gúnyra adta őket, miként saját szemetekkel látjátok. Íme, atyáink elhullottak a kard alatt, fiaink, leányaink s feleségeink fogságba jutottak emiatt a vétek miatt. Azért most elhatároztam magamban, hogy szövetséget kötünk az Úrral, Izrael Istenével, hogy fordítsa el tőlünk haragja bosszúját. Fiaim, ne legyetek hanyagok: titeket választott ki az Úr, hogy előtte álljatok, neki szolgáljatok, tiszteljétek őt s jó illatot gyújtsatok neki.«
Felkeltek erre a leviták, Mahát, Amaszáj fia, meg Joel, Azarja fia, Kaát fiai közül, továbbá Kís, Abdi fia, s Azarja, Jehallelél fia, Merári fiai közül, meg Jóah, Zemma fia és Éden, Jóah fia, Gersom fiai közül, továbbá Sámri és Jáhiel, Eliszafán fiai közül, meg Zakariás és Matanja, Ászáf fiai közül, meg Jáhiel és Szemei, Hemán fiai közül, meg Semeja és Oziel, Iditun fiai közül, és egybegyűjtötték testvéreiket s megszentelődést tartottak. Bevonultak a király meghagyása s az Úr parancsa szerint, hogy megtisztítsák az Isten házát. A papok is bevonultak az Úr templomába, hogy megszenteljék. Kihordtak minden tisztátalan dolgot, amelyet az Úr házának udvarában találtak, s a leviták felszedték és kivitték azokat a Kedron völgyébe. Az első hónap első napján kezdték a tisztítást. Ugyanennek a hónapnak a nyolcadik napján bementek az Úr templomának előcsarnokába, s aztán nyolc napon át tisztították a templomot úgy, hogy ugyanennek a hónapnak a tizenhatodik napján lettek készen azzal, amit kezdtek.
Aztán bementek Hiszkija királyhoz és azt mondták neki: »Megszenteltük az Úr egész házát, az egészen elégő áldozatok oltárát és szereit, valamint a kitett kenyerek asztalát s minden eszközét, s a templom egész felszerelését, amelyet Ácház király megszentségtelenített uralkodása alatt, amikor vétkezett, s íme, odatettük valamennyit az Úr oltára elé.«
Reggel aztán felkelt Hiszkija király, egybegyűjtötte a város valamennyi főemberét s felment az Úr házába. Felvittek hét bikát, hét kost, hét bárányt és hét bakot is bűnért való áldozatul az országért, a szent helyért és Júdáért, s ő meghagyta a papoknak, Áron fiainak, hogy áldozzák fel őket az Úr oltárán. Le is vágták a bikákat, s a papok átvették a vérüket és ráöntötték az oltárra. Levágták a kosokat is s vérüket szintén ráöntötték az oltárra, és levágták a bárányokat is, és a vért ráöntötték az oltárra. Odavitték a bűnért való áldozatra szánt bakokat is a király és az egész sokaság elé. Rájuk tették kezüket és a papok levágták őket s vérüket ráhintették az oltárra, engesztelésül egész Izraelért, mert a király úgy rendelte, hogy egész Izraelért történjék az egészen elégő és a bűnért való áldozat.
Kirendelte továbbá a levitákat is az Úr házába cintányérokkal, hárfákkal s lantokkal Dávid király, Gád látnok és Nátán próféta intézkedése szerint, mert ezt parancsolta az Úr az ő prófétái által. Oda is álltak a leviták, kezükben Dávid hangszereivel s a papok trombitákkal. Amikor aztán Hiszkija megparancsolta, hogy mutassák be az egészen elégő áldozatokat az oltáron, s amikor bemutatták az egészen elégő áldozatokat, elkezdtek dicséretet zengeni az Úrnak, trombitálni s azokon a mindenféle hangszereken játszani, amelyeket Dávid király Izraelnek készített. Erre az egész tömeg leborult, s az énekesek s a trombitások végezték tisztüket, mindaddig, amíg az egészen elégő áldozat be nem fejeződött. Amikor aztán befejeződött az áldozat, meghajtották magukat a király és mindazok, akik vele voltak, s leborultak. Azt hagyta meg Hiszkija a főemberekkel együtt a levitáknak, hogy Dávidnak s Ászáf látnoknak igéivel dicsérjék az Urat. Azok dicsérték is őt nagy örömmel s aztán térdet hajtva leborultak.
Majd így szólt Hiszkija: »Felavattátok immár kezeteket az Úrnak, gyertek és mutassatok be vágó és dicsérő áldozatokat az Úr házában.« Erre az egész sokaság vágó, dicsérő és egészen elégő áldozatokat mutatott be ájtatos lélekkel. A sokaság által bemutatott egészen elégő áldozatok száma a következő volt: hetven bika, száz kos és kétszáz bárány, hálaáldozatul pedig hatszáz marhát és háromezer juhot szenteltek az Úrnak. Mivel pedig a papok kevesen voltak s nem győzték az egészen elégetendő áldozatok bőrét lehúzni, testvéreik, a leviták segítettek nekik, amíg be nem fejeződött a dolog s meg nem szentelődtek a papok. A leviták ugyanis egyszerűbb szertartással szentelődnek meg, mint a papok, és igen sok volt az egészen elégő áldozat, a békeáldozatok hája s az egészen elégő áldozatokhoz járó italáldozat.
Így állították helyre a szolgálatot az Úr házában. Örvendezett is Hiszkija s vele az egész nép, hogy az Úr szolgálata helyreállt, mert tetszett, hogy az hamar végbement.
A Pászka megünneplése 30 Aztán elküldött Hiszkija egész Izraelhez és Júdához, s levelet írt Efraimhoz és Manasszéhoz, hogy jöjjenek el az Úr házához, Jeruzsálembe s készítsenek pászkát az Úrnak, Izrael Istenének. 2Tanácsot is tartott a király meg a fejedelmek s az egész gyülekezet Jeruzsálemben, s elhatározták, hogy a második hónapban tartják meg a pászkát. Nem tudták ugyanis megtartani a maga idejében, mert nem tartott megszentelődést elegendő pap és nem gyűlt egybe még a nép Jeruzsálemben. Ez a határozat tetszett a királynak és az egész sokaságnak. Elhatározták tehát, hogy követeket küldenek egész Izraelbe Beersebától Dánig, hogy jöjjenek el és készítsenek pászkát az Úrnak, Izrael Istenének Jeruzsálemben, mert sokan nem úgy készítették, ahogy a törvény előírta.
El is mentek a futárok a király s fejedelmei parancsára a levelekkel egész Izraelbe és Júdába, úgy, ahogy a király megparancsolta, és hirdették: »Izrael fiai, térjetek vissza az Úrhoz, Ábrahám, Izsák és Izrael Istenéhez, s akkor ő is visszatér ahhoz a maradékhoz, amely megmenekült az asszírok királyának a kezéből. Ne legyetek olyanok, mint atyáitok s testvéreitek, akik elpártoltak az Úrtól, atyáik Istenétől, miért is ő pusztulásra adta őket, miként magatok is látjátok. Ne keményítsétek meg nyakatokat, miként atyáitok, adjátok kezeteket az Úrnak, és gyertek el szent helyére, amelyet mindörökké szentté tett, szolgáljatok az Úrnak atyáitok Istenének, s akkor elfordul haragjának bosszúja tőletek. Ha ugyanis ti visszatértek az Úrhoz, akkor testvéreitek és fiaitok irgalmasságot nyernek uraik előtt, akik fogságba hurcolták őket, és visszatérhetnek erre a földre. Mert kegyes és jóságos az Úr, a ti Istenetek, és ő nem fordítja el arcát tőletek, ha ti visszatértek hozzá.«
Így mentek gyorsan a futárok városról városra, Efraim és Manassze földjén egészen Zebulonig, ám azok kinevették és kigúnyolták őket. Mindazonáltal néhány ember Áserből, Manasszéból és Zebulonból hajlott a szóra, és eljött Jeruzsálembe. Júdában azonban az Úr keze úgy cselekedett, hogy egy szívet adott nekik, hogy teljesítsék a király s a fejedelmek parancsa szerint az Úr szavát.
Egybe is gyűlt Jeruzsálembe igen sok nép, hogy megülje a kovásztalanok ünnepét a második hónapban. Azzal kezdték, hogy lerombolták azokat az oltárokat, amelyek Jeruzsálemben voltak, s mindazokat, amelyeken a bálványoknak égettek jó illatot, s miután lerombolták, a Kedron völgyébe vetették őket.
Majd leölték a pászkát a második hónap tizennegyedik napján, és a papok és a leviták is megszentelődtek, és felvitték az egészen elégő áldozatokat az Úr házába. Majd felálltak rendjük szerint Mózesnek, az Isten emberének intézkedése és törvénye szerint, s a papok átvették a kiöntésre szánt vért a leviták kezéből. Mivel ugyanis nagy tömeg nem tartott megszentelődést, azért a leviták vágták le a pászkát azok számára, akik nem tudtak megszentelődni az Úr tiszteletére. Így Efraimból, Manasszéból, Isszakárból és Zebulonból a nép nagy része anélkül ette meg a pászkát, hogy megszentelődött volna, nem úgy, amint meg van írva, de Hiszkija könyörgött értük, ezekkel a szavakkal: »Könyörüljön a kegyes Úr mindazokon, akik teljes szívvel keresik az Urat, atyáik Istenét, s ne tudja be nekik, hogy kevésbé szentelődtek meg.« Az Úr meg is hallgatta őt, s megbocsátotta a népnek.
Így ülték meg Izrael Jeruzsálemben levő fiai a kovásztalanok ünnepét hét napon át nagy örvendezéssel, miközben napról-napra dicsérték az Urat a leviták és a papok a tisztüknek megfelelő hangszerekkel. Ezért Hiszkija szíves szókat intézett mindazokhoz a levitákhoz, akik helyes értelemmel voltak az Úr iránt. Így ettek az ünnep hét napján át, miközben egyre vágták a békeáldozatokat, s dicsérték az Urat, atyáik Istenét.
Azonban az egész sokaság elhatározta, hogy további hét napig is ünnepel, és meg is tette azt nagy örömmel. Hiszkija, Júda királya ugyanis ezer bikát és hétezer juhot adott a sokaságnak, a fejedelmek pedig ezer bikát s tízezer juhot adtak a népnek. A papok közül igen nagy sokaság szentelte meg magát. Öröm töltötte el azért Júdát, a papokat s a levitákat meg az Izraelből jött egész sokaságot, valamint az Izrael földjéről való, meg a Júdában lakó idegeneknek egész tömegét. Olyan nagy ünnepség volt Jeruzsálemben, amilyen nem volt abban a városban Salamonnak, Izrael királyának, Dávid fiának, napjai óta. Végül felálltak a papok és a leviták s megáldották a népet. Szavuk meghallgatásra talált és imádságuk felhatott az ég szent lakóhelyére.
31 Amikor aztán ez annak rendje és módja szerint végbement, kiment egész Izrael, mely Júda városaiban volt, összetörte a bálványszobrokat, kivágta a berkeket, lerombolta a magaslatokat, lerontotta az oltárokat nemcsak egész Júdában és Benjaminban, hanem Efraimban és Manasszéban is, amíg csak teljesen fel nem dúlta őket. Aztán Izrael fiai valamennyien visszatértek birtokaikra és városaikba.
A templomi szolgálatok rendezése Hiszkija aztán kirendelte a papi és a levita csoportokat osztályaik szerint, kit-kit a maga tisztébe, mind a papokat, mind a levitákat, az egészen elégő áldozatokhoz és a békeáldozatokhoz, hogy szolgáljanak, dicséretet zengjenek s énekeljenek az Úr táborának kapuiban.
A király úgy rendelte, hogy az ő jövedelméből mutassák be az egészen elégő áldozatokat, reggel és este, minden szombaton, a hónapok első napjain s az egyéb ünnepeken, ahogy meg van írva Mózes törvényében.
Azt is meghagyta, hogy a Jeruzsálemben lakó nép adja meg a papoknak s a levitáknak járandóságukat, hogy az Úr törvényének szolgálhassanak.
