Atália tettei és halála 11
1Amikor aztán Atália, Ahaszja anyja, megtudta, hogy a fia meghalt, felkelt s megölette az összes királyi ivadékot.
Jósába, Jórám király lánya, Ahaszja nővére, azonban vette Joást, Ahaszja fiát és ellopta a király megölésre szánt fiai közül dajkájával együtt az ágyasházból s elrejtette Atália elől, hogy meg ne öljék.
3Hat esztendeig aztán magánál rejtegette az Úr házában, miközben Atália uralkodott az országon.
A hetedik esztendőben aztán elküldött Jojáda, s magához hozatta a századosokat s a vitézeket, bevitte őket magához az Úr templomába, és szövetséget kötött velük s megeskette őket az Úr házában. Majd megmutatta nekik a király fiát, s parancsolt nekik: »Ezt kell tennetek: Ha szombaton szolgálatba léptek, harmadrészetek lássa el a királyi palota őrizetét, harmadrészetek legyen a Szúr kapunál s harmadrészetek a pajzsosok laktanyája mögött levő kapunál s lássátok el váltakozva a templom őrizetét. Két rész eddig közületek, vagyis mindazok, akik szombaton a szolgálatból kilépnek, lássák el az Úr házának őrizetét a király körül. Vegyétek őt körül fegyverrel kezetekben – ha valaki behatol a templom elkerített részébe –, öljétek meg, s legyetek a király körül jártában-keltében.«
9A századosok egészen úgy is cselekedtek, ahogy Jojáda pap parancsolta nekik: mindegyik maga mellé vette embereit, azokat, akik szombaton szolgálatba léptek, azokkal együtt, akik szombaton a szolgálatból kiléptek s elmentek Jojáda paphoz, az pedig odaadta nekik Dávid király dárdáit s fegyvereit, amelyek az Úr házában voltak. Aztán felálltak, mindenki fegyverrel a kezében, a templom jobb oldalától az oltár és a templom bal oldaláig a király körül. Erre ő kivezette a királyfit, rátette a koronát s a bizonyságot, aztán királlyá tették és felkenték s tapsolva mondták: »Éljen a király.«
Amint Atália meghallotta a futkosó nép lármáját, bement a sokasághoz az Úr templomába. Amikor látta, hogy a király az emelvényen áll, amint szokás, mellette énekesek és trombitások s a föld egész népe ujjong és trombitál, megszaggatta ruháit és kiáltotta: »Összeesküvés, összeesküvés!«
Erre Jojáda pap parancsolt azoknak a századosoknak, akik a sereg parancsnokai voltak és azt mondta nekik: »Vezessétek ki őt a templom bekerített részéből, s aki utána megy, öljétek meg kardotokkal.« Azt mondotta ugyanis a pap: »Ne az Úr templomában öljétek meg.« Erre kezet vetettek rá s kituszkolták azon az úton, amelyen a lovak a palotába járnak s ott megölték.
17Aztán Jojáda szövetséget szerzett az Úr között meg a király és a nép között, hogy az Úr népe lesznek; és a király meg a nép között. Erre bement a föld egész népe Baál templomába s lerontották oltárait s teljesen összetörték képeit, Mattánt, Baál papját pedig megölték az oltár előtt.
Aztán a pap őrséget rendelt az Úr házába, majd vette a századosokat meg a keretiek és feletiek seregeit s a föld egész népét s levitték a királyt az Úr házából s a pajzsosok kapujának útján át bevonultak a palotába s az beült a királyok székébe. Erre a föld egész népe örvendezett s a város nyugodt maradt, pedig Atáliát megölték karddal a király házában.
Joás Júda királya 12 1Hét esztendős volt Joás, amikor uralkodni kezdett.
Jéhu hetedik esztendejében lett Joás királlyá s negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki beersebai volt, Szebiának hívták.
Joás azon egész idő alatt, amíg Jojáda pap oktatta, azt cselekedte, ami igaz az Úr előtt. Mindazonáltal a magaslatokat nem távolította el s a nép továbbra is a magaslatokon áldozott és gyújtott illatot.
Joás azt mondta a papoknak: »Minden olyan szent pénzt, amelyet a megszámláltak az Úr házába hoznak, vagy amelyet az emberek személyváltság fejében adományoznak, vagy amelyet önként, szívük jószántából az Úr templomába hoznak, vegyenek fel a papok beosztásuk szerint s ennek ellenében javíttassák ki a ház romlásait, ha valami kijavítani valót látnak.«
De Joás király huszonharmadik esztendejéig sem javíttatták ki a papok a templom romlásait. Hívatta erre Joás király Jojáda főpapot meg a papokat és azt mondta nekik: »Miért nem javíttatjátok ki a templom romlásait? Ne vegyétek fel tehát ezentúl a pénzt beosztástok szerint, hanem fordítsátok a templom kijavítására.« Nem volt szabad tehát többé a papoknak felvenniük a pénzt a néptől, de nem is kellett kijavíttatniuk a ház romlásait.
