30
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
(Jób 19,17-19. Jób,30 3-8.)
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
(Zsolt 58,7.2Sám;15,31)
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
(Ésa 43,11; Hós 13,4)
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
(Zsolt 5,2)
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
(Zsolt 2,6.1Sám;13,14;16,1.13)
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
(Eféz 4,26)
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
(Zsolt 69,13; Siral 3,14.63)
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
(4Móz 6,24-26)
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
(Jób 16,11-14)
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
(Zsolt 3,6)
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
(Zsolt 4,2;17,1)
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
(Jób 7,14.15)
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
(Zsolt 59,17)
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
(Róm 1,8; Zsolt 34,17; Máté 7,22.23)
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
(Zsolt 1,5;11,5; Jób 13,16)
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
(Zsolt 9,6; Csel 5,3;5,8.10)
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
(2Sám 6,17)
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
(Jób 16,9)
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
(Zsolt 102,11)
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
(Zsid 9,27.1Móz;3,19)
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
(Dán 3,28; Zsolt 68,3)
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
(Róm 12,15)
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
(Eszt 8,16)
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
(Zsolt 38,2)
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává. 31
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
(Zsolt 119,37)
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
(Zsolt 31,10; Jób 17,6)
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
(Ésa 66,24; Máté 25,41)
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
(Zsolt 10,17)
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
(Zsolt 35,4;40,15)
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
(2Sám 16,5-11)
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
(Zsolt 10,9)
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
(Péld 7,8.9)
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
(Jób 31,7.8)
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
(3Móz 20,10)
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.
(Péld 6,26-29)
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
(1Móz 18,25; Zsolt 18,21-25)
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
(Jób 34,19; Péld 22,2)
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
(Jak 1,27;Ésa 10,2)
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
(Préd 11,2)
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
(Zsolt 37,26)
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
(Máté 25,44.45; Ésa 58,7)
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
(Jób 15,35; Ésa 59,4)
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
(Péld 5,22; Zsolt 9,16)
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
(Péld 22,23; Zsolt 17,4;119,120)
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
(2Sám 23,1)
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
(Ésa 6,3)
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
(Máté 21,16)
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
(Zsolt 102,26)
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
(2Móz 22,20.5Móz;13,12.16)
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
(Máté 5,14)
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
(Jer 27,6)
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
(1Móz 1,28.29)
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
(Zsolt 32,3.5; Péld 28,13)
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
(2Sám 23,1)
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
(Zsolt 138,1.2)
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
(Zsolt 31,8.9)
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
(2Sám 22,1-51)
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
(Zsolt 7,9.12)
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei. 32
Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
(Zsolt 103,19)
Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
(1Móz 18,25; Zsolt 96,13)
De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
(Jób 13,4;15,4.10)
Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
(Zsolt 34,5.6;36,11)
De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
(1Kir 9,3; Zsolt 76,3;133,13.14)
És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
(Zsolt 34,18)
Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
(Jób 12,12.13)
Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
(Jób 38,36; Dán 1,17)
Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
(Jób 12,12.13)
Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
(Jób 15,9.10)
Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
(Zsolt 10,18)
Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
(Zsolt 13,2)
Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
(Zsolt 7,16; