17
Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.
(Mát 18,7)
Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.
(Mát 18,6; Márk 9,42)
Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki.
(Mát 18,15-17)
És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.
(Mát 18,22)
És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!
(Mát 26,57-75; Márk 14,53-72; Ján 18,13-27;Ésa 50,6)
Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.
(Mát 17,20;21,21; Márk 11,23)
Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz?
(Luk 9,16;10,19)
Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?
(Mát 27,1.2)
Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.
(Fil 3,11.2Thess;1,5)
Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.
(1Kor 9,16)
És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által.
(2Móz 3,6)
És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának:
(3Móz 13,2)
És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
(Luk,17 67.)
És mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának.
(3Móz 14,2-32; Mát 8,4)
Egy pedig ő közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval;
(Mát 22,42-45; Márk 12,35-37)
És arczczal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.
(Zsolt 110,1)
Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van?
Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?
És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.
(Mát 23,5-7; Márk 12,38-39)
Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
(Róm 14,7)
Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
(Mát 23,14; Márk 12,40)
Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.
(Márk 12,41-44)
És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; de ne menjetek el, és ne kövessétek:
(Mát 23,24; Márk 13,21)
Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az ő napján.
(Mát 24,27.30)
De előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől.
(Luk 9,22;22,63.64;23,33;24,7; Mát 16,21;17,24;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33)
És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.
(1Móz 6,5-7;7,7.1Pét;3,20)
Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.
(Luk 19,43.44)
Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;
(Luk,17 7. 8.)
De a mely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett:
(1Móz 19,23-25)
Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.
(Mát 27,15)
Az nap, a ki a háztetőn lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezőn, azonképen ne forduljon hátra.
(Mát 24,37.38)
Emlékezzetek Lót feleségére!
(1Móz 19,26)
Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.
(Luk 9,24; Mát 10,39;16,25; Márk 8,35; Ján 12,25)
Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
(Mát 24,40.41)
Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
(Luk 12,11; Mát 10,19.20; Márk 13,14)
Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
(2Móz 4,12; Csel 4,7.8)
És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: a hol a test, oda gyűlnek a saskeselyűk.
(Mát 24,28)
18
Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;
(Róm 12,12.1Thess;5,17)
Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.
(Mát 10,22)
Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.
(Luk 3,31)
Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;
(Luk 19,43.44)
Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.
(Luk 19,43.44;21,23.24)
Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!
(Dán 9,16; Mát 24,15.21.22)
Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?
(Luk,18 14. 15.)
Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?
(Róm 11,25.26; Jel 11,2)
Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:
(Péld 30,12.13)
Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.
(Mát 23,5;Luk 5,30)
A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.
(Dán 7,13; Mát 24,30;25,31;26,64; Márk 13,26;14,62)
Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.
(Luk,18 31.)
A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
(Mát 24,32; Márk 13,28)
Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
(Mát 23,12.1Pét;5,5; Luk 14,16)
Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.
(Mát 19,13-15; Márk 10,13)
De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.
(Mát 18,3; Márk 10,15)
És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
(Mát 19,16-20; Márk 10,17-31)
Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.
(Mát 24,42-44)
A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.
(2Móz 20,12-17)
Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
(Ján 8,12)
Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
(Mát 19,20-22)
Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.
(2Móz 12,2-20; Mát 26,1.2; Márk 14,1.2; Ján 11,55-57)
És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
(Márk 10,23-26)
Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
(Ján 11,27)
A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?
(Mát 26,14.15; Márk 14,10)
Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
(Jer 32,17)
És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
(Mát 19,27-29)
Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,
(Márk 10,29.30)
A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.
(Mát 26,17-20; Márk 14,12-17)
És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.
(Luk 9,22;22,54.64;23,33.35; Dán 9,26; Ésa 53,2-12)
Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
(Luk 23,1;24,4-6)
És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.
(2Móz 35,2)
Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
(Mát 28,1-10; Márk 16,1-10; Ján 20,1-18)
Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.
(Mát 20,29-34; Márk 10,46-52)
És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
(Mát 26,20-30; Márk 14,17-26; Ján 13,21-26)
Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
(Márk 16,5.6)
A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
(Mát 17,22.23)
És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,
(Márk 14,25)
Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.
(1Kor 11,24.25)
És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.
(Luk 7,50;8,48;17,19; Mát 9,22; Márk 5,34;10,52)
És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek.
(Mát 26,21-23)
19
És bemenvén, általméne Jerikhón.
(Józs 6,2.20.26.1Kir;16,34)
És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag.
(Ján 20,3-8)
És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.
(Luk 9,46)
És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.
(Mát 20,25-27; Márk 10,42-44)
És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.
(Ján 10,3)
És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.
(Mát 20,28)
És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.
(2Tim 2,12)
Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.
(Mát 19,28.29)
Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.
(Mát 18,11)
És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.
Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.
(Mát 25,12; Márk 13,34)
Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.
(Mát 26,34; Márk 14,30; Ján 13,38)
Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk.
(Luk 9,3;10,4; Mát 10,5.9.10)
És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.
Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.
(Ésa 53,12; Márk 15,28)
Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon.
(1Kor 4,2)
És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.
(Mát 26,36-46; Márk 14,32-42; Ján 18,1.2)
Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.
És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam;
Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem te tettél el, és aratod, a mit nem te vetettél.
Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem én tettem el, és aratom, a mit nem én vetettem;
(2Sám 1,16)
Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?
(Zsid 5,7)
És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van.
(1Kor 15,5)
És mondának néki: Uram, tíz gírája van!
(Mát 26,45.46)
És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle.
(Luk 8,18; Mát 13,12;25,29; Márk 4,25)
Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!
(Péld 15,29;28,9; Ésa 1,15)
És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe.
(Márk 10,32)
És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül,
(Ján 18,10.11)
Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.
(Mát 27,1.2; Márk 11,1.2; Ján 12,1)
És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.
(Mát 26,55)
És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta.
(Luk 22,13)
És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?
(Mát 26,57.58)
Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.
(Mát 26,69-74; Márk 14,66-72; Ján 18,17.25-27)
Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték.
(2Kir 9,13; Ján 12,12-14)
És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték.
(Dán 9,26)
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;
(Csel 2,38;4,12)
Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!
(Zsolt 118,26)
És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!
(Mát 26,75)
És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
(Józs 24,27)
És mikor közeledett, látván a várost, síra azon.
(Márk 16,19; Csel 1,9)
Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől.
(Mát 26,57-75; Márk 14,53-72; Ján 18,13-27;Ésa 50,6)
Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged.
(Márk 14,65)
És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.
(Luk 21,6.1Kir;9,7.8; Mik 3,12; Mát 24,2; Márk 13,2;Mát 23,37; Ján 1,11)
És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban,
(Mát 21,12; Márk 11,11)
Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
(Ésa 56,7; Jer 7,11)
És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala őt elveszteni:
(Márk 11,18; Ján 7,19)
És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, reá hallgatván.
(Mát 26,64.65)
Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! oroszlán van az utczákon!
(Péld 22,12)
Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában.
(Péld 21,25; Préd 4,5.6)
Ha a rest az ő kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.
(Péld 19,25; Préd 4,5)
Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.
(Péld,26 13.)