Dávid utolsó parancsa és halála 2
1Amikor aztán Dávid halálának ideje közeledett, ezt parancsolta fiának, Salamonnak:
»Én immár elmegyek minden földi lény útjára: légy erős és légy férfi.
Tartsd meg, amivel az Úrnak, Istenednek tartozol, járj az Ő útjain, tartsd meg szertartásait, parancsait, végzéseit s intelmeit, amint meg van írva Mózes törvényében, hogy így boldogulj mindenben, amit cselekszel, s mindenhol, ahova fordulsz,
az Úr megvalósítsa szavát, amelyet rólam mondott: ‘Ha fiaid megtartják útjukat, s teljes szívükből s teljes lelkükből hűségesen járnak előttem, nem fogy el ivadékod Izrael királyi székéről.’
Te is tudod, mit cselekedett velem Joáb, Száruja fia, mit cselekedett Izrael seregének két fővezérével, Ábnerrel, Nér fiával és Amászával, Jeter fiával: megölte őket, s mint háborúban, vért ontott békesség idején, s mint csatában, vért hintett derekán levő övére s lábán levő sarujára. Cselekedj tehát bölcsességed szerint, s ne juttasd ősz fejét békességgel az alvilágba. A gileádi Barzilláj fiai iránt azonban légy hálás: asztalodnál egyenek, mert előzékenységet tanúsítottak irántam, amikor Absalom bátyád színe elől menekültem. Nálad van Szemei is, Jemini fiának, a Bahurimból való Gerának a fia, aki szörnyű átokkal illetett, amikor Mahanaimba mentem, de akinek, mivel lejött elém, amikor átkeltem a Jordánon, megesküdtem az Úrra és azt mondtam: Nem foglak megölni a karddal. Te azonban ne hagyd őt büntetlenül: bölcs ember vagy, s tudni fogod, mit cselekedj vele, hogy ősz fejét vérrel juttasd az alvilágba.«
Dávid aztán aludni tért atyáihoz, s eltemették a Dávid-városban. Az idő, amely alatt Dávid Izraelen uralkodott, negyven esztendő volt. Hebronban uralkodott hét esztendeig, Jeruzsálemben harmincháromig. Salamon aztán beült apjának, Dávidnak trónjába, s uralma igen megszilárdult.
Adoniás trónkövetelő halála Bement erre Adoniás, Haggit fia, Batsebához, Salamon anyjához. Ez így szólt hozzá: »Békességes-e a jöveteled?« Ő azt felelte neki: »Békességes.« Majd mondta: »Beszédem volna veled.« Ő azt mondta: »Szólj!« Erre ő így szólt: »Tudod, hogy az enyém volt a királyság, s egész Izrael engem tett meg királyának, de elkerült tőlem a királyság, s az öcsémé lett, mert az Úr neki rendelte. Most azért egy kérésem lenne hozzád, ne szégyenítsd meg arcomat.« Ő azt mondta neki: »Szólj!« Erre ő azt mondta: »Kérlek, mondd Salamon királynak (hisz neked nem tagadhat meg semmit sem), hogy adja nekem a sunemi Abiságot feleségül.« Azt mondta erre Batseba: »Jó, majd beszélek érdekedben a királlyal.«
19Elment tehát Batseba Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adoniás érdekében. A király felkelt, eléje ment, meghajtotta magát előtte, s leült királyi székébe; majd odatettek egy királyi széket a király anyjának, s az leült az ő jobbjára és azt mondta neki: »Egy kis kérésem lenne hozzád, ne szégyenítsd meg arcomat.« Azt mondta erre neki a király: »Kérj, anyám, hisz lehetetlen, hogy elutasítsalak.« Erre ő azt mondta: »Adasd a sunemi Abiságot Adoniás bátyádnak feleségül.« Salamon király erre azt felelte az anyjának: »Miért kéred te a sunemi Abiságot Adoniásnak? Kérd neki mindjárt a királyságot, hiszen bátyám, és az ő pártján van Abjatár pap meg Joáb, Száruja fia.« Majd megesküdött Salamon király az Úrra, ezekkel a szavakkal: »Úgy segéljen engem az Úr most és mindenkor, hogy önnön élete ellen mondta ki Adoniás ezt a dolgot. Nos tehát, az Úr életére mondom – aki megerősített és apámnak, Dávidnak királyi székébe helyezett engem, s aki, miként megmondta, házat szerzett nekem –, hogy még ma megölik Adoniást.« Tüstént ki is adta Salamon király Benájának, Jojáda fiának a parancsot, s az halálra sújtotta.
Abjatár papnak pedig ezt mondta a király: »Eredj Anatótba, a jószágodra, mert bár megérdemelnéd a halált, ma nem öllek meg, mert te hordoztad az Úr Isten ládáját apám, Dávid előtt, s részt vettél mindazon a szenvedésben, amelyet apám szenvedett.« Így távolította el Salamon Abjatárt az Úr papságából, hogy beteljesedjék az Úr szava, amelyet Silóban Héli háza felől mondott.
28Joábhoz pedig hírnök érkezett. Joáb ugyanis Adoniáshoz hajlott és Salamonhoz nem hajlott. Erre Joáb az Úr sátrába menekült, s megfogta az oltár szarvát. Jelentették erre Salamon királynak, hogy Joáb az Úr sátrába menekült, s az oltár mellett van. Erre Salamon elküldte Benáját, Jojáda fiát, s megparancsolta: »Eredj, öld meg.« Elment tehát Benája az Úr sátorához, s azt mondta neki: »Ezt üzeni a király: Gyere ki.« Ő azonban azt mondta: »Nem megyek ki, itt halok meg.« Jelentette Benája a királynak a dolgot, s azt mondta: »Ezt mondta Joáb, s ezt felelte nekem.« Azt mondta erre neki a király: »Tégy, ahogy mondtam: öld meg, s temesd el, s hárítsd el rólam s apám házáról a felelősséget azért az ártatlan vérért, amelyet Joáb kiontott, az ő vérét pedig az ő fejére fordítsa az Úr, mert két igaz s nálánál különb embert pusztított el és ölt meg apám, Dávid tudta nélkül a karddal: Ábnert, Nér fiát, Izrael hadvezérét és Amászát, Jeter fiát, Júda hadvezérét. Szálljon tehát vérük Joáb fejére s ivadékainak fejére mindörökre, de Dávidnak és ivadékának, házának és trónjának békessége legyen az Úrtól mindörökre.« Felment tehát Benája, Jojáda fia, s rárohant és megölte, s eltemettette házában, a pusztában. Helyébe a király Benáját, Jojáda fiát állította a hadsereg fölé, Abjatár helyébe pedig Szádok papot helyezte.
Majd elküldött a király és elhívatta Szemeit és azt mondta neki: »Építs magadnak Jeruzsálemben házat, s lakj ott, s ki ne menj onnan semerre sem, mert amely napon kimész és átkelsz a Kedron patakon, tudd meg, hogy halállal lakolsz, s a te fejeden lesz a véred.« Azt mondta erre Szemei a királynak: »Jól van. Ahogy uram, a király szólt, úgy fog cselekedni szolgád.« Jeruzsálemben lakott tehát Szemei számos napon át.
Történt azonban három esztendő múlva, hogy Szemei két szolgája elszökött Ákishoz, Maáka fiához, Gát királyához. Amikor hírül vitték Szemeinek, hogy szolgái Gátba mentek, 40Szemei felkelt, felnyergelte szamarát, s elment Ákishoz Gátba, hogy megkeresse szolgáit, s vissza is hozta őket Gátból.
Jelentették azonban Salamonnak, hogy Szemei Jeruzsálemből Gátba ment, s visszajött. Erre elküldött és elhívatta és azt mondta neki: »Nemde, megeskettelek téged az Úrra, s figyelmeztettelek: amely napon kimész, bárhova mész, tudd meg, hogy halállal lakolsz – s te azt felelted nekem: ‘Jó, megértettem.’ Miért nem tartottad meg tehát az Úrra tett esküt s azt a parancsot, amelyet parancsoltam neked?« Majd azt mondta a király Szemeinek: »Te tudod mindazt a gonoszságot – tudatában van annak a szíved –, amelyet Dáviddal, az apámmal műveltél: íme, az Úr visszafordítja gonoszságodat fejedre, de Salamon király áldott lesz, s Dávid trónja állandó lesz az Úr előtt mindörökre.« Parancsolt tehát a király Benájának, Jojáda fiának, mire az kiment és halálra sújtotta.
Salamon házassága 3 1Amikor így megszilárdult a királyság Salamon kezében, rokonságra lépett a fáraóval, Egyiptom királyával; elvette ugyanis annak a lányát. Ezt addig, amíg be nem fejezte palotájának, az Úr házának, meg a Jeruzsálemet körülvevő falnak építését, a Dávid-városba vitte.
Salamon bölcsességet kér Istentől 2Ám a nép még a magaslatokon áldozott, mert mindazon napig még nem épült templom az Úr nevének. Salamon szerette az Urat, s apjának, Dávidnak parancsai szerint járt, kivéve azt, hogy a magaslatokon áldozott, s gyújtott füstölőszert. 4Elment tehát Gibeonba, hogy ott áldozzon – az volt ugyanis a legfőbb magaslat –, s ezer áldozati állatot mutatott be Salamon egészen elégő áldozatul azon az oltáron, Gibeonban.
Éjszaka aztán megjelent az Úr Salamonnak álmában és azt mondta: »Kérj, amit akarsz, s megadom neked.« Azt mondta erre Salamon: »Te a te szolgáddal, apámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, minthogy hűséggel, igazsággal s irántad egyenes szívvel járt színed előtt: megőrizted iránta nagy irgalmasságodat, s fiút adtál neki, s az ma az ő trónján ül. Nos tehát, Uram, Isten, te királlyá tetted szolgádat, apám, Dávid helyett: de én kicsiny gyermek vagyok, s nem tudok kimenni-bejönni, s itt áll szolgád a nép között, amelyet kiválasztottál, e mérhetetlen nép között, amelyet sokasága miatt megszámlálni, s megolvasni sem lehet. Adj tehát szolgádnak értelmes szívet, hogy ítélni tudja népedet, s megkülönböztethesse a jót és a rosszat, hisz ki tudná ítélni e népet, ezt a te hatalmas népedet?«
Tetszett e beszéd az Úrnak, hogy ilyesmit kért Salamon. Azt mondta azért az Úr Salamonnak: »Mivel ezt kérted, s nem kértél magadnak sem hosszú életet, sem gazdagságot, s nem kérted ellenségeid életét, hanem bölcsességet kértél magadnak, hogy igazságot szolgáltathass: íme, szavad szerint cselekszem veled, s olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád hasonló sem előtted nem volt, sem utánad nem lesz. Sőt amit nem kértél, azt is adok neked: olyan gazdagságot tudniillik és dicsőséget, hogy hozzád hasonló még senki sem volt a királyok között sohasem. Ha pedig útjaimon jársz úgy, amint apád járt, s megtartod parancsolataimat és rendeleteimet, akkor még hosszú életet is adok neked.« 15Ekkor felébredt Salamon, s megértette, hogy álma volt. Amikor aztán Jeruzsálembe érkezett, az Úr szövetségének ládája elé állt, s egészen elégő áldozatokat mutatott be, s békeáldozatokat készített, s nagy lakomát rendezett minden szolgájának.