Ekkor vett Jojáda főpap egy ládát, felül lyukat csinált rá s elhelyezte az oltár mellé, az Úr házába vezető bejárat jobb oldalára s az ajtónálló papok abba tettek minden pénzt, amelyet az Úr templomába hoztak. Ha aztán látták, hogy sok pénz van a ládában, felment a király jegyzője és a főpap, kiöntötték és megszámlálták a pénzt, amelyet az Úr házában találtak és szám és súly szerint azok kezébe adták, akik az Úr házának mesterembereire felügyeltek, azok pedig kiadták az ácsoknak és a kőműveseknek, akik az Úr házán dolgoztak s a romlásokat javították, meg a kőfaragóknak, meg arra, hogy fát és faragott követ vásároljanak rajta, hogy így véghezvigyék az Úr házának kijavítását mindabban, amiben a ház erősítése végett költségekre volt szükség. De vedrek, villák, tömjénezők, trombiták, szóval arany- és ezüsttárgyak nem készültek ebből a pénzből az Úr temploma számára – abból a pénzből, amelyeket az Úr templomába hoztak –, mert azt azoknak adták át, akik a munkát vezették, hogy az Úr templomát javítsák ki. Elszámolást nem kívántak azoktól az emberektől, akik a pénzt átvették, hogy a mesteremberek közt kiosszák, hanem bizalmi alapon kezelték. A vétekért való áldozatból származó pénzt azonban, meg a bűnért való áldozatokból származó pénzt, nem szolgáltatták be az Úr templomába, mert az a papoké volt.
18Ekkoriban feljött Házaél, Szíria királya s hadakozott Gát ellen s bevette, majd megfordult, hogy felvonuljon Jeruzsálem ellen. Ekkor Joás, Júda királya vette mindazokat a szent tárgyakat, amelyeket atyái, Jozafát, Jórám, Ahaszja, Júda királyai az Úrnak szenteltek, meg amelyeket ő ajánlott fel, meg az összes ezüstöt, amely az Úr templomának s a király palotájának kincsei közt akadt s elküldte Házaélnek, Szíria királyának. Erre az visszavonult Jeruzsálem alól.
Joás egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében? Végül szolgái fellázadtak s összeesküdtek egymás között s leütötték Joást Milló házában, Cilla lejtőjén: Jozakár, Semaát fia és Jozabád, Sómer fia, a szolgái sújtották halálra. Aztán eltemették atyái mellé Dávid városában, és fia, Amaszja, lett a király helyette.
A hetedik esztendőben aztán elküldött Jojáda, s magához hozatta a századosokat s a vitézeket, bevitte őket magához az Úr templomába, és szövetséget kötött velük s megeskette őket az Úr házában. Majd megmutatta nekik a király fiát, s parancsolt nekik: »Ezt kell tennetek: Ha szombaton szolgálatba léptek, harmadrészetek lássa el a királyi palota őrizetét, harmadrészetek legyen a Szúr kapunál s harmadrészetek a pajzsosok laktanyája mögött levő kapunál s lássátok el váltakozva a templom őrizetét. Két rész eddig közületek, vagyis mindazok, akik szombaton a szolgálatból kilépnek, lássák el az Úr házának őrizetét a király körül. Vegyétek őt körül fegyverrel kezetekben – ha valaki behatol a templom elkerített részébe –, öljétek meg, s legyetek a király körül jártában-keltében.«
9A századosok egészen úgy is cselekedtek, ahogy Jojáda pap parancsolta nekik: mindegyik maga mellé vette embereit, azokat, akik szombaton szolgálatba léptek, azokkal együtt, akik szombaton a szolgálatból kiléptek s elmentek Jojáda paphoz, az pedig odaadta nekik Dávid király dárdáit s fegyvereit, amelyek az Úr házában voltak. Aztán felálltak, mindenki fegyverrel a kezében, a templom jobb oldalától az oltár és a templom bal oldaláig a király körül. Erre ő kivezette a királyfit, rátette a koronát s a bizonyságot, aztán királlyá tették és felkenték s tapsolva mondták: »Éljen a király.«
Amint Atália meghallotta a futkosó nép lármáját, bement a sokasághoz az Úr templomába. Amikor látta, hogy a király az emelvényen áll, amint szokás, mellette énekesek és trombitások s a föld egész népe ujjong és trombitál, megszaggatta ruháit és kiáltotta: »Összeesküvés, összeesküvés!«
Erre Jojáda pap parancsolt azoknak a századosoknak, akik a sereg parancsnokai voltak és azt mondta nekik: »Vezessétek ki őt a templom bekerített részéből, s aki utána megy, öljétek meg kardotokkal.« Azt mondotta ugyanis a pap: »Ne az Úr templomában öljétek meg.« Erre kezet vetettek rá s kituszkolták azon az úton, amelyen a lovak a palotába járnak s ott megölték.
17Aztán Jojáda szövetséget szerzett az Úr között meg a király és a nép között, hogy az Úr népe lesznek; és a király meg a nép között. Erre bement a föld egész népe Baál templomába s lerontották oltárait s teljesen összetörték képeit, Mattánt, Baál papját pedig megölték az oltár előtt.
