5Majd azt mondta Dávid Ákisnak: »Ha kegyelmet találtam szemedben, hadd kapjak inkább valamely vidéki városban helyet, hogy ott lakjam! Miért is tartózkodnék szolgád veled a királyi városban?« 6Neki adta tehát Ákis azon a napon Szikeleget; ezért tartozik Szikeleg Júda királyaihoz mind a mai napig. Azoknak a napoknak a száma, amelyek alatt Dávid a filiszteusok földjén lakott, négy hónap volt.
8Közben Dávid és emberei feljárogattak és portyázgattak a gessúriták, a girgasiták és az amalekiták földjén; ezeket a vidékeket lakták ugyanis ősidőktől kezdve azon a földön egészen Súrig, Egyiptom földjéig. Dávid meg-megverte az egész földet, nem hagyott elevenen sem férfit, sem asszonyt, elvett juhot, marhát, szamarat, tevét és ruhát, s aztán visszatért és elment Ákishoz. Ha Ákis azt mondta neki: »Kire rontottál ma?« – Dávid azt felelgette: »Júda Délvidékére, Jerameél Délvidékére, Keni Délvidékére.« Férfit és asszonyt nem hagyott elevenen Dávid, s nem vitt be Gátba, mert azt mondta: »Hátha azt találják mondani ellenünk: Ezt és ezt tette Dávid.« – Így járt el az egész idő alatt, amíg a filiszteusok földjén tartózkodott. Ákis ezért megbízott Dávidban, s azt mondta: »Sok rosszat követett el népe, Izrael ellen, s azért az én szolgám lesz örökre.«
28 Történt pedig azokban a napokban, hogy a filiszteusok egybegyűjtötték seregeiket, hogy hadba szálljanak Izrael ellen. Azt mondta ekkor Ákis Dávidnak: »Vedd tudomásul, hogy embereiddel együtt velem kell jönnöd a táborba.« Azt mondta erre Dávid Ákisnak: »Most majd megtudod, mit fog művelni szolgád.« Azt mondta erre Ákis Dávidnak: »Fejem őrévé teszlek ezért mindenkorra.«
Saul az endori halottlátónál Sámuel ekkor meghalt már. El is siratta egész Izrael, és Ramátában, a városában el is temették. Saul pedig eltávolította már a halottidézőket s a jósokat az országból.
Összegyűltek tehát a filiszteusok, elindultak, és Sunámban ütöttek tábort. Erre Saul is összegyűjtötte egész Izraelt és elment a Gilboára. Amikor Saul meglátta a filiszteusok táborát, félelem fogta el és szíve igen megrémült. Tanácsot kért tehát az Úrtól, de az nem felelt neki sem álmok, sem a papok, sem a próféták által.
7Ezért Saul így szólt szolgáihoz: »Keressetek nekem egy halottidézéshez értő asszonyt, s elmegyek hozzá és kérdezősködöm nála.« Azt mondták erre neki szolgái: »Endorban van egy halottidézéshez értő asszony.« Erre ő megváltoztatta külsejét, más ruhákat öltött és két emberével elindult. Éjjel el is jutottak az asszonyhoz. Azt mondta tehát neki: »Jósolj nekem halottidézés által, s idézd fel nekem azt, akit mondok neked.« Ám az asszony azt mondta neki: »Íme, tudod, mit művelt Saul, hogyan irtotta ki a halottidézőket és jósokat az országból. Miért vetsz tehát csapdát életemnek, hogy megöljenek?« Erre Saul megesküdött neki az Úrra, ezekkel a szavakkal: »Az Úr életére mondom, hogy semmi baj sem ér téged e dolog miatt.« Az asszony erre megkérdezte: »Kit idézzek fel neked?« Ő azt felelte: »Sámuelt idézd fel nekem.«
Amint az asszony meglátta Sámuelt, nagy hangon felkiáltott, s azt mondta Saulnak: »Miért szedtél rá engem? Hiszen te magad vagy Saul!« A király azonban azt mondta neki: »Ne félj! Mit látsz?« Azt mondta erre az asszony Saulnak: »Isteni alakot látok feljönni a földből.« Ő erre azt mondta neki: »Milyen az alakja?« Az azt mondta: »Öreg ember jön fel, s palást van rajta.« Erre Saul megértette, hogy Sámuel az. Arcát a földre hajtotta, és leborult.