Salamon ítélete 16Akkor két parázna asszony jött a királyhoz. Eléje álltak, s egyikük ezt mondta: »Kérlek, uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, s én ott szültem nála, a hálószobában. Harmadnapra szülésem után ő is szült; mi együtt voltunk, s kettőnkön kívül senki más sem volt velünk a házban. Egy éjjel azonban meghalt ennek az asszonynak a fia, mert álmában agyonnyomta. Erre ő felkelt az éjfél csendjében, elvette mellőlem fiamat, amikor én, szolgálód, aludtam, s a maga keblére helyezte, az ő fiát pedig, aki meghalt, az én keblemre tette. Amikor aztán hajnalban felkeltem, hogy tejet adjak fiamnak, íme, halott volt. Amikor azonban fényes nappal jobban szemügyre vettem, rájöttem, hogy nem az én szülöttem.« A másik asszony azt felelte: »Nem úgy van, ahogy mondod, hanem a te fiad halt meg, s az enyém él.« Amaz viszont azt mondta: »Hazudsz, mert az én fiam él, s a te fiad halt meg.« Ilyenképpen veszekedtek a király előtt.
Azt mondta ekkor a király: »Ez azt mondja: ‘az én fiam él, s a te fiad halt meg,’ az viszont azt mondja: ‘nem, hanem a te fiad halt meg, s az enyém él.’« Azt mondta tehát a király: »Hozzatok elém egy kardot.« Amikor aztán odavitték a kardot a király elé, ő így szólt: »Vágjátok kétfelé az élő gyermeket, s adjátok felét az egyiknek s felét a másiknak.« Azt mondta erre az az asszony, akié az élő fiú volt (megindult ugyanis szíve a fián): »Kérlek, uram, adjátok inkább neki az élő gyermeket, de ne öljétek meg.« Az azonban azt mondta: »Se az enyém, se tied ne legyen: el kell csak felezni.« A király erre azt mondta: »Adjátok oda annak az élő gyermeket, s ne öljétek meg, mert az az anyja.«
Meghallotta erre egész Izrael az ítéletet, amelyet a király hozott, s elfogta a félelem a király iránt, mert látta, hogy Isten bölcsessége vezeti az ítélkezésben.
Az ország közigazgatása 4 1Salamon király tehát egész Izraelnek volt a királya és ezek voltak a főemberei: Azarja, Szádok papnak a fia; Elihóref és Áhia, Sisának a fiai, az íródeákok; Jozafát, Áhilud fia, a jegyző; Benája, Jojáda fia, a hadsereg vezére; Szádok és Abjatár, a papok; 5Azarja, Nátán fia, a királyi kamarások feje; Zábud, Nátán fia, a pap, a király barátja; Ahisár, a háznagy és Adonirám, Abda fia, a robotfelügyelő.
7Volt továbbá Salamonnak tizenkét kamarása egész Izraelen; ezek látták el élelemmel a királyt és házát, mindegyik az év egy-egy hónapjában gondoskodott a szükségesekről. Nevük a következő: Benhúr, akihez Efraim hegysége tartozott; Bendekár, akihez Mákkes, Szálebim, Bétsemes, Élon és Bétánán tartozott, az Arubótban levő Benheszed, akihez Szokó és az egész Éferföld tartozott; Benabinádáb, akihez az egész Nefát-Dór tartozott, ennek Táfet, Salamon lánya volt a felesége; Bána, Áhilud fia, akihez Tánák, Megiddó és az egész Bétsán vidék tartozott, amely Szártána mellett Jezreel alatt van, Bétsántól egészen Ábelmehuláig, Jekmaánnal szemben; a Rámót-Gileádban levő Bengáber, akihez Jaírnak, Manassze fiának Gileádban levő Ávótja tartozott, ő állt az egész, Básánban levő Árgob vidék élén, hatvan nagy, kőfallal kerített, fémzárral ellátott város élén; Ahinádáb, Addó fia, aki Mánaim élén állt; Ahimaász, akihez Naftali tartozott; ennek szintén Salamon egyik lánya, Bászemát volt a felesége; Baána, Húsi fia, akihez Áser és Bálót tartozott; Jozafát, Fárue fia, akihez Isszakár tartozott; Szemei, Éla fia, akihez Benjamin tartozott; Gáber, Úri fia, akihez Gileád földje, Szihonnak, az amoriták királyának és Ógnak, Básán királyának a földje, mindaz, ami azon a földön volt, tartozott.
Júda és Izrael megszámlálhatatlan volt, olyan sok, mint a tenger fövenye – s evett, ivott, s vigadozott.
5 Salamon ugyanis hatalmában tartott minden országot a filiszteusok földjének folyójától egészen Egyiptom határáig; mindezek ajándékokat hoztak, s szolgáltak neki élete valamennyi napja alatt. 2Salamon élelmiszerszükséglete naponkint ez volt: harminc kór lisztláng, hatvan kór liszt, tíz hizlalt marha, húsz legelőről való marha, száz kos, a vadászatból való szarvasokon, vadkecskéken, a bivalyokon, meg a hi zlalt szárnyasokon kívül. 4Ő uralkodott ugyanis az egész folyón túli vidéken, Tifszahtól Gázáig s ennek a vidéknek valamennyi királyán, s békessége volt körös-körül minden oldalon, 5úgyhogy Júda és Izrael minden félelem nélkül lakozott, mindenki a maga szőlőtője és fügefája alatt, Dántól Beersebáig, Salamon valamennyi napja alatt. 6Volt továbbá Salamonnak negyvenezer jászol szekeres lova s tizenkétezer hátaslova. Ezeket a király fent említett kamarásai élelmezték, s azok látták el Salamon király asztalát is a szükségesekkel, nagy gonddal, mindenki a maga idejében. Árpát és szalmát is vittek mindig a paripák s az igásállatok számára arra a helyre, ahol a király volt, mindenki a maga sora szerint.
Salamon bölcsessége Adott továbbá Isten Salamonnak bölcsességet, igen nagy okosságot, s olyan bőséges ismereteket, mint a tenger partján levő föveny, 10úgyhogy Salamon bölcsessége meghaladta az összes napkeleti és egyiptomi bölcsességét. Bölcsebb volt minden embernél, bölcsebb, mint az ezrahita Etán, meg Hemán, Kálkol és Dorda, Máhol fiai, s hírneve volt minden népnél, körös-körül. 12Háromezer példabeszédet mondott Salamon, s ezeröt éneke volt. Szólt a fákról, a cédrustól kezdve, amely a Libanonon van egész az izsópig, amely a falból nő ki, szólt a barmokról s a madarakról, a csúszómászókról és a halakról. Minden népből jöttek emberek, hogy hallják Salamon bölcsességét, jöttek a föld minden királyától, ahol hallottak bölcsességéről.
A templomépítés előkészületei 15Hírám, Tírusz királya is elküldte szolgáit Salamonhoz, mivel meghallotta, hogy őt kenték fel királlyá apja helyett. Hírám ugyanis barátja volt Dávidnak minden időben. Erre Salamon is elküldött Hírámhoz és ezt üzente: »Te tudsz Dávid apám szándékáról s arról, hogy ő nem építhetett házat az Úr, az ő Istene nevének a háborúk miatt, amelyek körös-körül folyton szorongatták, amíg az Úr a lába alá nem vetette ellenségeit. Most azonban az Úr, az én Istenem nyugalmat adott nekem körös-körül mindenfelől, s nincs ellenségem, s nem fenyeget baj. Éppen azért templomot szándékozom építeni az Úr, az én Istenem nevének, ahogy az Úr apámnak, Dávidnak szólt: ‘Fiad, akit helyedbe királyi székedre ültetek, az építsen házat nevemnek.’ Parancsold meg tehát, hogy vágjanak nekem szolgáid cédrusokat a Libanonról. Szolgáim ott lesznek szolgáiddal, a te szolgáid bérét pedig megadom neked, ahogy csak kívánod. Hiszen tudod, hogy népem között nincs senki sem, aki úgy értene a favágáshoz, mint a szidoniak.«
Amikor Hírám meghallotta Salamon szavait, igen megörült és azt mondta: »Áldott legyen ma az Úr Isten, aki nagyon bölcs fiat adott Dávidnak e nagyszámú nép királyául.« Majd elküldött Hírám Salamonhoz, s ezt üzente: »Tudomásul vettem, amit nekem üzentél, s teljesítem is mindazt, amit a cédrus- és fenyőfák dolgában kívántál. Szolgáim majd lehozzák őket a Libanonról a tengerre, s én tutajokat rakatok belőlük, s elvitetem a tengeren arra a helyre, amelyet majd kijelölsz nekem, s ott kirakatom őket, s te elviteted, s ellátsz engem a szükségesekkel, hogy élelme legyen házamnak.«
Hírám tehát cédrusfát és fenyőfát adott Salamonnak, amennyit csak kívánt. 25Salamon viszont húszezer kór búzát adott Hírámnak, háza élelmére és húsz kór színtiszta olajat; ezt adta Salamon Hírámnak esztendőről-esztendőre. Az Úr pedig bölcsességet adott Salamonnak, amint megmondta neki, s békesség volt Hírám és Salamon között és szövetséget kötöttek egymással.
27Ekkor Salamon király robotmunkásokat szedetett egész Izraelből: a kirendeltség harmincezer emberből állt. Ezeket elküldte a Libanonra, tíz-tízezret havonként, felváltva, úgyhogy két-két hónapig odahaza voltak. Adonirám volt e kirendeltség felügyelője. Volt továbbá Salamonnak hetvenezer teherhordozója s nyolcvanezer kőfejtője a hegységben, azokon a felügyelőkön kívül, akik az egyes munkákat vezették és szám szerint háromezer-háromszázan voltak, s a népnek és a munkásoknak parancsoltak. Majd megparancsolta a király, hogy nagy köveket, értékes köveket fejtsenek a templom alapjául, s faragják négyszögűre őket. Ki is faragták őket Salamon kőművesei és Hírám kőművesei, a gebáliak pedig elkészítették a fát és a köveket a ház építéséhez.
Te is tudod, mit cselekedett velem Joáb, Száruja fia, mit cselekedett Izrael seregének két fővezérével, Ábnerrel, Nér fiával és Amászával, Jeter fiával: megölte őket, s mint háborúban, vért ontott békesség idején, s mint csatában, vért hintett derekán levő övére s lábán levő sarujára. Cselekedj tehát bölcsességed szerint, s ne juttasd ősz fejét békességgel az alvilágba. A gileádi Barzilláj fiai iránt azonban légy hálás: asztalodnál egyenek, mert előzékenységet tanúsítottak irántam, amikor Absalom bátyád színe elől menekültem. Nálad van Szemei is, Jemini fiának, a Bahurimból való Gerának a fia, aki szörnyű átokkal illetett, amikor Mahanaimba mentem, de akinek, mivel lejött elém, amikor átkeltem a Jordánon, megesküdtem az Úrra és azt mondtam: Nem foglak megölni a karddal. Te azonban ne hagyd őt büntetlenül: bölcs ember vagy, s tudni fogod, mit cselekedj vele, hogy ősz fejét vérrel juttasd az alvilágba.«
Dávid aztán aludni tért atyáihoz, s eltemették a Dávid-városban. Az idő, amely alatt Dávid Izraelen uralkodott, negyven esztendő volt. Hebronban uralkodott hét esztendeig, Jeruzsálemben harmincháromig. Salamon aztán beült apjának, Dávidnak trónjába, s uralma igen megszilárdult.
Adoniás trónkövetelő halála Bement erre Adoniás, Haggit fia, Batsebához, Salamon anyjához. Ez így szólt hozzá: »Békességes-e a jöveteled?« Ő azt felelte neki: »Békességes.« Majd mondta: »Beszédem volna veled.« Ő azt mondta: »Szólj!« Erre ő így szólt: »Tudod, hogy az enyém volt a királyság, s egész Izrael engem tett meg királyának, de elkerült tőlem a királyság, s az öcsémé lett, mert az Úr neki rendelte. Most azért egy kérésem lenne hozzád, ne szégyenítsd meg arcomat.« Ő azt mondta neki: »Szólj!« Erre ő azt mondta: »Kérlek, mondd Salamon királynak (hisz neked nem tagadhat meg semmit sem), hogy adja nekem a sunemi Abiságot feleségül.« Azt mondta erre Batseba: »Jó, majd beszélek érdekedben a királlyal.«
19Elment tehát Batseba Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adoniás érdekében. A király felkelt, eléje ment, meghajtotta magát előtte, s leült királyi székébe; majd odatettek egy királyi széket a király anyjának, s az leült az ő jobbjára és azt mondta neki: »Egy kis kérésem lenne hozzád, ne szégyenítsd meg arcomat.« Azt mondta erre neki a király: »Kérj, anyám, hisz lehetetlen, hogy elutasítsalak.« Erre ő azt mondta: »Adasd a sunemi Abiságot Adoniás bátyádnak feleségül.« Salamon király erre azt felelte az anyjának: »Miért kéred te a sunemi Abiságot Adoniásnak? Kérd neki mindjárt a királyságot, hiszen bátyám, és az ő pártján van Abjatár pap meg Joáb, Száruja fia.« Majd megesküdött Salamon király az Úrra, ezekkel a szavakkal: »Úgy segéljen engem az Úr most és mindenkor, hogy önnön élete ellen mondta ki Adoniás ezt a dolgot. Nos tehát, az Úr életére mondom – aki megerősített és apámnak, Dávidnak királyi székébe helyezett engem, s aki, miként megmondta, házat szerzett nekem –, hogy még ma megölik Adoniást.« Tüstént ki is adta Salamon király Benájának, Jojáda fiának a parancsot, s az halálra sújtotta.
Abjatár papnak pedig ezt mondta a király: »Eredj Anatótba, a jószágodra, mert bár megérdemelnéd a halált, ma nem öllek meg, mert te hordoztad az Úr Isten ládáját apám, Dávid előtt, s részt vettél mindazon a szenvedésben, amelyet apám szenvedett.« Így távolította el Salamon Abjatárt az Úr papságából, hogy beteljesedjék az Úr szava, amelyet Silóban Héli háza felől mondott.
28Joábhoz pedig hírnök érkezett. Joáb ugyanis Adoniáshoz hajlott és Salamonhoz nem hajlott. Erre Joáb az Úr sátrába menekült, s megfogta az oltár szarvát. Jelentették erre Salamon királynak, hogy Joáb az Úr sátrába menekült, s az oltár mellett van. Erre Salamon elküldte Benáját, Jojáda fiát, s megparancsolta: »Eredj, öld meg.« Elment tehát Benája az Úr sátorához, s azt mondta neki: »Ezt üzeni a király: Gyere ki.« Ő azonban azt mondta: »Nem megyek ki, itt halok meg.« Jelentette Benája a királynak a dolgot, s azt mondta: »Ezt mondta Joáb, s ezt felelte nekem.« Azt mondta erre neki a király: »Tégy, ahogy mondtam: öld meg, s temesd el, s hárítsd el rólam s apám házáról a felelősséget azért az ártatlan vérért, amelyet Joáb kiontott, az ő vérét pedig az ő fejére fordítsa az Úr, mert két igaz s nálánál különb embert pusztított el és ölt meg apám, Dávid tudta nélkül a karddal: Ábnert, Nér fiát, Izrael hadvezérét és Amászát, Jeter fiát, Júda hadvezérét. Szálljon tehát vérük Joáb fejére s ivadékainak fejére mindörökre, de Dávidnak és ivadékának, házának és trónjának békessége legyen az Úrtól mindörökre.« Felment tehát Benája, Jojáda fia, s rárohant és megölte, s eltemettette házában, a pusztában. Helyébe a király Benáját, Jojáda fiát állította a hadsereg fölé, Abjatár helyébe pedig Szádok papot helyezte.
Majd elküldött a király és elhívatta Szemeit és azt mondta neki: »Építs magadnak Jeruzsálemben házat, s lakj ott, s ki ne menj onnan semerre sem, mert amely napon kimész és átkelsz a Kedron patakon, tudd meg, hogy halállal lakolsz, s a te fejeden lesz a véred.« Azt mondta erre Szemei a királynak: »Jól van. Ahogy uram, a király szólt, úgy fog cselekedni szolgád.« Jeruzsálemben lakott tehát Szemei számos napon át.
Történt azonban három esztendő múlva, hogy Szemei két szolgája elszökött Ákishoz, Maáka fiához, Gát királyához. Amikor hírül vitték Szemeinek, hogy szolgái Gátba mentek, 40Szemei felkelt, felnyergelte szamarát, s elment Ákishoz Gátba, hogy megkeresse szolgáit, s vissza is hozta őket Gátból.
Jelentették azonban Salamonnak, hogy Szemei Jeruzsálemből Gátba ment, s visszajött. Erre elküldött és elhívatta és azt mondta neki: »Nemde, megeskettelek téged az Úrra, s figyelmeztettelek: amely napon kimész, bárhova mész, tudd meg, hogy halállal lakolsz – s te azt felelted nekem: ‘Jó, megértettem.’ Miért nem tartottad meg tehát az Úrra tett esküt s azt a parancsot, amelyet parancsoltam neked?« Majd azt mondta a király Szemeinek: »Te tudod mindazt a gonoszságot – tudatában van annak a szíved –, amelyet Dáviddal, az apámmal műveltél: íme, az Úr visszafordítja gonoszságodat fejedre, de Salamon király áldott lesz, s Dávid trónja állandó lesz az Úr előtt mindörökre.« Parancsolt tehát a király Benájának, Jojáda fiának, mire az kiment és halálra sújtotta.
Salamon házassága 3 1Amikor így megszilárdult a királyság Salamon kezében, rokonságra lépett a fáraóval, Egyiptom királyával; elvette ugyanis annak a lányát. Ezt addig, amíg be nem fejezte palotájának, az Úr házának, meg a Jeruzsálemet körülvevő falnak építését, a Dávid-városba vitte.
Salamon bölcsességet kér Istentől 2Ám a nép még a magaslatokon áldozott, mert mindazon napig még nem épült templom az Úr nevének. Salamon szerette az Urat, s apjának, Dávidnak parancsai szerint járt, kivéve azt, hogy a magaslatokon áldozott, s gyújtott füstölőszert. 4Elment tehát Gibeonba, hogy ott áldozzon – az volt ugyanis a legfőbb magaslat –, s ezer áldozati állatot mutatott be Salamon egészen elégő áldozatul azon az oltáron, Gibeonban.
Éjszaka aztán megjelent az Úr Salamonnak álmában és azt mondta: »Kérj, amit akarsz, s megadom neked.« Azt mondta erre Salamon: »Te a te szolgáddal, apámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, minthogy hűséggel, igazsággal s irántad egyenes szívvel járt színed előtt: megőrizted iránta nagy irgalmasságodat, s fiút adtál neki, s az ma az ő trónján ül. Nos tehát, Uram, Isten, te királlyá tetted szolgádat, apám, Dávid helyett: de én kicsiny gyermek vagyok, s nem tudok kimenni-bejönni, s itt áll szolgád a nép között, amelyet kiválasztottál, e mérhetetlen nép között, amelyet sokasága miatt megszámlálni, s megolvasni sem lehet. Adj tehát szolgádnak értelmes szívet, hogy ítélni tudja népedet, s megkülönböztethesse a jót és a rosszat, hisz ki tudná ítélni e népet, ezt a te hatalmas népedet?«
Tetszett e beszéd az Úrnak, hogy ilyesmit kért Salamon. Azt mondta azért az Úr Salamonnak: »Mivel ezt kérted, s nem kértél magadnak sem hosszú életet, sem gazdagságot, s nem kérted ellenségeid életét, hanem bölcsességet kértél magadnak, hogy igazságot szolgáltathass: íme, szavad szerint cselekszem veled, s olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád hasonló sem előtted nem volt, sem utánad nem lesz. Sőt amit nem kértél, azt is adok neked: olyan gazdagságot tudniillik és dicsőséget, hogy hozzád hasonló még senki sem volt a királyok között sohasem. Ha pedig útjaimon jársz úgy, amint apád járt, s megtartod parancsolataimat és rendeleteimet, akkor még hosszú életet is adok neked.« 15Ekkor felébredt Salamon, s megértette, hogy álma volt. Amikor aztán Jeruzsálembe érkezett, az Úr szövetségének ládája elé állt, s egészen elégő áldozatokat mutatott be, s békeáldozatokat készített, s nagy lakomát rendezett minden szolgájának.
Salamon ítélete 16Akkor két parázna asszony jött a királyhoz. Eléje álltak, s egyikük ezt mondta: »Kérlek, uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, s én ott szültem nála, a hálószobában. Harmadnapra szülésem után ő is szült; mi együtt voltunk, s kettőnkön kívül senki más sem volt velünk a házban. Egy éjjel azonban meghalt ennek az asszonynak a fia, mert álmában agyonnyomta. Erre ő felkelt az éjfél csendjében, elvette mellőlem fiamat, amikor én, szolgálód, aludtam, s a maga keblére helyezte, az ő fiát pedig, aki meghalt, az én keblemre tette. Amikor aztán hajnalban felkeltem, hogy tejet adjak fiamnak, íme, halott volt. Amikor azonban fényes nappal jobban szemügyre vettem, rájöttem, hogy nem az én szülöttem.« A másik asszony azt felelte: »Nem úgy van, ahogy mondod, hanem a te fiad halt meg, s az enyém él.« Amaz viszont azt mondta: »Hazudsz, mert az én fiam él, s a te fiad halt meg.« Ilyenképpen veszekedtek a király előtt.
Azt mondta ekkor a király: »Ez azt mondja: ‘az én fiam él, s a te fiad halt meg,’ az viszont azt mondja: ‘nem, hanem a te fiad halt meg, s az enyém él.’« Azt mondta tehát a király: »Hozzatok elém egy kardot.« Amikor aztán odavitték a kardot a király elé, ő így szólt: »Vágjátok kétfelé az élő gyermeket, s adjátok felét az egyiknek s felét a másiknak.« Azt mondta erre az az asszony, akié az élő fiú volt (megindult ugyanis szíve a fián): »Kérlek, uram, adjátok inkább neki az élő gyermeket, de ne öljétek meg.« Az azonban azt mondta: »Se az enyém, se tied ne legyen: el kell csak felezni.« A király erre azt mondta: »Adjátok oda annak az élő gyermeket, s ne öljétek meg, mert az az anyja.«
Meghallotta erre egész Izrael az ítéletet, amelyet a király hozott, s elfogta a félelem a király iránt, mert látta, hogy Isten bölcsessége vezeti az ítélkezésben.
Az ország közigazgatása 4 1Salamon király tehát egész Izraelnek volt a királya és ezek voltak a főemberei: Azarja, Szádok papnak a fia; Elihóref és Áhia, Sisának a fiai, az íródeákok; Jozafát, Áhilud fia, a jegyző; Benája, Jojáda fia, a hadsereg vezére; Szádok és Abjatár, a papok; 5Azarja, Nátán fia, a királyi kamarások feje; Zábud, Nátán fia, a pap, a király barátja; Ahisár, a háznagy és Adonirám, Abda fia, a robotfelügyelő.
7Volt továbbá Salamonnak tizenkét kamarása egész Izraelen; ezek látták el élelemmel a királyt és házát, mindegyik az év egy-egy hónapjában gondoskodott a szükségesekről. Nevük a következő: Benhúr, akihez Efraim hegysége tartozott; Bendekár, akihez Mákkes, Szálebim, Bétsemes, Élon és Bétánán tartozott, az Arubótban levő Benheszed, akihez Szokó és az egész Éferföld tartozott; Benabinádáb, akihez az egész Nefát-Dór tartozott, ennek Táfet, Salamon lánya volt a felesége; Bána, Áhilud fia, akihez Tánák, Megiddó és az egész Bétsán vidék tartozott, amely Szártána mellett Jezreel alatt van, Bétsántól egészen Ábelmehuláig, Jekmaánnal szemben; a Rámót-Gileádban levő Bengáber, akihez Jaírnak, Manassze fiának Gileádban levő Ávótja tartozott, ő állt az egész, Básánban levő Árgob vidék élén, hatvan nagy, kőfallal kerített, fémzárral ellátott város élén; Ahinádáb, Addó fia, aki Mánaim élén állt; Ahimaász, akihez Naftali tartozott; ennek szintén Salamon egyik lánya, Bászemát volt a felesége; Baána, Húsi fia, akihez Áser és Bálót tartozott; Jozafát, Fárue fia, akihez Isszakár tartozott; Szemei, Éla fia, akihez Benjamin tartozott; Gáber, Úri fia, akihez Gileád földje, Szihonnak, az amoriták királyának és Ógnak, Básán királyának a földje, mindaz, ami azon a földön volt, tartozott.
Júda és Izrael megszámlálhatatlan volt, olyan sok, mint a tenger fövenye – s evett, ivott, s vigadozott.
5 Salamon ugyanis hatalmában tartott minden országot a filiszteusok földjének folyójától egészen Egyiptom határáig; mindezek ajándékokat hoztak, s szolgáltak neki élete valamennyi napja alatt. 2Salamon élelmiszerszükséglete naponkint ez volt: harminc kór lisztláng, hatvan kór liszt, tíz hizlalt marha, húsz legelőről való marha, száz kos, a vadászatból való szarvasokon, vadkecskéken, a bivalyokon, meg a hi zlalt szárnyasokon kívül. 4Ő uralkodott ugyanis az egész folyón túli vidéken, Tifszahtól Gázáig s ennek a vidéknek valamennyi királyán, s békessége volt körös-körül minden oldalon, 5úgyhogy Júda és Izrael minden félelem nélkül lakozott, mindenki a maga szőlőtője és fügefája alatt, Dántól Beersebáig, Salamon valamennyi napja alatt. 6Volt továbbá Salamonnak negyvenezer jászol szekeres lova s tizenkétezer hátaslova. Ezeket a király fent említett kamarásai élelmezték, s azok látták el Salamon király asztalát is a szükségesekkel, nagy gonddal, mindenki a maga idejében. Árpát és szalmát is vittek mindig a paripák s az igásállatok számára arra a helyre, ahol a király volt, mindenki a maga sora szerint.
Salamon bölcsessége Adott továbbá Isten Salamonnak bölcsességet, igen nagy okosságot, s olyan bőséges ismereteket, mint a tenger partján levő föveny, 10úgyhogy Salamon bölcsessége meghaladta az összes napkeleti és egyiptomi bölcsességét. Bölcsebb volt minden embernél, bölcsebb, mint az ezrahita Etán, meg Hemán, Kálkol és Dorda, Máhol fiai, s hírneve volt minden népnél, körös-körül. 12Háromezer példabeszédet mondott Salamon, s ezeröt éneke volt. Szólt a fákról, a cédrustól kezdve, amely a Libanonon van egész az izsópig, amely a falból nő ki, szólt a barmokról s a madarakról, a csúszómászókról és a halakról. Minden népből jöttek emberek, hogy hallják Salamon bölcsességét, jöttek a föld minden királyától, ahol hallottak bölcsességéről.
