7
Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
(Róm 2,1.1Kor;4,5)
Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
(Márk 4,24)
Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?
(Malak 4,5; Mát 17,10-13)
Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van?
Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!
Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.
(Mát 10,11)
Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
(Márk 11,24; Luk 11,5-13; Jer 29,13.14)
Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
(Mát 9,14.15)
Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki?
(Luk 11,11-13)
És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki?
(Luk 10,12-15;Jón 3,6)
Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!
(Jak 1,17)
A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
(Mát 22,39.40; Róm 13,8-10)
Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
(Luk 13,24)
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.
(Mát 19,24; Csel 14,22)
Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.
(Mát 24,4.5.24;Csel 20,29)
Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?
(Gal 5,19-22; Jak 3,12)
Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
(Mát 12,33)
Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
(Mát 7,23; Jel 20,10.15)
Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.
(Mát 3,10; Ján 15,2.6)
Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.
(5Móz 23,26)
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
(Róm 2,13; Jak 1,22.25;2,14)
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
(Luk 13,25-27.1Kor;13,1.2)
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
(Mát 25,41.2Tim;2,19)
Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
(Luk 6,47-49)
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
(Márk 14,1.2; Luk 22,1-2; Ján 11,55-57;Mát 20,18)
És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:
(Hós 6,6; Mát 9,13)
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.
(Ezék 13,10.11)
És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán:
(Márk 1,22; Luk 4,32)
Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
(Ján 7,46)
8
Mikor leszállott vala a hegyről, nagy sokaság követé őt.
(Luk 13,15;14,5)
És ímé eljövén egy bélpoklos, leborula előtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.
(Luk 14,5)
És kinyújtván kezét, megilleté őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága.
És monda néki Jézus: Meglásd, senkinek se szólj. Hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, a melyet Mózes rendelt, bizonyságul nékik.
(3Móz 14,2-32;Luk 17,14)
Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén őt,
(Luk 7,1-10)
És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved.
(Mát 8,4)
És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt.
(Ésa 42,1-4)
És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jőjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám.
(Mát 3,17)
Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi.
(Ján 11,57;Zak 11,12)
Jézus pedig, a mikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet.
(Mát 15,28)
De mondom néktek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában:
(Ésa 49,12;Luk 13,28.29)
Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása.
(Mát 22,13;24,51;25,30)
És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában.
(Mát 9,29;15,28)
És bemenvén Jézus a Péter házába, látá, hogy annak napa fekszik és lázas.
(1Kor 9,5)
És illeté annak kezét, és elhagyta őt a láz; és fölkele, és szolgála nékik.
Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst, és egy szóval kiűzé a tisztátalan lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget;
Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket.
(Ésa 53,4)
Látván pedig Jézus a nagy sokaságot maga körül, parancsolá, hogy menjenek a túlsó partra.
(Márk 4,35; Luk 8,22)
És hozzámenvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek téged, akárhova mégy.
(Luk 9,57)
És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani.
(2Kor 8,9)
Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
(Luk 9,59.60)
Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.
(Márk 3,29; Luk 12,10.1Tim;1,13)
És mikor a hajóra szállt vala, követék őt az ő tanítványai.
(Mát 7,17)
És ímé nagy háborgás lőn a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok; ő pedig aluszik vala.
(Márk 4,37-41; Luk 8,23.25)
És az ő tanítványai hozzámenvén, felkölték őt, mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk.
(Zak 13,7; Ján 16,32)
És monda nékik: Mit féltek, óh kicsinyhitűek? Ekkor fölkelvén, megdorgálá a szeleket és a tengert, és lőn nagy csendesség.
(Mát 14,31;16,8)
Az emberek pedig elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki.
És a mikor eljutott vala a túlsó partra, a Gadarénusok tartományába, két ördöngős ment eléje, a sírboltokból kijövén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton.
(Márk 5,1-17; Luk 8,26-37)
És ímé kiáltának mondván: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?
(Luk 4,41;2Pét 2,4)
Tőlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészik vala.
(Jón 2,12)
Az ördögök pedig kérik vala őt mondván: Ha kiűzesz minket, engedd meg nékünk, hogy ama disznónyájba mehessünk!
(Luk 11,32; Jón 3,5)
És monda nékik: Menjetek. Azok pedig kimenvén, menének a disznónyájba: és ímé az egész disznónyáj a meredekről a tengerbe rohana, és oda vesze a vízben.
