Dávid győzelmei 18
Ezek után az történt, hogy Dávid megverte a filiszteusokat és megalázta őket s elvette Gátot és leányvárosait a filiszteusok kezéből.
Aztán megverte a moabitákat, és a moabiták Dávid adófizető szolgáivá lettek.
Ugyanabban az időben megverte Dávid Adarézert, a Hemát vidékén levő Szóba királyát is, amikor az elindult, hogy kiterjessze hatalmát az Eufrátesz folyóig. Ezer harciszekerét, hétezer lovasát s húszezer gyalogos emberét fogta el Dávid, de valamennyi szekeres ló inát elvágatta, kivéve száz szekérbe valót, amelyet magának tartott meg. Amikor aztán odajöttek a damaszkuszi szírek, hogy segítséget nyújtsanak Adarézernek, Szóba királyának, közülük is levágott Dávid huszonkétezer embert, aztán vitézeket helyezett Damaszkuszba, hogy Szíria is szolgáljon és adót fizessen neki. Így segítette őt az Úr mindenütt, ahova ment. Ugyanekkor elvette Dávid azokat az arany tegzeket is, amelyek Adarézer szolgáinál voltak és elvitte Jeruzsálembe. Tebátból és Kúnból, Adarézer városaiból pedig igen sok rezet szerzett. Ebből csináltatta Salamon a rézmedencét, az oszlopokat és a réztárgyakat.
Amikor ezt Tóu, Hemát királya meghallotta, azt tudniillik, hogy Dávid megverte Adarézernek, Szóba királyának egész hadseregét, elküldte fiát, Adorámot Dávid királyhoz, hogy békét kérjen tőle és üdvözölje őt abból az alkalomból, hogy megverte és legyőzte Adarézert – Tóu ugyanis ellensége volt Adarézernek. Dávid király azonban az összes arany-, ezüst- és réztárgyat az Úrnak szentelte, azzal az ezüsttel és arannyal együtt, amelyet a különböző nemzetektől, az edomitáktól, a moabitáktól, Ammon fiaitól, valamint a filiszteusoktól s az amalekitáktól zsákmányolt.
Abizáj, Száruja fia pedig megvert a Sóaknás-völgyben tizennyolcezer edomitát és helyőrséget rendelt Edomba, hogy Edom Dávidnak szolgáljon. Így segítette az Úr Dávidot mindenütt, ahova ment.
Dávid hivatalnokai Dávid volt tehát egész Izrael királya s ő szolgáltatott törvényt és igazságot egész népének. Joáb, Száruja fia volt a sereg fővezére, Jozafát, Áhilud fia a jegyző, Szádok, Ahitób fia és Ahimelek, Abjatár fia a papok, Súsa az íródeák, Benája, Jojáda fia a keretiek és feletiek légióinak vezére, Dávid fiai pedig az elsők voltak a király keze körül.
Háború az ammoniták és a szírek ellen 19 Történt továbbá, hogy meghalt Naás, Ammon fiainak királya, és fia lett a király helyette. Így szólt ekkor Dávid: »Irgalmasságot tanúsítok Hánon, Naás fia iránt, mert atyja kedvességet tanúsított irántam.« Követeket küldött tehát Dávid, hogy vigasztalják meg őt atyja halála miatt. Amikor ezek eljutottak Ammon fiainak földjére, hogy megvigasztalják Hánont, Ammon fiainak fejedelmei azt mondák Hánonnak: »Te talán azt hiszed, hogy Dávid atyád iránt való tiszteletből küldte el vigasztalóidat, s nem veszed észre, hogy azért jöttek hozzád szolgái, hogy kikémleljék, kifürkésszék s kilessék földedet?« Erre Hánon megkopasztotta és megborotváltatta Dávid szolgáit, és levágatta ruhájukat az alfelüktől egészen a lábukig, s elbocsátotta őket. Amikor ezek elmentek és ezt megüzenték Dávidnak, ő eléjük küldött (minthogy nagy gyalázatot szenvedtek) és megparancsolta, hogy maradjanak Jerikóban, amíg meg nem nő a szakálluk, és csak akkor térjenek vissza.
