Júdás szövetsége a rómaiakkal 8
1Júdás pedig értesült a rómaiak hírnevéről és nagy hatalmáról, meg arról, hogy jóindulattal vannak mindazok iránt, akik hozzájuk fordulnak, sőt baráti szövetségre is lépnek azokkal, akik hozzájuk csatlakoznak; továbbá arról, hogy hatalmasak és erősek.
2Hallottak ugyanis harcaikról, meg Galáciában véghezvitt hőstetteikről; arról tudniillik, hogy leigázták azt és adófizetőjükké tették.
Ezenkívül arról is, hogy mily nagy dolgot műveltek Hispánia területén, és hogyan kerítették hatalmukba az ott lévő ezüst- és aranybányákat, s foglalták el azt az egész területet bölcsességükkel és kitartással.
Miként igáztak le tőlük igen távol eső országokat és olyan királyokat, akik a föld széleiről mentek ellenük, és rájuk sújtottak hatalmas csapással. A többiek pedig évről évre adót fizetnek nekik.
5Legyőzték Fülöpöt és Perszészt is, a ketiták királyát. Leverték haddal a többieket is, akik fegyvert ragadtak ellenük, és hatalmukba kerítették őket.
Tönkreverték Nagy Antióchoszt, Ázsia királyát is, aki hadba szállt ellenük, pedig százhúsz elefántja, lovassága, hadi szekerei és igen erős serege volt.
Elfogták elevenen és őt is meg utódait is arra kötelezték, hogy fizessen súlyos adót, állítson túszokat, kössön megállapodást,
8és engedje át az indusok, a médek és a lídiaiak országát, tehát legértékesebb tartományainak egy részét. Ezeket elvették tőle, és Eumenész királynak adták.
Amikor pedig hírül vették, hogy Hellasz lakói fel akarnak vonulni, hogy kiirtsák őket,
hadvezért küldtek ellenük, megtámadták őket, és sokan elestek közülük. Feleségeiket és gyermekeiket foglyul ejtették, és kifosztották őket. Országukat pedig elfoglalták, falaikat lerombolták, és szolgaságba vetették őket mind a mai napig.
A többi országot is, meg szigetet, amelyek egykor ellenálltak nekik, elpusztították és hatalmuk alá hajtották.
12De hűségesen kitartottak barátaik és azok mellett, akik békében éltek velük. Így országokat foglaltak el közelben és távolban; mert mindenki, aki nevüket hallotta, megrettent tőlük.
Akit uralomra akartak segíteni, az hozzá is jutott az uralkodáshoz; és akit akartak, le is taszítottak trónjáról. Így azután igen elhatalmasodtak.
De mindannyiuk közül sem koronát nem viselt senki, sem bíbort nem öltött, hogy díszelegjen benne,
hanem tanácsot állítottak fel maguknak; és a háromszázhúsz tanácstag napról-napra azon van, hogy állandóan a nép javát szolgálja, és ami üdvös, azt tegye.
Egy emberre bízzák évente azt a tisztet, hogy kormányozza egész országukat, és irigység meg féltékenykedés nélkül erre az egyre hallgatnak mindannyian.
Ezért Júdás kiválasztotta Eupolemoszt, János fiát, Jákob unokáját, meg Jázont, Eleazár fiát, és elküldte őket Rómába, hogy barátságra és szövetségre lépjenek velük a görögök igájának lerázására, mert úgy látták, hogy ezek szolgaságba vetik Izrael országát. Elmentek tehát Rómába – az út igen hosszú volt –, odajárultak a tanács elé és így szóltak: »Makkabeus Júdás, az ő testvérei, és a zsidók népe küldött minket hozzátok, hogy barátságot és szövetséget kössünk veletek, és szövetségeseitek meg barátaitok közé vegyetek fel minket.« Az ajánlat tetszésre talált náluk. Az írás pedig, amelyet érctáblára véstek és Jeruzsálembe küldtek, hogy a barátság és a szövetség emléke legyen náluk, ez volt: »A rómaiaknak és a zsidók népének tengeren és szárazon jól menjen dolguk mindörökké! Kard és ellenség távol legyen tőlük! Ha a rómaiakat vagy akármelyik szövetségesüket előbb fenyegeti háború, bárhol is országukban, a zsidók népe – amennyire a viszonyok engedik – teljes szívvel segítségükre fog sietni. A hadakozóknak sem gabonát, sem fegyvert, sem pénzt, sem hajót nem adnak, és nem szállítanak; így tetszett ez a rómaiaknak. Rendelkezéseiket pedig megtartják, anélkül, hogy bármit is kapnának tőlük. Hasonlóképpen, ha a zsidók népét előbb fenyegeti háború, a rómaiak – amennyire a körülmények engedik – örömmel nyújtanak segítséget; a szövetségeseknek sem gabonát, sem fegyvert, sem pénzt, sem hajót nem szállítanak; így tetszett ez a rómaiaknak. Rendelkezéseiket pedig hátsó gondolat nélkül megtartják. E szavak értelmében állapodtak meg a rómaiak a zsidók népével. Hogyha pedig e megállapodás után akár az egyik fél, akár a másik jónak látja, hogy valamit hozzáfűzzön avagy töröljön belőle, megteheti tetszése szerint; bármit is fűzzenek hozzá, avagy töröljenek belőle, érvényes legyen. Azokról a bajokról pedig, amelyeket Demetriosz király hozott rájuk, ezt írtuk neki: ‘Miért raktál olyan súlyos igát barátainkra és szövetségeseinkre, a zsidókra? Ha még egyszer elénk járulnak, ellened teszünk igazságot nekik, és rád támadunk tengeren és szárazon.’«
Az utolsó ütközet és Júdás halála 9 Közben, amikor Demetriosz meghallotta, hogy Nikánor és serege elpusztult a harcban, a jobbszárnnyal még egyszer elküldte Bakhidészt és Alkímoszt Júdeába. Elindultak tehát a Gilgál felé vezető úton, és ostrom alá vették Arbelában Masalótot. Elfoglalták és sok emberi életet oltottak ki. A százötvenkettedik esztendőben, az első hónapban Jeruzsálem előtt ütött tábort a sereg. Azután felkerekedtek és húszezer emberrel meg kétezer lovassal elindultak Bérea irányába. Júdás háromezer válogatott emberével Elászában táborozott. 6Amikor észrevették a seregek hatalmas tömegét, nagyon megrettentek és sokan otthagyták a tábort, úgyhogy nem maradt közülük csak nyolcszáz férfi. Júdás, azt látva, hogy a serege elszéledt, a harcot pedig el nem kerülheti, elkeseredett szívében, mert nem volt már ideje, hogy összegyűjtse őket, és bánatában így szólt azokhoz, akik visszamaradtak: »Rajta! Rohanjuk meg ellenségünket! Hátha állni tudjuk a harcot ellenük.« De lebeszélték erről és azt mondták: »Erre nincs erőnk. Mentsük csak meg életünket és térjünk vissza testvéreinkhez! Majd azután harcba szállunk ellenük; most kevesen vagyunk hozzá!« Júdás azonban így szólt: »Távol legyen tőlünk, hogy így tegyünk! Nem futunk meg előlük. Ha időnk elérkezett, haljunk meg férfiasan testvéreinkért, de ne szennyezzük be hírnevünket.« Erre megindult a sereg a táborból, és felálltak velük szemben. A lovasságot két részre osztották. A sereg előtt a parittyások meg az íjasok haladtak, a harc élén pedig mindenütt a legvitézebbek álltak. Maga Bakhidész a jobbszárnyon volt. Kétfelől közeledett a sereg, és felharsantak a kürtök. Ekkor riadót fújtak Júdás oldalán is. A föld megremegett a seregek kiáltásától. Már reggeltől estig dúlt a harc.
Júdás észrevette, hogy Bakhidész seregének java a jobbszárnyon van. Erre melléálltak a bátor szívűek mind, tönkreverték a jobbszárnyat, és űzőbe vették őket egészen Asdód hegyéig. Mikor a balszárnyon lévők észrevették, hogy a jobbszárny felmorzsolódott, hátba támadták Júdást és a vele lévőket. Elkeseredetten folyt a küzdelem, sokan estek el sebeikben itt is, ott is. Júdás is elesett, a többiek pedig elmenekültek. Jonatán és Simon elvitték testvérüket, Júdást, és atyáik sírboltjába temették Modin városában. Megsiratta őt nagy siránkozással Izrael egész népe. Sok napig gyászoltak, 21és mondták: »Mint esett el a hős, aki szabadulást hozott Izrael népének!« Júdás egyéb háborús dolgait, vitéz és kiváló tetteit nem jegyezték fel, mert az nagyon sok volt.
Összegyűlt akkor Júdás összes barátja, és így szóltak Jonatánhoz: »Amióta meghalt testvéred, Júdás, nincsen olyan férfi, aki – mint ő – kivonulna ellenségeink, Bakhidész és azok ellen, akik gyűlölik nemzetünket. Nos tehát, mi megválasztunk ma téged az ő helyébe. Légy a fejedelmünk és vezérünk harcainkban!« Jonatán akkor elvállalta a vezérséget és testvére, Júdás helyébe lépett.
Ütközet Júdea határában Megtudta ezt Bakhidész és halálra kerestette. 33Mikor erről Jonatán meg testvére, Simon és a vele lévők mindannyian értesültek, a tekoai pusztába menekültek, és megtelepedtek az Aszfár kút vizénél. 34Meghallotta ezt Bakhidész, és szombati napon átkelt egész seregével a Jordánon. 35Jonatán eközben elküldte testvérét, a csapat vezérét: kérje meg barátait, a nabateusokat, hogy elhelyezhessék náluk bőséges málhájukat. De Jámbri fiai felkerekedtek Madabából és elragadták Jánost és mindenét, ami nála volt, s elvonultak vele. A történtek után pedig hírül vitték Jonatánnak és testvérének, Simonnak, hogy Jámbri fiai fényes nászünnepségre készülnek, és nagy pompával kísérik a menyasszonyt, egy igen előkelő kánaáni ember leányát Madabából. Megemlékeztek ekkor Jánosnak, az ő testvérének véréről, és felmentek és elrejtőztek a hegyszakadékban. Amint felemelték szemüket, hogy körülnézzenek, íme, előttük haladt egy zajos, nagy menet. A vőlegény meg barátai és testvérei jöttek éppen szembe velük kézi dobokkal, zeneszerszámokkal és sok fegyverrel. Erre rájuk rontottak rejtekhelyükből és öldösték őket. Sokan elestek sebeikben, a többiek pedig a hegyekbe menekültek. Minden holmijukat zsákmányul ejtették. Gyászra fordult hát a menyegző, és siralomra a zeneszó. Miután így megbosszulták testvérüknek vérét, visszatértek a Jordán partjára.
