Joacház Izrael királya 13
1Joásnak, Ahaszja fiának, Júda királyának huszonharmadik esztendejétől kezdve tizenhét esztendeig Joacház, Jéhu fia uralkodott Izraelen, Szamariában.
Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt s Jeroboámnak, Nábát fiának bűneit követte, aki vétekre vitte Izraelt s nem távozott azoktól.
3Fel is gerjedt az Úr haragja Izrael ellen s Házaélnek, Szíria királyának és Ben-Hadadnak, Házaél fiának kezébe adta őket ezen egész idő alatt. Joacház azonban könyörgött az Úrnak s az Úr meghallgatta őt, mert látta Izrael nyomorúságát, minthogy elnyomta őket Szíria királya, és szabadítót adott az Úr Izraelnek s ez megszabadult Szíria királyának kezéből s Izrael fiai úgy laktak sátraikban, mint azelőtt. Mindazonáltal nem távoztak el Jeroboám házának bűneitől, aki vétekre vitte Izraelt, hanem azok szerint jártak, sőt a berek is megmaradt Szamariában. Pedig nem maradt Joacháznak a népből csak ötven lovasa és tíz szekere és tízezer gyalogosa, mert Szíria királya megölte és olyanná tette őket, mint a por a nyomtatószérűn.
Joacház egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, meg a vitézsége, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében? Amikor aztán Joacház aludni tért atyáihoz, eltemették Szamariában s fia, Joás lett a király helyette.
Joás Izrael királya 10Joásnak, Júda királyának harminchetedik esztendejétől kezdve tizenhat esztendeig uralkodott Joás, Joacház fia Izraelen, Szamariában. Azt cselekedte, ami gonosz az Úr színe előtt s nem távozott Jeroboámnak, Nábát fiának semmiféle bűnétől, aki vétekre vitte Izraelt, hanem azok szerint járt. Joás egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, meg a vitézsége, hogy hogyan hadakozott Amaszjával, Júda királyával, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében? Amikor aztán Joás aludni tért atyáihoz, Jeroboám ült királyi székébe, Joást pedig eltemették Szamariában, Izrael királyai mellé.
Elizeus betegsége és halála 14Amikor Elizeus megbetegedett abban a betegségben, amelybe bele is halt, lement hozzá Joás, Izrael királya és sírt előtte és ezt mondogatta: »Atyám, én atyám, Izrael szekere és szekérvezetője!« Azt mondta erre neki Elizeus: »Hozz íjat és nyilakat!« Amikor odavitte hozzá az íjat s a nyilakat, azt mondta Izrael királyának: »Tedd kezedet az íjra!« Amikor aztán rátette kezét az íjra, Elizeus rátette kezét a király kezére és azt mondta: »Nyisd ki a keleti ablakot.« Amikor aztán kinyitotta, azt mondta Elizeus: »Lődd ki a nyilat.« Ki is lőtte. Azt mondta erre Elizeus: »Az Úr győzelmi nyila, győzelmi nyíl Szíriával szemben: megvered Szíriát Áfeknél a végpusztulásig.« Majd azt mondta: »Vedd a nyilakat.« Miután vette, azt mondta neki: »Verd meg a nyíllal a földet.« Amikor aztán háromszor megverte s akkor megállt, megharagudott rá az Isten embere és azt mondta: »Ha ötször, hatszor vagy hétszer verted volna meg, a végpusztulásig verted volna meg Szíriát, most azonban csak háromszor fogod megverni.«
Meghalt tehát Elizeus és eltemették. Ugyanabban az esztendőben portyázók jöttek Moábból az országba. Bizonyos emberek pedig, akik éppen egy embert temettek, – amikor meglátták a portyázókat, bevitték a holttestet Elizeus sírjába. Amikor hozzáért Elizeus teteméhez, életre kelt az ember, s a lábára állt.
Sikeres hadjárat az arámok ellen 22Házaél, Szíria királya tehát sanyargatta Izraelt Joacház egész idejében. Ám az Úr megkönyörült rajtuk s feléjük fordult azon szövetség kedvéért, amelyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal tartott s nem akarta elveszíteni s egészen elvetni őket mind a mai napig. Amikor aztán Házaél, Szíria királya meghalt s fia, Ben-Hadad lett a király helyette, Joás, Joacház fia visszavette Ben-Hadadnak, Házaél fiának a kezéből azokat a városokat, amelyeket ez hadijoggal elvett apjának, Joacháznak kezéből. Három ízben verte meg őt Joás s így visszaszerezte Izrael városait.
Amaszja Júda királya 14 1Joásnak, Joacház fiának, Izrael királyának második esztendejében lett királlyá Amaszja, Joásnak, Júda királyának fia. Huszonöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett s huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki jeruzsálemi volt, Joadánnak hívták. Azt cselekedte, ami igaz az Úr előtt, – de nem annyira, mint atyja, Dávid. Egészen úgy cselekedett, ahogy apja, Joás cselekedett, csakhogy a magaslatokat ő sem távolította el s a nép továbbra is a magaslatokon áldozott és gyújtott illatot. Amikor elfoglalta a királyságot, megölette azokat a szolgáit, akik apját, a királyt megölték, 6de a gyilkosok fiait nem ölette meg, – miként meg van írva Mózes törvényének könyvében, amely szerint az Úr azt parancsolta és azt mondta: »Ne lakoljanak halállal az apák a fiakért, sem a fiak az apákért: mindenki csak a saját bűnéért lakoljon halállal.«
Ugyanő megverte az edomitákat – tízezret – a Sóaknás-völgyben, s bevette harccal Petrát s elnevezte azt Jektehélnek mind a mai napig.
