Mikor pedig kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék őt, hogy megfeszítsék.
(Mát 27,31-56; Luk 23,26-49; Ján 19,16-30)
És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezőről jő vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét.
(Mát 27,32; Luk 23,26;Róm 16,13)
És vivék őt a Golgotha nevű helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.
(Mát 27,33-44; Luk 23,32-43; Ján 19,17-27)
És mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el.
(Zsolt 69,22)
És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.
(Zsolt 22,19)
Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.
(Ésa 42,6;49,6)
Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.
(Mát 27,37; Luk 23,38; Ján 19,19)
Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.
(Ésa 8,14.15;Mát 12,24;13,54.57; Róm 9,33.1Pét;2,7.9)
És beteljesedék az írás, a mely azt mondja: És a bűnösök közé számláltaték.
(Ésa 53,12)
Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;
(Márk 14,58)
Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!
Hasonlóképen pedig a főpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.
(Zsolt 32,5; Ésa 43,25)
A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt.