Amikor odaért, megszállt a barlangban. Ekkor íme, az Úr szózatot intézett hozzá, e szavakkal: »Mit művelsz itt, Illés?« Ő azt felelte rá: »Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért, mert Izrael fiai elhagyták szövetségedet, lerontották oltáraidat, megölték prófétáidat karddal, egyedül én maradtam meg, s most nekem is életemre törnek, hogy elvegyék.« 11Azt mondta erre neki: »Jöjj ki, s állj a hegyre az Úr elé,« s íme, ott elvonul az Úr, s az Úr előtt nagy és erős szélvész, amely hegyeket forgat fel és sziklákat zúz össze, s a szélvészben nincs az Úr – s a szélvész után földrengés, s a földrengésben nincs az Úr – s a földrengés után tűz, s a tűzben nincs az Úr – s a tűz után enyhe szellő susogása. A próféta újabb feladatai 13Amikor ezt Illés meghallotta, palástjával eltakarta arcát, s kiment, s kiállt a barlang ajtajába.
Ekkor íme, egy hang szólt hozzá, s azt mondta: »Mit művelsz itt, Illés?« Ő azt felelte rá: »Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a seregek Istenéért, mert Izrael fiai elhagyták szövetségedet, lerontották oltáraidat, prófétáidat megölték karddal, egyedül én maradtam meg, s most nekem is életemre törnek, hogy elvegyék.«
Azt mondta erre neki az Úr: »Eredj, s térj vissza utadon a pusztán át Damaszkuszba, s ha odaérsz, kend fel Házaélt Szíria királyává, Jéhut, Námsi fiát pedig kend fel Izrael királyává, Elizeust, az ábelmehulai Sáfát fiát pedig kend fel prófétává a te helyedbe. Így az fog történni, hogy aki megmenekül Házaél kardjától, azt Jéhu öli meg, s aki megmenekül Jéhu kardjától, azt Elizeus öli meg. Csak hétezer embert hagyok meg magamnak Izraelben, azokat, akiknek térde nem hajolt meg Baál előtt, s akiknek ajka nem hódolt kézcsókkal neki.«
Elizeus meghívása 19Elindult tehát onnan Illés és ráakadt Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántatott tizenkét iga marhával, s maga is egyike volt azoknak, akik a tizenkét iga marhával szántottak. Erre Illés odament hozzá, s rávetette palástját. Ő tüstént otthagyta a barmokat, s utána futott Illésnek, s azt mondta: »Hadd csókoljam meg, kérlek, apámat s anyámat, s aztán majd követlek.« Ő azt mondta neki: »Eredj csak és térj vissza, mert ami az én dolgom volt, megtettem veled.«
Miután visszatért tőle, vett egy iga marhát, levágta, a marhák ekéjével megfőzte a húst, odaadta a népnek, hogy egyenek, aztán felkelt, elment, s követte Illést, s a szolgája lett.
Az arám háborúk 20 1Ben-Hadad, Szíria királya pedig maga köré gyűjtötte egész seregét – harminckét királyt meg lovakat s harci szekereket –, s felment, s hadakozott Szamaria ellen, s ostrom alá vette. Majd követeket küldött a városba, Áchábhoz, Izrael királyához, ezzel az üzenettel: »Ezt üzeni Ben-Hadad: Ezüstöd s aranyod az enyém, feleségeid s legjobb fiaid az enyémek.« Izrael királya erre azt felelte: »Parancsodra, uram király, tiéd vagyok én és mindenem.« Erre ismét eljöttek a követek, s azt mondták: »Ezt üzeni Ben-Hadad, aki hozzád küldött minket: ‘Ezüstödet, aranyodat, feleségeidet s fiaidat tehát nekem adod.’ 6Éppen azért holnap ilyenkor elküldöm szolgáimat hozzád, s ők majd átkutatják házadat és szolgáid házát és mindazt, ami tetszik nekik, a kezükhöz veszik, s elhozzák.«
Összehívta erre Izrael királya az ország valamennyi vénét, s azt mondta: »Észrevehetitek, s láthatjátok, hogy ármánykodik ellenünk, mert az én feleségeimért, az én fiaimért, az én ezüstömért s az én aranyomért küldött, s én azt nem tagadtam meg tőle.« Azt mondta erre neki az összes vén az egész néppel együtt: »Ne hallgass rá, s ne engedj neki.« Ekkor így szólt Ben-Hadad követeihez: »Mondjátok meg uramnak, a királynak: Mindazt, amiért először küldtél hozzám, szolgádhoz, megteszem; ezt a dolgot azonban nem tehetem.« Visszatértek erre a követek, s megmondták neki. Erre ő ismét elküldte őket, s ezt üzente: »Úgy segítsenek engem az istenek most és mindenkor, hogy nem lesz elég Szamaria pora arra, hogy megtöltse annak az egész népnek a markát, amely engem követ!« Feleletül ezt üzente erre Izrael királya: »Mondjátok neki: Aki felölti a fegyvert, ne dicsekedjék úgy, mint az, aki már levetette.« Amikor Ben-Hadad ezt a választ meghallotta, történetesen éppen ivott a királyokkal a sátrakban és azt mondta szolgáinak: »Vegyétek körül a várost.« Azok körül is vették.
13Ekkor íme, egy próféta járult Ácháb, Izrael királya elé, s azt mondta neki: »Ezt üzeni az Úr: Nyilván láttad ezt az egész, nagyon nagy sokaságot: íme, én ezt még ma a kezedbe adom, hogy megtudd, hogy én, az Úr vagyok.« Azt mondta erre Ácháb: »Ki által?« Erre ő azt mondta neki: »Ezt üzeni az Úr: A tartományfőnökök szolgái által.« Erre ő azt kérdezte: »Ki kezdje meg a harcot?« Az azt mondta rá: »Te.«
Megszámlálta tehát a tartományfőnökök legényeit, s számukat kétszázharminckettőnek találta. Utánuk megszámlálta a népet is, Izrael valamennyi fiát: ezek hétezren voltak. Délben aztán kivonultak, miközben Ben-Hadad részegen ivott sátrában a harminckét királlyal, akik segítségére jöttek. A tartományfőnökök legényei vonultak ki az első csapatban. Ben-Hadad erre kiküldött, s azt hozták hírül neki: »Valami emberek jöttek ki Szamariából.« Erre ő azt mondta: »Ha a békességért jönnek, akkor is fogjátok meg őket elevenen, ha hadakozni, akkor is fogjátok meg őket elevenen.« Kivonultak tehát a tartományfőnökök legényei, s követte őket a többi sereg, s megverte mindenki azt az embert, aki ellene jött, s megfutamodtak a szírek, s Izrael üldözőbe vette őket. Ben-Hadad, Szíria királya is megfutamodott lovon, lovasaival együtt. Kivonult erre Izrael királya is, s megverte a lovakat s a harci szekereket, s nagy vereséget mért Szíriára.
(A próféta azonban Izrael királya elé járult és azt mondta neki: »Eredj, s gyűjts erőt és tudd és lásd, mitévő légy, mert a következő esztendőben Szíria királya ismét feljön ellened.«)
Azt mondták erre a szíriai király szolgái uruknak: »Hegyi istenek az isteneik, azért kerekedtek fölénk; jobb lesz tehát, ha a síkságon hadakozunk ellenük – akkor megbírunk velük. Éppen azért tedd a következőket: Távolíts el minden királyt a seregedből, s tégy vezéreket helyükbe, s pótold azoknak a vitézeknek a számát, akik elestek a tieid közül, s szerezz annyi lovat, mint amennyi lovad a múltkor volt, s annyi szekeret, mint amennyi szekered a múltkor volt, s hadakozzunk ellenük a síkságon, s meglátod, megbírunk velük.« Elfogadta tanácsukat, s úgy cselekedett.
26Amikor tehát az esztendő elmúlt, Ben-Hadad felsorakoztatta a szíreket, s felvonult Áfekbe, hogy hadakozzon Izrael ellen. Izrael fiai is felsorakoztak, s miután ellátták magukat élelemmel, kivonultak ellenük, s tábort ütöttek velük szemben, mint két kis kecskenyáj, amíg a szírek valósággal ellepték a földet.
(Ekkor előlépett Isten egyik embere, s azt mondta Izrael királyának: »Ezt üzeni az Úr: Mivel a szírek azt mondták: ‘A hegyek Istene az Úr, és nem Istene a völgyeknek’ – azért kezedbe adom ezt az egész nagy sokaságot, s megtudjátok, hogy én, az Úr, vagyok.« Hét napig csatasorban álltak egymással szemben ezek is, azok is, a hetedik napon aztán megtörtént az ütközet, s Izrael fiai leütöttek ezen az egy napon százezer gyalogost a szírek közül. Erre azok, akik megmaradtak, Áfekbe, a városba szaladtak, de a fal rászakadt a megmaradt huszonhétezer emberre.