Ekkor követeket küldött Amaszja Joáshoz, Joacháznak, Jéhu, Izrael királya fiának fiához, ezzel az üzenettel: »Gyere, szálljunk szembe egymással.« Visszaküldött erre Joás, Izrael királya, Amaszjához, Júda királyához, ezzel az üzenettel: »A libanoni bogáncs elküldött a libanoni cédrushoz, ezzel az üzenettel: Add lányodat fiamnak feleségül. De a libanoni erdei vadak arrafelé mentek és eltiporták a bogáncsot. Te megverted az edomitákat s föléjük kerekedtél s szíved felfuvalkodottá tett téged: elégedj meg a dicsőséggel s maradj házadban. Miért hívod ki a bajt, hogy elessél te és veled Júda?« 11Ám Amaszja nem nyugodott.
Felvonult tehát Joás, Izrael királya s szembeszálltak egymással, ő és Amaszja, Júda királya, Bétsemesnél, Júda városánál. Júda vereséget szenvedett Izrael előtt, úgyhogy mindenki a sátrába menekült, Amaszját pedig, Júda királyát, Ahaszja fiának, Joásnak fiát elfogta Joás, Izrael királya Bétsemesnél és elvitte Jeruzsálembe. Ott aztán lerontotta Jeruzsálem falát, Efraim kapujától kezdve egészen a szegletkapuig, négyszáz könyöknyi darabon, majd vett minden aranyat és ezüstöt s minden tárgyat, amely az Úr házában meg a király kincsei között akadt és túszokat szedetett és visszatért Szamariába.
15Joás egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, meg a vitézsége, amellyel Amaszja, Júda királya ellen hadakozott, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében? Amikor aztán Joás aludni tért atyáihoz, eltemették Szamariában Izrael királyai mellé s fia, Jeroboám lett a király helyette.
Amaszja, Joás fia, Júda királya, Joásnak, Joacház fiának, Izrael királyának halála után tizenöt esztendeig élt.
Amaszja egyéb dolgai pedig, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében? Végül is összeesküvés támadt ellene Jeruzsálemben, mire ő elmenekült Lákisba, de utána küldtek Lákisba s ott megölték. Aztán lovakon visszavitték s eltemették Jeruzsálemben atyái mellé, Dávid városában. Erre vette Júda egész népe Azarját, aki tizenhat esztendős volt s királlyá tették apja, Amaszja helyett. Ő építette ki és szerezte vissza Ejlátot Júdának, miután a király aludni tért atyáihoz.
II. Jeroboám Izrael királya 23Amaszjának, Joás fiának, Júda királyának tizenötödik esztendejétől kezdve, negyvenegy esztendeig Jeroboám, Joásnak, Izrael királyának fia uralkodott Szamariában. Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt: nem távozott Jeroboámnak, Nábát fiának semmi bűnétől, aki vétekre vitte Izraelt.
25Ő állította helyre Izrael határait, Hamat bejárójától kezdve a Puszta tengeréig, az Úrnak, Izrael Istenének azon szava szerint, amelyet szolgája, Jónás próféta, Amáti fia által szólt, aki abból a Gátból való volt, amely Heferben van. Látta ugyanis az Úr Izrael nagyon keserves nyomorúságát s hogy oda vannak a tömlöcbe zártakig s az utolsóig, s nincs, aki megszabadítsa Izraelt, azt pedig nem mondta az Úr, hogy eltörli Izrael nevét az ég alól. Éppen azért megszabadította őket Jeroboámnak, Joás fiának keze által.
Jeroboám egyéb dolgai pedig és mindaz, amit cselekedett, meg a vitézsége, amellyel hadakozott, és hogy miképpen szerezte vissza Izraelnek Damaszkuszt és Hamatot, amely egykor Júdához tartozott, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében? Amikor aztán Jeroboám aludni tért atyáihoz, Izrael királyaihoz, fia, Zakariás lett a király helyette.
Azarja (Uzija) Júda királya 15 1Jeroboámnak, Izrael királyának huszonhetedik esztendejében lett Azarja, Amaszjának, Júda királyának fia, királlyá. Tizenhat esztendős volt, amikor uralkodni kezdett s ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki jeruzsálemi volt, Jekeljának hívták. Azt cselekedte, ami igaz az Úr előtt, egészen úgy, ahogy apja, Amaszja cselekedett. Mindazonáltal a magaslatokat nem rontotta le, s a nép továbbra is a magaslatokon áldozott és gyújtott illatot. Ám az Úr megverte a királyt, s az poklossá lett halála napjáig. Egy magánházban, elkülönítve lakott, és Jótám, a király fia kormányozta a palotát, s ítélte a föld népét.