Meghallotta ezt Bakhidész, és szombati napon nagy sereggel vonult a Jordán mellé. Jonatán ekkor így szólt övéihez: »Rajta! Szálljunk harcba elleneinkkel! Ma nincs úgy, mint tegnap és tegnapelőtt! Szemben velünk a had; innen is, onnan is a Jordán vize, part, mocsár és cserjék, és nincs hová meneküljünk. Nos tehát, kiáltsatok az ég felé, hogy megmeneküljetek ellenségeitek kezéből!« És megindult a harc. Jonatán kinyújtotta kezét, hogy leüsse Bakhidészt; ez azonban hátrafelé kitért előle. Erre beugrottak Jonatán és emberei a Jordánba és előttük átúsztak a Jordánon. A júdeai királyság megszilárdulása Bakhidész részéről aznap ezer ember esett el.
Bakhidész ezután visszatért Jeruzsálembe, és ezeket a megerősített városokat építette Júdeában: Jerikó, Emmausz, Béthoron, Bétel, Tamnáta, Fára és Topó várát, mindegyiket magas falakkal, kapukkal és zárakkal. Őrséget is helyezett el bennük, hogy hadakozzanak Izrael ellen. Megerősítette továbbá Bétszúr városát, valamint Gázárát és a Várat, s ellátta őket csapatokkal meg élelemmel. Túszul vette az ország előkelő embereinek fiait, és bezáratta őket Jeruzsálembe, a Várba.
54A százötvenharmadik esztendőben, a második hónapban elrendelte Alkímosz, hogy bontsák le a templom belső udvarának falát, és tegyék tönkre a próféták művét. Amikor azonban megkezdte a bontást, szélütés érte Alkímoszt, és így abbamaradt a műve. Mivel elnémult a szája és megbénult a szélütéstől, nem tudott többé beszélni és rendelkezni a háza felől. Meg is halt nagy kínok között Alkímosz abban az időben. Amikor pedig Bakhidész látta, hogy meghalt Alkímosz, visszatért a királyhoz, és két esztendeig nyugalma volt az országnak.
Újabb összecsapások; Jonatán sikerei Ám az istentelenek egyhangúan így határoztak: »Íme, Jonatán és övéi gondtalanul élvezik nyugalmukat. Hozzuk el ezért Bakhidészt, hadd fogja el mindannyiukat egy éjszaka.« El is mentek hozzá és ezt tanácsolták neki. Ő fölkerekedett és útnak indult nagy sereggel. Titokban levelet küldött júdeai híveinek, hogy fogják el Jonatánt övéivel együtt. De ez nem sikerült, mert tervüket megtudták. Sőt, Jonatán fogta el a tartományban azokat a férfiakat, akik a baj szerzői voltak, ötven embert, és kivégezte őket. Aztán Jonatán elvonult Simonnal és az övéivel Bétbesszenbe, a pusztába. Felépítette azt romjaiból és erődítéssel látta el. Mikor Bakhidész meghallotta ezt, összegyűjtötte összes hadait, és Júdeából is behívta embereit. Felvonult, megtámadta Bétbesszent, sok napig ostromolta, közben hadigépeket is állított fel. Jonatán ekkor a városban hagyta testvérét, Simont, és kiment az országba. Kisszámú csapattal vonult, leverte Odárent és testvéreit, valamint Fázéron fiait sátraikban, és a megkezdett diadalokkal nőni kezdett hadi ereje is. Simon ezalatt ki-kirontott övéivel a városból és felgyújtotta a hadigépeket. Aztán rátámadtak Bakhidészre, megverték és nagyon elkeserítették, mivel terve és felvonulása hiábavaló volt. Haragjában az istentelen férfiak ellen fordult, akik azt a tanácsot adták neki, hogy betörjön országukba, és sokat megölt közülük. Maradék csapatával aztán vissza akart térni országába. Amint ezt megtudta Jonatán, követeket küldött hozzá, hogy békét kössön vele, és hogy kiadja neki a foglyokat. Örömest ráállt, és az ajánlat értelmében járt el. Ugyanakkor megesküdött, hogy őt egész életében semminemű bajjal nem zaklatja többé. Kiadta neki azokat a foglyokat, akiket azelőtt elhurcolt Júdea földjéről, aztán megfordult, visszatért országába, és nem jött soha többé a tájékukra. Pihent tehát a fegyver Izraelben. Jonatán pedig Mákmásban tartózkodott; ott kezdte kormányozni Jonatán a népet, és kiirtotta az istenteleneket Izraelben.
Békekötés I. Demetriosszal 10 1A százhatvanadik esztendőben felvonult Alexander, az Epifánésznek nevezett Antióchosz fia és elfoglalta Ptolemaiszt. Ott befogadták őt és uralkodni kezdett. Amint erről Demetriosz király értesült, hatalmas sereget gyűjtött és kivonult, hogy harcba bocsátkozzék vele. Demetriosz ugyanakkor barátságos hangú levelet küldött Jonatánnak, hogy nagyrabecsülését mutassa ki vele szemben. Így gondolkodott ugyanis: »Siessünk, kössünk vele békét, még mielőtt Alexanderral szövetkeznék ellenünk. Még eszébe jut majd mindaz a baj, amelyet neki, testvérének és népének okoztunk.« Így megengedte neki, hogy hadat gyűjtsön, fegyvert szerezzen és az ő szövetségese legyen. Még azt is elrendelte, hogy adják ki neki a Várban lévő túszokat. Jonatán erre elment Jeruzsálembe és felolvasta az egész nép meg a Várban lévők előtt a levelet. Nagy félelem szállta meg őket, amikor hallották, hogy a király seregtoborzásra adott neki engedélyt. A túszokat kiadták Jonatánnak, ő pedig hazaengedte azokat szüleikhez. Jonatán a székhelyét Jeruzsálembe tette át, és elkezdte kiépíteni és helyreállítani a várost. Megparancsolta a munkásoknak, hogy emeljenek falat és erősítsék meg a Sion-hegyet körös-körül faragott kövekkel. Így is tettek. Ekkor az idegenek, akik a Bakhidész által épített erősségekben voltak, elmenekültek, mindenki otthagyta a helyét és hazájába tért. Egyedül Bétszúrban maradtak néhányan azok közül, akik elpártoltak a törvénytől és Isten parancsától, mert védelmet találtak ott.
Jonatánt főpappá teszik Amikor Alexander király értesült azokról az ígéretekről, amelyeket Demetriosz Jonatánnak tett, és elbeszélték neki az általa és testvérei által véghezvitt harcokat és hőstetteket, továbbá azokat a bajokat, amelyeket elszenvedtek, így szólt: »Találhatunk-e hozzá hasonló férfit? Nos tehát, tegyük őt barátunkká és szövetségesünkké!« Ekkor levelet írt és abban ezeket a szavakat küldte neki: »Alexander király üdvözli testvérét, Jonatánt! Azt hallottuk rólad, hogy hatalmas és vitéz férfi vagy, és méltó arra, hogy barátunkká légy. 20Ezennel tehát néped főpapjává teszünk, és megengedjük, hogy a király barátja címét viseld. – Küldött neki bíbort meg aranykoronát is. – Ügyeinkben érts velünk egyet és maradj velünk barátságban!« Erre Jonatán magára öltötte a szent ruhát a százhatvanadik esztendő hetedik havában, a sátoros ünnepen. Majd sereget gyűjtött és fegyvert szerzett bőségben.
I. Demetriosz engedményei Amint Demetriosz hírét vette ennek, nagyon elszomorodott és így szólt: »Hogyan engedhettük meg, hogy Alexander megelőzzön minket, szövetségre lépjen a zsidókkal és így gyarapítsa erejét? Majd írok nekik én is kérlelő szavakat, méltóságot és ajándékot ígérek, hogy segítségemre mellém álljanak.« Írt is nekik ilyképpen: »Demetriosz király üdvözli a zsidók népét! Örömmel értesültünk róla, hogy megtartottátok a velünk kötött szövetséget, barátságban maradtatok velünk, és nem pártoltatok át ellenségeinkhez. Tartsatok csak ki továbbra is a hozzánk való hűségben, és mi majd jótéteményekkel kárpótolunk titeket azokért, amiket nekünk cselekedtetek. Sokféle szolgáltatást elengedünk és még ajándékokat is adunk nektek. 29Ezennel felmentelek titeket és valamennyi zsidót az adózás alól. Elengedem a sószolgáltatást, nem követelem a koszorúkat és a gabonaharmadot. A mai naptól kezdve meghagyom nektek a jövőben a fa gyümölcsének engem illető felét. Ne szedjék ezt a mai naptól kezdve sohasem Júdea földjén, s abban a három kerületben sem, amelyet Szamariából és Galileából kapcsoltak hozzá. Jeruzsálem szent és szabad legyen határával együtt! A tized és az adó az övé legyen! Lemondok a jeruzsálemi Vár birtoklásáról is. Átadom azt a főpapnak: helyezzen oda férfiakat őrségül, tetszése szerint. Váltságdíj nélkül szabadon bocsátom egész országomban az összes zsidó embert, akit Júdea földjéről fogságba hurcoltak. Mindannyian mentesek legyenek az adótól, még jószágaikat illetően is. Minden szent nap: a szombatok, a hónapok első napjai, a parancsolt ünnepek, három nap az ünnep előtt és három nap az ünnep után legyenek mind az adómentesség és az elengedés napjai az országomban lakó valamennyi zsidó számára! Senkinek se legyen joga bármit is behajtani, vagy közülük bárki ellen bármilyen ügyben keresetet indítani! 36A zsidók közül harmincezer embert a király seregébe kell felvenni. Ezek ugyanúgy kapják meg zsoldjukat, mint a király valamennyi serege. Egy részüket a nagy király váraiban kell elhelyezni. Mások közülük jussanak állami ügyek élére, bizalmi állásokba. Vezéreik közülük kerüljenek ki. Amellett éljenek törvényeik szerint, amint ezt a király Júdea földje számára is elrendelte. Azt a három kerületet pedig, amelyet Szamaria tartományból csatoltak Júdához, számítsák Júdeához. Egy fő alatt legyenek vele és senki hatalma alatt se álljanak, csak a főpapé alatt. Ptolemaiszt határával együtt odaajándékozom a jeruzsálemi templomnak, a szentély szükségleteinek fedezésére. Amellett évente tizenötezer ezüstsiklust ajánlok fel az engem illető királyi jövedelmekből. Mindazt pedig, ami nem folyt be, és amit a tisztviselők az előző években nem hajtottak be, adják mostantól fogva a templom szolgálatára. Ezenfelül az az ötezer ezüstsiklus, amelyet minden esztendőben a szentély jövedelméből vettek el, a szolgálatot tévő papokat illesse. Mindazok, akik a jeruzsálemi templomba vagy a környékén bármely részre menekülnek, bármilyen ügyben vétettek is a király ellen, szabadok legyenek, és zavartalanul birtokolhassák mindenüket, amijük csak van országom területén. A szentély építésének és tatarozásának költségeit a királyi kincstár fedezze. Ugyancsak a királyi kincstárt terhelje Jeruzsálem falainak felépítése és körös-körül való megerősítése, valamint a falak emelése Júdeában.«
Jonatán és Alexander szövetsége 46Amikor Jonatán meg a nép e szavakat hallotta, nem hittek bennük és elutasították azokat, mert visszaemlékeztek arra, hogy milyen nagy gonoszságot művelt Izraelben és milyen kegyetlenül sanyargatta őket. Inkább Alexander mellé álltak, aki először tett nekik békeajánlatokat, és segítségére voltak minden időben. Alexander király pedig nagy sereget gyűjtött és hadba szállt Demetriosz ellen. Megütközött a két király, és Demetriosz serege megfutamodott. Alexander üldözni kezdte és szorongatta őket. Hevesen dúlt a harc napnyugtáig. Még ugyanazon a napon elesett Demetriosz is.
51Erre Alexander követeket küldött Ptolemajoszhoz, Egyiptom királyához, és ezt üzente neki: »Visszatértem országomba, elfoglaltam atyáim trónját és megkezdtem az uralkodást. Legyőztem Demetrioszt és országunkat hatalmamba kerítettem. Megütköztem vele, megsemmisítettük őt magát táborával egyetemben és elfoglaltam királyi trónját. Nos tehát, lépjünk szövetségre egymással. Add nekem leányodat feleségül, hogy vőd lehessek, és én neked is meg neki is hozzád méltó ajándékokat adok.« Ptolemajosz király erre így felelt: »Áldott az a nap, amelyen visszatértél atyáid földjére, és elfoglaltad országuk trónját. Megteszem neked azt, amit írtál. Jöjj csak elém Ptolemaiszba. Ott majd látjuk egymást, és én kérésed szerint jegybe adom neked leányomat.« Elindult tehát Ptolemajosz Egyiptomból leányával, Kleopátrával együtt, és elment Ptolemaiszba a százhatvankettedik esztendőben. Ott találkozott Alexander királlyal, odaadta neki leányát, Kleopátrát feleségül, és Ptolemaiszban királyhoz méltóan igen fényes nászünnepséget rendezett.
Alexander király írt ezután Jonatánnak, hogy jöjjön elébe. Az elindult fényes kísérettel Ptolemaiszba. Itt a két király elé járult, és sok ezüstöt, aranyat meg ajándékot adott nekik, és így elnyerte a kegyüket. Szövetkeztek azonban ellene veszedelmes férfiak Izraelből, istentelen emberek, és bevádolták őt. De a király ügyet sem vetett rájuk, hanem meghagyta, hogy vegyék le Jonatán ruháját és öltöztessék bíborba. Így is cselekedtek. Majd maga mellé ültette őt a király, és így szólt fejedelmeihez: »Menjetek ki vele a városba és hirdessétek ki: Senki se merjen vádat emelni ellene semmiféle ügyben, és senki se kellemetlenkedjék neki semmiféle okból!« Történt pedig, hogy amikor azok, akik áskálódtak ellene, azt látták, hogy a hirdetés szavai értelmében mily dicsőség érte őt, és hogy bíbor fedi a vállát, valamennyien elmenekültek. A király pedig nagyon kitüntette őt. Felvette legbelsőbb bizalmasai sorába, vezérré tette és részessé az uralkodásban. Jonatán ezután épségben és boldogan tért vissza Jeruzsálembe.
Jonatán győzelme II. Demetriosz felett A százhatvanötödik esztendőben Demetriosz, Demetriosz fia Krétából elment atyái földjére. Mikor Alexander király értesült erről, igen elszomorodott és visszatért Antióchiába. 69Demetriosz király pedig fővezérré tette Apollónioszt, a cöleszíriai helytartót. Ez nagy sereget toborzott és Jamniába vonult. Aztán elküldött Jonatánhoz, a főpaphoz, ezekkel a szavakkal: »Te vagy az egyedüli, aki ellenállsz nekünk. Nevetséggé és csúfsággá lettem amiatt, hogy erőszakkal szembeszállsz velünk a hegyek között. Nos tehát, ha bízol seregedben, jöjj le hozzánk a síkságra! Hadd mérjük itt össze erőnket! Velem van a városok hadereje. 72Kérdezősködj csak, s majd megtudod, hogy ki vagyok én meg a többiek, akik segítségemre vannak. Azt fogják majd mondani, hogy lábatok nem tud helytállni színünk előtt. ‘Hiszen már atyáid is két alkalommal futamodtak meg saját országukban.’ Hogyan tudnál tehát te ellenállni ilyen lovasságnak és ekkora seregnek a síkságon, ahol sem kő nincs, sem szikla, és nincs hova menekülni?«
Mikor Jonatán Apollóniosz üzenetét hallotta, felháborodott lelkében. Majd kiválasztott tízezer embert és kivonult Jeruzsálemből. Segítségére sietett a testvére, Simon is. Tábort ütöttek Joppénál, de a város zárva maradt előtte. Apollóniosz őrsége volt ugyanis Joppéban, ezért ostrom alá vette. Erre a városban lévők megrettentek és kinyitották neki a kaput. Így Jonatán úrrá lett Joppéban. Amint Apollóniosz hírét vette ennek, felkerekedett háromezer lovassal és nagy sereggel, s elindult Asdód felé, mintha csupán átvonulna. De mindjárt a síkságra vonult, mert nagyszámú lovas volt vele, és ő beléjük helyezte bizalmát. Jonatán egészen Asdódig követte őt, és ott összecsaptak. De Apollóniosz ezer lovast lesben hagyott mögöttük a táborban. Jonatán észrevette ugyan, hogy lesben állnak mögötte, de már körülfogták seregét, és reggeltől estig hányták a nyilat a seregre. A sereg azonban helytállt Jonatán parancsa értelmében, amíg amazoknak a lovai el nem fáradtak. Erre nekiengedte csapatát Simon is, és amikor a lovasság ereje már megtört, rárontott a seregre, megverte őket, és azok futásban kerestek menedéket. 83Azok, akik elszéledtek a síkságon, Asdódba futottak. Bementek Bétdágonba a bálványukhoz, hogy ott menedékre leljenek. Jonatán azonban felgyújtotta Asdódot a környéken elterülő városokkal együtt. Elvette zsákmányukat és felégette tűzzel Dágon templomát mindazokkal együtt, akik oda menekültek. A kard által elhullottak száma pedig azokkal együtt, akik a tűz martalékává lettek, közel nyolcezer ember volt. Azután felkerekedett innen Jonatán, és Askalont szállta meg. Itt a város lakói nagy pompával jöttek elébe. Végül visszatért Jonatán övéivel és gazdag zsákmánnyal Jeruzsálembe.
Történt pedig, hogy amikor ez a dolog Alexander király tudomására jutott, még jobban kitüntette Jonatánt. 89Olyan aranyboglárt küldött neki, amilyent a király rokonainak szoktak ajándékozni, s átengedte neki birtokul Akkaront egész környékével együtt.
Alexander halála 11 Ezután Egyiptom királya hadat gyűjtött, annyit, mint a föveny a tenger partján, valamint hajót is nagy számban. Az volt ugyanis a terve, hogy csellel elfoglalja Alexander országát és azt saját országához csatolja. Elment tehát, barátságot hangoztatva, Szíriába. Az emberek megnyitották előtte a városokat, sőt ki is vonultak elébe. Alexander király ugyanis meghagyta, hogy menjenek elébe, hiszen az apósa volt. Mikor aztán Ptolemajosz betette lábát a városba, katonai őrséget helyezett el az egyes városokban. Amikor pedig Asdódhoz közeledett, megmutatták neki Dágon felgyújtott templomát, Asdódot és környékét romjaival együtt, a szanaszét heverő holttesteket s a hadban elesettek sírdombjait, amelyeket az útszélen emeltek. S hogy gyűlöletessé tegyék, azt mondták a királynak: Jonatán cselekedte mindezt! A király azonban hallgatott. Jonatán pedig nagy pompával a király elé járult Joppéban; üdvözölték egymást és megszálltak ott. 7Majd elkísérte Jonatán a királyt az Eleuterosz nevű folyóig, aztán visszatért Jeruzsálembe. 8Ptolemajosz király pedig hatalma alá vetette a parti városokat egészen a tenger menti Szeleukiáig, és gonosz terveket szőtt Alexander ellen. Követeket küldött ugyanis Demetrioszhoz, ezekkel a szavakkal: »Gyere, kössünk egymással szövetséget! Odaadom neked Alexandernél lévő leányomat feleségül. Aztán uralkodjál atyád országában! Megbántam ugyanis, hogy neki adtam leányomat, mert az életemre tört.« Így gyalázta őt, mivel országára áhítozott. El is vette tőle leányát és Demetriosznak adta. Szakított Alexanderrel, és nyílt ellenségekké lettek. Azután Ptolemajosz bevonult Antióchiába és két koronát tett fejére: Egyiptomét és Ázsiáét. Alexander király ebben az időben Kilíkiában volt, mert fellázadtak a vidék lakói. A hír vétele után Alexander hadba szállt ellene. Ptolemajosz király is felvonult seregével. Rárontott nagy erővel és megfutamította. Alexander Arábiába menekült, hogy ott védelmet keressen. Így Ptolemajosz király maradt a győztes. Az arab Zabdiel pedig fejét vette Alexandernek és elküldte Ptolemajosznak. Három napra rá elhunyt Ptolemajosz is. Erre a városok lakói lemészárolták a várak őrségét, 19s így trónra léphetett Demetriosz a százhatvanhetedik esztendőben.
Jonatán és II. Demetriosz szövetsége 20Abban az időben Jonatán összegyűjtötte a júdeaiakat, hogy elfoglalják a jeruzsálemi Várat. Számos hadigépet is felállítottak ellene. De az istentelen férfiak, akik gyűlölték saját nemzetüket, elmentek Demetriosz királyhoz, és beárulták neki, hogy Jonatán ostrom alá veszi a Várat. Ennek hallatára indulatra gerjedt, tüstént Ptolemaiszba ment és megírta Jonatánnak, hogy hagyja abba a Vár ostromát és siessen hozzá megbeszélésre. Mikor Jonatán értesült erről, elrendelte, hogy csak folytassák az ostromot. Aztán kiválasztott néhányat Izrael vénei s a papok sorából, és szemébe nézett a veszedelemnek. Magához vett aranyat, ezüstöt, ruházatot és sok egyéb ajándékot, a király elé járult Ptolemaiszban, és elnyerte a kegyét. Néhány istentelen ember saját népének soraiból vádat emelt ugyan ellene, a király azonban úgy tett vele, mint ahogy elődei tettek: igen megtisztelte őt összes bizalmasai szeme láttára. Meghagyta neki főpapi tisztét és a többi méltóságot, amelyeknek már azelőtt birtokában volt, és felvette őt legbelsőbb bizalmasai sorába.
Jonatán ekkor arra kérte a királyt, hogy mentesítse Júdeát és a három kerületet és Szamariát környékével együtt az adó alól, és háromszáz talentumot ígért neki. A király engedett a kérésnek és minderről ilyen tartalmú levelet írt Jonatánnak: »Demetriosz király üdvözli testvérét, Jonatánt, és a zsidók népét. Hogy tudomástok legyen róla, elküldjük nektek annak a levélnek a másolatát, amelyet a ti ügyetekben írtunk atyánknak, Lasztenésznek: ‘Demetriosz király üdvözli Lasztenész atyát! Úgy határoztunk, hogy az irántunk tanúsított barátságos érzületükért jót cselekszünk a zsidók népével, a mi barátainkkal, mert hűségesen teljesítik irántunk való kötelességeiket. Ennélfogva átadjuk nekik Júdea egész területét, valamint egész környékével együtt azt a három kerületet, Efraimot tudniillik meg Liddát és Ramátát, amelyet Szamariától Júdeához csatoltak el. Hadd szolgáljanak zálogul mindazok javára, akik Jeruzsálemben áldoznak, s kárpótlásul azokért a dolgokért, amelyeket azelőtt beszedett tőlük a király minden esztendőben, vagyis a föld és a fák gyümölcséért. Lemondunk továbbá ettől az időtől kezdve az ő javukra többi járandóságunkról is, úgymint: a tizedről és a vámról, továbbá a sótelepekről és a nekünk szállított koszorúkról. Mindezt átengedjük nekik. Visszavonni ebből semmit sem szabad, mostantól kezdve örök időkig. 37Nos tehát, legyen gondotok rá, hogy erről a rendelkezésről másolat készüljön, s azt adjátok oda Jonatánnak! Hadd helyezzék el nyilvános helyen a szent hegyen!’«
Jonatán megsegíti II. Demetrioszt Amikor aztán Demetriosz király azt látta, hogy lecsendesedett az ország az ő színe előtt, és már senki sem áll ellent neki, elbocsátotta egész hadseregét, mindenkit saját hazájába, a szigetek népeinek sorából toborzott idegen csapaton kívül. Ezzel azonban ellenségévé tette atyáinak valamennyi seregét. Amikor pedig Trifón, aki egykor Alexander párthívei közé tartozott, észrevette, hogy az egész sereg elégedetlen Demetriosszal szemben, elment az arab Jamlekuhoz, Alexander fiának, Antióchosznak nevelőjéhez. Unszolta őt, adja ki neki a fiút, hogy király lehessen apja helyében. Ugyanakkor felfedte előtte Demetriosz viselt dolgait is, valamint csapatainak ellenséges érzületét vele szemben. És hosszú ideig ott maradt nála.
Jonatán viszont azt az üzenetet küldte Demetriosz királynak, hogy távolítsa el az őrséget a jeruzsálemi Várból és az erősségekből, mert azok háborgatják Izraelt. Demetriosz ekkor ezzel az üzenettel válaszolt Jonatánnak: »Nem csak ezt teszem meg neked és népednek, hanem, amint kellő alkalom kínálkozik, dicsőséggel övezlek téged és a nemzetedet. Most azonban jól tennéd, ha embereket küldenél a segítségemre, mert egész seregem elpártolt tőlem.« Erre Jonatán háromezer vitézt küldött Antióchiába. Ezek elmentek a királyhoz, s a király nagyon megörült érkezésüknek. Egybegyűlt akkor a város lakóiból százhúszezer ember, és meg akarták ölni a királyt. A király a palotába menekült. Erre a város lakói megszállták az utakat a városban és támadásba lendültek. A király a zsidókat hívta segítségül. Ezek köréje gyűltek mindnyájan. Azután szerteszéledtek mindenfelé a városban és lemészároltak aznap százezer embert. A várost felgyújtották és rengeteg zsákmányt szereztek azon a napon, s megszabadították a királyt. Mikor a város lakói azt látták, hogy a zsidók kényük-kedvük szerint bánnak a meghódított várossal, elvesztették bátorságukat, kérve-kérték a királyt és így szóltak: »Nyújtsd felénk jobbodat! Szűnjenek meg harcolni a zsidók ellenünk és a város ellen!« Eldobálták tehát fegyverüket és békéért könyörögtek. A zsidóknak erre nagy lett a becsülete a királynak és az ország minden lakójának szemében. Emlegették őket az országban, és ők gazdag zsákmánnyal tértek vissza Jeruzsálembe.
Jonatán támogatja VI. Antióchoszt De alighogy ismét szilárdan ült trónján Demetriosz király és alig csendesedett le az ország a színe előtt, megfeledkezett mindarról, amit ígért. Elhidegült Jonatántól, nem hálálta meg a vele szemben tanúsított jótéteményeket és nagyon zaklatta őt.
Ezek után visszatért Trifón, és vele a gyermekkorban lévő Antióchosz is. Ez trónra lépett és koronát tett a fejére. Erre összegyűltek nála mindazok a csapatok, amelyeket szélnek eresztett Demetriosz, és hadba szálltak ellene. Demetriosz ekkor meghátrált és elmenekült. Trifón pedig megszerezte az állatokat, és hatalmába kerítette Antióchiát. Ezután az ifjú Antióchosz ezt írta Jonatánnak: »Megerősítelek főpapi tisztedben. Négy kerület fölé teszlek, és a király bizalmasai között lesz a helyed.« Küldött neki arany asztali edényeket, és megengedte neki, hogy aranyserlegből igyék, bíbort öltsön és aranyboglárt viseljen. Testvérét, Simont pedig fővezérré tette Tírusz határától Egyiptom határáig. Jonatán akkor kivonult, bejárta a városokat a folyón túl, és segítségére odagyűlt hozzá Szíriának egész hadserege. Mikor Askalonba ért, ünnepélyesen kivonultak eléje a városból. Innen elment Gázába. Gáza lakói azonban bezárkóztak előtte. Erre ő megtámadta a várost, felgyújtotta a környéket és kifosztotta. Ekkor a gázaiak könyörgésre fogták a dolgot Jonatánnál, mire ő a jobbját nyújtotta nekik; fiaikból kezeseket szedett és elküldte őket Jeruzsálembe. Majd bejárta az országot egészen Damaszkuszig. Amikor aztán Jonatán arról értesült, hogy Demetriosz vezérei a galileai Kádesben nagy sereg élén ármánykodva arra törekednek, hogy elmozdítsák őt az ország ügyeitől, ő maga felvonult ellenük, míg testvérét, Simont az ország bensejében hagyta. Simon megszállta Bétszúrt, hosszú ideig ostromolta és körülzárta őket. Ekkor azt kérték, hogy nyújtsa jobbját nekik. Nyújtotta is; de kiűzte őket onnan, elfoglalta a várost és őrséget helyezett el benne.
Jonatán eközben a Genezár vizénél táborozott seregével, de még napkelte előtt felkerekedett Hácor síksága felé. S íme, a síkságon egy idegenekből álló sereg jött vele szembe. S miközben Jonatán az ellenkező oldalról felvonult, ezek lest állítottak ellene a hegyekben. Amikor aztán a lesbenállók kirontottak búvóhelyükről és támadásba lendültek, Jonatán és egész serege meghátrált. Senki sem maradt a helyén Matatiás, Absalom fia és Júdás, Kálfi fia csapatvezéreken kívül. Jonatán ekkor megtépte ruháját, port hintett a fejére és imádkozott. Majd ismét harcba szállt velük Jonatán, és bár azok vitézül ellenálltak, futásba kergette őket. Mikor ezt látták azok, akik elmenekültek mellőle, visszatértek hozzá, és vele együtt mindannyian Kádesig, a táborukig kergették őket. Egészen odáig jutottak ugyanis el. Az idegenek közül aznap elesett háromezer ember. Jonatán pedig visszatért Jeruzsálembe.