(Luk 11,31.1Kir;10,1-10)
A pásztorok pedig elfutának, és bemenvén a városba hírré adának mindent, azokat is, a mik az ördöngősökkel történtek vala.
(Luk 11,24-26)
És ímé az egész város kiméne Jézus elébe; és mihelyt meglátták, kérék őt, hogy távozzék az ő határukból. 9
És hajóra szállva átkele, és méne a maga városába.
(Mát 4,13)
És ímé hoznak vala hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid.
(Mát 13,55)
És ímé némelyek az írástudók közül mondának magukban: Ez káromlást szól.
(Márk 2,7)
És Jézus, látva az ő gondolataikat, monda: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben?
(Mát 12,25; Ján 2,25)
Mert mi könnyebb, ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj?
Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza.
(Róm 8,29)
És az felkelvén, haza méne.
(Mát 10,6)
A sokaság pedig ezt látván, elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek.
És mikor Jézus onnét tovább méne, láta egy embert ülni a vámszedő helyen, a kinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén, követé őt.
(Márk 4,1-20; Luk 8,4-15)
És lőn, a mikor ő letelepedék a házban, ímé sok vámszedő és bűnös jött oda és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival az asztalhoz.
És látva ezt a farizeusok, mondának az ő tanítványainak: Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?
(Márk 2,16; Luk 15,2)
Jézus pedig ezt hallván, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek.
(Márk 7,31)
Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hivogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre.
(Hós 6,6.1Sám;15,22;Mát 18,11)
Akkor a János tanítványai jövének hozzá, mondván: Miért hogy mi és a farizeusok sokat bőjtölünk, a te tanítványaid pedig nem bőjtölnek?
(Luk 18,12)
És monda nékik Jézus: Vajjon szomorkodhatik-é a násznép a míg velök van a vőlegény? de eljőnek a napok, a mikor elvétetik tőlök a vőlegény, és akkor bőjtölni fognak.
(Ján 3,29)
Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára; mert a mi azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz.
(Márk 2,21; Luk 5,36)
Új bort sem töltenek ó tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad.
(Márk 2,22; Luk 5,37)
Mikor ezeket mondá nékik, ímé egy főember eljövén leborula előtte, mondván: Az én leányom épen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik.
(Márk 5,22-43; Luk 8,41-56)
És felkelvén Jézus követé őt tanítványaival együtt.
(5Móz 29,3)
És ímé, egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván hátulról, illeté az ő ruhájának szegélyét.
(Ésa 6,9.10)
Mert ezt mondja vala magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok.
(Mát 14,36)
Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, monda: Bízzál leányom; a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában.
(Márk 5,34;10,52; Luk 7,50;8,48;17,19;18,42)
És Jézus a főember házához érvén, látván a sípolókat és a tolongó sokaságot,
(Mát 12,38)
Monda nékik: Menjetek el innen, mert a leányzó nem halt meg, hanem aluszik. És kinevették őt.
(Ján 11,11;14,25)
Mikor pedig a sokaság eltávolíttaték, bemenvén, megfogá annak kezét, és a leányzó felkelt.
(Mát 11,4)
És elterjede ez a hír abban az egész tartományban.
(Mát 12,39.40)
És mikor Jézus tovább ment onnét, két vak követé őt, kiáltozva és ezt mondva: Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia!
(Ésa 50,6)
Mikor pedig beméne a házba, oda menének hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem? Mondának néki: Igen, Uram.
(Mát 6,19-34.1Tim;6,9)
Akkor illeté az ő szemeiket, mondván: Legyen néktek a ti hitetek szerint.
(Mát 8,13)
És megnyilatkozának azoknak szemei; és rájok parancsola Jézus, mondván: Meglássátok, senki meg ne tudja!
(Mát 8,4)
Azok pedig kimenvén, elterjeszték az ő hírét abban az egész tartományban.
(Mát 14,17-21)
Mikor pedig azok elmentek vala, ímé egy ördöngős néma embert hozának néki.
(Mát 12,22-24; Luk 11,14-15)
És az ördögöt kiűzvén, megszólalt a néma; és a sokaság csudálkozik vala, mondván: Soha nem láttak ilyet Izráelben!
A farizeusok pedig ezt mondják vala: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
(Mát 12,24)
És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között.