Azarja egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, nemde, meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében? Amikor aztán Azarja aludni tért atyáihoz, eltemették őseihez Dávid városában, s fia, Jótám lett a király helyette.
Zakariás Izrael királya 8Azarjának, Júda királyának harmincnyolcadik esztendejétől Zakariás, Jeroboám fia uralkodott Izraelen, hat hónapig Szamariában. Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, úgy, ahogy atyái cselekedtek, nem távozott Jeroboámnak, Nábát fiának bűneitől, aki vétekre vitte Izraelt. Sallum, Jábes fia azonban összeesküdött ellene s a nyilvánosság előtt leütötte és megölte s király lett helyette.
Zakariás egyéb dolgai pedig, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében? Ez volt az Úr szava, amelyet Jéhuhoz szólt: »Negyedíziglen fognak ülni fiaid Izrael királyi székében.« Így is történt.
Sallum Izrael királya 13Sallum, Jábes fia Azarjának, Júda királyának harminckilencedik esztendejében lett királlyá s egy hónapig uralkodott Szamariában. Ekkor feljött Menahem, Gádi fia, Tircából s bement Szamariába és leütötte s megölte Sallumot, Jábes fiát Szamariában s király lett helyette. Sallum egyéb dolgai pedig, meg az összeesküvése, amelyet szőtt, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?
Ekkoriban verte meg Menahem Tápszát s mindazokat, akik ott voltak s annak egész határát Tircától kezdve. Mivel nem akartak kaput nyitni előtte, megölte és felhasította ott az összes áldott állapotban levő asszonyt.
Menahem Izrael királya 17Azarjának, Júda királyának harminckilencedik esztendejétől uralkodott Menahem, Gádi fia Izraelen tíz esztendeig Szamariában. Azt cselekedte, ami gonosz volt az Úr előtt: nem távozott Jeroboámnak, Nábát fiának bűneitől, aki bűnre vitte Izraelt egész ideje alatt. 19Ekkoriban Fúl, az asszírok királya az országba jött s Menahem ezer talentum ezüstöt adott Fúlnak, hogy legyen segítségére és szilárdítsa meg királyságát. Menahem kivetette az ezüstöt Izraelre, minden tehetős és gazdag emberre, hogy az asszírok királyának adja, ötven sékel ezüstöt mindegyikre. Erre visszatért az asszírok királya s nem maradt az országban.
Menahem egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében? Amikor aztán Menahem aludni tért atyáihoz, fia, Pekahja lett a király helyette.
Pekahja Izrael királya Azarjának, Júda királyának ötvenedik esztendejétől uralkodott Pekahja, Menahem fia Izraelen, Szamariában két esztendeig. Azt cselekedte, ami gonosz volt az Úr előtt: nem távozott el Jeroboámnak, Nábát fiának bűneitől, aki bűnre vitte Izraelt. Pekah, Remalja fia, a főtisztje, azonban összeesküdött ellene s leütötte Szamariában, a királyi ház tornyában, őt, továbbá Agróbot és Arjét és a nála levő ötven embert a gileádiak fiai közül és miután megölte, királlyá lett helyette.
Pekahjának egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?
Pekah Izrael királya 27Azarjának, Júda királyának ötvenkettedik esztendejétől uralkodott Izraelen Pekah, Remalja fia, Szamariában húsz esztendeig. Azt cselekedte, ami gonosz volt az Úr előtt: nem távozott Jeroboámnak, Nábát fiának bűneitől, aki bűnre vitte Izraelt. 29Pekahnak, Izrael királyának napjaiban eljött Tiglatpilezer, Asszúr királya s elfoglalta Ájont, Ábel-házát, Maákát, Jánoét, Kedest, Hácort, Gileádot, Galileát és Naftali egész földjét s elvitte őket Asszíriába. Végül is Hósea, Éla fia összeesküdött és cselt vetett Pekah, Remalja fia ellen s leütötte és megölte s király lett helyette Jótámnak, Uzija fiának huszadik esztendejében.
Pekah egyéb dolgai pedig és mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?
Jótám Júda királya 32Pekahnak, Remalja fiának, Izrael királyának második esztendejében lett király Jótám, Uzijának, Júda királyának fia. 33Huszonöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett s tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Szádok lánya volt, Jerusának hívták. Azt cselekedte, ami kedves volt az Úr előtt, egészen úgy cselekedett, mint ahogy apja, Uzija cselekedett. Mindazonáltal a magaslatokat nem távolította el. A nép továbbra is a magaslatokon áldozott és gyújtott illatot. Ő építtette az Úr házának felső kapuját.
Jótám egyéb dolgai pedig és mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében? Ebben az időben kezdte az Úr Júdára bocsátani Rászint, Szíria királyát és Pekahot, Remalja fiát. Amikor aztán Jótám aludni tért atyáihoz, eltemették melléjük atyjának, Dávidnak városában és fia, Ácház lett király helyette.
Ácház Júda királya 16 1Pekahnak, Remalja fiának tizenhetedik esztendejében lett Ácház, Jótámnak, Júda királyának fia, királlyá. 2Húsz esztendős volt Ácház, amikor uralkodni kezdett s tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Nem azt cselekedte, ami kedves volt az Úr, az ő Istene színe előtt, mint ahogy atyja, Dávid, 3hanem Izrael királyainak útján járt, sőt a fiát is bemutatta azáltal, hogy átvitte a tűzön, azon nemzetek bálványozása szerint, amelyeket az Úr szétszórt Izrael fiai elől, 4és a magaslatokon, a halmokon s mindenféle lombos fa alatt áldozott és gyújtott illatot.
5Ekkoriban feljött Rászin, Szíria királya és Pekah, Remalja fia, Izrael királya, hogy hadakozzanak Jeruzsálem ellen. Ostrom alá is vették Ácházt, de nem tudtak föléje kerekedni. Ugyanabban az időben visszaszerezte Rászin, Szíria királya, Ejlátot Szíria számára s kiűzte a júdaiakat Ejlátból s edomiták mentek Ejlátba s telepedtek meg ott mind a mai napig. Erre követeket küldött, Ácház Tiglatpilezerhez, az asszírok királyához, ezzel az üzenettel: »Szolgád és fiad vagyok: gyere fel s ments meg Szíria királyának kezéből és Izrael királyának kezéből, akik megtámadtak engem.« Ugyanakkor összeszedte az ezüstöt s az aranyat, amely az Úr házában és a király kincsei közt akadt s ajándékul küldte az asszírok királyának. 9Az engedett is kérésének: felvonult ugyanis az asszírok királya Damaszkusz ellen és elpusztította s lakosait elhurcolta Kírbe, Rászint pedig megölte.
10Erre elment Ácház király Tiglatpilezer, az asszírok királya elé Damaszkuszba és amikor meglátta a Damaszkuszban levő oltárt, elküldte Ácház király Uriás paphoz az oltár képét és minden művére kiterjedő mintáját. Uriás pap fel is építtette az oltárt. Egészen úgy készítette el Uriás pap, amíg Ácház király vissza nem jött Damaszkuszból. Amikor aztán visszajött a király Damaszkuszból, megnézte az oltárt s megtisztelte s felment rá és bemutatta egészen elégő áldozatait s ételáldozatát, ráöntötte az italáldozatot s ráhintette a bemutatott békeáldozatok vérét az oltárra. A rézoltárt pedig, amely az Úr előtt volt, elvitette a templom homlokzata elől, az oltár s az Úr temploma között levő helyről, s az oltár északi oldalán állíttatta fel.
Majd parancsolta Ácház király Uriás papnak: »E nagy oltáron mutasd be a reggeli egészen elégő áldozatot és az esti ételáldozatot, meg a király egészen elégő áldozatát és ételáldozatát, meg az ország egész népének egészen elégő áldozatát s ételáldozatait és italáldozatait s erre hintsd az egészen elégő áldozat minden vérét s a békeáldozat minden vérét. A rézoltár pedig várja rendelkezésemet.« Uriás pap egészen úgy is cselekedett, ahogy Ácház király parancsolta. 17Eltávolította továbbá Ácház király a faragott állványokat s a rajtuk levő üstöket s levétette a tengert azokról a rézökrökről, amelyek tartották s egy kőből rakott talapzatra helyeztette. A szombati fedett csarnokot, amelyet a templomban építtetett s a király külső bejáróját is átalakíttatta az Úr templomában az asszírok királya miatt.
Ácház egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében? Amikor aztán Ácház aludni tért atyáihoz, eltemették melléjük a Dávid-városban és fia, Hiszkija, lett a király helyette.
3Fel is gerjedt az Úr haragja Izrael ellen s Házaélnek, Szíria királyának és Ben-Hadadnak, Házaél fiának kezébe adta őket ezen egész idő alatt. Joacház azonban könyörgött az Úrnak s az Úr meghallgatta őt, mert látta Izrael nyomorúságát, minthogy elnyomta őket Szíria királya, és szabadítót adott az Úr Izraelnek s ez megszabadult Szíria királyának kezéből s Izrael fiai úgy laktak sátraikban, mint azelőtt. Mindazonáltal nem távoztak el Jeroboám házának bűneitől, aki vétekre vitte Izraelt, hanem azok szerint jártak, sőt a berek is megmaradt Szamariában. Pedig nem maradt Joacháznak a népből csak ötven lovasa és tíz szekere és tízezer gyalogosa, mert Szíria királya megölte és olyanná tette őket, mint a por a nyomtatószérűn.
Joacház egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, meg a vitézsége, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében? Amikor aztán Joacház aludni tért atyáihoz, eltemették Szamariában s fia, Joás lett a király helyette.
Joás Izrael királya 10Joásnak, Júda királyának harminchetedik esztendejétől kezdve tizenhat esztendeig uralkodott Joás, Joacház fia Izraelen, Szamariában. Azt cselekedte, ami gonosz az Úr színe előtt s nem távozott Jeroboámnak, Nábát fiának semmiféle bűnétől, aki vétekre vitte Izraelt, hanem azok szerint járt. Joás egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, meg a vitézsége, hogy hogyan hadakozott Amaszjával, Júda királyával, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében? Amikor aztán Joás aludni tért atyáihoz, Jeroboám ült királyi székébe, Joást pedig eltemették Szamariában, Izrael királyai mellé.
Elizeus betegsége és halála 14Amikor Elizeus megbetegedett abban a betegségben, amelybe bele is halt, lement hozzá Joás, Izrael királya és sírt előtte és ezt mondogatta: »Atyám, én atyám, Izrael szekere és szekérvezetője!« Azt mondta erre neki Elizeus: »Hozz íjat és nyilakat!« Amikor odavitte hozzá az íjat s a nyilakat, azt mondta Izrael királyának: »Tedd kezedet az íjra!« Amikor aztán rátette kezét az íjra, Elizeus rátette kezét a király kezére és azt mondta: »Nyisd ki a keleti ablakot.« Amikor aztán kinyitotta, azt mondta Elizeus: »Lődd ki a nyilat.« Ki is lőtte. Azt mondta erre Elizeus: »Az Úr győzelmi nyila, győzelmi nyíl Szíriával szemben: megvered Szíriát Áfeknél a végpusztulásig.« Majd azt mondta: »Vedd a nyilakat.« Miután vette, azt mondta neki: »Verd meg a nyíllal a földet.« Amikor aztán háromszor megverte s akkor megállt, megharagudott rá az Isten embere és azt mondta: »Ha ötször, hatszor vagy hétszer verted volna meg, a végpusztulásig verted volna meg Szíriát, most azonban csak háromszor fogod megverni.«
Meghalt tehát Elizeus és eltemették. Ugyanabban az esztendőben portyázók jöttek Moábból az országba. Bizonyos emberek pedig, akik éppen egy embert temettek, – amikor meglátták a portyázókat, bevitték a holttestet Elizeus sírjába. Amikor hozzáért Elizeus teteméhez, életre kelt az ember, s a lábára állt.
Sikeres hadjárat az arámok ellen 22Házaél, Szíria királya tehát sanyargatta Izraelt Joacház egész idejében. Ám az Úr megkönyörült rajtuk s feléjük fordult azon szövetség kedvéért, amelyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal tartott s nem akarta elveszíteni s egészen elvetni őket mind a mai napig. Amikor aztán Házaél, Szíria királya meghalt s fia, Ben-Hadad lett a király helyette, Joás, Joacház fia visszavette Ben-Hadadnak, Házaél fiának a kezéből azokat a városokat, amelyeket ez hadijoggal elvett apjának, Joacháznak kezéből. Három ízben verte meg őt Joás s így visszaszerezte Izrael városait.
Amaszja Júda királya 14 1Joásnak, Joacház fiának, Izrael királyának második esztendejében lett királlyá Amaszja, Joásnak, Júda királyának fia. Huszonöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett s huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki jeruzsálemi volt, Joadánnak hívták. Azt cselekedte, ami igaz az Úr előtt, – de nem annyira, mint atyja, Dávid. Egészen úgy cselekedett, ahogy apja, Joás cselekedett, csakhogy a magaslatokat ő sem távolította el s a nép továbbra is a magaslatokon áldozott és gyújtott illatot. Amikor elfoglalta a királyságot, megölette azokat a szolgáit, akik apját, a királyt megölték, 6de a gyilkosok fiait nem ölette meg, – miként meg van írva Mózes törvényének könyvében, amely szerint az Úr azt parancsolta és azt mondta: »Ne lakoljanak halállal az apák a fiakért, sem a fiak az apákért: mindenki csak a saját bűnéért lakoljon halállal.«
Ugyanő megverte az edomitákat – tízezret – a Sóaknás-völgyben, s bevette harccal Petrát s elnevezte azt Jektehélnek mind a mai napig.
Ekkor követeket küldött Amaszja Joáshoz, Joacháznak, Jéhu, Izrael királya fiának fiához, ezzel az üzenettel: »Gyere, szálljunk szembe egymással.« Visszaküldött erre Joás, Izrael királya, Amaszjához, Júda királyához, ezzel az üzenettel: »A libanoni bogáncs elküldött a libanoni cédrushoz, ezzel az üzenettel: Add lányodat fiamnak feleségül. De a libanoni erdei vadak arrafelé mentek és eltiporták a bogáncsot. Te megverted az edomitákat s föléjük kerekedtél s szíved felfuvalkodottá tett téged: elégedj meg a dicsőséggel s maradj házadban. Miért hívod ki a bajt, hogy elessél te és veled Júda?« 11Ám Amaszja nem nyugodott.
Felvonult tehát Joás, Izrael királya s szembeszálltak egymással, ő és Amaszja, Júda királya, Bétsemesnél, Júda városánál. Júda vereséget szenvedett Izrael előtt, úgyhogy mindenki a sátrába menekült, Amaszját pedig, Júda királyát, Ahaszja fiának, Joásnak fiát elfogta Joás, Izrael királya Bétsemesnél és elvitte Jeruzsálembe. Ott aztán lerontotta Jeruzsálem falát, Efraim kapujától kezdve egészen a szegletkapuig, négyszáz könyöknyi darabon, majd vett minden aranyat és ezüstöt s minden tárgyat, amely az Úr házában meg a király kincsei között akadt és túszokat szedetett és visszatért Szamariába.
15Joás egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, meg a vitézsége, amellyel Amaszja, Júda királya ellen hadakozott, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében? Amikor aztán Joás aludni tért atyáihoz, eltemették Szamariában Izrael királyai mellé s fia, Jeroboám lett a király helyette.
Amaszja, Joás fia, Júda királya, Joásnak, Joacház fiának, Izrael királyának halála után tizenöt esztendeig élt.
Amaszja egyéb dolgai pedig, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében? Végül is összeesküvés támadt ellene Jeruzsálemben, mire ő elmenekült Lákisba, de utána küldtek Lákisba s ott megölték. Aztán lovakon visszavitték s eltemették Jeruzsálemben atyái mellé, Dávid városában. Erre vette Júda egész népe Azarját, aki tizenhat esztendős volt s királlyá tették apja, Amaszja helyett. Ő építette ki és szerezte vissza Ejlátot Júdának, miután a király aludni tért atyáihoz.
II. Jeroboám Izrael királya 23Amaszjának, Joás fiának, Júda királyának tizenötödik esztendejétől kezdve, negyvenegy esztendeig Jeroboám, Joásnak, Izrael királyának fia uralkodott Szamariában. Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt: nem távozott Jeroboámnak, Nábát fiának semmi bűnétől, aki vétekre vitte Izraelt.
25Ő állította helyre Izrael határait, Hamat bejárójától kezdve a Puszta tengeréig, az Úrnak, Izrael Istenének azon szava szerint, amelyet szolgája, Jónás próféta, Amáti fia által szólt, aki abból a Gátból való volt, amely Heferben van. Látta ugyanis az Úr Izrael nagyon keserves nyomorúságát s hogy oda vannak a tömlöcbe zártakig s az utolsóig, s nincs, aki megszabadítsa Izraelt, azt pedig nem mondta az Úr, hogy eltörli Izrael nevét az ég alól. Éppen azért megszabadította őket Jeroboámnak, Joás fiának keze által.
Jeroboám egyéb dolgai pedig és mindaz, amit cselekedett, meg a vitézsége, amellyel hadakozott, és hogy miképpen szerezte vissza Izraelnek Damaszkuszt és Hamatot, amely egykor Júdához tartozott, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében? Amikor aztán Jeroboám aludni tért atyáihoz, Izrael királyaihoz, fia, Zakariás lett a király helyette.
Azarja (Uzija) Júda királya 15 1Jeroboámnak, Izrael királyának huszonhetedik esztendejében lett Azarja, Amaszjának, Júda királyának fia, királlyá. Tizenhat esztendős volt, amikor uralkodni kezdett s ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki jeruzsálemi volt, Jekeljának hívták. Azt cselekedte, ami igaz az Úr előtt, egészen úgy, ahogy apja, Amaszja cselekedett. Mindazonáltal a magaslatokat nem rontotta le, s a nép továbbra is a magaslatokon áldozott és gyújtott illatot. Ám az Úr megverte a királyt, s az poklossá lett halála napjáig. Egy magánházban, elkülönítve lakott, és Jótám, a király fia kormányozta a palotát, s ítélte a föld népét.
Azarja egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, nemde, meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében? Amikor aztán Azarja aludni tért atyáihoz, eltemették őseihez Dávid városában, s fia, Jótám lett a király helyette.
Zakariás Izrael királya 8Azarjának, Júda királyának harmincnyolcadik esztendejétől Zakariás, Jeroboám fia uralkodott Izraelen, hat hónapig Szamariában. Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, úgy, ahogy atyái cselekedtek, nem távozott Jeroboámnak, Nábát fiának bűneitől, aki vétekre vitte Izraelt. Sallum, Jábes fia azonban összeesküdött ellene s a nyilvánosság előtt leütötte és megölte s király lett helyette.
Zakariás egyéb dolgai pedig, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében? Ez volt az Úr szava, amelyet Jéhuhoz szólt: »Negyedíziglen fognak ülni fiaid Izrael királyi székében.« Így is történt.
Sallum Izrael királya 13Sallum, Jábes fia Azarjának, Júda királyának harminckilencedik esztendejében lett királlyá s egy hónapig uralkodott Szamariában. Ekkor feljött Menahem, Gádi fia, Tircából s bement Szamariába és leütötte s megölte Sallumot, Jábes fiát Szamariában s király lett helyette. Sallum egyéb dolgai pedig, meg az összeesküvése, amelyet szőtt, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?
Ekkoriban verte meg Menahem Tápszát s mindazokat, akik ott voltak s annak egész határát Tircától kezdve. Mivel nem akartak kaput nyitni előtte, megölte és felhasította ott az összes áldott állapotban levő asszonyt.