Ezért Júdás kiválasztotta Eupolemoszt, János fiát, Jákob unokáját, meg Jázont, Eleazár fiát, és elküldte őket Rómába, hogy barátságra és szövetségre lépjenek velük a görögök igájának lerázására, mert úgy látták, hogy ezek szolgaságba vetik Izrael országát. Elmentek tehát Rómába – az út igen hosszú volt –, odajárultak a tanács elé és így szóltak: »Makkabeus Júdás, az ő testvérei, és a zsidók népe küldött minket hozzátok, hogy barátságot és szövetséget kössünk veletek, és szövetségeseitek meg barátaitok közé vegyetek fel minket.« Az ajánlat tetszésre talált náluk. Az írás pedig, amelyet érctáblára véstek és Jeruzsálembe küldtek, hogy a barátság és a szövetség emléke legyen náluk, ez volt: »A rómaiaknak és a zsidók népének tengeren és szárazon jól menjen dolguk mindörökké! Kard és ellenség távol legyen tőlük! Ha a rómaiakat vagy akármelyik szövetségesüket előbb fenyegeti háború, bárhol is országukban, a zsidók népe – amennyire a viszonyok engedik – teljes szívvel segítségükre fog sietni. A hadakozóknak sem gabonát, sem fegyvert, sem pénzt, sem hajót nem adnak, és nem szállítanak; így tetszett ez a rómaiaknak. Rendelkezéseiket pedig megtartják, anélkül, hogy bármit is kapnának tőlük. Hasonlóképpen, ha a zsidók népét előbb fenyegeti háború, a rómaiak – amennyire a körülmények engedik – örömmel nyújtanak segítséget; a szövetségeseknek sem gabonát, sem fegyvert, sem pénzt, sem hajót nem szállítanak; így tetszett ez a rómaiaknak. Rendelkezéseiket pedig hátsó gondolat nélkül megtartják. E szavak értelmében állapodtak meg a rómaiak a zsidók népével. Hogyha pedig e megállapodás után akár az egyik fél, akár a másik jónak látja, hogy valamit hozzáfűzzön avagy töröljön belőle, megteheti tetszése szerint; bármit is fűzzenek hozzá, avagy töröljenek belőle, érvényes legyen. Azokról a bajokról pedig, amelyeket Demetriosz király hozott rájuk, ezt írtuk neki: ‘Miért raktál olyan súlyos igát barátainkra és szövetségeseinkre, a zsidókra? Ha még egyszer elénk járulnak, ellened teszünk igazságot nekik, és rád támadunk tengeren és szárazon.’«
Az utolsó ütközet és Júdás halála 9 Közben, amikor Demetriosz meghallotta, hogy Nikánor és serege elpusztult a harcban, a jobbszárnnyal még egyszer elküldte Bakhidészt és Alkímoszt Júdeába. Elindultak tehát a Gilgál felé vezető úton, és ostrom alá vették Arbelában Masalótot. Elfoglalták és sok emberi életet oltottak ki. A százötvenkettedik esztendőben, az első hónapban Jeruzsálem előtt ütött tábort a sereg. Azután felkerekedtek és húszezer emberrel meg kétezer lovassal elindultak Bérea irányába. Júdás háromezer válogatott emberével Elászában táborozott. 6Amikor észrevették a seregek hatalmas tömegét, nagyon megrettentek és sokan otthagyták a tábort, úgyhogy nem maradt közülük csak nyolcszáz férfi. Júdás, azt látva, hogy a serege elszéledt, a harcot pedig el nem kerülheti, elkeseredett szívében, mert nem volt már ideje, hogy összegyűjtse őket, és bánatában így szólt azokhoz, akik visszamaradtak: »Rajta! Rohanjuk meg ellenségünket! Hátha állni tudjuk a harcot ellenük.« De lebeszélték erről és azt mondták: »Erre nincs erőnk. Mentsük csak meg életünket és térjünk vissza testvéreinkhez! Majd azután harcba szállunk ellenük; most kevesen vagyunk hozzá!« Júdás azonban így szólt: »Távol legyen tőlünk, hogy így tegyünk! Nem futunk meg előlük. Ha időnk elérkezett, haljunk meg férfiasan testvéreinkért, de ne szennyezzük be hírnevünket.« Erre megindult a sereg a táborból, és felálltak velük szemben. A lovasságot két részre osztották. A sereg előtt a parittyások meg az íjasok haladtak, a harc élén pedig mindenütt a legvitézebbek álltak. Maga Bakhidész a jobbszárnyon volt. Kétfelől közeledett a sereg, és felharsantak a kürtök. Ekkor riadót fújtak Júdás oldalán is. A föld megremegett a seregek kiáltásától. Már reggeltől estig dúlt a harc.
Júdás észrevette, hogy Bakhidész seregének java a jobbszárnyon van. Erre melléálltak a bátor szívűek mind, tönkreverték a jobbszárnyat, és űzőbe vették őket egészen Asdód hegyéig. Mikor a balszárnyon lévők észrevették, hogy a jobbszárny felmorzsolódott, hátba támadták Júdást és a vele lévőket. Elkeseredetten folyt a küzdelem, sokan estek el sebeikben itt is, ott is. Júdás is elesett, a többiek pedig elmenekültek. Jonatán és Simon elvitték testvérüket, Júdást, és atyáik sírboltjába temették Modin városában. Megsiratta őt nagy siránkozással Izrael egész népe. Sok napig gyászoltak, 21és mondták: »Mint esett el a hős, aki szabadulást hozott Izrael népének!« Júdás egyéb háborús dolgait, vitéz és kiváló tetteit nem jegyezték fel, mert az nagyon sok volt.
JONATÁN TETTEI: 9,23-12,52
Jonatánt vezérré választják Történt pedig, hogy Júdás halála után Izrael minden határában előbújtak az istentelenek és előjöttek mindnyájan a gonosztevők. Ráadásul igen nagy éhínség tört ki azokban a napokban, és egész országuk velük együtt meghódolt Bakhidésznek. Ekkor Bakhidész kiválasztott istentelen férfiakat, és az ország uraivá tette őket. Ezek felkutatták és kinyomozták Júdás barátait, és elvitték őket Bakhidészhez, aki kitöltötte rajtuk bosszúját és kigúnyolta őket. Lett erre nagy szorongatás Izraelben, olyan, amilyen még nem volt azon nap óta, amióta nem lépett fel próféta Izraelben.Összegyűlt akkor Júdás összes barátja, és így szóltak Jonatánhoz: »Amióta meghalt testvéred, Júdás, nincsen olyan férfi, aki – mint ő – kivonulna ellenségeink, Bakhidész és azok ellen, akik gyűlölik nemzetünket. Nos tehát, mi megválasztunk ma téged az ő helyébe. Légy a fejedelmünk és vezérünk harcainkban!« Jonatán akkor elvállalta a vezérséget és testvére, Júdás helyébe lépett.
Ütközet Júdea határában Megtudta ezt Bakhidész és halálra kerestette. 33Mikor erről Jonatán meg testvére, Simon és a vele lévők mindannyian értesültek, a tekoai pusztába menekültek, és megtelepedtek az Aszfár kút vizénél. 34Meghallotta ezt Bakhidész, és szombati napon átkelt egész seregével a Jordánon. 35Jonatán eközben elküldte testvérét, a csapat vezérét: kérje meg barátait, a nabateusokat, hogy elhelyezhessék náluk bőséges málhájukat. De Jámbri fiai felkerekedtek Madabából és elragadták Jánost és mindenét, ami nála volt, s elvonultak vele. A történtek után pedig hírül vitték Jonatánnak és testvérének, Simonnak, hogy Jámbri fiai fényes nászünnepségre készülnek, és nagy pompával kísérik a menyasszonyt, egy igen előkelő kánaáni ember leányát Madabából. Megemlékeztek ekkor Jánosnak, az ő testvérének véréről, és felmentek és elrejtőztek a hegyszakadékban. Amint felemelték szemüket, hogy körülnézzenek, íme, előttük haladt egy zajos, nagy menet. A vőlegény meg barátai és testvérei jöttek éppen szembe velük kézi dobokkal, zeneszerszámokkal és sok fegyverrel. Erre rájuk rontottak rejtekhelyükből és öldösték őket. Sokan elestek sebeikben, a többiek pedig a hegyekbe menekültek. Minden holmijukat zsákmányul ejtették. Gyászra fordult hát a menyegző, és siralomra a zeneszó. Miután így megbosszulták testvérüknek vérét, visszatértek a Jordán partjára.
Meghallotta ezt Bakhidész, és szombati napon nagy sereggel vonult a Jordán mellé. Jonatán ekkor így szólt övéihez: »Rajta! Szálljunk harcba elleneinkkel! Ma nincs úgy, mint tegnap és tegnapelőtt! Szemben velünk a had; innen is, onnan is a Jordán vize, part, mocsár és cserjék, és nincs hová meneküljünk. Nos tehát, kiáltsatok az ég felé, hogy megmeneküljetek ellenségeitek kezéből!« És megindult a harc. Jonatán kinyújtotta kezét, hogy leüsse Bakhidészt; ez azonban hátrafelé kitért előle. Erre beugrottak Jonatán és emberei a Jordánba és előttük átúsztak a Jordánon. A júdeai királyság megszilárdulása Bakhidész részéről aznap ezer ember esett el.
Bakhidész ezután visszatért Jeruzsálembe, és ezeket a megerősített városokat építette Júdeában: Jerikó, Emmausz, Béthoron, Bétel, Tamnáta, Fára és Topó várát, mindegyiket magas falakkal, kapukkal és zárakkal. Őrséget is helyezett el bennük, hogy hadakozzanak Izrael ellen. Megerősítette továbbá Bétszúr városát, valamint Gázárát és a Várat, s ellátta őket csapatokkal meg élelemmel. Túszul vette az ország előkelő embereinek fiait, és bezáratta őket Jeruzsálembe, a Várba.
54A százötvenharmadik esztendőben, a második hónapban elrendelte Alkímosz, hogy bontsák le a templom belső udvarának falát, és tegyék tönkre a próféták művét. Amikor azonban megkezdte a bontást, szélütés érte Alkímoszt, és így abbamaradt a műve. Mivel elnémult a szája és megbénult a szélütéstől, nem tudott többé beszélni és rendelkezni a háza felől. Meg is halt nagy kínok között Alkímosz abban az időben. Amikor pedig Bakhidész látta, hogy meghalt Alkímosz, visszatért a királyhoz, és két esztendeig nyugalma volt az országnak.
Újabb összecsapások; Jonatán sikerei Ám az istentelenek egyhangúan így határoztak: »Íme, Jonatán és övéi gondtalanul élvezik nyugalmukat. Hozzuk el ezért Bakhidészt, hadd fogja el mindannyiukat egy éjszaka.« El is mentek hozzá és ezt tanácsolták neki. Ő fölkerekedett és útnak indult nagy sereggel. Titokban levelet küldött júdeai híveinek, hogy fogják el Jonatánt övéivel együtt. De ez nem sikerült, mert tervüket megtudták. Sőt, Jonatán fogta el a tartományban azokat a férfiakat, akik a baj szerzői voltak, ötven embert, és kivégezte őket. Aztán Jonatán elvonult Simonnal és az övéivel Bétbesszenbe, a pusztába. Felépítette azt romjaiból és erődítéssel látta el. Mikor Bakhidész meghallotta ezt, összegyűjtötte összes hadait, és Júdeából is behívta embereit. Felvonult, megtámadta Bétbesszent, sok napig ostromolta, közben hadigépeket is állított fel. Jonatán ekkor a városban hagyta testvérét, Simont, és kiment az országba. Kisszámú csapattal vonult, leverte Odárent és testvéreit, valamint Fázéron fiait sátraikban, és a megkezdett diadalokkal nőni kezdett hadi ereje is. Simon ezalatt ki-kirontott övéivel a városból és felgyújtotta a hadigépeket. Aztán rátámadtak Bakhidészre, megverték és nagyon elkeserítették, mivel terve és felvonulása hiábavaló volt. Haragjában az istentelen férfiak ellen fordult, akik azt a tanácsot adták neki, hogy betörjön országukba, és sokat megölt közülük. Maradék csapatával aztán vissza akart térni országába. Amint ezt megtudta Jonatán, követeket küldött hozzá, hogy békét kössön vele, és hogy kiadja neki a foglyokat. Örömest ráállt, és az ajánlat értelmében járt el. Ugyanakkor megesküdött, hogy őt egész életében semminemű bajjal nem zaklatja többé. Kiadta neki azokat a foglyokat, akiket azelőtt elhurcolt Júdea földjéről, aztán megfordult, visszatért országába, és nem jött soha többé a tájékukra. Pihent tehát a fegyver Izraelben. Jonatán pedig Mákmásban tartózkodott; ott kezdte kormányozni Jonatán a népet, és kiirtotta az istenteleneket Izraelben.
Békekötés I. Demetriosszal 10 1A százhatvanadik esztendőben felvonult Alexander, az Epifánésznek nevezett Antióchosz fia és elfoglalta Ptolemaiszt. Ott befogadták őt és uralkodni kezdett. Amint erről Demetriosz király értesült, hatalmas sereget gyűjtött és kivonult, hogy harcba bocsátkozzék vele. Demetriosz ugyanakkor barátságos hangú levelet küldött Jonatánnak, hogy nagyrabecsülését mutassa ki vele szemben. Így gondolkodott ugyanis: »Siessünk, kössünk vele békét, még mielőtt Alexanderral szövetkeznék ellenünk. Még eszébe jut majd mindaz a baj, amelyet neki, testvérének és népének okoztunk.« Így megengedte neki, hogy hadat gyűjtsön, fegyvert szerezzen és az ő szövetségese legyen. Még azt is elrendelte, hogy adják ki neki a Várban lévő túszokat. Jonatán erre elment Jeruzsálembe és felolvasta az egész nép meg a Várban lévők előtt a levelet. Nagy félelem szállta meg őket, amikor hallották, hogy a király seregtoborzásra adott neki engedélyt. A túszokat kiadták Jonatánnak, ő pedig hazaengedte azokat szüleikhez. Jonatán a székhelyét Jeruzsálembe tette át, és elkezdte kiépíteni és helyreállítani a várost. Megparancsolta a munkásoknak, hogy emeljenek falat és erősítsék meg a Sion-hegyet körös-körül faragott kövekkel. Így is tettek. Ekkor az idegenek, akik a Bakhidész által épített erősségekben voltak, elmenekültek, mindenki otthagyta a helyét és hazájába tért. Egyedül Bétszúrban maradtak néhányan azok közül, akik elpártoltak a törvénytől és Isten parancsától, mert védelmet találtak ott.
Jonatánt főpappá teszik Amikor Alexander király értesült azokról az ígéretekről, amelyeket Demetriosz Jonatánnak tett, és elbeszélték neki az általa és testvérei által véghezvitt harcokat és hőstetteket, továbbá azokat a bajokat, amelyeket elszenvedtek, így szólt: »Találhatunk-e hozzá hasonló férfit? Nos tehát, tegyük őt barátunkká és szövetségesünkké!« Ekkor levelet írt és abban ezeket a szavakat küldte neki: »Alexander király üdvözli testvérét, Jonatánt! Azt hallottuk rólad, hogy hatalmas és vitéz férfi vagy, és méltó arra, hogy barátunkká légy. 20Ezennel tehát néped főpapjává teszünk, és megengedjük, hogy a király barátja címét viseld. – Küldött neki bíbort meg aranykoronát is. – Ügyeinkben érts velünk egyet és maradj velünk barátságban!« Erre Jonatán magára öltötte a szent ruhát a százhatvanadik esztendő hetedik havában, a sátoros ünnepen. Majd sereget gyűjtött és fegyvert szerzett bőségben.
I. Demetriosz engedményei Amint Demetriosz hírét vette ennek, nagyon elszomorodott és így szólt: »Hogyan engedhettük meg, hogy Alexander megelőzzön minket, szövetségre lépjen a zsidókkal és így gyarapítsa erejét? Majd írok nekik én is kérlelő szavakat, méltóságot és ajándékot ígérek, hogy segítségemre mellém álljanak.« Írt is nekik ilyképpen: »Demetriosz király üdvözli a zsidók népét! Örömmel értesültünk róla, hogy megtartottátok a velünk kötött szövetséget, barátságban maradtatok velünk, és nem pártoltatok át ellenségeinkhez. Tartsatok csak ki továbbra is a hozzánk való hűségben, és mi majd jótéteményekkel kárpótolunk titeket azokért, amiket nekünk cselekedtetek. Sokféle szolgáltatást elengedünk és még ajándékokat is adunk nektek. 29Ezennel felmentelek titeket és valamennyi zsidót az adózás alól. Elengedem a sószolgáltatást, nem követelem a koszorúkat és a gabonaharmadot. A mai naptól kezdve meghagyom nektek a jövőben a fa gyümölcsének engem illető felét. Ne szedjék ezt a mai naptól kezdve sohasem Júdea földjén, s abban a három kerületben sem, amelyet Szamariából és Galileából kapcsoltak hozzá. Jeruzsálem szent és szabad legyen határával együtt! A tized és az adó az övé legyen! Lemondok a jeruzsálemi Vár birtoklásáról is. Átadom azt a főpapnak: helyezzen oda férfiakat őrségül, tetszése szerint. Váltságdíj nélkül szabadon bocsátom egész országomban az összes zsidó embert, akit Júdea földjéről fogságba hurcoltak. Mindannyian mentesek legyenek az adótól, még jószágaikat illetően is. Minden szent nap: a szombatok, a hónapok első napjai, a parancsolt ünnepek, három nap az ünnep előtt és három nap az ünnep után legyenek mind az adómentesség és az elengedés napjai az országomban lakó valamennyi zsidó számára! Senkinek se legyen joga bármit is behajtani, vagy közülük bárki ellen bármilyen ügyben keresetet indítani! 36A zsidók közül harmincezer embert a király seregébe kell felvenni. Ezek ugyanúgy kapják meg zsoldjukat, mint a király valamennyi serege. Egy részüket a nagy király váraiban kell elhelyezni. Mások közülük jussanak állami ügyek élére, bizalmi állásokba. Vezéreik közülük kerüljenek ki. Amellett éljenek törvényeik szerint, amint ezt a király Júdea földje számára is elrendelte. Azt a három kerületet pedig, amelyet Szamaria tartományból csatoltak Júdához, számítsák Júdeához. Egy fő alatt legyenek vele és senki hatalma alatt se álljanak, csak a főpapé alatt. Ptolemaiszt határával együtt odaajándékozom a jeruzsálemi templomnak, a szentély szükségleteinek fedezésére. Amellett évente tizenötezer ezüstsiklust ajánlok fel az engem illető királyi jövedelmekből. Mindazt pedig, ami nem folyt be, és amit a tisztviselők az előző években nem hajtottak be, adják mostantól fogva a templom szolgálatára. Ezenfelül az az ötezer ezüstsiklus, amelyet minden esztendőben a szentély jövedelméből vettek el, a szolgálatot tévő papokat illesse. Mindazok, akik a jeruzsálemi templomba vagy a környékén bármely részre menekülnek, bármilyen ügyben vétettek is a király ellen, szabadok legyenek, és zavartalanul birtokolhassák mindenüket, amijük csak van országom területén. A szentély építésének és tatarozásának költségeit a királyi kincstár fedezze. Ugyancsak a királyi kincstárt terhelje Jeruzsálem falainak felépítése és körös-körül való megerősítése, valamint a falak emelése Júdeában.«
Jonatán és Alexander szövetsége 46Amikor Jonatán meg a nép e szavakat hallotta, nem hittek bennük és elutasították azokat, mert visszaemlékeztek arra, hogy milyen nagy gonoszságot művelt Izraelben és milyen kegyetlenül sanyargatta őket. Inkább Alexander mellé álltak, aki először tett nekik békeajánlatokat, és segítségére voltak minden időben. Alexander király pedig nagy sereget gyűjtött és hadba szállt Demetriosz ellen. Megütközött a két király, és Demetriosz serege megfutamodott. Alexander üldözni kezdte és szorongatta őket. Hevesen dúlt a harc napnyugtáig. Még ugyanazon a napon elesett Demetriosz is.