A templomépítés előkészületei 15Hírám, Tírusz királya is elküldte szolgáit Salamonhoz, mivel meghallotta, hogy őt kenték fel királlyá apja helyett. Hírám ugyanis barátja volt Dávidnak minden időben. Erre Salamon is elküldött Hírámhoz és ezt üzente: »Te tudsz Dávid apám szándékáról s arról, hogy ő nem építhetett házat az Úr, az ő Istene nevének a háborúk miatt, amelyek körös-körül folyton szorongatták, amíg az Úr a lába alá nem vetette ellenségeit. Most azonban az Úr, az én Istenem nyugalmat adott nekem körös-körül mindenfelől, s nincs ellenségem, s nem fenyeget baj. Éppen azért templomot szándékozom építeni az Úr, az én Istenem nevének, ahogy az Úr apámnak, Dávidnak szólt: ‘Fiad, akit helyedbe királyi székedre ültetek, az építsen házat nevemnek.’ Parancsold meg tehát, hogy vágjanak nekem szolgáid cédrusokat a Libanonról. Szolgáim ott lesznek szolgáiddal, a te szolgáid bérét pedig megadom neked, ahogy csak kívánod. Hiszen tudod, hogy népem között nincs senki sem, aki úgy értene a favágáshoz, mint a szidoniak.«
Amikor Hírám meghallotta Salamon szavait, igen megörült és azt mondta: »Áldott legyen ma az Úr Isten, aki nagyon bölcs fiat adott Dávidnak e nagyszámú nép királyául.« Majd elküldött Hírám Salamonhoz, s ezt üzente: »Tudomásul vettem, amit nekem üzentél, s teljesítem is mindazt, amit a cédrus- és fenyőfák dolgában kívántál. Szolgáim majd lehozzák őket a Libanonról a tengerre, s én tutajokat rakatok belőlük, s elvitetem a tengeren arra a helyre, amelyet majd kijelölsz nekem, s ott kirakatom őket, s te elviteted, s ellátsz engem a szükségesekkel, hogy élelme legyen házamnak.«
Hírám tehát cédrusfát és fenyőfát adott Salamonnak, amennyit csak kívánt. 25Salamon viszont húszezer kór búzát adott Hírámnak, háza élelmére és húsz kór színtiszta olajat; ezt adta Salamon Hírámnak esztendőről-esztendőre. Az Úr pedig bölcsességet adott Salamonnak, amint megmondta neki, s békesség volt Hírám és Salamon között és szövetséget kötöttek egymással.
27Ekkor Salamon király robotmunkásokat szedetett egész Izraelből: a kirendeltség harmincezer emberből állt. Ezeket elküldte a Libanonra, tíz-tízezret havonként, felváltva, úgyhogy két-két hónapig odahaza voltak. Adonirám volt e kirendeltség felügyelője. Volt továbbá Salamonnak hetvenezer teherhordozója s nyolcvanezer kőfejtője a hegységben, azokon a felügyelőkön kívül, akik az egyes munkákat vezették és szám szerint háromezer-háromszázan voltak, s a népnek és a munkásoknak parancsoltak. Majd megparancsolta a király, hogy nagy köveket, értékes köveket fejtsenek a templom alapjául, s faragják négyszögűre őket. Ki is faragták őket Salamon kőművesei és Hírám kőművesei, a gebáliak pedig elkészítették a fát és a köveket a ház építéséhez.
Jegyzetek
2,1 A hagyomány itt Salamon első kemény intézkedéseit igyekszik igazolni. Joáb gaztetteihez vö. 2 Sám 3,27; 20,10; Barzillájról vö. 2 Sám 17,27-29; Szemeiről, akinek átkát hathatósnak tartották, vö. 2 Sám 16,5-8; 19,19-24.
2,19 Abiság megöröklését Salamon a trónjára irányuló fenyegetésnek érzi.
2,28 Joábnak a szentélyben való megöletésével a király vét Izrael és Isten törvénye ellen.
2,40 Szemei csak formálisan szegte meg Salamon parancsát, mert visszatért Jeruzsálembe.
3,1 Vö. 9,24.
3,2 Az izraeliták látogatták a kánaáni Baál-szentélyeket, így a két kultusz keveredésének nagy volt a veszélye.
3,4 Gibeonban volt a Szent sátor (vö. 1 Krón 21,29; 2 Krón 1,3).
3,15 Későbbi kiegészítés, amely hangsúlyozza, hogy a szövetség ládája Jeruzsálemben volt.
3,16 Eredetileg önálló elbeszélés volt. Jelzi Isten Gibeonban adott ígéretének beteljesedését.
4,1 A lista a királyi levéltárból származhat, Salamon uralkodásának utolsó éveiből (Szádok „fia”, azaz unokája a főpap).
4,5 „A király barátja” különleges helyzetet jelentő cím volt (tanácsadó).
4,7 A lista a királyi levéltárból származhat. A tizenkét adózó körzet között kánaáni városállamok is szerepelnek. A helytartói tisztség apáról fiúra szállt (több helytartó esetében csak az apa neve szerepel a listában). Nem tudjuk, hogy ez az adórendszer működött-e valaha, és meddig.
5,2 A királyi udvar élelmezte a hadsereget is. A felsorolt mennyiségek azonban még így is túlzottak. 1 kór = kb. 400 liter.
5,4 Tifsza az Eufrátesz partján fekszik.
5,5 Az ideális béke és jólét kifejezései (vö. Mik 4,4; Zak 3,10).
5,6 Salamon alkalmazott először harci szekereket a hadseregben. Egy szekérhez három harcos („lovas”) tartozott. Az 1Kir 10,26 szerint Salamonnak 1400 harci szekere volt.
5,10 A „napkeletiek” Arábia északi részének nomád törzsei.
5,12 Salamont a későbbi korokban több bölcsességi könyv és az Énekek Éneke szerzőjének tartották.
5,15 A tíruszi Hírám építette Dávid palotáját is (vö. 2 Sám 5,11).
5,25 1 kór = kb. 400 liter.
5,27 Salamon szabad izraelitákat robotmunkára kötelez. A robotosok száma túlzott.