Menahem Izrael királya 17Azarjának, Júda királyának harminckilencedik esztendejétől uralkodott Menahem, Gádi fia Izraelen tíz esztendeig Szamariában. Azt cselekedte, ami gonosz volt az Úr előtt: nem távozott Jeroboámnak, Nábát fiának bűneitől, aki bűnre vitte Izraelt egész ideje alatt. 19Ekkoriban Fúl, az asszírok királya az országba jött s Menahem ezer talentum ezüstöt adott Fúlnak, hogy legyen segítségére és szilárdítsa meg királyságát. Menahem kivetette az ezüstöt Izraelre, minden tehetős és gazdag emberre, hogy az asszírok királyának adja, ötven sékel ezüstöt mindegyikre. Erre visszatért az asszírok királya s nem maradt az országban.
Menahem egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében? Amikor aztán Menahem aludni tért atyáihoz, fia, Pekahja lett a király helyette.
Pekahja Izrael királya Azarjának, Júda királyának ötvenedik esztendejétől uralkodott Pekahja, Menahem fia Izraelen, Szamariában két esztendeig. Azt cselekedte, ami gonosz volt az Úr előtt: nem távozott el Jeroboámnak, Nábát fiának bűneitől, aki bűnre vitte Izraelt. Pekah, Remalja fia, a főtisztje, azonban összeesküdött ellene s leütötte Szamariában, a királyi ház tornyában, őt, továbbá Agróbot és Arjét és a nála levő ötven embert a gileádiak fiai közül és miután megölte, királlyá lett helyette.
Pekahjának egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?
Pekah Izrael királya 27Azarjának, Júda királyának ötvenkettedik esztendejétől uralkodott Izraelen Pekah, Remalja fia, Szamariában húsz esztendeig. Azt cselekedte, ami gonosz volt az Úr előtt: nem távozott Jeroboámnak, Nábát fiának bűneitől, aki bűnre vitte Izraelt. 29Pekahnak, Izrael királyának napjaiban eljött Tiglatpilezer, Asszúr királya s elfoglalta Ájont, Ábel-házát, Maákát, Jánoét, Kedest, Hácort, Gileádot, Galileát és Naftali egész földjét s elvitte őket Asszíriába. Végül is Hósea, Éla fia összeesküdött és cselt vetett Pekah, Remalja fia ellen s leütötte és megölte s király lett helyette Jótámnak, Uzija fiának huszadik esztendejében.
Pekah egyéb dolgai pedig és mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?
Jótám Júda királya 32Pekahnak, Remalja fiának, Izrael királyának második esztendejében lett király Jótám, Uzijának, Júda királyának fia. 33Huszonöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett s tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Szádok lánya volt, Jerusának hívták. Azt cselekedte, ami kedves volt az Úr előtt, egészen úgy cselekedett, mint ahogy apja, Uzija cselekedett. Mindazonáltal a magaslatokat nem távolította el. A nép továbbra is a magaslatokon áldozott és gyújtott illatot. Ő építtette az Úr házának felső kapuját.
Jótám egyéb dolgai pedig és mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében? Ebben az időben kezdte az Úr Júdára bocsátani Rászint, Szíria királyát és Pekahot, Remalja fiát. Amikor aztán Jótám aludni tért atyáihoz, eltemették melléjük atyjának, Dávidnak városában és fia, Ácház lett király helyette.
Ácház Júda királya 16 1Pekahnak, Remalja fiának tizenhetedik esztendejében lett Ácház, Jótámnak, Júda királyának fia, királlyá. 2Húsz esztendős volt Ácház, amikor uralkodni kezdett s tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Nem azt cselekedte, ami kedves volt az Úr, az ő Istene színe előtt, mint ahogy atyja, Dávid, 3hanem Izrael királyainak útján járt, sőt a fiát is bemutatta azáltal, hogy átvitte a tűzön, azon nemzetek bálványozása szerint, amelyeket az Úr szétszórt Izrael fiai elől, 4és a magaslatokon, a halmokon s mindenféle lombos fa alatt áldozott és gyújtott illatot.
5Ekkoriban feljött Rászin, Szíria királya és Pekah, Remalja fia, Izrael királya, hogy hadakozzanak Jeruzsálem ellen. Ostrom alá is vették Ácházt, de nem tudtak föléje kerekedni. Ugyanabban az időben visszaszerezte Rászin, Szíria királya, Ejlátot Szíria számára s kiűzte a júdaiakat Ejlátból s edomiták mentek Ejlátba s telepedtek meg ott mind a mai napig. Erre követeket küldött, Ácház Tiglatpilezerhez, az asszírok királyához, ezzel az üzenettel: »Szolgád és fiad vagyok: gyere fel s ments meg Szíria királyának kezéből és Izrael királyának kezéből, akik megtámadtak engem.« Ugyanakkor összeszedte az ezüstöt s az aranyat, amely az Úr házában és a király kincsei közt akadt s ajándékul küldte az asszírok királyának. 9Az engedett is kérésének: felvonult ugyanis az asszírok királya Damaszkusz ellen és elpusztította s lakosait elhurcolta Kírbe, Rászint pedig megölte.
