DÁVID TÖRTÉNETE: 10,1-29,30
Saul halála 10 A filiszteusok azonban harcra keltek Izraellel, s Izrael emberei megfutamodtak a filiszteusok elől, s elhullottak sebeikben a Gilboa hegyén. Amikor aztán a filiszteusok, akik űzőbe vették Sault és fiait, közelebb kerültek, leütötték Jonatánt, Abinádábot és Melkisuát, Saul fiait. Majd Saul ellen fordult a harc heve, az íjászok rátaláltak és nyilaikkal megsebesítették. Ekkor Saul azt mondta fegyverhordozójának: »Húzd ki kardodat s ölj meg, hogy ide ne találjanak jönni ezek a körülmetéletlenek s csúfot ne űzzenek belőlem.« Fegyverhordozója azonban nem akarta ezt megtenni, mert félelem szállta meg. Erre Saul megragadta a kardot és beledőlt. Mikor ezt fegyverhordozója látta, azt tudniillik, hogy Saul meghalt, maga is kardjába dőlt és meg is halt. Így pusztult el Saul és három fia s vele együtt összeomlott egész háza.Amikor ezt Izraelnek azok az emberei, akik a Mezőségen laktak, látták, megfutamodtak, és Saulnak és fiainak halála után elhagyták városaikat és szanaszét széledtek. Erre a filiszteusok odamentek s azokban is megtelepedtek. Másnap aztán a filiszteusok, miközben a megölteket fosztogatták, megtalálták Sault és fiait, elterülve a Gilboa hegyén. Erre, miután kifosztották, fejét levágták, a fegyvereit leszedték és elküldték földjükre, hogy hordozzák körül és mutassák meg bálványaik templomaiban és a népnek. Aztán elhelyezték fegyvereit istenük templomába, fejét pedig kitűzték Dágon templomában.
Amikor ezt Jábes-Gileád emberei meghallották, mindazt tudniillik, amit a filiszteusok Saullal tettek, vitézlő embereik valamennyien felkerekedtek és elvették Saulnak és fiainak tetemét. Elvitték Jábesbe és eltemették csontjaikat a jábesi tölgyfa alatt. Aztán hétnapos böjtöt tartottak.
Így halt meg Saul gonoszságai miatt, azért, mert megszegte s nem tartotta meg az Úr adott parancsát, meg azért, mert halottidéző asszonytól kért tanácsot s nem az Úrban bízott. Ezért ölte meg őt s ruházta át királyságát Dávidra, Izáj fiára.
Dávid királlyá választása 11 Összesereglett erre egész Izrael Dávidhoz, Hebronba és azt mondta: »Csontod és húsod vagyunk. Tegnap is, tegnapelőtt is, amikor még Saul volt a király, te voltál az, aki kivezetted s bevezetted Izraelt, meg aztán neked mondta az Úr, a te Istened: ‘Te fogod legeltetni népemet, Izraelt, s te leszel fejedelme.’« Elment tehát Izrael valamennyi véne a királyhoz, Hebronba és Dávid szövetséget kötött velük Hebronban az Úr előtt, ők pedig felkenték őt Izrael királyává, az Úr szava szerint, amelyet Sámuel által mondott.
Jeruzsálem meghódítása 4Aztán elment Dávid és egész Izrael Jeruzsálembe, azaz Jebuzba, ahol a jebuziták voltak a föld lakói. Ekkor Jebuz lakosai azt mondták Dávidnak: »Ide ugyan be nem jössz.« Ám Dávid elfoglalta Sion várát, azaz a Dávid-várost. – Azt mondta: »Aki elsőnek üt agyon egy jebuzitát, fejedelem és vezér lesz.« Elsőnek Joáb, Száruja fia ment fel s fejedelem is lett. – Dávid megtelepedett a várban, melyet éppen ezért neveztek el Dávid-városnak, és körös-körül kiépítette a várost, a Mellót és környékét, Joáb pedig helyreállította a város többi részét. Dávid aztán mindinkább gyarapodott és növekedett, mert a seregek Ura vele volt.