Amikor aztán Ammon fiai látták, hogy méltatlanságot követtek el Dáviddal, mind Hánon, mind a többi nép, elküldött ezer talentum ezüstöt, hogy Mezopotámiából, a szíriai Maákából és Szóbából harci szekereket és lovasokat fogadjanak maguknak. Meg is fogadtak harminckétezer harci szekeret s Maáka királyát, népével együtt. Ezek, miután megérkeztek, Medebával szemben ütöttek tábort. Ammon fiai is egybegyűltek városaikból, és hadba vonultak.
Amikor ezt Dávid meghallotta, odaküldte Joábot és a vitézek egész seregét. Erre kivonultak Ammon fiai és a város kapuja mellett álltak csatarendbe, azok a királyok pedig, akik a segítségükre jöttek, külön, a mezőn álltak fel. Ezért, amikor Joáb észrevette, hogy elölről is, hátulról is harc készül ellene, kiválasztotta egész Izraelből a legvitézebb embereket, és a szírek ellen indult. A nép többi részét pedig Abizájnak, fivérének keze alá adta és azok Ammon fiai ellen indultak, és azt mondta: »Ha fölém kerekednek a szírek, légy segítségemre, ha pedig föléd kerekednek Ammon fiai, én segítek neked. Légy erős és cselekedjünk férfiasan népünkért és Istenünk városaiért, és az Úr majd megteszi azt, ami jó az ő színe előtt.« Elindult tehát Joáb s a vele levő nép a szírek elleni harcra és megfutamította őket. Amikor aztán Ammon fiai látták, hogy a szírek megfutamodtak, ők is megfutamodtak fivére, Abizáj elől, és visszavonultak a városba. Erre Joáb visszatért Jeruzsálembe.
Amikor azonban a szírek látták, hogy vereséget szenvedtek Izrael előtt, követeket küldtek és elhozatták azokat a szíreket, akik a folyón túl laktak. Sófák, Adarézer hadvezére volt a vezérük. Amikor ezt hírül vitték Dávidnak, ő egybegyűjtötte egész Izraelt, átkelt a Jordánon, és meglepte őket s csatarendbe állt ellenük. Erre azok megütköztek vele. Ám a szírek megfutamodtak Izrael elől és Dávid hétezer szekeret s negyvenezer gyalogost pusztított el a szírek közül, Sófákot, a hadvezérüket is megölte. Amikor aztán Adarézer szolgái látták, hogy Izrael föléjük kerekedett, Dávidhoz pártoltak és szolgáivá lettek, és Szíria nem akart többé segítséget nyújtani Ammon fiainak.
20 1Az esztendő fordulója után, abban az időben, amikor a királyok hadba szoktak vonulni, az történt, hogy Joáb egybegyűjtötte a hadsereget s a haderőt, s elpusztította Ammon fiainak földjét, majd elment és ostrom alá vette Rabbát. Dávid azonban Jeruzsálemben maradt, amíg Joáb meg nem verte és le nem rontotta Rabbát. Akkor Dávid levette Melkom fejéről a koronát és megállapította, hogy egy talentum aranyat nyom és igen drága kövek vannak benne, és koronát csináltatott belőle magának. Zsákmányt is igen sokat hozott a városból, a benne levő népet pedig kihozta és kőbányába, a vascsákányokhoz és vasékekhez rendelte. Így cselekedett Dávid Ammon fiainak valamennyi városával, aztán visszatért egész népével Jeruzsálembe.
Hadi sikerek Ezután háború támadt Gézerben a filiszteusokkal; ebben a husáti Szibbekáj leütötte a ráfeiták nemzetségéből való Száfájt, és így megalázta őket.
Egy másik háború is keletkezett a filiszteusokkal: ebben a betlehemi Elhanán, Jaír fia, leütötte a gáti Góliát fivérét, akinek dárdanyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája.
Sőt még egy másik háború is keletkezett Gátban. Volt ebben egy igen magas ember, akinek hat-hat, összesen tehát huszonnégy ujja volt; ez is Ráfa nemzetségéből származott. Ez szidalmakkal illette Izraelt, mire Jonatán, Samáának, Dávid fivérének fia leütötte.
Ezek voltak Gátban Ráfának azok a fiai, akik Dávidnak és szolgáinak keze által estek el.
Ugyanabban az időben megverte Dávid Adarézert, a Hemát vidékén levő Szóba királyát is, amikor az elindult, hogy kiterjessze hatalmát az Eufrátesz folyóig. Ezer harciszekerét, hétezer lovasát s húszezer gyalogos emberét fogta el Dávid, de valamennyi szekeres ló inát elvágatta, kivéve száz szekérbe valót, amelyet magának tartott meg. Amikor aztán odajöttek a damaszkuszi szírek, hogy segítséget nyújtsanak Adarézernek, Szóba királyának, közülük is levágott Dávid huszonkétezer embert, aztán vitézeket helyezett Damaszkuszba, hogy Szíria is szolgáljon és adót fizessen neki. Így segítette őt az Úr mindenütt, ahova ment. Ugyanekkor elvette Dávid azokat az arany tegzeket is, amelyek Adarézer szolgáinál voltak és elvitte Jeruzsálembe. Tebátból és Kúnból, Adarézer városaiból pedig igen sok rezet szerzett. Ebből csináltatta Salamon a rézmedencét, az oszlopokat és a réztárgyakat.
Amikor ezt Tóu, Hemát királya meghallotta, azt tudniillik, hogy Dávid megverte Adarézernek, Szóba királyának egész hadseregét, elküldte fiát, Adorámot Dávid királyhoz, hogy békét kérjen tőle és üdvözölje őt abból az alkalomból, hogy megverte és legyőzte Adarézert – Tóu ugyanis ellensége volt Adarézernek. Dávid király azonban az összes arany-, ezüst- és réztárgyat az Úrnak szentelte, azzal az ezüsttel és arannyal együtt, amelyet a különböző nemzetektől, az edomitáktól, a moabitáktól, Ammon fiaitól, valamint a filiszteusoktól s az amalekitáktól zsákmányolt.
Abizáj, Száruja fia pedig megvert a Sóaknás-völgyben tizennyolcezer edomitát és helyőrséget rendelt Edomba, hogy Edom Dávidnak szolgáljon. Így segítette az Úr Dávidot mindenütt, ahova ment.
Dávid hivatalnokai Dávid volt tehát egész Izrael királya s ő szolgáltatott törvényt és igazságot egész népének. Joáb, Száruja fia volt a sereg fővezére, Jozafát, Áhilud fia a jegyző, Szádok, Ahitób fia és Ahimelek, Abjatár fia a papok, Súsa az íródeák, Benája, Jojáda fia a keretiek és feletiek légióinak vezére, Dávid fiai pedig az elsők voltak a király keze körül.
Háború az ammoniták és a szírek ellen 19 Történt továbbá, hogy meghalt Naás, Ammon fiainak királya, és fia lett a király helyette. Így szólt ekkor Dávid: »Irgalmasságot tanúsítok Hánon, Naás fia iránt, mert atyja kedvességet tanúsított irántam.« Követeket küldött tehát Dávid, hogy vigasztalják meg őt atyja halála miatt. Amikor ezek eljutottak Ammon fiainak földjére, hogy megvigasztalják Hánont, Ammon fiainak fejedelmei azt mondák Hánonnak: »Te talán azt hiszed, hogy Dávid atyád iránt való tiszteletből küldte el vigasztalóidat, s nem veszed észre, hogy azért jöttek hozzád szolgái, hogy kikémleljék, kifürkésszék s kilessék földedet?« Erre Hánon megkopasztotta és megborotváltatta Dávid szolgáit, és levágatta ruhájukat az alfelüktől egészen a lábukig, s elbocsátotta őket. Amikor ezek elmentek és ezt megüzenték Dávidnak, ő eléjük küldött (minthogy nagy gyalázatot szenvedtek) és megparancsolta, hogy maradjanak Jerikóban, amíg meg nem nő a szakálluk, és csak akkor térjenek vissza.
Amikor aztán Ammon fiai látták, hogy méltatlanságot követtek el Dáviddal, mind Hánon, mind a többi nép, elküldött ezer talentum ezüstöt, hogy Mezopotámiából, a szíriai Maákából és Szóbából harci szekereket és lovasokat fogadjanak maguknak. Meg is fogadtak harminckétezer harci szekeret s Maáka királyát, népével együtt. Ezek, miután megérkeztek, Medebával szemben ütöttek tábort. Ammon fiai is egybegyűltek városaikból, és hadba vonultak.