51Erre Alexander követeket küldött Ptolemajoszhoz, Egyiptom királyához, és ezt üzente neki: »Visszatértem országomba, elfoglaltam atyáim trónját és megkezdtem az uralkodást. Legyőztem Demetrioszt és országunkat hatalmamba kerítettem. Megütköztem vele, megsemmisítettük őt magát táborával egyetemben és elfoglaltam királyi trónját. Nos tehát, lépjünk szövetségre egymással. Add nekem leányodat feleségül, hogy vőd lehessek, és én neked is meg neki is hozzád méltó ajándékokat adok.« Ptolemajosz király erre így felelt: »Áldott az a nap, amelyen visszatértél atyáid földjére, és elfoglaltad országuk trónját. Megteszem neked azt, amit írtál. Jöjj csak elém Ptolemaiszba. Ott majd látjuk egymást, és én kérésed szerint jegybe adom neked leányomat.« Elindult tehát Ptolemajosz Egyiptomból leányával, Kleopátrával együtt, és elment Ptolemaiszba a százhatvankettedik esztendőben. Ott találkozott Alexander királlyal, odaadta neki leányát, Kleopátrát feleségül, és Ptolemaiszban királyhoz méltóan igen fényes nászünnepséget rendezett.
Alexander király írt ezután Jonatánnak, hogy jöjjön elébe. Az elindult fényes kísérettel Ptolemaiszba. Itt a két király elé járult, és sok ezüstöt, aranyat meg ajándékot adott nekik, és így elnyerte a kegyüket. Szövetkeztek azonban ellene veszedelmes férfiak Izraelből, istentelen emberek, és bevádolták őt. De a király ügyet sem vetett rájuk, hanem meghagyta, hogy vegyék le Jonatán ruháját és öltöztessék bíborba. Így is cselekedtek. Majd maga mellé ültette őt a király, és így szólt fejedelmeihez: »Menjetek ki vele a városba és hirdessétek ki: Senki se merjen vádat emelni ellene semmiféle ügyben, és senki se kellemetlenkedjék neki semmiféle okból!« Történt pedig, hogy amikor azok, akik áskálódtak ellene, azt látták, hogy a hirdetés szavai értelmében mily dicsőség érte őt, és hogy bíbor fedi a vállát, valamennyien elmenekültek. A király pedig nagyon kitüntette őt. Felvette legbelsőbb bizalmasai sorába, vezérré tette és részessé az uralkodásban. Jonatán ezután épségben és boldogan tért vissza Jeruzsálembe.
Jonatán győzelme II. Demetriosz felett A százhatvanötödik esztendőben Demetriosz, Demetriosz fia Krétából elment atyái földjére. Mikor Alexander király értesült erről, igen elszomorodott és visszatért Antióchiába. 69Demetriosz király pedig fővezérré tette Apollónioszt, a cöleszíriai helytartót. Ez nagy sereget toborzott és Jamniába vonult. Aztán elküldött Jonatánhoz, a főpaphoz, ezekkel a szavakkal: »Te vagy az egyedüli, aki ellenállsz nekünk. Nevetséggé és csúfsággá lettem amiatt, hogy erőszakkal szembeszállsz velünk a hegyek között. Nos tehát, ha bízol seregedben, jöjj le hozzánk a síkságra! Hadd mérjük itt össze erőnket! Velem van a városok hadereje. 72Kérdezősködj csak, s majd megtudod, hogy ki vagyok én meg a többiek, akik segítségemre vannak. Azt fogják majd mondani, hogy lábatok nem tud helytállni színünk előtt. ‘Hiszen már atyáid is két alkalommal futamodtak meg saját országukban.’ Hogyan tudnál tehát te ellenállni ilyen lovasságnak és ekkora seregnek a síkságon, ahol sem kő nincs, sem szikla, és nincs hova menekülni?«
Mikor Jonatán Apollóniosz üzenetét hallotta, felháborodott lelkében. Majd kiválasztott tízezer embert és kivonult Jeruzsálemből. Segítségére sietett a testvére, Simon is. Tábort ütöttek Joppénál, de a város zárva maradt előtte. Apollóniosz őrsége volt ugyanis Joppéban, ezért ostrom alá vette. Erre a városban lévők megrettentek és kinyitották neki a kaput. Így Jonatán úrrá lett Joppéban. Amint Apollóniosz hírét vette ennek, felkerekedett háromezer lovassal és nagy sereggel, s elindult Asdód felé, mintha csupán átvonulna. De mindjárt a síkságra vonult, mert nagyszámú lovas volt vele, és ő beléjük helyezte bizalmát. Jonatán egészen Asdódig követte őt, és ott összecsaptak. De Apollóniosz ezer lovast lesben hagyott mögöttük a táborban. Jonatán észrevette ugyan, hogy lesben állnak mögötte, de már körülfogták seregét, és reggeltől estig hányták a nyilat a seregre. A sereg azonban helytállt Jonatán parancsa értelmében, amíg amazoknak a lovai el nem fáradtak. Erre nekiengedte csapatát Simon is, és amikor a lovasság ereje már megtört, rárontott a seregre, megverte őket, és azok futásban kerestek menedéket. 83Azok, akik elszéledtek a síkságon, Asdódba futottak. Bementek Bétdágonba a bálványukhoz, hogy ott menedékre leljenek. Jonatán azonban felgyújtotta Asdódot a környéken elterülő városokkal együtt. Elvette zsákmányukat és felégette tűzzel Dágon templomát mindazokkal együtt, akik oda menekültek. A kard által elhullottak száma pedig azokkal együtt, akik a tűz martalékává lettek, közel nyolcezer ember volt. Azután felkerekedett innen Jonatán, és Askalont szállta meg. Itt a város lakói nagy pompával jöttek elébe. Végül visszatért Jonatán övéivel és gazdag zsákmánnyal Jeruzsálembe.
Történt pedig, hogy amikor ez a dolog Alexander király tudomására jutott, még jobban kitüntette Jonatánt. 89Olyan aranyboglárt küldött neki, amilyent a király rokonainak szoktak ajándékozni, s átengedte neki birtokul Akkaront egész környékével együtt.
Alexander halála 11 Ezután Egyiptom királya hadat gyűjtött, annyit, mint a föveny a tenger partján, valamint hajót is nagy számban. Az volt ugyanis a terve, hogy csellel elfoglalja Alexander országát és azt saját országához csatolja. Elment tehát, barátságot hangoztatva, Szíriába. Az emberek megnyitották előtte a városokat, sőt ki is vonultak elébe. Alexander király ugyanis meghagyta, hogy menjenek elébe, hiszen az apósa volt. Mikor aztán Ptolemajosz betette lábát a városba, katonai őrséget helyezett el az egyes városokban. Amikor pedig Asdódhoz közeledett, megmutatták neki Dágon felgyújtott templomát, Asdódot és környékét romjaival együtt, a szanaszét heverő holttesteket s a hadban elesettek sírdombjait, amelyeket az útszélen emeltek. S hogy gyűlöletessé tegyék, azt mondták a királynak: Jonatán cselekedte mindezt! A király azonban hallgatott. Jonatán pedig nagy pompával a király elé járult Joppéban; üdvözölték egymást és megszálltak ott. 7Majd elkísérte Jonatán a királyt az Eleuterosz nevű folyóig, aztán visszatért Jeruzsálembe. 8Ptolemajosz király pedig hatalma alá vetette a parti városokat egészen a tenger menti Szeleukiáig, és gonosz terveket szőtt Alexander ellen. Követeket küldött ugyanis Demetrioszhoz, ezekkel a szavakkal: »Gyere, kössünk egymással szövetséget! Odaadom neked Alexandernél lévő leányomat feleségül. Aztán uralkodjál atyád országában! Megbántam ugyanis, hogy neki adtam leányomat, mert az életemre tört.« Így gyalázta őt, mivel országára áhítozott. El is vette tőle leányát és Demetriosznak adta. Szakított Alexanderrel, és nyílt ellenségekké lettek. Azután Ptolemajosz bevonult Antióchiába és két koronát tett fejére: Egyiptomét és Ázsiáét. Alexander király ebben az időben Kilíkiában volt, mert fellázadtak a vidék lakói. A hír vétele után Alexander hadba szállt ellene. Ptolemajosz király is felvonult seregével. Rárontott nagy erővel és megfutamította. Alexander Arábiába menekült, hogy ott védelmet keressen. Így Ptolemajosz király maradt a győztes. Az arab Zabdiel pedig fejét vette Alexandernek és elküldte Ptolemajosznak. Három napra rá elhunyt Ptolemajosz is. Erre a városok lakói lemészárolták a várak őrségét, 19s így trónra léphetett Demetriosz a százhatvanhetedik esztendőben.
Jonatán és II. Demetriosz szövetsége 20Abban az időben Jonatán összegyűjtötte a júdeaiakat, hogy elfoglalják a jeruzsálemi Várat. Számos hadigépet is felállítottak ellene. De az istentelen férfiak, akik gyűlölték saját nemzetüket, elmentek Demetriosz királyhoz, és beárulták neki, hogy Jonatán ostrom alá veszi a Várat. Ennek hallatára indulatra gerjedt, tüstént Ptolemaiszba ment és megírta Jonatánnak, hogy hagyja abba a Vár ostromát és siessen hozzá megbeszélésre. Mikor Jonatán értesült erről, elrendelte, hogy csak folytassák az ostromot. Aztán kiválasztott néhányat Izrael vénei s a papok sorából, és szemébe nézett a veszedelemnek. Magához vett aranyat, ezüstöt, ruházatot és sok egyéb ajándékot, a király elé járult Ptolemaiszban, és elnyerte a kegyét. Néhány istentelen ember saját népének soraiból vádat emelt ugyan ellene, a király azonban úgy tett vele, mint ahogy elődei tettek: igen megtisztelte őt összes bizalmasai szeme láttára. Meghagyta neki főpapi tisztét és a többi méltóságot, amelyeknek már azelőtt birtokában volt, és felvette őt legbelsőbb bizalmasai sorába.
