1
Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségéről való könyv.
(Luk 3,23-38)
Ábrahám nemzé Izsákot; Izsák nemzé Jákóbot; Jákób nemzé Júdát és testvéreit;
(1Móz 21,3.12;25,26;29,35;49,10)
Júda nemzé Fárest és Zárát Támártól; Fáres nemzé Esromot; Esrom nemzé Arámot;
(1Móz 38,29.30;Ruth 4,18-22)
Arám nemzé Aminádábot; Aminádáb nemzé Naássont; Naásson nemzé Sálmónt;
(Mát 19,21; Luk 12,33; Kol 3,1.2)
Sálmón nemzé Boázt Ráhábtól; Boáz nemzé Obedet Ruthtól; Obed nemzé Isait;
(Luk 12,34)
Isai nemzé Dávid királyt; Dávid király nemzé Salamont az Uriás feleségétől;
(Ruth 4,18-22;2Sám 12,24)
Salamon nemzé Roboámot; Roboám nemzé Abiját; Abija nemzé Asát;
(1Krón 3,10-16)
Asa nemzé Josafátot; Josafát nemzé Jórámot; Jórám nemzé Uzziást;
(Luk 16,9.13)
Uzziás nemzé Jóathámot; Joathám nemzé Ákházt; Ákház nemzé Ezékiást;
(2Kir 15,7-38;2Kir 16,20)
Ezékiás nemzé Manassét; Manassé nemzé Ámont; Ámon nemzé Jósiást;
(2Kir 20,21;2Kir 21,18.23.26)
Jósiás nemzé Jekoniást és testvéreit a babilóni fogságra vitelkor.
(1Krón 3,15-17)
A babilóni fogságravitel után pedig Jekoniás nemzé Saláthielt; Saláthiel nemzé Zorobábelt;
(1Krón 3,17;Ezsdr 3,2)
Zorobábel nemzé Abiudot; Abiud nemzé Eliákimot; Eliákim nemzé Azort;
(1Kir 10,1)
Azor nemzé Sádokot; Sádok nemzé Akimot; Akim nemzé Eliudot;
(Luk 10,5.6)
Eliud nemzé Eleázárt; Eleázár nemzé Matthánt; Matthán nemzé Jákóbot;
(Luk 14,16-24)
Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, a kitől született Jézus, a ki Krisztusnak neveztetik.
(Mát 27,17.22)
Az összes nemzetség tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzetség, és Dávidtól a babilóni fogságravitelig tizennégy nemzetség, és a babilóni fogságraviteltől Krisztusig tizennégy nemzetség.
(Róm 14,17;1Kir 3,13.14; Zsolt 37,4.25)
A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől.
(Luk 1,35)
József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani.
(Róm 2,1.1Kor;4,5)
Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az.
(Mát,1 18.)
Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.
(Luk 1,31;Csel 4,12)
Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott volt a próféta által, a ki így szól:
(1Kor 2,4)
Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten.
(Ésa 7,14)
József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, a mint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé.
(Mát 10,11)
És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak.
(Luk 2,7)
2
A mikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Bethlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván:
(Luk 2,1-7)
Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki.
(4Móz 24,17)
Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egész Jeruzsálem.
(Márk 4,22; Luk 8,17;12,2)
És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie?
(Jak 1,17)
Azok pedig mondának néki: A júdeai Bethlehemben; mert így írta vala meg a próféta:
(Mát 22,39.40; Róm 13,8-10)
És te Bethlehem, Júdának földje, semmiképen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem, a ki legeltetni fogja az én népemet, az Izráelt.
(Mik 5,2-4; Ján 7,42)
Ekkor Heródes titkon hivatván a bölcseket, szorgalmatosan megtudakolá tőlük a csillag megjelenésének idejét.
(Mát 19,24; Csel 14,22)
És elküldvén őket Bethlehembe, monda nékik: Elmenvén, szorgalmatosan kérdezősködjetek a gyermek felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek néki.
(Mát 24,4.5.24;Csel 20,29)
Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulának. És ímé a csillag, a melyet napkeleten láttak, előttük megy vala mind addig, a míg odaérvén, megálla a hely fölött, a hol a gyermek vala.
(Gal 5,19-22; Jak 3,12)
És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének.
(Mát 12,33)
És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát.
(Ésa 60,6; Zsolt 72,10.15)
És mivel álomban meginttettek, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton térének vissza hazájokba.
(Mát 3,10; Ján 15,2.6)
Mikor pedig azok visszatérnek vala, ímé megjelenék az Úrnak angyala Józsefnek álomban, és monda: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss Égyiptomba, és maradj ott, a míg én mondom néked; mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket.
(Mik 7,6; Luk 12,51-53)
Ő pedig fölkelvén, vevé a gyermeket és annak anyját éjjel, és Égyiptomba távozék.
(Róm 2,13; Jak 1,22.25;2,14)
És ott vala egész a Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott a próféta által, a ki így szólt: Égyiptomból hívtam ki az én fiamat.
(Hós 11,1)
Ekkor Heródes látván, hogy a bölcsek megcsúfolták őt, szerfölött felháborodék, és kiküldvén, megölete Bethlehemben és annak egész környékén minden gyermeket, két esztendőstől és azon alól, az idő szerint, a melyet szorgalmasan tudakolt a bölcsektől.
(Mát 25,41.2Tim;2,19)
Ekkor teljesedék be, a mit Jeremiás próféta mondott, a midőn így szólt:
(Luk 6,47-49)
Szó hallatszott Rámában: Sírás-rívás és sok keserves jajgatás. Rákhel siratta az ő fiait és nem akart megvigasztaltatni, mert nincsenek.
(Jer 31,15.1Móz;35,19)
Mikor pedig Heródes meghalt, ímé az Úrnak angyala megjelenék álomban Józsefnek Égyiptomban.
(Mát 25,40; Márk 9,41)
Mondván: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és eredj az Izráel földére; mert meghaltak, a kik a gyermeket halálra keresik vala.
(2Móz 4,19)
Ő pedig felkelvén, magához vevé a gyermeket és annak anyját, és elméne Izráel földére.
(Márk 1,22; Luk 4,32)
Mikor pedig hallá, hogy Júdeában Arkhelaus uralkodik, Heródesnek, az ő atyjának helyén, nem mert vala oda menni, hanem minthogy álomban meginteték, Galilea vidékeire tére.
(Ján 7,46)
És oda jutván, lakozék Názáret nevű városban, hogy beteljesedjék, a mit a próféták mondottak, hogy názáretinek fog neveztetni.
(Mát 26,71; Márk 1,24; Luk 4,34; Ján 18,5-7;Ésa 11,1)
3
Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.
(Luk 1,13;3,2)
És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
(Mát 4,17)
Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
(Ésa 40,3; Ján 1,23)
Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
(2Kir 1,8)
Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
(Luk 1,76)
És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.
(Malak 3,1)
Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?
(Luk 3,7)
Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket.
(Luk 3,8)
És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.
(Luk 3,8; Ján 8,39; Róm 2,28.29;4,12)
A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.
(Luk 3,9)
Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jő, erősebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.
(Márk 1,8; Ján 1,26.27.33;Csel 1,5)
A kinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.
(Mát 13,30)
Akkor eljöve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék ő általa.
(Márk 1,9.10; Luk 3,21)
János azonban visszatartja vala őt, mondván: Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jősz én hozzám?
(Mát 3,4)
Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engede néki.
(Mát 9,14.15)
És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani.
(Márk 1,10; Luk 3,21.22; Ján 1,32)
És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.
(Mát 17,5; Márk 1,11; Luk 3,22;Ésa 42,1)
4
Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtől.
(Zsid 4,15)
És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék.
(2Móz 34,28.1Kir;19,8)
És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.
(1Móz 3,17)
Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.
(5Móz 8,3)
Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére.
(Mát 27,53)
És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.
(Zsolt 91,11.12)
Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet.
(5Móz 6,16)
Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét,
(Mát 14,31;16,8)
És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.
(Ján 5,3)
Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
(5Móz 6,13)
Ekkor elhagyá őt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.
(Ján 1,51; Zsid 1,6.14)
Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett, visszatére Galileába;
(Mát 14,3; Márk 1,14)
És odahagyva Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain;
(1Sám 21,5-7;3Móz 24,5-9)
Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván:
(4Móz 28,9)
Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája,
A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada.
(Ésa 9,1.2)
Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.
(Mát 3,2; Márk 1,15)
Mikor pedig a galileai tenger mellett jár vala Jézus, láta két testvért, Simont, a kit Péternek neveznek, és Andrást az ő testvérét, a mint a tengerbe hálót vetnek vala; mert halászok valának.
(Márk 1,16-18)
És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok.
(Mát 13,47; Ezék 47,10)
Azok pedig azonnal otthagyván a hálókat, követék őt.
(Mát 19,27)
És onnan tovább menve, láta más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, a mint a hajóban atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik vala; és hívá őket.
(Luk 14,5)
Azok pedig azonnal otthagyván a hajót és atyjukat, követék őt.
És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget.
(Márk 1,39; Luk 4,15.44; Csel 10,38)
És elterjede az ő híre egész Siriában: és hozzávivék mindazokat, a kik rosszul valának, a különféle betegségekben és kínokban sínlődőket, ördöngösöket, holdkórosokat és gutaütötteket; és meggyógyítja vala őket.
(Márk 6,55)
És nagy sokaság követé őt Galileából és a Tízvárosból és Jeruzsálemből és Júdeából és a Jordánon túlról.
(Márk 3,7-8; Luk 6,17-19)
Igaza van annak, a ki első a perben; mígnem eljő az ő peresfele, és megvizsgálja őt.
A versengéseket megszünteti a sorsvetés, és az erőseket elválasztja.
A felingerelt atyafiú erősb az erős városnál, és az ilyen versengések olyanok, mint a vár zárja.
A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje; az ő beszédének jövedelmével lakik jól.
(Péld 13,2; Róm 2,6-11)