(Mát 4,23; Márk 6,6; Luk 13,22)
Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok.
(Mát 14,14; Márk 6,34;Ezék 34,5)
Akkor monda az ő tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés.
(Luk 10,2)
Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.
(Ján 6,6-9)
10
És előszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtelenséget.
(Márk 6,7-13; Luk 9,1-15)
A tizenkét apostol nevei pedig ezek: Első Simon, a kit Péternek hívnak, és András, az ő testvére; Jakab, a Zebedeus fia, és János az ő testvére;
(Márk 4,33.34)
Filep és Bertalan; Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia, és Lebbeus, a kit Taddeusnak hívtak;
(Zsolt 78,2)
Simon a kananita, és Judás, az Iskariotes, a ki el is árulta őt.
(Mát,10 24-30.)
Ezt a tizenkettőt küldé ki Jézus, és megparancsolá nékik, mondván: Pogányok útjára ne menjetek, és Samaritánusok városába ne menjetek be;
(Mát 17,22;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33; Luk 9,22;17,25;24,7;Mát 12,40; Ján 2,19)
Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz.
(Mát 15,24; Csel 13,46)
Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa.
(Mát 4,17; Luk 10,9)
Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.
(Csel 20,33)
Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe,
(Mát 25,31-46)
Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálczát; mert méltó a munkás az ő táplálékára.
(Luk 10,4;1Tim 5,18.4Móz;18,31)
A mely városba vagy faluba pedig bementek, tudakozzátok meg, ki abban méltó; és ott maradjatok, a míg tovább mehettek.
(Márk 6,10; Luk 10,7)
Ha pedig bementek a házba, köszöntsétek azt.
(Luk 10,5.6)
És ha méltó a ház, szálljon a ti békességtek reá; ha pedig nem méltó, a ti békességtek rátok térjen vissza.
(Márk 9,2-13; Luk 9,28-36)
És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le.
(Luk 10,10-12; Csel 13,51;18,6)
Bizony mondom néktek: Az ítélet napján könnyebb lesz a Sodoma és Gomora földjének dolga, mint annak a városnak.
(Mát 11,24; Luk 20,47)
Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelidek mint a galambok.
(Luk 10,3;Róm 16,19; Eféz 5,15)
De óvakodjatok az emberektől; mert törvényszékekre adnak titeket és az ő gyülekezeteikben megostoroznak titeket;
(Mát 24,9)
És helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, bizonyságul ő magoknak és a pogányoknak.
(Mát 24,14; Csel 25,23;27,24)
De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok; mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok.
(Márk 13,11; Luk 12,11.12)
Mert nem ti vagytok, a kik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, a ki szól ti bennetek.
(1Kor 2,4)
Halálra adja pedig testvér testvérét, atya gyermekét; támadnak magzatok szüleik ellen, és megöletik őket.
(Mát 16,20)
És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megáll, az megtartatik.
(Mát 24,9.13)
Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok Izráel városait, míg az embernek Fia eljövend.
(Mát 16,28)
Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál.
(Luk 6,40; Ján 13,16;15,20)
Elég a tanítványnak, ha olyan mint a mestere, és a szolga mint az ő Ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő házanépét?!
(Mát 12,24)
Azért ne féljetek tőlök. Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne; és oly titok, a mi ki ne tudódnék.
(Márk 4,22; Luk 8,17;12,2)
A mit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek.
(Ésa 50,6)
És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.
(Luk 12,4.5;Jak 4,12)
Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!
(Luk 12,6.7)
Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak.
(3Móz 18,16)
Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.
(Mát 21,26)
Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt;
(Mát 21,21; Márk 11,23; Luk 17,6)
A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.
(Márk 8,38; Luk 9,26;12,9)
Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.
(Mát 16,21;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33)
Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt;
(Ésa 53,12)
És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.
(Mik 7,6; Luk 12,51-53)
A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.
(5Móz 33,9; Luk 14,26.27)
És a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.
(Mát 16,24.25; Márk 8,34; Luk 9,23;14,27)
A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.
(Mát 16,25; Márk 8,35; Luk 9,24;17,33; Ján 12,25)
A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.
(Mát 18,5; Luk 9,48; Ján 13,20)
A ki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi; és a ki befogadja az igazat igaznak nevében, igaznak jutalmát veszi;
És a ki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát.
(Mát 25,40; Márk 9,41)