3Ő ellene felvonult Szalmanasszár, az asszírok királya s Hósea a szolgájává lett s adót fizetett neki. Amikor azonban az asszírok királya azon kapta Hóseát, hogy lázadó szándékkal követeket küldött Egyiptom királyához Szóba, hogy ne kelljen adót fizetnie az asszírok királyának, mint ahogy minden esztendőben szokott, – hatalmába kerítette, megkötöztette s tömlöcbe vettette.
Keresztülvonult ugyanis az egész országon, felment Szamaria ellen, három esztendeig ostromolta 6és Hósea kilencedik esztendejében bevette az asszírok királya Szamariát s elhurcolta Izraelt Asszíriába és Hálában és Hábornál, Gózán folyója mellett, a médek városaiban telepítette le őket.
7Az történt ugyanis, hogy Izrael fiai vétkeztek az Úr ellen, az ő Istenük ellen, aki kihozta őket Egyiptom földjéről s a fáraónak, Egyiptom királyának kezéből s más isteneket tiszteltek s azon nemzetek szertartásai szerint jártak, amelyeket az Úr elpusztított Izrael fiai és Izrael királyai színe elől, mivel hasonlóképpen cselekedtek, meg hogy Izrael fiai igaztalan dolgokkal megbántották az Urat, Istenüket s magaslatokat építettek maguknak minden városukban, az őrtornyoktól kezdve a megerősített városokig, és emlékoszlopokat meg berkeket csináltak maguknak minden magas halmon és minden lombos fa alatt, s ott gyújtottak illatot az oltárokon, azon nemzetek szokása szerint, amelyeket az Úr eltávolított színük elől s nagyon gonosz dolgokat cselekedtek, hogy bosszantsák az Urat és a tisztátalanságokat tisztelték, amelyekről pedig megparancsolta nekik az Úr, hogy e dolgot ne cselekedjék.
Figyelmeztette erre az Úr Izraelt és Júdát minden prófétája és látnoka által: »Térjetek vissza nagyon gonosz útjaitokról s tartsátok meg parancsaimat és szertartásaimat teljesen azon törvény szerint, amelyet atyáitoknak parancsoltam s amint nektek szolgáim, a próféták által meghagytam.« Ám ők nem hallgattak rá, hanem megkeményítették nyakukat atyáik nyakassága szerint, akik szintén nem akartak engedelmeskedni az Úrnak, Istenüknek. Elvetették törvényeit és szövetségét, amelyet atyáikkal kötött s figyelmeztetéseit, amelyekkel figyelmeztette őket s a hiábavalóságokat követték s hiábavalóságokat cselekedtek és utánozták a nemzeteket, amelyek körülöttük voltak s amelyek felől azt parancsolta nekik az Úr, hogy ne tegyenek úgy, mint ahogy azok cselekedtek. 16Elhagyták az Úrnak, az ő Istenüknek valamennyi parancsát, két öntött borjút és berkeket csináltak maguknak, imádták az ég egész seregét, szolgálták Baált, bemutatták fiaikat s lányaikat a tűz által, jóslást és jövendölést űztek s arra adták magukat, hogy azt cselekedjék, ami gonosz az Úr előtt, hogy bosszantsák őt.
Ezért igen megharagudott az Úr Izraelre s eltávolította őket színe elől, úgyhogy nem maradt meg csak Júda törzse. – Ámde Júda sem tartotta meg az Úrnak, az ő Istenének parancsait, hanem azokat a tévedéseket követte, amelyeket Izrael csinált. – Elvetette ugyanis az Úr Izrael egész ivadékát s megsanyargatta s rablók kezébe adta őket, amíg el nem vetette őket színe elől, már attól az időtől kezdve, amikor Izrael elszakadt Dávid házától s Jeroboámot, Nábát fiát tették királyukká, mert Jeroboám elszakította Izraelt az Úrtól s nagyon nagy bűnre vitte őket, Izrael fiai pedig követték Jeroboám minden bűnét, amelyet cselekedett s el nem távoztak azoktól, amíg az Úr el nem távolította Izraelt színe elől, ahogy megmondta valamennyi szolgája a próféták által. Így hurcolták el Izraelt földjéről Asszíriába mind a mai napig.
Szamaria betelepítése Erre az asszírok királya gyarmatosokat hozatott Babilonból, Kútából, Ávából, Hamatból és Szefárvaimból s letelepítette őket Szamaria városaiba Izrael fiai helyébe s azok birtokukba vették Szamariát s letelepedtek városaiban.
Ottlétük kezdetén azonban nem félték az Urat, mire az Úr oroszlánokat bocsátott rájuk s azok öldösték őket. 26Jelentették erre az asszírok királyának és azt mondták: »Azok a népek, amelyeket átvitettél és letelepíttettél Szamaria városaiba, nem ismerik azon föld Istenének törvényeit s az Úr oroszlánokat bocsátott rájuk s íme, azok öldösik őket, mivel nem ismerik azon föld Istenének szertartását.« Ezt parancsolta erre az asszírok királya: »Vigyetek oda egyet azon papok közül, akiket onnan fogságba hoztatok s menjen s lakjon közöttük s tanítsa meg őket azon föld Istenének törvényeire.« Elment tehát egy azon papok közül, akiket fogságba vittek Szamariából s letelepedett Bételben és megtanította őket, hogy miképpen tiszteljék az Urat.
Az új telepesek vallása Mindazonáltal minden nemzet megcsinálta a maga istenét s elhelyezte a magaslati templomokban, amelyeket a szamariaiak építettek, minden nemzet a maga városában, amelyben lakott. 30A babiloni emberek ugyanis Szukkótbenótot csináltak, a kútai emberek Nergelt csináltak, a Hamatból való emberek Ásimát csináltak, a hivviták Nebaházt és Tartákot csináltak, azok pedig, akik Szefárvaimból valók voltak, megégették fiaikat tűzzel Adrameleknek és Anameleknek, Szefárvaim isteneinek tiszteletére. Egyszersmind azonban az Urat is tisztelték s az alsóbbrendűekből magaslati papokat szereztek maguknak s azokat a magaslati templomokba rendelték. Így, noha tisztelték az Urat, isteneiknek is szolgáltak, azon nemzetek szokásai szerint, amelyek közül Szamariába kerültek.
Mind a mai napig régi szokásaikat követik: nem félik az Urat és nem tartják meg szertartásait, rendeleteit, törvényét és parancsát, amelyet az Úr Jákob fiainak adott – akit elnevezett Izraelnek –, akikkel szövetséget is kötött s akiknek megparancsolta: »Ne féljetek más isteneket, ne imádjátok, ne tiszteljétek őket s ne áldozzatok nekik, hanem az Urat, a ti Isteneteket, aki kihozott titeket Egyiptom földjéről nagy erővel és kinyújtott karral, őt féljétek s őt imádjátok s neki áldozzatok. Ügyeljetek, hogy a szertartásokat, a rendeleteket, a törvényt és a parancsot, amelyet számotokra megírt, minden időben megtartsátok s ne féljetek más isteneket, s meg ne feledkezzetek a szövetségről, amelyet veletek megkötött s ne tiszteljetek más isteneket hanem az Urat, a ti Isteneteket féljétek s akkor ő megszabadít titeket minden ellenségetek kezéből.« Ám ők nem hallgattak erre, hanem régi szokásaik szerint cselekedtek.
Félték tehát ugyan e nemzetek az Urat, de egyszersmind bálványaiknak is szolgáltak s fiaik és unokáik is úgy cselekszenek mind a mai napig, amint atyáik cselekedtek.
JÚDA TOVÁBBI TÖRTÉNETE: 18,1-25,30
Hiszkija 18 1Hóseának, Éla fiának, Izrael királyának harmadik esztendejében lett királlyá Hiszkija, Ácháznak, Júda királyának fia. Huszonöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett s huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Zakariás lánya volt, Ábinak hívták. Azt cselekedte, ami igaz az Úr előtt, egészen úgy, ahogy atyja, Dávid cselekedett. 4Ő eltávolította a magaslatokat, összetörte az emlékoszlopokat, kivágta a berkeket s összezúzta a rézkígyót, amelyet Mózes csinált. Mindezen ideig ugyanis illatot gyújtottak annak Izrael fiai s Nehustánnak hívták. Az Úrban, Izrael Istenében bízott, úgyhogy nem is volt hozzá hasonló utána Júda összes királya között, sőt azok között sem, akik előtte voltak és ragaszkodott az Úrhoz és nem távozott el nyomdokaitól s teljesítette parancsolatait, amelyeket az Úr Mózesnek parancsolt. Azért az Úr is vele volt s így bármihez fogott, sikere volt.El is pártolt Asszíria királyától s nem szolgált neki. Ugyanő megverte a filiszteusokat egészen Gázáig s egész területüket, az őrtornyoktól kezdve a megerősített városokig.
Hiszkija királynak negyedik esztendejében, amely Hóseának, Éla fiának, Izrael királyának hetedik esztendeje volt, felvonult Szalmanasszár, az asszírok királya Szamaria ellen és ostrom alá vette és elfoglalta, – éspedig három esztendő múlva: Hiszkija hatodik esztendejében, azaz Hóseának, Izrael királyának kilencedik esztendejében esett el Szamaria. – Akkor az asszírok királya elhurcolta Izraelt Asszíriába és Hálában és a Hábornál, Gózán folyója mellett, a médek városaiban telepítette le őket, azért, mert nem hallgattak az Úrnak, Istenüknek szavára, hanem megszegték szövetségét: semmit, amit Mózes, az Úr szolgája parancsolt, meg nem hallgattak s meg nem cselekedtek.
Szanherib hadjárata Jeruzsálem ellen: 18,13-19,37
Szanherib első üzenete 13Hiszkija király tizennegyedik esztendejében pedig felvonult Szanherib, az asszírok királya Júda valamennyi megerősített városa ellen s bevette őket. Ekkor Hiszkija, Júda királya követeket küldött az asszírok királyához Lákisba ezzel az üzenettel: »Vétkeztem, vonulj vissza tőlem s mindazt, amit rám rósz, viselem.« Erre Asszíria királya háromszáz talentum ezüstöt és harminc talentum aranyat vetett ki Hiszkijára, Júda királyára, mire Hiszkija odaadott minden ezüstöt, ami csak az Úr házában és a király kincsei közt akadt. Ebben az időben törette le Hiszkija az Úr templomának ajtóit és azokat az aranylemezeket, amelyeket ő maga tétetett fel, hogy odaadhassa az asszírok királyának.17Ám az asszírok királya elküldte Tartánt, Rábszáriszt és Rábsakét Lákisból erős haddal Hiszkija királyhoz Jeruzsálembe. Azok fel is vonultak s eljutottak Jeruzsálembe s felálltak a felső tó vízvezetéke mellett, amely a Kalló-mezőre vivő úton van és hivatták a királyt. Kiment erre hozzájuk Eljakim, Helkija fia, az udvarnagy és Sebna, az íródeák és Jóah, Ászáf fia, a jegyző.
Azt mondta ekkor nekik Rábsaké: »Mondjátok meg Hiszkijának: Ezt üzeni a nagykirály, az asszírok királya: Micsoda bizodalom az, amelyre támaszkodsz? Talán bizony az a szándékod, hogy harcra készülsz? Kiben bizakodsz, hogy lázadozni mersz? Törött nádszálban – Egyiptomban – bizakodsz? Az, ha rátámaszkodik az ember, összetörik s bemegy a kezébe s átlyukasztja! Ilyen a fáraó, Egyiptom királya mindazok számára, akik benne bíznak! Ha pedig azt mondjátok nekem: ‘Az Úrban, a mi Istenünkben bízunk’, – akkor azt kérdezem: Nem ő-e az, akinek magaslatait s oltárait lerontotta Hiszkija és azt parancsolta Júdának és Jeruzsálemnek: Ez előtt a jeruzsálemi oltár előtt imádkozzatok? Nos hát, gyertek uramhoz, az asszírok királyához, s én kétezer lovat adok nektek s lássuk, tudtok-e lovasokat szerezni rájuk? Hogy tudnátok tehát ellenállni uram legkisebb szolgái közül egyetlenegy helytartónak is? Avagy a harci szekerek s a lovasok miatt bizakodsz Egyiptomban? Hát az Úr akarata nélkül vonultam-e fel én erre a helyre, hogy elpusztítsam? Bizony, maga az Úr mondta nekem: ‘Eredj fel azon föld ellen s pusztítsd el!’«
26Azt mondták erre Eljakim, Helkija fia és Sebna meg Jóah Rábsakénak: »Kérünk, beszélj szolgáiddal szírül, mert értjük azt a nyelvet s ne beszélj velünk zsidóul a nép hallatára, amely a várfalon van.« Így felelt erre nekik Rábsaké: »Vajon uradhoz és hozzád küldött-e engem az én uram, hogy elmondjam e szavakat s nem inkább azokhoz az emberekhez-e, akik a várfalon ülnek – hogy megegyék saját ürüléküket s megigyák saját vizeletüket veletek együtt?«
Odaállt tehát Rábsaké s fennhangon zsidóul kiáltva ezt mondta: »Halljátok a nagykirály, az asszírok királyának szavait: Ezt üzeni a király: Meg ne csaljon titeket Hiszkija, mert ő nem bír megszabadítani titeket kezemből. Az Úrral se biztasson titeket, s ne mondja: Az Úr bizonyosan meg fog szabadítani minket s nem kerül e város az asszírok királyának kezébe. Ne hallgassatok Hiszkijára, mert ezt üzeni nektek Asszíria királya: Cselekedjétek velem, ami javatokra szolgál s jöjjetek ki hozzám: s akkor mindenki ehet szőlőjéből s fügefájáról s ihattok vizet vermeitekből, amíg el nem jövök s el nem viszlek titeket arra a földre, amely hasonló földetekhez, gabona- és bortermő földre, kenyér és szőlő földjére, olajfák, olaj és méz földjére s életben maradtok s nem fogtok meghalni. Ne hallgassatok Hiszkijára, aki rászed titeket, s azt mondja: ‘Az Úr majd megszabadít minket.’ Vajon megszabadították-e a nemzetek istenei földjüket az asszírok királyának kezéből? Hol van Hamat és Arfád istene, hol van Szefárvaim, Ána és Áva istene? Vajon megszabadították-e Szamariát a kezemből? Kik azok a föld valamennyi istenei közül, akik megszabadították földjüket kezemtől? Hogy tudná az Úr megszabadítani Jeruzsálemet kezemtől?«
A nép azonban hallgatott és semmit sem felelt neki, mert azt a parancsot kapták a királytól, hogy ne feleljenek neki. Elment erre Eljakim, Helkija fia, az udvarnagy és Sebna, az íródeák, meg Jóah, Ászáf fia, a jegyző Hiszkijához megszaggatott ruhával és jelentették neki Rábsaké szavait.
Hiszkija válasza 19 Amikor ezeket Hiszkija király meghallotta, megszaggatta ruháját, zsákba öltözött és bement az Úr házába. Majd elküldte Eljakimot, az udvarnagyot és Sebnát, az íródeákot, meg a papok véneit, zsákba öltözötten, Izajás prófétához, Ámosz fiához, hogy mondják: »Ezt üzeni Hiszkija: Szorongatás, fenyítés és káromlás napja ez a nap: szülésig jutottak a magzatok s nincs ereje a vajúdónak! Talán meghallja az Úr, a te Istened Rábsakénak minden szavát, akit elküldött ura, az asszírok királya, hogy szidalmazza és gyalázza az élő Istent azokkal a szavakkal, amelyeket az Úr, a te Istened hallott. Imádkozz tehát a maradékért, amely még megvan.«
Hiszkija király szolgái el is mentek Izajáshoz. Izajás azt felelte nekik: »Ezt mondjátok uratoknak: Ezt üzeni az Úr: Ne félj azoktól a szavaktól, amelyeket hallottál, amelyekkel az asszírok királyának legényei engem káromoltak. Íme, én egy lelket bocsátok rá és hírt hall és visszatér földjére s elejtetem karddal saját országában.«
Szanherib második üzenete Rábsaké aztán visszatért s felkereste az asszírok királyát Libna ostrománál, mert hallotta, hogy elvonult Lákisból. 9Amikor az meghallotta, hogy Tirhaka, Etiópia királya felől azt beszélik: »Íme, hadba vonult ellened« – s elindult ellene, követeket küldött Hiszkijához ezzel az üzenettel: »Ezt mondjátok Hiszkijának, Júda királyának: Meg ne csaljon téged Istened, akiben bizakodsz s ne mondd: Nem kerül Jeruzsálem az asszírok királyának kezébe! Hiszen magad hallottad, mit cselekedtek az asszírok királyai minden országgal, miként pusztították el azokat. Hát éppen te tudsz majd megmenekülni? Vajon megszabadították-e a nemzetek istenei mindazokat, akiket elpusztítottak atyáim, tudniillik Gózánt, Háránt, Reszefet és Éden fiait, akik Telasszárban voltak? Hol van Hamat királya, Arfád királya, meg Szefárvaim városának, Ánának és Ávának királya?«
Hiszkija imája 14Amikor aztán Hiszkija átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta, felment az Úr házába és az Úr elé tárta és így imádkozott az ő színe előtt: »Uram, Izrael Istene, aki a kerubok felett ülsz, te vagy egyedül a föld minden királyának Istene, te alkottad az eget és a földet. Hajtsd ide füledet s halld: nyisd meg, Uram, szemedet és lásd, halld meg Szanherib minden szavát, aki ideküldött, hogy gyalázza előttünk az élő Istent. Igaz, Uram, Asszíria királyai elpusztították azon nemzeteket s mindazok földjét s tűzbe vetették azok isteneit, hiszen azok nem voltak istenek, hanem emberi kéz fából s kőből való alkotásai s így megsemmisíthették őket. Nos tehát, te, Urunk, Istenünk, ments meg minket kezükből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te, az Úr, vagy egyedül Isten!«
Izajás megjövendöli az isteni segítséget Elküldött erre Izajás, Ámosz fia, Hiszkijához és üzente: »Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Meghallgattam, amit tőlem Szanherib, az asszírok királya felől kértél. 21Ez az, amit az Úr felőle szólt:
‘Megvet téged s csúfot űz belőled
Sion szűzi lánya,
hátad mögött fejét rázza,
Jeruzsálem lánya.
Kit gyaláztál s káromoltál?
Ki ellen emelted fel hangodat
s vetetted magasra pillantásodat?
Izraelnek Szentje ellen!
Szolgáid által az Urat gyaláztad s azt mondtad:
szekereim sokaságával felmentem a hegyek magasaira,
a Libanonnak ormára,
kivágtam sudár cédrusait s legpompásabb fenyőfáit,
behatoltam egészen a határáig
s Kármeljének erdejét
kivágtam.
Idegen vizet ittam,
és lábam nyomával kiszárítottam
minden elzárt vizet.
Nem hallottad-e, mit határoztam kezdettől fogva?
Ősidőktől fogva rendeltem el,
– most hajtottam végre –,
hogy romhalmazzá legyenek a hősök erős városai.
Akik bennük laknak, tehetetlenül
ezért rettentek s szégyenültek meg
s lettek olyanok, mint a mezei pázsit
s a tetőn zöldellő fű, amely elszárad, mielőtt megérik.
Rég ismerem lakásodat,
kijöttödet, bemeneteledet, utadat
és ellenem való tombolásodat.
Őrjöngtél ellenem,
s kevélységed felhatott fülembe.
Nos hát karikát teszek az orrodba
és zablát a szájadba,
és visszavezetlek arra az útra,
amelyen feljöttél.
Neked pedig, Hiszkija, ez szolgáljon jelül:
ebben az esztendőben azt kell enned, amit találsz,
a második esztendőben azt, ami magától terem,
a harmadik esztendőben azonban vethettek, arathattok,
ültethettek szőlőt és ehetitek gyümölcsét.
Mindaz, ami megmarad Júda házából,
azután is gyökeret hajt alul
s gyümölcsöt hoz felül,
mert a megmaradtak fognak kivonulni Jeruzsálemből
és a megszabadultak Sionnak hegyéről.
A Seregek Urának buzgalma fogja véghezvinni ezt.
Éppen azért ezt mondja az Úr Asszíria királya felől:
nem jön be e városba,
nyilat sem lő belé,
pajzzsal sem támadja meg,
sánccal sem veszi körül:
az úton, amelyen jött, visszatér,
s e városba be nem jön, – úgymond az Úr –,
mert megoltalmazom s megmentem e várost
önmagamért és szolgámért, Dávidért.’«
Jegyzetek
17,3 Szalmanasszár (Kr. e. 727-722) Tiglatpilezer utóda volt. Tírusz elfoglalása kapcsán (Kr. e. 725) igázta le Izraelt.
17,6 Szamaria eleste Kr. e. 722 őszén volt. Szárgon a lakosságot csak Kr. e. 720-ban hurcoltatta el. A helységek Észak-Mezopotámiában fekszenek. Média a Kaszpi-tengertől délnyugatra lévő hegyvidék.
17,7 A pusztulás okai. Az elmélkedés végső megfogalmazója a babiloni fogság idején élt (vö. 19. v.).
17,16 Az „ég seregei” a csillagok, amelyeket több keleti nép istenként tisztelt.
17,26 Korabeli elképzelés szerint minden istennek csak a maga országában van hatalma. Az asszír király szeretné, ha Izrael földje termékeny lenne, ezért küldi oda az egyik papot a számüzetésből.
17,30 Kevésbé jelentős istenségek.
18,1 Hiszkija uralkodásának évei Kr. e. 728-699.
18,4 Vö. Szám 21,4-9. Hiszkija intézkedései Jozija deuteronomista reformjának (23. fej.) előjátéka. A reform egyben az Asszíria elleni lázadást is jelentette.
18,13 Júda is csatlakozott (Izajás intése ellenére, vö. Iz 20,1-6) a filiszteus városok által szervezett asszírellenes lázadáshoz. Szanherib Kr. e. 701-ben ostrom alá veszi Jeruzsálemet. A Júda által fizetett súlyos adókról az asszír évkönyvek is beszámolnak.
18,13 Ez az egész rész bekerült Izaiás könyvébe is (Iz 36,1-39,8)
18,17 Tartán, Rábszárisz és Rábsaké katonai rendfokozatok. Lákis elfoglalása egy ninivei domborművön is látható.
18,26 Kr. e. 8-6. századokban az arám volt a Közel-Kelet diplomáciai nyelve.
19,9 Tirhaka fáraó (Kr. e. 690-664) Kr. e. 701-ben az egyiptomi hadsereg Palesztínában állomásozó részének parancsnoka volt.
19,14 A levél igazi címzettje Isten.
19,21 A „lány” szó a városok lakóit jelenti.
19,35 Hérodotosz görög történetíró elbeszéli, hogy Szanherib seregét Egyiptom közelében patkányok lepték el. Szanheribet Kr. e. 681-ben gyilkolták meg. Aszarhaddon Kr. e. 681-669 volt Asszíria királya.