Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket;
(Ésa 61,2;54,3;61,4)
Így szólván a foglyoknak: Jőjjetek ki! és azoknak, a kik sötétben ülnek: Lépjetek elő! Az utakon legelnek, és minden halmokon legelőjük lesz:
(Ésa 42,7)
Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és a nap; mert a ki rajtok könyörült, vezeti őket, és őket vizek forrásaihoz viszi.
(Jel 7,16; Ésa 35,7;43,19.20;48,21;40,10.11;42,16)
És teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak lesznek.
(Ésa 35,8;51,3;52,9; Luk 2,25)
Ímé, ezek messziről jönnek ímé, amazok észak és a tenger felől, és amazok Sinnek földéről!
Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!
(Ésa 35,8;51,3;52,9; Luk 2,25; Zsolt 96,11)
És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr!
(Jób 3,13-15; Zsolt 17,15;73,24)
Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.
(Zsolt 27,10)