Dávid vitézei A következők voltak Dávid legfőbb vitézei, akik segítették őt, hogy egész Izrael királyává legyen, az Úr szava szerint, amelyet Izraelnek mondott. A következő Dávid vitézeinek jegyzéke: Jesbaám, Hakámoni fia, aki a harminc között a legfőbb volt. Ő emelte fel dárdáját háromszáz ember felett, akiket egyetlen ütközetben sebesített meg. Utána következik az áhohita Eleazár, az ő atyai nagybátyjának a fia, a három legkiválóbb egyike. Ő volt Dáviddal Feszdomimban, amikor a filiszteusok odagyűltek viadalra. Ennek a vidéknek a szántóföldje tele volt árpával, s a nép megfutamodott a filiszteusok színe elől. Ők azonban megálltak a szántóföld közepén, megoltalmazták a mezőt, megverték a filiszteusokat és az Úr nagy győzelmet szerzett népének.
Egyszer, amikor a filiszteusok a Refaim völgyben táboroztak, lementek hárman a harminc legfőbb közül ahhoz a sziklához, ahol Dávid tartózkodott, az adullámi barlanghoz. Dávid ekkor az erősségben volt, a filiszteusok előőrse pedig Betlehemnél állt. Dávid vágyakozva azt mondta: »Ó, bárcsak adna nekem valaki vizet abból a vízveremből, amely Betlehemben, a kapunál van.« Erre ez a három keresztülvágta magát a filiszteusok táborán, s vizet merített abból a vízveremből, amely Betlehemben, a kapunál volt, s elvitte Dávidnak, hogy igyék. Ő azonban nem akarta meginni, hanem italáldozatként bemutatta az Úrnak, mondván: »Távol legyen tőlem, hogy ilyesmit cselekedjem Istenem színe előtt és megigyam ezeknek a férfiaknak a vérét: hiszen életük kockáztatásával hozták nekem ezt a vizet.« Éppen ezért nem is akarta meginni. Ilyeneket művelt a három vitéz.
Dávid további vitézei Abizáj, Joáb fivére volt a legfőbb a három között: ő emelte fel dárdáját háromszáz megsebesített ember felett, ő volt a három között a legnevesebb, s a második három között a leghíresebb és a legfőbb, de az első hármat nem érte utol. Utána következik a nagy tetteket cselekvő Benája, Jojádának, egy vitéz embernek a fia, aki Kábszeélből származott: ő ütötte le a két moábi Arielt, s ő ment le s ölte meg a veremben az oroszlánt a hóesés idején. Ugyancsak ő ütötte le azt az egyiptomi embert, akinek magassága öt könyöknyi volt s akinek olyan dárdája volt, mint a takácsok zugolyfája: lement ugyanis hozzá egy szál bottal, kiragadta a kezében tartott dárdát és megölte őt tulajdon dárdájával. Ilyeneket művelt Benája, Jojáda fia. Ő volt a három vitéz között a legnevesebb, s a harminc között a legelső, de azt a hármat nem érte utol. Dávid őt titkos tanácsosává tette.
A hadsereg vitézei a következők voltak: Aszaél, Joáb fivére, továbbá Elhanán, az ő betlehemi nagybátyjának fia, az árori Sammót, a fáloni Helesz, a tekoai Ira, Ákkes fia, az anatóti Abiézer, a husáti Szibbekáj, az áhohita Iláj, a netofáti Mahráj, a netofáti Heled, Baána fia, Ittaj, a Benjamin fiainak Gibeájából való Ribáj fia, a fárátoni Benája, a Gaás völgyéből való Huráj, az arbáti Abiel, a baurámi Azmót, a sálaboni Eliába, a gezoni Ássem fiai, az árári Jonatán, Ságe fia, az árári Ahiám, Szákár fia, Elifál, Úr fia, a mekerai Hefer fia, a felóni Áhia, a kármeli Heszró, Naáráj, Ászbáj fia, Joel, Nátán fivére, Mibahár, Agáráj fia, az ammonita Szelek, a beróti Naáráj, Joábnak, Száruja fiának fegyverhordozója, a jetrita Ira, a jetrita Gáreb, a hetita Uriás, Zábád, Oholi fia, a rúbenita Ádina, Síza fia, a rúbeniták vezetője és vele harminc ember, Hánán, Maáka fia, a mátáni Jozafát, az astaróti Ozija, az árori Samma és Jehiél, Hótám fiai, a tószai Jedjaél, Sámri fia, és fivére Jóha, a máhumi Eliél meg Jeribáj és Josája, Elnaém fiai, a moábi Jetma, a maszóbiai Eliél, Obed és Jásziel.
Dávid híveinek harmadik jegyzéke 12 A következők mentek Dávidhoz Szikelegbe, amikor még bujdosott Saul, Kís fia elől. Ezek igen vitéz és kiváló harcosok, íjászok, mindkét kézzel követ hajítani tudó parittyások és nyilasok voltak. Benjaminból, Saul testvérei közül: a gibeai Ahiézer, a vezérük és Joás, Sammáa fiai; Jáziel és Fállet, Azmót fiai; az anatóti Baráka és Jéhu; a gibeoni Samája, a harminc közül való vitéz és a harmincnak elöljárója; a gáderóti Jeremiás, Jeheziél, Johanán és Jezábád; a hárufi Eluzáj, Jerimót, Baálja, Samarja és Safátja; a kárehimi Elkána, Jesia, Azareél, Joézer és Jesbaám, továbbá a gedori Joela és Zábadja, Jerohám fiai.
A gáditák közül szöktek át Dávidhoz, amikor a pusztában lappangott, a következő igen erős férfiak s kiváló harcosok, pajzsosok és dárdások, akiknek tekintete olyan volt, mint az oroszlán tekintete, s akik oly gyorsak voltak, mint a vadkecskék a hegyeken: Ezer, a vezérük, Obadja, a második, Eliáb, a harmadik, Masmána, a negyedik, Jeremiás az ötödik, Eti, a hatodik, Eliél, a hetedik, Johanán, a nyolcadik, Elzábád, a kilencedik, Jeremiás, a tizedik, Makbanáj, a tizenegyedik; ezek voltak Gád fiai közül a had vezetői: az utolsó is felért száz vitézzel, a legnagyobb ezerrel is. Ők voltak azok, akik átkeltek a Jordánon, az első hónapban, amikor el szokta önteni partjait, s megfutamították mindazokat, akik keleten és nyugaton, a völgyekben laktak.
Benjaminból és Júdából is elmentek azonban néhányan ahhoz az erősséghez, amelyben Dávid tartózkodott. Erre Dávid kiment eléjük és azt mondta: »Ha békességes szándékkal jöttetek hozzám, azért, hogy segítségemre legyetek, akkor szívem egy lesz veletek, ha azonban csapdát állítottatok nekem ellenségeim érdekében, noha kezemben gonoszság nincsen, akkor lássa ezt atyáink Istene és torolja meg.« Erre megszállta a lélek Amaszájt, a harmincnak a vezérét és azt mondta:
»Tieid vagyunk, Dávid,
és veled tartunk Izáj fia;
béke, béke neked és béke segítőidnek,
mert megsegít téged a te Istened.«
Erre Dávid befogadta őket és vezérekké tette a seregben.
Dávid hívei Hebronban A következő volt azoknak a hadvezéreknek a száma, akik Dávidhoz mentek, amikor Hebronban volt, hogy ráruházzák Saul királyságát, az Úr szava szerint:
Júda fiai közül: hatezer-nyolcszáz, pajzsot és dárdát viselő harcrakész ember. Simeon fiai közül: hétezer-száz, igen vitéz harcos. Lévi fiai közül: négyezer-hatszáz ember, továbbá Jojáda, Áron nemzetségének feje s vele háromezer-hétszáz ember, valamint Szádok, e kiváló erkölcsű ifjú, és családja, huszonkét vezér. Benjamin fiai, Saul testvérei közül: háromezer ember, nagyrészük ugyanis még Saul házát követte. Efraim fiai közül húszezer-nyolcszáz igen vitéz, nemzetségében neves ember. Manassze fél törzséből tizennyolcezer, név szerint ismert ember ment, hogy királlyá tegye Dávidot, Isszakár fiai közül pedig kétszáz tapasztalt vezér, aki minden időben meg tudta mondani, hogy mit kell tennie Izraelnek, s akinek tanácsát valamennyi többi nemzetség követte. Zebulon fiai közül ötvenezer hadba vonuló, a hadban hadiszerszámokkal felszerelve álló ember jött segítségül, nem kettős szívvel. Naftaliból ezer vezér és velük harminchétezer, pajzzsal és dárdával felszerelt ember. Dánból huszonnyolcezer-hatszáz, harcra felkészült ember. Áserből negyvenezer hadba vonuló, s a hadban támadó ember. A Jordánon túlról Rúben és Gád fiaiból s Manassze törzsének feléből százhúszezer, hadiszerszámokkal felszerelt ember.
Ezek a harcra felkészült harcosok teljes szívvel jöttek Hebronba, hogy Dávidot egész Izrael királyává tegyék: de a többi izraelita is mind egy szívvel azon volt, hogy Dávid legyen a király. Három napig voltak ott Dávidnál, s ettek és ittak, mert testvéreik ellátták őket, de meg azok is, akik a szomszédságukban voltak, egészen Isszakárig, Zebulonig és Naftaliig, hoztak szamarakon, tevéken, öszvéreken és marhákon ennivalót: lisztet, fügét, aszú szőlőt, bort, olajat, marhát s kost minden mennyiségben, mert öröm volt Izraelben.
A szövetségláda átvitele Jeruzsálembe 13 1Majd tanácsot tartott Dávid az ezredesekkel, a századosokkal és az összes főemberrel, és ezt mondta Izrael egész gyülekezetének: »Ha tetszik nektek, s az Úrtól, a mi Istenünktől ered ez a dolog, amelyet mondok, küldjünk el többi testvéreinkhez, Izrael valamennyi vidékére, meg a papokhoz és a levitákhoz, akik a városaikhoz tartozó majorokban laknak, hogy gyűljenek hozzánk, és hozzuk vissza Istenünk ládáját mihozzánk. Saul idejében ugyanis nem gondoskodtunk róla.« Erre az egész nép azt felelte, hogy úgy legyen, tetszett ugyanis ez a dolog az egész népnek. Egybegyűjtötte tehát Dávid egész Izraelt, Egyiptom Síhorjától Emát bejárójáig, hogy elhozza az Isten ládáját Kirját-Jearimból. Aztán felment Dávid és Izrael egész férfinépe a Júdában lévő Kirját-Jearim halmára, hogy elhozza onnan az Istennek, a kerubok között ülő Úrnak ládáját, ahol segítségül hívták az ő nevét. Ki is hozták Isten ládáját Abinádáb házából és rátették egy új szekérre. Óza és fivére vezették a szekeret, Dávid és egész Izrael pedig teljes erejéből táncolt Isten előtt, ének, lant, hárfa, dob, cintányér és trombita kísérettel.
Amikor azonban Hidon szérűjéhez értek, Óza kinyújtotta kezét, hogy fenntartsa a ládát, mert a féktelen ökrök megugrottak. Ekkor az Úr megharagudott Ozára, s megverte őt, amiért a ládához nyúlt, úgy, hogy meghalt ott, az Úr előtt. Erre Dávid elszomorodott, hogy az Úr elszakította Ózát, s elnevezte azt a helyet Óza elszakításának. Így is hívják mind a mai napig. Ugyanakkor Istentől való félelem szállta meg és így szólt: »Hogyan vihetném be magamhoz Isten ládáját?« Éppen azért nem is vitte be magához, vagyis a Dávid-városba, hanem a getita Obededom házába irányította. Így az Isten ládája három hónapig Obededom házában maradt és az Úr megáldotta házát és mindenét, amije volt.
Jegyzetek
11,4 Jeruzsálem: akkor még Jebuznak is nevezték a lakosairól, mivel egészen Dávid koráig a jebuzitáké maradt. Jó földrajzi fekvése miatt Dávid fővárosául választotta. Joáb a hadsereg fővezére volt, tehát már csak a város fejedelmévé, kormányzójává kellett őt tenni. Ezért vezeti ő a városban a munkálatokat.
13,1 Ez a tanács össze is gyűlt Jeruzsálem elfoglalása után. Dávid azt javasolta a nemzetségek vezetőinek, hogy tegyék a várost politikai és vallási központtá.