Jonatán ekkor arra kérte a királyt, hogy mentesítse Júdeát és a három kerületet és Szamariát környékével együtt az adó alól, és háromszáz talentumot ígért neki. A király engedett a kérésnek és minderről ilyen tartalmú levelet írt Jonatánnak: »Demetriosz király üdvözli testvérét, Jonatánt, és a zsidók népét. Hogy tudomástok legyen róla, elküldjük nektek annak a levélnek a másolatát, amelyet a ti ügyetekben írtunk atyánknak, Lasztenésznek: ‘Demetriosz király üdvözli Lasztenész atyát! Úgy határoztunk, hogy az irántunk tanúsított barátságos érzületükért jót cselekszünk a zsidók népével, a mi barátainkkal, mert hűségesen teljesítik irántunk való kötelességeiket. Ennélfogva átadjuk nekik Júdea egész területét, valamint egész környékével együtt azt a három kerületet, Efraimot tudniillik meg Liddát és Ramátát, amelyet Szamariától Júdeához csatoltak el. Hadd szolgáljanak zálogul mindazok javára, akik Jeruzsálemben áldoznak, s kárpótlásul azokért a dolgokért, amelyeket azelőtt beszedett tőlük a király minden esztendőben, vagyis a föld és a fák gyümölcséért. Lemondunk továbbá ettől az időtől kezdve az ő javukra többi járandóságunkról is, úgymint: a tizedről és a vámról, továbbá a sótelepekről és a nekünk szállított koszorúkról. Mindezt átengedjük nekik. Visszavonni ebből semmit sem szabad, mostantól kezdve örök időkig. 37Nos tehát, legyen gondotok rá, hogy erről a rendelkezésről másolat készüljön, s azt adjátok oda Jonatánnak! Hadd helyezzék el nyilvános helyen a szent hegyen!’«
Jonatán megsegíti II. Demetrioszt Amikor aztán Demetriosz király azt látta, hogy lecsendesedett az ország az ő színe előtt, és már senki sem áll ellent neki, elbocsátotta egész hadseregét, mindenkit saját hazájába, a szigetek népeinek sorából toborzott idegen csapaton kívül. Ezzel azonban ellenségévé tette atyáinak valamennyi seregét. Amikor pedig Trifón, aki egykor Alexander párthívei közé tartozott, észrevette, hogy az egész sereg elégedetlen Demetriosszal szemben, elment az arab Jamlekuhoz, Alexander fiának, Antióchosznak nevelőjéhez. Unszolta őt, adja ki neki a fiút, hogy király lehessen apja helyében. Ugyanakkor felfedte előtte Demetriosz viselt dolgait is, valamint csapatainak ellenséges érzületét vele szemben. És hosszú ideig ott maradt nála.
Jonatán viszont azt az üzenetet küldte Demetriosz királynak, hogy távolítsa el az őrséget a jeruzsálemi Várból és az erősségekből, mert azok háborgatják Izraelt. Demetriosz ekkor ezzel az üzenettel válaszolt Jonatánnak: »Nem csak ezt teszem meg neked és népednek, hanem, amint kellő alkalom kínálkozik, dicsőséggel övezlek téged és a nemzetedet. Most azonban jól tennéd, ha embereket küldenél a segítségemre, mert egész seregem elpártolt tőlem.« Erre Jonatán háromezer vitézt küldött Antióchiába. Ezek elmentek a királyhoz, s a király nagyon megörült érkezésüknek. Egybegyűlt akkor a város lakóiból százhúszezer ember, és meg akarták ölni a királyt. A király a palotába menekült. Erre a város lakói megszállták az utakat a városban és támadásba lendültek. A király a zsidókat hívta segítségül. Ezek köréje gyűltek mindnyájan. Azután szerteszéledtek mindenfelé a városban és lemészároltak aznap százezer embert. A várost felgyújtották és rengeteg zsákmányt szereztek azon a napon, s megszabadították a királyt. Mikor a város lakói azt látták, hogy a zsidók kényük-kedvük szerint bánnak a meghódított várossal, elvesztették bátorságukat, kérve-kérték a királyt és így szóltak: »Nyújtsd felénk jobbodat! Szűnjenek meg harcolni a zsidók ellenünk és a város ellen!« Eldobálták tehát fegyverüket és békéért könyörögtek. A zsidóknak erre nagy lett a becsülete a királynak és az ország minden lakójának szemében. Emlegették őket az országban, és ők gazdag zsákmánnyal tértek vissza Jeruzsálembe.
Jonatán támogatja VI. Antióchoszt De alighogy ismét szilárdan ült trónján Demetriosz király és alig csendesedett le az ország a színe előtt, megfeledkezett mindarról, amit ígért. Elhidegült Jonatántól, nem hálálta meg a vele szemben tanúsított jótéteményeket és nagyon zaklatta őt.
Ezek után visszatért Trifón, és vele a gyermekkorban lévő Antióchosz is. Ez trónra lépett és koronát tett a fejére. Erre összegyűltek nála mindazok a csapatok, amelyeket szélnek eresztett Demetriosz, és hadba szálltak ellene. Demetriosz ekkor meghátrált és elmenekült. Trifón pedig megszerezte az állatokat, és hatalmába kerítette Antióchiát. Ezután az ifjú Antióchosz ezt írta Jonatánnak: »Megerősítelek főpapi tisztedben. Négy kerület fölé teszlek, és a király bizalmasai között lesz a helyed.« Küldött neki arany asztali edényeket, és megengedte neki, hogy aranyserlegből igyék, bíbort öltsön és aranyboglárt viseljen. Testvérét, Simont pedig fővezérré tette Tírusz határától Egyiptom határáig. Jonatán akkor kivonult, bejárta a városokat a folyón túl, és segítségére odagyűlt hozzá Szíriának egész hadserege. Mikor Askalonba ért, ünnepélyesen kivonultak eléje a városból. Innen elment Gázába. Gáza lakói azonban bezárkóztak előtte. Erre ő megtámadta a várost, felgyújtotta a környéket és kifosztotta. Ekkor a gázaiak könyörgésre fogták a dolgot Jonatánnál, mire ő a jobbját nyújtotta nekik; fiaikból kezeseket szedett és elküldte őket Jeruzsálembe. Majd bejárta az országot egészen Damaszkuszig. Amikor aztán Jonatán arról értesült, hogy Demetriosz vezérei a galileai Kádesben nagy sereg élén ármánykodva arra törekednek, hogy elmozdítsák őt az ország ügyeitől, ő maga felvonult ellenük, míg testvérét, Simont az ország bensejében hagyta. Simon megszállta Bétszúrt, hosszú ideig ostromolta és körülzárta őket. Ekkor azt kérték, hogy nyújtsa jobbját nekik. Nyújtotta is; de kiűzte őket onnan, elfoglalta a várost és őrséget helyezett el benne.
Jonatán eközben a Genezár vizénél táborozott seregével, de még napkelte előtt felkerekedett Hácor síksága felé. S íme, a síkságon egy idegenekből álló sereg jött vele szembe. S miközben Jonatán az ellenkező oldalról felvonult, ezek lest állítottak ellene a hegyekben. Amikor aztán a lesbenállók kirontottak búvóhelyükről és támadásba lendültek, Jonatán és egész serege meghátrált. Senki sem maradt a helyén Matatiás, Absalom fia és Júdás, Kálfi fia csapatvezéreken kívül. Jonatán ekkor megtépte ruháját, port hintett a fejére és imádkozott. Majd ismét harcba szállt velük Jonatán, és bár azok vitézül ellenálltak, futásba kergette őket. Mikor ezt látták azok, akik elmenekültek mellőle, visszatértek hozzá, és vele együtt mindannyian Kádesig, a táborukig kergették őket. Egészen odáig jutottak ugyanis el. Az idegenek közül aznap elesett háromezer ember. Jonatán pedig visszatért Jeruzsálembe.
Jegyzetek
8,1 A rómaiak ebben az időben terjeszkednek Kelet felé. A zsidók ekkor még dicsérik őket és számítanak a segítségükre.
8,2 Galácia lakói azok a gallok, akik Kr. e. 200 körül érkeztek Kis-Ázsiába, vö. Gal.
8,5 V. Fülöpöt Kr. e. 197-ben győzték le; Makedónia Kr. e. 146-tól római tartomány. „Ketiták”: l. 1,1.
8,8 A zsidók azt hiszik, Róma még Indiát is meghódította.
8,12 Ideális kép a rómaiakról; a zsidók az egy fő alatti vezetést nagyra tartották.
9,6 Júdás nem adja fel, bár a harc reménytelen. Szerinte a küzdelem a zsidóság fennmaradásáért folyik.
9,21 Vö. Dávid siratóéneke Jonatán felett, 2 Sám 1,19.
9,33 Tekoa, Ámosz próféta lakóhelye (Ám 1,1) Betlehemtől délre feküdt.
9,34 Ez a vers valószínűleg tévesen került ide, l. 43. vers.
9,35 Nabateusok: vö. 5,24 jegyz.
9,54 Alkímosz azt a falat akarta lebontani a templomtéren, amelyen belülre pogány nem mehetett. Így tönkretette volna Aggeus és Zakariás munkáját.
10,1 Alexander igazi neve Bálász volt, Antióchosz Epifánész fiának adta ki magát, sikerrel. Demetriosz: l. 7,1 jegyz.; Ptolemaisz: Akkó.
10,20 Alkímosz halála után egy pogány uralkodó kegyéből Jonatán nyeri el a főpapi tisztet, amelyet eddig mindig Áron leszármazottai viseltek. Ettől kezdve a főpapok a Makkabeus családból kerülnek ki (Kr. e. 152).
10,29 Sószolgáltatás: a holt-tengeri só adója; koszorúk: kötelező ajándékok az uralkodónak.
10,36 A zsidó katonák a királyi seregben is megtarthatják a törvényt.
10,46 Jonatán jól ítélte meg a helyzetet: Demetrioszt legyőzték.
10,51 Alexander feleségül veszi Kleopátrát, VI. Ptolemajosz Filométor lányát.
10,69 Apollóniosz I. Demetriosz fiatalkori barátja volt. Cöleszíria: a Libanon és az Antilibanon közti terület (ma Libanon/Szíria).
10,72 Utalás a Héli idejében elszenvedett vereségre, l. 1 Sám 4,1-11.
10,83 Dágont (a gabona istensége) az Ószövetség filiszteus istennek ismeri, de tisztelték Babilóniában, Asszíriában és a Föníciában is.
10,89 „A király rokona” megtisztelő cím, több, mint a „király barátja”.
11,7 Eleuterosz Cöleszíria déli határa.
11,8 Tenger menti Szeleukia: Antióchia kikötővárosa.
11,19 II. Demetriosz Nikátor Kr. e. 145-ben kezdett uralkodni.
11,20 A templomtérnél álló Antónia vár mindeddig a görögpárti zsidók birtokában volt.
11,37 Szent hegy: a templom körzete.