21
És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt,
(Mát,21 5. 11.)
És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem.
(Márk 11,1-10; Luk 19,29-38; Ján 12,12-19)
És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket.
(Mát 26,18)
Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így szólott:
(Luk 17,23.24)
Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén.
(Ésa 62,11; Zak 9,9)
A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus parancsolta vala nékik,
(Ésa 13,6.10; Jóel 3,15.2Pét;3,10)
Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra.
(Mát 25,31;26,64; Márk 13,26;14,62; Jel 1,7;19,11;Dán 7,13.14)
A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra.
(2Kir 9,13)
Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!
(Zsolt 118,25.26)
És a mikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez?
(Mát 11,14;1Kir 19,2-20)
A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.
(Mát 17,14-21; Luk 9,37-42)