Amikor ez a sokaság füléhez jutott, Izrael fiai bőségesen megadták a zsengét a gabonából, a borból, az olajból s a mézből, és beszolgáltatták a tizedet mindabból, amit a föld terem. Izraelnek és Júdának azok a fiai is, akik Júda városaiban laktak, megvitték a tizedet a marhából s a juhból, s a tizedet azokból a szentelt dolgokból, amelyeket az Úrnak, az ő Istenüknek felajánlottak. Amikor mindezt elvitték, számos garmadába tették.
A harmadik hónapban rakták le az első garmadákat és a hetedik hónapban az utolsókat. Amikor aztán Hiszkija és fejedelmei odamentek és látták a garmadákat, áldották az Urat, s Izrael népét. Megkérdezte azonban Hiszkija a papokat és a levitákat, miért hever ott annyi garmada? Azarja, a Szádok törzsökéből való főpap azt felelte neki: »Mióta elkezdték hozni a zsengét az Úr házába, mindig jóllakásig ettünk belőle és mégis sok maradt, mert az Úr megáldotta népét: a maradvány tömege az, amit látsz.«
Erre Hiszkija megparancsolta, hogy csináljanak raktárakat az Úr házában. Amikor ezeket megcsinálták, hűségesen bevitték mind a zsengéket, mind a tizedeket s a fogadalmi ajándékokat. Ezeknek a gondviselője Konenja levita, másodfelügyelője Szemei, a testvére volt. Utána következett Jáhiel, Azarja, Náhát, Aszaél, Jerimót, Jozábád, Eliél, Jeszmákja, Mahát, Benája, akik Konenjának és testvérének, Szemeinek a felügyelete alatt gazdálkodtak Hiszkija királynak és Azarjának, az Isten háza főpapjának parancsára, akihez minden tartozott.
Kóré levita, Jimna fia, a keleti kapu ajtónállója, az Úrnak önként hozott ajándékokra, az áldozati adományokra s a szentségessé szentelt dolgokra felügyelt. Az ő fennhatósága alatt álltak Éden, Benjamin, Jésua, Semeja, Amarja és Sekenja a papok városaiban, hogy hűségesen osztogassák a járandóságokat testvéreiknek, mind a kicsiknek, mind a nagyoknak, a háromesztendősnél idősebb férfiaknak, akik számba vannak véve, mindazoknak, akik az Úr templomába léptek, hogy a napi szolgálatot osztályaik szerint ellássák.
Számba vették a papokat is családjaik szerint, a húszesztendősnél idősebb levitáknak tisztük és osztályaik szerint. Számba vették az egész sokaságot, mind a feleségeket, mind a mindkét nemű gyermekeket, mert a papok hűséges szolgálata által ők is megszentelődtek. Áron fiainak részéről is voltak megbízott férfiak a szántóikon s az egyes városokhoz tartozó legelőiken, akik a papok s a leviták egész férfinemzetségének a járandóságokat kiosztották.
Megtette tehát Hiszkija mindazt, amit elmondtunk, egész Júdában. Azt cselekedte, ami jó, helyes és igaz volt az Úr, az ő Istene előtt. Az Úr házának szolgálatában mindent a törvény és az előírások szerint végezve igyekezett Istenét keresni. Teljes szívével cselekedett és szerencsés volt.
