‘Megverte Saul a maga ezerét.
Dávid pedig a maga tízezerét?’«
Dávid hadjárata az amalekiták ellen 30 Mire harmadnapra Dávid és emberei Szikelegbe jutottak, az amalekiták betörtek a Délvidékről Szikelegbe, feldúlták és lángba borították Szikeleget, fogságba hurcolták belőle az aprajától a nagyjáig a nőket – nem öltek meg senkit, hanem csak elvitték őket magukkal –, s útjukra mentek. Amikor Dávid és emberei a városhoz jutottak, s látták, hogy felgyújtották, feleségeiket, fiaikat s lányaikat pedig fogságba hurcolták, zokogni kezdett Dávid és a nép, amely vele volt, és addig sírtak, amíg el nem apadtak könnyeik. Dávid két feleségét ugyanis, a jezreeli Ahinoámot és Abigailt, a kármeli Nábál volt feleségét szintén fogságba hurcolták.
Dávid nagyon elszomorodott, mert a nép meg akarta kövezni, mivel kinek-kinek elkeseredett a lelke a fiaiért s a lányaiért. Ám Dávid erőt nyert az Úrtól, az ő Istenétől, és azt mondta Abjatár papnak, Ahimelek fiának: »Hozd ide hozzám az efódot!« Abjatár oda is vitte Dávidhoz az efódot, s Dávid megkérdezte az Urat: »Üldözzem-e ezeket a rablókat, elérem-e őket vagy sem?« Az Úr azt felelte neki: »Üldözd őket, mert biztosan eléred őket, és visszaszerzed a zsákmányt.« El is indult Dávid s az a hatszáz ember, aki vele volt. Amikor a Beszór patakhoz jutottak, azok, akik elfáradtak, megálltak. Dávid azonban négyszáz emberrel tovább folytatta az üldözést; kétszázan álltak meg ugyanis, mert úgy elfáradtak, hogy nem kelhettek át a Beszór patakon.
A mezőn aztán egy egyiptomi emberre akadtak, s azt elvitték Dávidhoz, s adtak neki kenyeret, hogy egyen és vizet, hogy igyon, sőt egy csomó száraz fügét és két füzér aszúszőlőt is. Amikor megette, magához tért, s felüdült – három nap és három éjjel nem evett ugyanis kenyeret és nem ivott vizet. Dávid megkérdezte tőle: »Kié vagy, honnan való vagy, és hova mégy?« Az azt felelte: »Egyiptomi legény vagyok, egy amalekita embernek a rabszolgája, de a gazdám elhagyott, mert harmadnapja megbetegedtem. Betörtünk ugyanis a keretiek Délvidékére, továbbá Júdába és Káleb Délvidékére, és lángba borítottuk Szikeleget.« Azt mondta erre neki Dávid: »El tudsz-e vezetni engem ahhoz a csapathoz?« Az azt mondta: »Ha megesküszöl nekem Istenre, hogy nem ölsz meg, s nem adsz a gazdám kezébe, akkor elvezetlek ahhoz a csapathoz.« Dávid megesküdött neki.
Erre ő odavezette, s íme, azok éppen szanaszét hevertek az egész vidéken, ettek és ittak, és szinte ünnepet ültek amiatt a sok préda és zsákmány miatt, amelyet a filiszteusok földjén és Júda földjén szereztek. Dávid másnap reggeltől estig úgy megverte őket, hogy senki sem menekült meg közülük, csak négyszáz fiatal ember, aki tevére ugrott és elmenekült.
Így Dávid visszaszerezte mindazt, amit az amalekiták elvittek, visszaszerezte két feleségét is, úgyhogy nem hiányzott semmi sem, sem kicsiny, sem nagy, sem a fiúk, sem a lányok közül, sem a zsákmányból. Aztán mindazt, amit elraboltak, visszavitte Dávid, sőt vett valamennyi nyájat és csordát és maga előtt hazatereltette, miközben az emberek azt mondták: »Ez Dávid zsákmánya.«
21Amikor aztán eljutott Dávid ahhoz a kétszáz emberhez, akik elfáradva megálltak, s nem tudták követni Dávidot, s akiknek megparancsolta, hogy maradjanak a Beszór pataknál, azok kimentek Dávid s a vele lévő nép elé. Amikor Dávid odaért e néphez, köszöntötte őket békességgel. Megszólalt azonban ekkor minden gaz és gonosz ember azok közül az emberek közül, akik elmentek Dáviddal. Ezt mondták »Mivel ezek nem jöttek velünk, ne adjunk nekik semmit sem a zsákmányból, amelyet visszaszereztünk, hanem elégedjék meg mindegyikük a feleségével s a gyermekeivel, s ha azokat megkapták, távozzanak.« Ám Dávid azt felelte: »Ne járjatok el így, testvéreim, azzal, amit az Úr adott nekünk, mert ő oltalmazott minket, s ő adta kezünkbe azokat a rablókat, akik ránk törtek. Senki sem fog rátok hallgatni ebben a dologban, mert egyenlő rész jár annak, aki lement a harcba és annak, aki a holminál maradt: egyformán kell az osztozkodást megejteni.« Ettől a naptól kezdve ez rendelet, szabály és törvény lett Izraelben mind a mai napig.
26Amikor aztán Dávid eljutott Szikelegbe, ajándékokat küldött a zsákmányból Júda hozzá közel álló véneinek ezzel az üzenettel: »Fogadjátok el ezt az áldomást az Úr ellenségeinek zsákmányából.« Küldött a bételieknek, a délvidéki rámótiaknak, a jeterieknek, az ároerieknek, a szefámótiaknak, az estemóiaknak, a rakáliaknak, a Jerameél városaiban levőknek, a Keni városaiban levőknek, az arámaiaknak, az Ásán tónál levőknek, az atákiaknak, a hebroniaknak, és a többieknek, akik azokon a helyeken laktak, ahol Dávid és emberei megfordultak.
Saul halála 31 A filiszteusok pedig megütköztek Izraellel és Izrael emberei megfutamodtak a filiszteusok színe elől, s elhullottak sebeikben a Gilboa hegyén. Erre a filiszteusok megrohanták Sault és fiait, és megölték Jonatánt, Abinádábot és Melkisuát, Saul fiait.
Aztán a harc egész súlya Saulra fordult, s az íjászemberek üldözőbe vették, s az íjászok nagyon megsebesítették. Ekkor Saul azt mondta fegyverhordozójának: »Vond ki kardodat, s ölj meg, hogy ide ne találjanak jönni ezek a körülmetéletlenek, s meg ne öljenek engem, s csúfot ne űzzenek belőlem.« Fegyverhordozója azonban nem akarta ezt megtenni, mert igen félt. Erre Saul megragadta a kardot, s beléje dőlt. Amikor ezt fegyverhordozója látta, azt tudniillik, hogy Saul meghalt, maga is kardjába dőlt, s meghalt vele. Így halt meg Saul és három fia, meg a fegyverhordozója, s valamennyi embere azon a napon egyszerre. Amikor látták Izraelnek azok az emberei, akik a völgyön túl és a Jordánon túl voltak, hogy az izraelita emberek megfutamodtak, s hogy Saul és fiai meghaltak, elhagyták városaikat és megfutamodtak. Erre a filiszteusok odamentek, s ott is megtelepedtek.
8Másnap aztán elmentek a filiszteusok, hogy kifosszák a megölteket, s megtalálták Sault és három fiát, elterülve a Gilboa hegyén. Erre levágták Saul fejét, leszedték fegyvereit és elküldték a filiszteusok földjére, körös-körül mindenfelé, hogy így közöljék a hírt a bálványok templomával és a néppel. Aztán elhelyezték fegyvereit az Astarték templomában, tetemét pedig feltűzték Bétsán falára.
11Amikor Jábes-Gileád lakói meghallották mindazt, amit a filiszteusok Saullal cselekedtek, vitézlő embereik valamennyien felkerekedtek, egész éjszaka meneteltek, s levették Saul tetemét s fiainak tetemét Bétsán faláról, aztán visszamentek Jábes-Gileádba, és ott elégették. Végül vették csontjaikat és eltemették őket Jábes berkében, majd hétnapos böjtöt tartottak.
Jegyzetek
29,4 A filiszteus fejedelmek jobban ismerik Dávidot, mint Ákis. Így Dávid megmenekül a nehéz döntéstől, hogy harcba szálljon-e Saul ellen.
30,21 Dávid a törvény szerint dönt a vitában (vö. Szám 31,27).
30,26 Dávid ajándékokkal engeszteli ki azokat a városokat, melyeket korábban megsarcolt (27,8-11). A felsorolt helységek Hebrontól délre fekszenek.
31,8 Saul fegyverei győzelmi trófeák lesznek, holttestét meggyalázzák. Bétsán a Jezreel síkságtól délre fekszik.
31,11 Jábes lakói hálásak Saulnak, vö. 11,1.
A király háladala szabadulásért és győzelemért
18 1A karvezetőnek. Dávidtól, az Úr szolgájától, aki ez ének igéit intézte az Úrhoz, amikor az Úr megszabadította őt minden ellenségének hatalmából 2és Saul kezéből. Így szólt tehát:Szeretlek Uram, én erősségem!
Uram, én erősségem, menedékem és megszabadítóm;
Én Istenem, segítségem, akiben reménykedem,
oltalmazóm, üdvösségem szarva,
aki fölemelsz engem.
Dicsérem és segítségül hívom az Urat,
és megszabadulok ellenségeimtől.
Körülvettek a halál hullámai,
megrémítettek a gonoszság örvényei,
körülfogtak az alvilág kötelei,
hatalmukba kerítettek a halál tőrei.
Szorultságomban az Urat hívtam segítségül,
Istenemhez kiáltottam.