Aztán a pap őrséget rendelt az Úr házába, majd vette a századosokat meg a keretiek és feletiek seregeit s a föld egész népét s levitték a királyt az Úr házából s a pajzsosok kapujának útján át bevonultak a palotába s az beült a királyok székébe. Erre a föld egész népe örvendezett s a város nyugodt maradt, pedig Atáliát megölték karddal a király házában.
Joás Júda királya 12 1Hét esztendős volt Joás, amikor uralkodni kezdett.
Jéhu hetedik esztendejében lett Joás királlyá s negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki beersebai volt, Szebiának hívták.
Joás azon egész idő alatt, amíg Jojáda pap oktatta, azt cselekedte, ami igaz az Úr előtt. Mindazonáltal a magaslatokat nem távolította el s a nép továbbra is a magaslatokon áldozott és gyújtott illatot.
Joás azt mondta a papoknak: »Minden olyan szent pénzt, amelyet a megszámláltak az Úr házába hoznak, vagy amelyet az emberek személyváltság fejében adományoznak, vagy amelyet önként, szívük jószántából az Úr templomába hoznak, vegyenek fel a papok beosztásuk szerint s ennek ellenében javíttassák ki a ház romlásait, ha valami kijavítani valót látnak.«
De Joás király huszonharmadik esztendejéig sem javíttatták ki a papok a templom romlásait. Hívatta erre Joás király Jojáda főpapot meg a papokat és azt mondta nekik: »Miért nem javíttatjátok ki a templom romlásait? Ne vegyétek fel tehát ezentúl a pénzt beosztástok szerint, hanem fordítsátok a templom kijavítására.« Nem volt szabad tehát többé a papoknak felvenniük a pénzt a néptől, de nem is kellett kijavíttatniuk a ház romlásait.
Ekkor vett Jojáda főpap egy ládát, felül lyukat csinált rá s elhelyezte az oltár mellé, az Úr házába vezető bejárat jobb oldalára s az ajtónálló papok abba tettek minden pénzt, amelyet az Úr templomába hoztak. Ha aztán látták, hogy sok pénz van a ládában, felment a király jegyzője és a főpap, kiöntötték és megszámlálták a pénzt, amelyet az Úr házában találtak és szám és súly szerint azok kezébe adták, akik az Úr házának mesterembereire felügyeltek, azok pedig kiadták az ácsoknak és a kőműveseknek, akik az Úr házán dolgoztak s a romlásokat javították, meg a kőfaragóknak, meg arra, hogy fát és faragott követ vásároljanak rajta, hogy így véghezvigyék az Úr házának kijavítását mindabban, amiben a ház erősítése végett költségekre volt szükség. De vedrek, villák, tömjénezők, trombiták, szóval arany- és ezüsttárgyak nem készültek ebből a pénzből az Úr temploma számára – abból a pénzből, amelyeket az Úr templomába hoztak –, mert azt azoknak adták át, akik a munkát vezették, hogy az Úr templomát javítsák ki. Elszámolást nem kívántak azoktól az emberektől, akik a pénzt átvették, hogy a mesteremberek közt kiosszák, hanem bizalmi alapon kezelték. A vétekért való áldozatból származó pénzt azonban, meg a bűnért való áldozatokból származó pénzt, nem szolgáltatták be az Úr templomába, mert az a papoké volt.
18Ekkoriban feljött Házaél, Szíria királya s hadakozott Gát ellen s bevette, majd megfordult, hogy felvonuljon Jeruzsálem ellen. Ekkor Joás, Júda királya vette mindazokat a szent tárgyakat, amelyeket atyái, Jozafát, Jórám, Ahaszja, Júda királyai az Úrnak szenteltek, meg amelyeket ő ajánlott fel, meg az összes ezüstöt, amely az Úr templomának s a király palotájának kincsei közt akadt s elküldte Házaélnek, Szíria királyának. Erre az visszavonult Jeruzsálem alól.
Joás egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében? Végül szolgái fellázadtak s összeesküdtek egymás között s leütötték Joást Milló házában, Cilla lejtőjén: Jozakár, Semaát fia és Jozabád, Sómer fia, a szolgái sújtották halálra. Aztán eltemették atyái mellé Dávid városában, és fia, Amaszja, lett a király helyette.
Jegyzetek
11,1 A fejezet két hagyományt ötvöz egybe, innen az ismétlések és a következetlenségek.
11,3 Atália nem tartozik Dávid családjához, uralma törvénytelen.
11,9 Joást közfelkiáltással választották királlyá.
11,17 Nemcsak a dinasztia visszaállítását, hanem az Istennel kötött szövetség megújítását is jelenti az esemény. Az eddigi ásatások során Jeruzsálemben Baál templomnak semmi nyomát nem találták.
12,1 Joás uralkodásának évei Kr. e. 835-796.
12,18 A templom a király tulajdona, ezért ő rendelkezik a templom vagyontárgyai fölött.