Az istentiszteleti rend helyreállítása Uralkodásának első esztendejében és első hónapjában kinyittatta az Úr házának ajtóit és kijavíttatta őket. Egybehívatta továbbá a papokat és a levitákat, egybegyűjtötte őket a keleti térségen és ezt mondta nekik: Hallgassatok meg, leviták! Tartsatok megszentelődést, tisztítsátok meg az Úrnak, atyáitok Istenének házát és távolítsatok el minden tisztátalan dolgot a szentélyből. Vétkeztek atyáink és azt cselekedték, ami gonosz az Úr, a mi Istenünk színe előtt, mert elhagyták őt és elfordították arcukat az Úr hajlékától s hátat fordítottak annak. Bezárták az előcsarnok ajtóit, kioltották a mécseseket, nem gyújtottak jó illatot s nem mutattak be egészen elégő áldozatokat a szent helyen Izrael Istenének. Felgerjedt ezért az Úr haragja Júda és Jeruzsálem ellen s rabságra, pusztulásra s gúnyra adta őket, miként saját szemetekkel látjátok. Íme, atyáink elhullottak a kard alatt, fiaink, leányaink s feleségeink fogságba jutottak emiatt a vétek miatt. Azért most elhatároztam magamban, hogy szövetséget kötünk az Úrral, Izrael Istenével, hogy fordítsa el tőlünk haragja bosszúját. Fiaim, ne legyetek hanyagok: titeket választott ki az Úr, hogy előtte álljatok, neki szolgáljatok, tiszteljétek őt s jó illatot gyújtsatok neki.«
Felkeltek erre a leviták, Mahát, Amaszáj fia, meg Joel, Azarja fia, Kaát fiai közül, továbbá Kís, Abdi fia, s Azarja, Jehallelél fia, Merári fiai közül, meg Jóah, Zemma fia és Éden, Jóah fia, Gersom fiai közül, továbbá Sámri és Jáhiel, Eliszafán fiai közül, meg Zakariás és Matanja, Ászáf fiai közül, meg Jáhiel és Szemei, Hemán fiai közül, meg Semeja és Oziel, Iditun fiai közül, és egybegyűjtötték testvéreiket s megszentelődést tartottak. Bevonultak a király meghagyása s az Úr parancsa szerint, hogy megtisztítsák az Isten házát. A papok is bevonultak az Úr templomába, hogy megszenteljék. Kihordtak minden tisztátalan dolgot, amelyet az Úr házának udvarában találtak, s a leviták felszedték és kivitték azokat a Kedron völgyébe. Az első hónap első napján kezdték a tisztítást. Ugyanennek a hónapnak a nyolcadik napján bementek az Úr templomának előcsarnokába, s aztán nyolc napon át tisztították a templomot úgy, hogy ugyanennek a hónapnak a tizenhatodik napján lettek készen azzal, amit kezdtek.
Aztán bementek Hiszkija királyhoz és azt mondták neki: »Megszenteltük az Úr egész házát, az egészen elégő áldozatok oltárát és szereit, valamint a kitett kenyerek asztalát s minden eszközét, s a templom egész felszerelését, amelyet Ácház király megszentségtelenített uralkodása alatt, amikor vétkezett, s íme, odatettük valamennyit az Úr oltára elé.«
Reggel aztán felkelt Hiszkija király, egybegyűjtötte a város valamennyi főemberét s felment az Úr házába. Felvittek hét bikát, hét kost, hét bárányt és hét bakot is bűnért való áldozatul az országért, a szent helyért és Júdáért, s ő meghagyta a papoknak, Áron fiainak, hogy áldozzák fel őket az Úr oltárán. Le is vágták a bikákat, s a papok átvették a vérüket és ráöntötték az oltárra. Levágták a kosokat is s vérüket szintén ráöntötték az oltárra, és levágták a bárányokat is, és a vért ráöntötték az oltárra. Odavitték a bűnért való áldozatra szánt bakokat is a király és az egész sokaság elé. Rájuk tették kezüket és a papok levágták őket s vérüket ráhintették az oltárra, engesztelésül egész Izraelért, mert a király úgy rendelte, hogy egész Izraelért történjék az egészen elégő és a bűnért való áldozat.
Kirendelte továbbá a levitákat is az Úr házába cintányérokkal, hárfákkal s lantokkal Dávid király, Gád látnok és Nátán próféta intézkedése szerint, mert ezt parancsolta az Úr az ő prófétái által. Oda is álltak a leviták, kezükben Dávid hangszereivel s a papok trombitákkal. Amikor aztán Hiszkija megparancsolta, hogy mutassák be az egészen elégő áldozatokat az oltáron, s amikor bemutatták az egészen elégő áldozatokat, elkezdtek dicséretet zengeni az Úrnak, trombitálni s azokon a mindenféle hangszereken játszani, amelyeket Dávid király Izraelnek készített. Erre az egész tömeg leborult, s az énekesek s a trombitások végezték tisztüket, mindaddig, amíg az egészen elégő áldozat be nem fejeződött. Amikor aztán befejeződött az áldozat, meghajtották magukat a király és mindazok, akik vele voltak, s leborultak. Azt hagyta meg Hiszkija a főemberekkel együtt a levitáknak, hogy Dávidnak s Ászáf látnoknak igéivel dicsérjék az Urat. Azok dicsérték is őt nagy örömmel s aztán térdet hajtva leborultak.