Azt mondta ekkor Sámuel Saulnak: »Miért háborgattál engem azzal, hogy felidéztettél?« Azt mondta erre Saul: »Nagy bajban vagyok, mert a filiszteusok hadakoznak ellenem, s Isten eltávozott tőlem, s nem akart meghallgatni sem próféták, sem álmok által: téged hívattalak tehát, hogy mutasd meg, mit cselekedjem.« 16Azt mondta erre Sámuel: »Mit kérdezel engem, ha az Úr eltávozott tőled, s vetélytársad pártjára állott? Úgy cselekszik ugyanis az Úr veled, ahogy általam szólt: kiszakítja királyságodat kezedből, s társadnak, Dávidnak adja, mert nem engedelmeskedtél az Úr szavának, s nem hajtottad végre haragjának bosszúját az amalekitákon. Ezért cselekedte ma veled az Úr azt, amit szenvedsz. Sőt, veled együtt Izraelt is a filiszteusok kezébe adja az Úr, s holnap te és fiaid velem lesztek. Igen, Izrael táborát is a filiszteusok kezébe adja az Úr!«
Saul erre hirtelen egész hosszában a földre esett, mert megrémült Sámuel szavaitól, és ereje sem volt, mivel egész nap semmit sem evett. Erre odament az asszony Saulhoz, és mivel látta, hogy nagyon megrémült, azt mondta neki: »Íme, szolgálód engedelmeskedett szavadnak: életemet is kockára vetettem, s hallgattam beszédedre, amelyet hozzám intéztél. Most azért te is hallgass szolgálód szavára: hadd tegyek eléd egy falat kenyeret, s egyél, hogy erőre tégy szert, s megtehesd az utat.« Ő azonban vonakodott és azt mondta: »Nem eszem!« Ám szolgái és az asszony addig unszolták, míg végre is hallgatott szavukra, felkelt a földről, s leült az ágyra. Az asszonynak éppen volt egy hízott borjúja a háznál, azt sietve levágta, majd lisztet vett elő, meggyúrta és kovásztalan kenyeret sütött, és Saul és szolgái elé tette. Miután ettek, felkerekedtek és még az éjjel elmentek.
Jegyzetek
27,5 Ákis nem tudott 600 embert eltartani.
27,6 Szikeleg feltehetően a Hebronból Gázába vezető úton feküdt.
27,8 Dávid csak népe ellenségeitől zsákmányol, Ákisnak azonban azt mondja, hogy Júda ellen harcol.
28,7 Endor jelentése: a korábbi nemzedék forrása. A halottidézést tiltotta a törvény (Lev 19,31).
28,16 Saul most érti meg igazán, hogy mit jelent Istentől elvetettnek lenni.
Isten oltalmában
34 1Dávidtól, amikor őrültséget színleltAbimelek előtt, és az továbbengedte őt.
Áldom az Urat minden időben,
ajkamon van dicsérete szüntelen.
Az Úrban dicsekszik lelkem,
hallják meg a szelídek s örvendezzenek.
Magasztaljátok az Urat velem,
dicsérjük együtt az ő nevét.
Kerestem az Urat és meghallgatott,
minden rettegésből kiragadott engem.
Nézzetek rá és megvilágosultok,
és arcotok meg nem szégyenül.
Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta,
és kiszabadította minden szorongatásából.
Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja,
és kiragadja őket.
9 Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr,
boldog az az ember, aki őbenne bízik!
Féljétek az Urat, szentjei mind,
mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik!
11 Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek,
de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám,
az Úr félelmére tanítlak titeket.
13 Ki az, aki élni akar,
s jó napokat kíván látni?
Őrizd meg nyelvedet a gonosztól,
s ajkad ne beszéljen csalárdságot!
Fordulj el a rossztól és tégy jót,
keresd a békét és azt kövesd!
Az Úr szemmel tartja az igazakat,
és imádságukat meghallgatja.
De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is,
hogy eltörölje emléküket a földön.
18 Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta,
és minden szorongatásukból kiszabadította őket.
Közel van az Úr a megtört szívűekhez,
és megmenti az alázatos lelkűeket.
Sok nyomorúság éri az igazakat,
de az Úr valamennyiből kimenti őket.
Megőrzi minden csontjukat,
egy sem törik el belőlük.
Gonoszságuk öli meg a bűnösöket,
s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat.
De szolgáit az Úr megszabadítja,
és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.
Jegyzetek
34,1 Alfabetikus tanító költemény a fogság utáni időkből. Azokkal a nehéz próbákkal foglalkozik, amelyeken az igazaknak is át kell esniük. Az első rész (2-11) egy szegény ember élményét mondja el, a második rész (12-22) azt tanítja, hogy Isten mindig őrködik az igazak fölött. Abimelek nevének említése téves (Dávid Ákis előtt színlelt őrültséget, vö. 1 Sám 21,11-16).
34,9 Vö. 1 Pét 2,3
34,11 Gazdagok: javítva a görög és a szír szöveg alapján (a héber szövegben: fiatal oroszlán).
34,13 Vö. 1 Pét 3,10-12
34,18 Az igazak: kiegészítés a görög, a szír és az arám fordítás alapján.