Ben-Hadad is elszaladt, s bement a városba, egy kamrában levő kamrába. 31Azt mondták ekkor neki szolgái: »Íme, azt hallottuk, hogy Izrael házának királyai kegyesek: rakjunk tehát zsákot derekunkra s kötelet fejünkre, s menjünk ki Izrael királyához, hátha meghagyja életünket.« Zsákot öveztek derekukra, s kötelet tettek fejükre, s elmentek Izrael királyához, s azt mondták neki: »Ezt üzeni szolgád, Ben-Hadad: ‘Kérlek, hagyd meg életemet.’« Erre ő azt mondta: »Ha még él, testvérem ő.« Kedvező jelül vették ezt a férfiak, s sietve elkapták a szót szájából, s azt mondták: »Ben-Hadad tehát testvéred!« Erre ő azt mondta nekik: »Menjetek, s hozzátok őt hozzám!« Kijött tehát hozzá Ben-Hadad, s ő felvette szekerére. Ekkor ő azt mondta neki: »Visszaadom azokat a városokat, amelyeket apám elvett atyáidtól, s utcákat csinálhatsz magadnak Damaszkuszban, miként apám csinált Szamariában, s mint szövetségesed távozom tőled.« Erre ő megkötötte a szövetséget, s elbocsátotta.
Ekkor egy férfi a próféták fiai közül így szólt társához az Úr parancsára: »Verj meg engem.« Ez azonban nem akarta megverni. Azt mondta erre neki: »Mivel nem hallgattál az Úr szavára, íme, mihelyt eltávozol tőlem, megöl téged az oroszlán.« Alighogy eltávozott tőle, rábukkant egy oroszlán, s megölte. Amikor aztán egy másik emberrel találkozott, annak azt mondta: »Verj meg!« Az sebesre verte. Elment erre a próféta, s a király elé szaladt az úton, s port hintve magára, felismerhetetlenné tette száját és szemét, s amikor a király arra ment, kiáltott a királyhoz, s azt mondta: »Szolgád kivonult a harci tusába, s amikor egy ember megfutamodott, valaki hozzám hozta, s azt mondta: ‘Őrizd meg ezt az embert: ha elszökik, életeddel lakolsz életéért, vagy egy talentum ezüstöt fizetsz.’ Mialatt azonban én megzavarodva ide-oda forgolódtam, egyszerre csak eltűnt.« Azt mondta erre neki Izrael királya: »Az az ítéleted, amit magad mondtál.« Ám az tüstént letörölte a port az arcáról, s így Izrael királya megismerte, hogy a próféták közül való, majd azt mondta neki: »Ezt üzeni az Úr: Mivel elengedted kezedből azt az embert, aki halált érdemelt, a te életed lakol az életéért s a te néped az ő népéért.« Erre a király hallani sem akart a dologról, visszatért házába, s dúlva-fúlva Szamariába érkezett.
Jegyzetek
19,8 Illés a Hórebre megy, ahol Isten a népnek azt a törvényt adta, amelyért a próféta küzd.
19,11 Földrengés és villámok helyett (Kiv 19,16-19) Illés a csendben tapasztalja meg Isten titokzatos jelenlétét.
19,13 Későbbi kiegészítés. Az itt említett feladatokat Elizeus fogja végrehajtani (vö. 2Kir 8,7-15; 9,1-10).
19,19 Jézus tanítványainak meghívása (Mt 4,18-22) nagy mértékben emlékeztet Elizeuséra. Elizeus búcsúvacsorát rendez a falubelijeinek (vö. 2 Sám 24,22).
20,1 III. Ben-Hadád Joás idején uralkodott (vö. 2Kir 13,24). Ácháb idején Damaszkusz királya Hadad-Ézer volt.
20,1 Ez az elbeszélés Ácháb idejére vetíti vissza Joás uralkodásának (Kr. e. 797-782) eseményeit (vö. 2Kir 13,3.7.17-19.24-25).
20,6 A király személyes vagyona árán próbálta megmenteni népét.
20,13 Isten győzelemre segíti a királyt a hegyvidéken és a síkságon egyaránt.
20,26 Áfek a Genezáreti tótól keletre fekszik.
20,31 A király nagylelkű, intézkedései visszaállítják a tartós békét (vö. 2Kir 13,25).
Jozafát ekkor igen megrémült. Minden erejéből az Urat kezdte keresni, s böjtöt hirdetett egész Júdában. Erre Júda egybegyűlt, hogy könyörögjön az Úrhoz, és városaiból is valamennyien eljöttek, hogy esdekeljenek előtte.
Ekkor Jozafát megállt Júda és Jeruzsálem gyülekezetének közepén, az Úr házában, az új udvar előtt, és azt mondta: »Urunk, atyáink Istene, te vagy az Isten az égben és te uralkodsz a nemzetek valamennyi országán, kezedben erő és hatalom van, s neked senki sem tud ellenállni. Nemde Istenünk, te pusztítottad el e föld valamennyi lakóját néped, Izrael elől, és te adtad azt oda barátod, Ábrahám utódának mindörökre? Ők le is telepedtek rajta, és szentélyt építettek nevednek, mondván: ‘Ha nyomorúság, ítélő kard, pestis vagy éhínség zúdul ránk, megállunk színed előtt, e ház előtt, amely nevedet viseli és hozzád kiáltunk ínségünkben, s te meghallgatsz és megsegítesz.’ Nos, íme, Ammon és Moáb fiai, meg Szeír hegyének lakói, akik között nem engedted átvonulni az izraelitákat, amikor kijöttek Egyiptomból, ezért azok elkerülték őket, s nem pusztították el őket, ellenkezőleg fizetnek nekünk, és ki akarnak minket űzni birtokunkból, amelyet nekünk adtál. Istenünk, hát nem bünteted meg őket? Hiszen bennünk nincs annyi erő, hogy e ránk zúduló sokaságnak ellent tudjunk állni. Mivel pedig nem tudjuk, mit csináljunk, csak az marad hátra számunkra, hogy hozzád emeljük szemünket.« – Ott állt ezalatt egész Júda az Úr előtt, kisdedeivel, feleségeivel és gyermekeivel együtt.
Ott volt Jahaziél is, az Ászáf fiai közül való levita, Zakariásnak a fia, annak a Benájának az unokája, aki Matanja fiának, Jejélnek volt a fia. Ezt a tömeg között megragadta az Úr lelke, és azt mondta: »Figyeljetek ide júdaiak és Jeruzsálem lakói mindnyájan, veled együtt, Jozafát király. Ezt üzeni nektek az Úr: Ne féljetek és ne rettegjetek ettől a sokaságtól, mert nem ti fogtok harcolni ellenük, hanem Isten. Vonuljatok le holnap ellenük, és mivel ők a Szísz nevű domboldalon fognak felvonulni, rájuk találtok a Jeruel pusztával szemben levő völgy szélén. Harcolnotok azonban nektek nem kell, hanem csak álljatok veszteg, és meglátjátok, hogy segít az Úr titeket, Júda és Jeruzsálem! Ne féljetek, ne rettegjetek, csak vonuljatok ki holnap ellenük és az Úr veletek lesz.« Erre Jozafát s Júda és Jeruzsálem valamennyi lakosa arccal a földre borult az Úr előtt és imádta őt, a Kaát fiai és a Kóré fiai közül való leviták pedig nagy fennszóval magasztalták az Urat, Izrael Istenét.
Reggel aztán felkeltek és kivonultak Tekoa pusztájába. Elinduláskor megállt közöttük Jozafát és azt mondta: »Hallgassatok meg, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói mindnyájan! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben és akkor nyugodtak lehettek, higgyetek prófétáinak, és minden sikerülni fog.« Miután ezt a tanácsot adta a népnek, kirendelte az Úr énekeseit, hogy dicsérjék őt seregeikben, és vonuljanak a hadsereg élén és egyhangúlag mondják: »Dicsérjétek az Urat, mert irgalmassága mindörökké tart.«
22Mihelyt elkezdték énekelni a dicséretet, az Úr önmaguk ellen fordította az ő lescsapataikat – tudniillik Ammon, Moáb és a Szeír hegy fiainak lescsapatait, akik kivonultak, hogy harcra keljenek Júdával – és vereséget szenvedtek. Ammon és Moáb fiai ugyanis felkeltek Szeír hegyének lakói ellen, s ölték és pusztították őket, s miután ezt végrehajtották, egymás ellen fordultak s kölcsönösen osztották egymásnak a sebeket.
Így, amikor Júda ahhoz az őrhelyhez jutott, amely a pusztával szemben van, azt látta, hogy az egész széles vidék messze tele van holttesttel, és senki sincs, aki a haláltól meg tudott volna menekülni. Erre Jozafát és vele az egész nép elment, hogy leszedje a holtakról a zsákmányt, s a holttestek között annyi mindenféle felszerelést és ruhát, drágaságot találtak és zsákmányoltak, hogy valamennyit el sem tudták vinni s három nap alatt sem tudták elhordani a zsákmányt a préda bősége miatt. Negyedik napon aztán egybegyűltek a Baraka völgyében. Mivel ugyanis ott hálát adtak az Úrnak, elnevezték azt a helyet a Hálaadás-völgyének s így is hívják mind a mai napig. Aztán visszatért Júda egész legénysége s Jeruzsálem lakossága, élükön Jozafáttal Jeruzsálembe nagyon örvendezve, hogy az Úr örömet adott nekik ellenségeikkel szemben, és Jeruzsálemben hárfa-, lant- és trombitakísérettel bementek az Úr házába. Erre az országok valamennyi királyságát megszállta az Úrtól való félelem, mert hallották, hogy az Úr harcolt Izrael ellenségei ellen, és Jozafát országának nyugta lett és Isten békét adott neki körös-körül mindenfelől.
Jozafát további tettei Így uralkodott Jozafát Júdán. Harmincöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, s huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Seláhi leánya volt, Azubának hívták. Atyjának, Ászának útján járt, és arról nem tért le, s azt cselekedte, ami kedves volt az Úr előtt. Mindazonáltal a magaslatokat nem távolította el, és a nép még mindig nem fordította szívét az Úrhoz, atyái Istenéhez.
Jozafát egyéb dolgai, mind az elsők, mind az utolsók meg vannak írva Jéhunak, Hánáni fiának szavai által, amelyeket ő Izrael királyainak könyveibe iktatott.
Ezután Jozafát, Júda királya barátságra lépett Izrael királyával, Ohozjával, akinek cselekedetei igen gonoszak voltak. Mindazonáltal szövetkezett vele arra, hogy hajókat készítenek, s azokat Tarzisba küldik, és el is készíttették a hajóhadat Ecjon-Gáberben. Ám Eliézer, a máresai Dodáu fia így jövendölt Jozafátnak: »Mivel szövetséget kötöttél Ohozjával, az Úr összetöri műveidet.« Csakugyan, összetörtek a hajók, és nem tudtak Tarzisba menni.
Jegyzetek
20,22 Talán egy rablóbanda támadta meg a hadsereget, mire a szövetségesek, abban a hitben, hogy orvtámadás, összezavarodtak, és egymás ellen fordulva megsemmisültek. Ez könnyen előfordulhatott akkoriban, az egyenruha nélküli hadseregek korában; itt azonban Isten az, aki zavarodást keltett, hogy szava beteljesüljön.
te, legszebb a nők között?
Hová szokott kedvesed betérni,
hogy veled együtt keressük?
Kedvesem a kertjébe szokott menni,
a balzsamágyakhoz,
hogy élvezze a kertet,
és liliomot szedjen.
Én a kedvesemé vagyok, s a kedvesem az enyém,
s ő élvezi a liliomokat.
4 Szép vagy, kedvesem,
aranyos, bájos, mint Jeruzsálem,
félelmetes, mint a csatarendben álló tábor!
Fordítsd el rólam szemeidet,
mert zavarba ejtenek!
Hajad, mint a kecskenyáj,
amely Gileádról alászáll.
Fogaid, mint a juhnyáj,
amely kijön a fürdőből;
ikreket szül mindegyik,
meddő egy sincs közöttük.
Halántékod, mint a gránátalmaszelet,
a fátyolod mögött.
8 Hatvanan vannak a királynék,
nyolcvanan a feleségek,
s a leányok szám nélkül vannak,
de egy a galambom, a szeplőtlenem,
egyetlene anyjának, kedveltje szülőjének.
Látják őt a leányok, és boldognak hirdetik,
a királynék, a feleségek, és magasztalják:
10 »Ki az, aki felbukkan, mint a hajnal pírja,
szép, mint a hold, tiszta, mint a nap,
félelmetes, mint a csatarendben álló tábor?«
Lementem a dióskertbe
nézni a völgynek rügyeit,
nézni, kihajtott-e a szőlő,
virágzik-e a gránátalma.
12 És váratlanul zavarba jött lelkem
Aminádáb négyesfogatai miatt.
Jegyzetek
6,1 Kérdés-felelet játék.
6,4 A menyasszonyt Izrael fővárosaihoz (Jeruzsálem és Tirca; vö. 1Kir 16,23-24) hasonlítja a szerző.
6,4 A 4,1-3 megismétlése.
6,8 A Salamon háremére való utalás kiemeli a menyasszony egyedülállóságát.
6,10 A menyasszony istennőhöz hasonló.
6,12 A vers értelme homályos.