Majd így szólt Hiszkija: »Felavattátok immár kezeteket az Úrnak, gyertek és mutassatok be vágó és dicsérő áldozatokat az Úr házában.« Erre az egész sokaság vágó, dicsérő és egészen elégő áldozatokat mutatott be ájtatos lélekkel. A sokaság által bemutatott egészen elégő áldozatok száma a következő volt: hetven bika, száz kos és kétszáz bárány, hálaáldozatul pedig hatszáz marhát és háromezer juhot szenteltek az Úrnak. Mivel pedig a papok kevesen voltak s nem győzték az egészen elégetendő áldozatok bőrét lehúzni, testvéreik, a leviták segítettek nekik, amíg be nem fejeződött a dolog s meg nem szentelődtek a papok. A leviták ugyanis egyszerűbb szertartással szentelődnek meg, mint a papok, és igen sok volt az egészen elégő áldozat, a békeáldozatok hája s az egészen elégő áldozatokhoz járó italáldozat.
Így állították helyre a szolgálatot az Úr házában. Örvendezett is Hiszkija s vele az egész nép, hogy az Úr szolgálata helyreállt, mert tetszett, hogy az hamar végbement.
A Pászka megünneplése 30 Aztán elküldött Hiszkija egész Izraelhez és Júdához, s levelet írt Efraimhoz és Manasszéhoz, hogy jöjjenek el az Úr házához, Jeruzsálembe s készítsenek pászkát az Úrnak, Izrael Istenének. 2Tanácsot is tartott a király meg a fejedelmek s az egész gyülekezet Jeruzsálemben, s elhatározták, hogy a második hónapban tartják meg a pászkát. Nem tudták ugyanis megtartani a maga idejében, mert nem tartott megszentelődést elegendő pap és nem gyűlt egybe még a nép Jeruzsálemben. Ez a határozat tetszett a királynak és az egész sokaságnak. Elhatározták tehát, hogy követeket küldenek egész Izraelbe Beersebától Dánig, hogy jöjjenek el és készítsenek pászkát az Úrnak, Izrael Istenének Jeruzsálemben, mert sokan nem úgy készítették, ahogy a törvény előírta.
El is mentek a futárok a király s fejedelmei parancsára a levelekkel egész Izraelbe és Júdába, úgy, ahogy a király megparancsolta, és hirdették: »Izrael fiai, térjetek vissza az Úrhoz, Ábrahám, Izsák és Izrael Istenéhez, s akkor ő is visszatér ahhoz a maradékhoz, amely megmenekült az asszírok királyának a kezéből. Ne legyetek olyanok, mint atyáitok s testvéreitek, akik elpártoltak az Úrtól, atyáik Istenétől, miért is ő pusztulásra adta őket, miként magatok is látjátok. Ne keményítsétek meg nyakatokat, miként atyáitok, adjátok kezeteket az Úrnak, és gyertek el szent helyére, amelyet mindörökké szentté tett, szolgáljatok az Úrnak atyáitok Istenének, s akkor elfordul haragjának bosszúja tőletek. Ha ugyanis ti visszatértek az Úrhoz, akkor testvéreitek és fiaitok irgalmasságot nyernek uraik előtt, akik fogságba hurcolták őket, és visszatérhetnek erre a földre. Mert kegyes és jóságos az Úr, a ti Istenetek, és ő nem fordítja el arcát tőletek, ha ti visszatértek hozzá.«
Így mentek gyorsan a futárok városról városra, Efraim és Manassze földjén egészen Zebulonig, ám azok kinevették és kigúnyolták őket. Mindazonáltal néhány ember Áserből, Manasszéból és Zebulonból hajlott a szóra, és eljött Jeruzsálembe. Júdában azonban az Úr keze úgy cselekedett, hogy egy szívet adott nekik, hogy teljesítsék a király s a fejedelmek parancsa szerint az Úr szavát.