Amikor ezt Dávid meghallotta, odaküldte Joábot és a vitézek egész seregét. Erre kivonultak Ammon fiai és a város kapuja mellett álltak csatarendbe, azok a királyok pedig, akik a segítségükre jöttek, külön, a mezőn álltak fel. Ezért, amikor Joáb észrevette, hogy elölről is, hátulról is harc készül ellene, kiválasztotta egész Izraelből a legvitézebb embereket, és a szírek ellen indult. A nép többi részét pedig Abizájnak, fivérének keze alá adta és azok Ammon fiai ellen indultak, és azt mondta: »Ha fölém kerekednek a szírek, légy segítségemre, ha pedig föléd kerekednek Ammon fiai, én segítek neked. Légy erős és cselekedjünk férfiasan népünkért és Istenünk városaiért, és az Úr majd megteszi azt, ami jó az ő színe előtt.« Elindult tehát Joáb s a vele levő nép a szírek elleni harcra és megfutamította őket. Amikor aztán Ammon fiai látták, hogy a szírek megfutamodtak, ők is megfutamodtak fivére, Abizáj elől, és visszavonultak a városba. Erre Joáb visszatért Jeruzsálembe.
Amikor azonban a szírek látták, hogy vereséget szenvedtek Izrael előtt, követeket küldtek és elhozatták azokat a szíreket, akik a folyón túl laktak. Sófák, Adarézer hadvezére volt a vezérük. Amikor ezt hírül vitték Dávidnak, ő egybegyűjtötte egész Izraelt, átkelt a Jordánon, és meglepte őket s csatarendbe állt ellenük. Erre azok megütköztek vele. Ám a szírek megfutamodtak Izrael elől és Dávid hétezer szekeret s negyvenezer gyalogost pusztított el a szírek közül, Sófákot, a hadvezérüket is megölte. Amikor aztán Adarézer szolgái látták, hogy Izrael föléjük kerekedett, Dávidhoz pártoltak és szolgáivá lettek, és Szíria nem akart többé segítséget nyújtani Ammon fiainak.
20 1Az esztendő fordulója után, abban az időben, amikor a királyok hadba szoktak vonulni, az történt, hogy Joáb egybegyűjtötte a hadsereget s a haderőt, s elpusztította Ammon fiainak földjét, majd elment és ostrom alá vette Rabbát. Dávid azonban Jeruzsálemben maradt, amíg Joáb meg nem verte és le nem rontotta Rabbát. Akkor Dávid levette Melkom fejéről a koronát és megállapította, hogy egy talentum aranyat nyom és igen drága kövek vannak benne, és koronát csináltatott belőle magának. Zsákmányt is igen sokat hozott a városból, a benne levő népet pedig kihozta és kőbányába, a vascsákányokhoz és vasékekhez rendelte. Így cselekedett Dávid Ammon fiainak valamennyi városával, aztán visszatért egész népével Jeruzsálembe.
Hadi sikerek Ezután háború támadt Gézerben a filiszteusokkal; ebben a husáti Szibbekáj leütötte a ráfeiták nemzetségéből való Száfájt, és így megalázta őket.
Egy másik háború is keletkezett a filiszteusokkal: ebben a betlehemi Elhanán, Jaír fia, leütötte a gáti Góliát fivérét, akinek dárdanyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája.
Sőt még egy másik háború is keletkezett Gátban. Volt ebben egy igen magas ember, akinek hat-hat, összesen tehát huszonnégy ujja volt; ez is Ráfa nemzetségéből származott. Ez szidalmakkal illette Izraelt, mire Jonatán, Samáának, Dávid fivérének fia leütötte.
Ezek voltak Gátban Ráfának azok a fiai, akik Dávidnak és szolgáinak keze által estek el.
Jegyzetek
20,1 Még Jeruzsálemben volt: Dávid nem ment Rabbába, hogy elfoglalja azt. Joáb azért hívta őt oda, hogy a város bevételének dicsősége a királyé legyen. Dávid ez alatt a „vakáció” alatt követte el a Betsabéval való házasságtörését.