Ő meghallgatta templomából szavam,
és hozzá intézett kiáltásom a füléhez jutott.
A föld megindult és megreszketett,
alapjukban megrendültek a hegyek,
és megindultak, mert ő haragra gerjedt.
Füst szállt fel orrából,
és emésztő tűz a szájából,
égő parazsat lövellt magából.
Lehajtotta az eget és leszállott,
ködhomály volt lába alatt.
Fölszállt a kerubok fölé,
a szél szárnyain repült.
Rejtekhelyévé tette a sötétséget,
sátrat vont maga köré
sötét vízből, a lég felhőiből.
13 Arcának fényessége előtt futottak a felhők,
a jégeső s az izzó parázs.
Dörgött az Úr az égből,
hallatta hangját a Fölséges:
jégeső és az izzó parázs.
15 Kilőtte nyilait és szétszórta őket,
leküldte villámait és szétzavarta őket.
16 Előtűntek a vizek forrásai,
feltárultak a földkerekség alapjai
korholó szavadtól, Uram,
haragod leheletének fúvásától.
Lenyúlt a magasból, megfogott,
a nagy vizekből kihúzott engem.
Megszabadított hatalmas ellenségeimtől,
nálamnál hatalmasabb gyűlölőimtől.
Megrohantak engem nyomorúságom napján,
de támaszom lett az Úr.
Kivezetett a szabad térre engem,
megmentett, mert kedvét lelte bennem.
Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint,
megjutalmazott kezem tisztasága szerint,
mert megőriztem az Úr útjait,
Istenemtől gonoszul el nem tértem.
Mert szem előtt tartottam minden rendeletét,
igaz ítéleteit magamtól el nem távolítottam.
Mert szeplőtelen voltam előtte,
s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.
Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint,
kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.
A szenthez szent vagy,
az ártatlan emberhez ártatlan,
a választotthoz választott vagy,
a fondorkodókat kiforgatod.
Mert a megalázott népet megmented,
de megalázod a kevélyek szemét.
Mert te gyújtod meg, Uram, lámpásomat,
Isten teszi világossá sötétségemet.
30 Mert te ragadsz ki a kísértésből,
Istenem által ugrom át a falat.
Én Istenem! – Szeplőtelen az ő útja,
tűzben próbált az Úr szava,
oltalmazója ő minden benne bízónak.
Valóban, ki Isten az Úron kívül?
Ki kőszikla a mi Istenünkön kívül?
Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem,
és szeplőtelenné tette utamat.
Lábamat gyorssá tette mint a szarvasét,
és magaslatokra állított fel engem.
Kezemet harcra tanította,
karom ércveretű íjat feszít.
Üdvösséged pajzsát adtad nekem,
jobbod fölemelt és jóságod naggyá tett engem.
Tág teret nyitottál lépteimnek,
és bokáim nem gyengültek el.
Üldözőbe vettem ellenségeimet s elfogtam őket,
nem tértem vissza, míg el nem pusztultak.
Összetörtem őket, nem tudtak felkelni,
a lábam alá estek.
Erővel öveztél fel engem a harcra,
az ellenem állókat alám vetetted.
Megszalasztottad ellenségeimet,
és gyűlölőimet széjjelszórtad.
Kiáltottak, de nem volt, aki megmentse őket,
kiáltottak az Úrhoz, de nem hallgatott rájuk.
Szétszórtam őket, mint a szél a port,
széttiportam őket, mint az utca sarát.
Népem lázadásától megmentettél,
nemzetek vezetőjévé tettél engem.
Az a nép, amelyet nem ismertem, szolgámmá lett,
mihelyt füle hallotta, engedelmeskedett nekem.
Idegen fiak hízelegtek nekem,
idegenek fiai erejüket vesztették,
remegtek rejtekükben.
Él az Úr, áldott legyen Segítőm,
magasztalják az én megmentő Istenemet!
Isten, aki megengeded, hogy bosszút álljak,
és népeket vetsz alám,
aki megszabadítasz haragos ellenségeimtől,
49 az ellenem támadók fölé juttatsz,
megszabadítasz az erőszak emberétől.
Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között,
és zsoltárt zengek nevednek,
aki bőségesen segíti királyát,
aki irgalmat gyakorol Fölkentjével,
Dáviddal és utódaival mindörökké.
Jegyzetek
18,1 Királyi győzelmi ének, amelyet kétszer őrzött meg a hagyomány a Bibliában. Ez a későbbi változat (a korábbit l. 2 Sám 22).
18,2 Javított szöveg (a héber eredetiben: szeretni akarlak téged).
18,13 A felhők: javítva a görög és a 2 Sám 22,14 alapján.
18,13 Jégeső és izzó parázs: a görögben nem található.
18,15 A 2 Sám 22,15 alapján javítva.
18,16 Javított szöveg (a héberben: a tengerek vize).
18,30 Javított szöveg (a héber szöveg nem világos).
18,49 A 2 Sám 22,49 alapján javítva.