Egybe is gyűlt Jeruzsálembe igen sok nép, hogy megülje a kovásztalanok ünnepét a második hónapban. Azzal kezdték, hogy lerombolták azokat az oltárokat, amelyek Jeruzsálemben voltak, s mindazokat, amelyeken a bálványoknak égettek jó illatot, s miután lerombolták, a Kedron völgyébe vetették őket.
Majd leölték a pászkát a második hónap tizennegyedik napján, és a papok és a leviták is megszentelődtek, és felvitték az egészen elégő áldozatokat az Úr házába. Majd felálltak rendjük szerint Mózesnek, az Isten emberének intézkedése és törvénye szerint, s a papok átvették a kiöntésre szánt vért a leviták kezéből. Mivel ugyanis nagy tömeg nem tartott megszentelődést, azért a leviták vágták le a pászkát azok számára, akik nem tudtak megszentelődni az Úr tiszteletére. Így Efraimból, Manasszéból, Isszakárból és Zebulonból a nép nagy része anélkül ette meg a pászkát, hogy megszentelődött volna, nem úgy, amint meg van írva, de Hiszkija könyörgött értük, ezekkel a szavakkal: »Könyörüljön a kegyes Úr mindazokon, akik teljes szívvel keresik az Urat, atyáik Istenét, s ne tudja be nekik, hogy kevésbé szentelődtek meg.« Az Úr meg is hallgatta őt, s megbocsátotta a népnek.
Így ülték meg Izrael Jeruzsálemben levő fiai a kovásztalanok ünnepét hét napon át nagy örvendezéssel, miközben napról-napra dicsérték az Urat a leviták és a papok a tisztüknek megfelelő hangszerekkel. Ezért Hiszkija szíves szókat intézett mindazokhoz a levitákhoz, akik helyes értelemmel voltak az Úr iránt. Így ettek az ünnep hét napján át, miközben egyre vágták a békeáldozatokat, s dicsérték az Urat, atyáik Istenét.
Azonban az egész sokaság elhatározta, hogy további hét napig is ünnepel, és meg is tette azt nagy örömmel. Hiszkija, Júda királya ugyanis ezer bikát és hétezer juhot adott a sokaságnak, a fejedelmek pedig ezer bikát s tízezer juhot adtak a népnek. A papok közül igen nagy sokaság szentelte meg magát. Öröm töltötte el azért Júdát, a papokat s a levitákat meg az Izraelből jött egész sokaságot, valamint az Izrael földjéről való, meg a Júdában lakó idegeneknek egész tömegét. Olyan nagy ünnepség volt Jeruzsálemben, amilyen nem volt abban a városban Salamonnak, Izrael királyának, Dávid fiának, napjai óta. Végül felálltak a papok és a leviták s megáldották a népet. Szavuk meghallgatásra talált és imádságuk felhatott az ég szent lakóhelyére.
31 Amikor aztán ez annak rendje és módja szerint végbement, kiment egész Izrael, mely Júda városaiban volt, összetörte a bálványszobrokat, kivágta a berkeket, lerombolta a magaslatokat, lerontotta az oltárokat nemcsak egész Júdában és Benjaminban, hanem Efraimban és Manasszéban is, amíg csak teljesen fel nem dúlta őket. Aztán Izrael fiai valamennyien visszatértek birtokaikra és városaikba.
A templomi szolgálatok rendezése Hiszkija aztán kirendelte a papi és a levita csoportokat osztályaik szerint, kit-kit a maga tisztébe, mind a papokat, mind a levitákat, az egészen elégő áldozatokhoz és a békeáldozatokhoz, hogy szolgáljanak, dicséretet zengjenek s énekeljenek az Úr táborának kapuiban.
A király úgy rendelte, hogy az ő jövedelméből mutassák be az egészen elégő áldozatokat, reggel és este, minden szombaton, a hónapok első napjain s az egyéb ünnepeken, ahogy meg van írva Mózes törvényében.
Azt is meghagyta, hogy a Jeruzsálemben lakó nép adja meg a papoknak s a levitáknak járandóságukat, hogy az Úr törvényének szolgálhassanak.