10Erre elment Ácház király Tiglatpilezer, az asszírok királya elé Damaszkuszba és amikor meglátta a Damaszkuszban levő oltárt, elküldte Ácház király Uriás paphoz az oltár képét és minden művére kiterjedő mintáját. Uriás pap fel is építtette az oltárt. Egészen úgy készítette el Uriás pap, amíg Ácház király vissza nem jött Damaszkuszból. Amikor aztán visszajött a király Damaszkuszból, megnézte az oltárt s megtisztelte s felment rá és bemutatta egészen elégő áldozatait s ételáldozatát, ráöntötte az italáldozatot s ráhintette a bemutatott békeáldozatok vérét az oltárra. A rézoltárt pedig, amely az Úr előtt volt, elvitette a templom homlokzata elől, az oltár s az Úr temploma között levő helyről, s az oltár északi oldalán állíttatta fel.
Majd parancsolta Ácház király Uriás papnak: »E nagy oltáron mutasd be a reggeli egészen elégő áldozatot és az esti ételáldozatot, meg a király egészen elégő áldozatát és ételáldozatát, meg az ország egész népének egészen elégő áldozatát s ételáldozatait és italáldozatait s erre hintsd az egészen elégő áldozat minden vérét s a békeáldozat minden vérét. A rézoltár pedig várja rendelkezésemet.« Uriás pap egészen úgy is cselekedett, ahogy Ácház király parancsolta. 17Eltávolította továbbá Ácház király a faragott állványokat s a rajtuk levő üstöket s levétette a tengert azokról a rézökrökről, amelyek tartották s egy kőből rakott talapzatra helyeztette. A szombati fedett csarnokot, amelyet a templomban építtetett s a király külső bejáróját is átalakíttatta az Úr templomában az asszírok királya miatt.
Ácház egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében? Amikor aztán Ácház aludni tért atyáihoz, eltemették melléjük a Dávid-városban és fia, Hiszkija, lett a király helyette.
Jegyzetek
13,1 Joacház uralkodásának évei Kr. e. 813-797.
13,3 Az ország igazi ura Damaszkusz volt.
13,10 Joás uralkodásának évei Kr. e. 797-782.
13,14 Vö. 1Kir 20,26-30.
13,22 Damaszkusz bukásának oka a terjeszkedő Asszír birodalom volt.
14,1 Amaszja uralkodásának évei Kr. e. 796-767.
14,6 Vö. MTörv 24,16.
14,11 Bétsemes Jeruzsálemtől 24 km-re nyugatra fekszik.
14,15 Vö. 13,12-13.
14,23 II. Jeroboám uralkodásának évei Kr. e. 782-747.
14,25 „Hamat bejárója” Libanonban fekszik (vö. 1Kir 8,65), a „Puszta tengere” a Holt-tenger. Ámosz próféta is említ hódításokat a Jordánon túli területen (Ám 6,13).
15,1 Azarja (Uzija) uralkodásának évei Kr. e. 767-739. A király neve kétféleképpen szerepel a szövegekben. Az ő idejében működött Ámosz és Ózeás.
15,8 Zakariás uralkodásának éve Kr. e. 747.
15,13 Sallum is Kr. e. 747-ben uralkodott.
15,17 Menahem uralkodásának évei Kr. e. 747-742.
15,19 Fúl: III. Tiglatpilezer (Kr. e. 745-727), Asszíria egyik legnagyobb uralkodója. Az ő évkönyveiben Menahem neve is szerepel a király vazallusai között. 1 talentum = 41 kg; 1 sékel = 11,5 g. Az adó 72000 embert érintett.
15,27 Pekah uralkodásának évei Kr. e. 740-731.
15,29 Az asszír évkönyvek részletesen beszámolnak erről a hadjáratról. Az említett városok Izrael legészakibb részén vannak.
15,32 Jótám uralkodásának évei Kr. e. 739-734. Az ő idejében lép fel Izajás és Mikeás próféta.
15,33 Ebbe a 16 évbe Jótámnak (az apja betegsége miatt) 10 éves társuralkodása is bele van számítva.
16,1 Valójában Pekah 7. éve.
16,2 Ácház uralkodásának évei Kr. e. 734-728.
16,3 Azaz: feláldozta.
16,4 Vö. 1Kir 14,23.
16,5 Damaszkusz és Izrael Júdát is be akarta vonni az Asszíria elleni lázadásba. Mivel Júda elzárkózik, megtámadják (ez az ún. szír-efraimita háború, amelynek kapcsán az Iz 7,1-17 jövendölései elhangzottak). Júda Tiglatpilezert hívja segítségül, aki a 15,29-ben említett hadjárat keretében Damaszkuszt is elfoglalja. Damaszkusz elestével igen fontos Asszíria-elleni védőbástya pusztult el. Júda ezzel a lépésével a saját végzetét is siettette (vö. Iz 8,5-6).
16,9 Az Ám 9,7 szerint Kír az arámok őshazája.
16,10 A 2 Krón 28,23-25 szerint Ácház bezáratta a templomot.
16,17 Az edényeket adóként Asszíriába kellett küldenie.