A hetedik esztendőben aztán elküldött Jojáda, s magához hozatta a századosokat s a vitézeket, bevitte őket magához az Úr templomába, és szövetséget kötött velük s megeskette őket az Úr házában. Majd megmutatta nekik a király fiát,
s parancsolt nekik: »Ezt kell tennetek:
Ha szombaton szolgálatba léptek, harmadrészetek lássa el a királyi palota őrizetét, harmadrészetek legyen a Szúr kapunál s harmadrészetek a pajzsosok laktanyája mögött levő kapunál s lássátok el váltakozva a templom őrizetét.
Két rész eddig közületek, vagyis mindazok, akik szombaton a szolgálatból kilépnek, lássák el az Úr házának őrizetét a király körül.
Vegyétek őt körül fegyverrel kezetekben – ha valaki behatol a templom elkerített részébe –, öljétek meg, s legyetek a király körül jártában-keltében.«
9A századosok egészen úgy is cselekedtek, ahogy Jojáda pap parancsolta nekik: mindegyik maga mellé vette embereit, azokat, akik szombaton szolgálatba léptek, azokkal együtt, akik szombaton a szolgálatból kiléptek s elmentek Jojáda paphoz, az pedig odaadta nekik Dávid király dárdáit s fegyvereit, amelyek az Úr házában voltak. Aztán felálltak, mindenki fegyverrel a kezében, a templom jobb oldalától az oltár és a templom bal oldaláig a király körül. Erre ő kivezette a királyfit, rátette a koronát s a bizonyságot, aztán királlyá tették és felkenték s tapsolva mondták: »Éljen a király.«
Amint Atália meghallotta a futkosó nép lármáját, bement a sokasághoz az Úr templomába. Amikor látta, hogy a király az emelvényen áll, amint szokás, mellette énekesek és trombitások s a föld egész népe ujjong és trombitál, megszaggatta ruháit és kiáltotta: »Összeesküvés, összeesküvés!«
Erre Jojáda pap parancsolt azoknak a századosoknak, akik a sereg parancsnokai voltak és azt mondta nekik: »Vezessétek ki őt a templom bekerített részéből, s aki utána megy, öljétek meg kardotokkal.« Azt mondotta ugyanis a pap: »Ne az Úr templomában öljétek meg.« Erre kezet vetettek rá s kituszkolták azon az úton, amelyen a lovak a palotába járnak s ott megölték.
9A századosok egészen úgy is cselekedtek, ahogy Jojáda pap parancsolta nekik: mindegyik maga mellé vette embereit, azokat, akik szombaton szolgálatba léptek, azokkal együtt, akik szombaton a szolgálatból kiléptek s elmentek Jojáda paphoz, az pedig odaadta nekik Dávid király dárdáit s fegyvereit, amelyek az Úr házában voltak. Aztán felálltak, mindenki fegyverrel a kezében, a templom jobb oldalától az oltár és a templom bal oldaláig a király körül. Erre ő kivezette a királyfit, rátette a koronát s a bizonyságot, aztán királlyá tették és felkenték s tapsolva mondták: »Éljen a király.«
Amint Atália meghallotta a futkosó nép lármáját, bement a sokasághoz az Úr templomába. Amikor látta, hogy a király az emelvényen áll, amint szokás, mellette énekesek és trombitások s a föld egész népe ujjong és trombitál, megszaggatta ruháit és kiáltotta: »Összeesküvés, összeesküvés!«
Erre Jojáda pap parancsolt azoknak a századosoknak, akik a sereg parancsnokai voltak és azt mondta nekik: »Vezessétek ki őt a templom bekerített részéből, s aki utána megy, öljétek meg kardotokkal.« Azt mondotta ugyanis a pap: »Ne az Úr templomában öljétek meg.« Erre kezet vetettek rá s kituszkolták azon az úton, amelyen a lovak a palotába járnak s ott megölték.
Jegyzetek
11,9 Joást közfelkiáltással választották királlyá.