Amikor ez a sokaság füléhez jutott, Izrael fiai bőségesen megadták a zsengét a gabonából, a borból, az olajból s a mézből, és beszolgáltatták a tizedet mindabból, amit a föld terem. Izraelnek és Júdának azok a fiai is, akik Júda városaiban laktak, megvitték a tizedet a marhából s a juhból, s a tizedet azokból a szentelt dolgokból, amelyeket az Úrnak, az ő Istenüknek felajánlottak. Amikor mindezt elvitték, számos garmadába tették.
A harmadik hónapban rakták le az első garmadákat és a hetedik hónapban az utolsókat. Amikor aztán Hiszkija és fejedelmei odamentek és látták a garmadákat, áldották az Urat, s Izrael népét. Megkérdezte azonban Hiszkija a papokat és a levitákat, miért hever ott annyi garmada? Azarja, a Szádok törzsökéből való főpap azt felelte neki: »Mióta elkezdték hozni a zsengét az Úr házába, mindig jóllakásig ettünk belőle és mégis sok maradt, mert az Úr megáldotta népét: a maradvány tömege az, amit látsz.«
Erre Hiszkija megparancsolta, hogy csináljanak raktárakat az Úr házában. Amikor ezeket megcsinálták, hűségesen bevitték mind a zsengéket, mind a tizedeket s a fogadalmi ajándékokat. Ezeknek a gondviselője Konenja levita, másodfelügyelője Szemei, a testvére volt. Utána következett Jáhiel, Azarja, Náhát, Aszaél, Jerimót, Jozábád, Eliél, Jeszmákja, Mahát, Benája, akik Konenjának és testvérének, Szemeinek a felügyelete alatt gazdálkodtak Hiszkija királynak és Azarjának, az Isten háza főpapjának parancsára, akihez minden tartozott.
Kóré levita, Jimna fia, a keleti kapu ajtónállója, az Úrnak önként hozott ajándékokra, az áldozati adományokra s a szentségessé szentelt dolgokra felügyelt. Az ő fennhatósága alatt álltak Éden, Benjamin, Jésua, Semeja, Amarja és Sekenja a papok városaiban, hogy hűségesen osztogassák a járandóságokat testvéreiknek, mind a kicsiknek, mind a nagyoknak, a háromesztendősnél idősebb férfiaknak, akik számba vannak véve, mindazoknak, akik az Úr templomába léptek, hogy a napi szolgálatot osztályaik szerint ellássák.
Számba vették a papokat is családjaik szerint, a húszesztendősnél idősebb levitáknak tisztük és osztályaik szerint. Számba vették az egész sokaságot, mind a feleségeket, mind a mindkét nemű gyermekeket, mert a papok hűséges szolgálata által ők is megszentelődtek. Áron fiainak részéről is voltak megbízott férfiak a szántóikon s az egyes városokhoz tartozó legelőiken, akik a papok s a leviták egész férfinemzetségének a járandóságokat kiosztották.
Megtette tehát Hiszkija mindazt, amit elmondtunk, egész Júdában. Azt cselekedte, ami jó, helyes és igaz volt az Úr, az ő Istene előtt. Az Úr házának szolgálatában mindent a törvény és az előírások szerint végezve igyekezett Istenét keresni. Teljes szívével cselekedett és szerencsés volt.
Jegyzetek
29,2 Az istenfélő Hiszkija épp ellenkezője volt az apjának: rögtön hozzáfogott, hogy egy mély vallási és istentiszteleti reformmal újra érvényre juttasson mindent.
30,2 Úgy határoztak, hogy a második hónapban ülik meg a Pászkát: nem volt elegendő számú pap, és a népet sem tudták időben értesíteni. Emiatt aztán kibővítették a törvényt (amely niszán, vagyis az első hónap tizennegyedikére rendelte el a pászka megülését), és a tisztasági törvény betartása és az utazás miatt a második hónapra halasztották a Pászkát, hogy azok is megülhessék, akik az előírt idejőben nem tudták (Szám 9,13). A második hónapot a fogság előtt zív-nek nevezték, utána pedig fiár-nak.