És vivék Jézust a főpaphoz. És oda gyűlének mindnyájan a főpapok, a vének és az írástudók.
Péter pedig távolról követé őt, be egészen a főpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél.
(Zsolt 132,11.17; Jer 23,6)
A főpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; de nem találnak vala.
(Mát 26,59-68; Luk 22,63-71; Ján 18,19-24)
Mert sokan tesznek vala ugyan hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezők.
És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tőnek ellene, mondván:
(1Móz 3,15;12,3;22,15-18;28,14; Zsid 6,13)
Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, a mely nem kézzel csináltatott.
(Ján 2,19)
De még így sem vala egyező az ő bizonyságtételük.
(Zsid 2,14.15)
Akkor a főpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened?
(1Pét 1,15)
Ő pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé őt a főpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia?
(Márk 15,5; Ésa 53,7)
Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel.
(Mát 3,1-3)
A főpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra?
(Zak 3,8;6,12; Malak 4,2)
Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan.
(Ján 19,7)
És kezdék őt némelyek köpdösni, és az ő orczáját elfedni, és őt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arczul csapdossák vala őt.
(Márk 3,1-3)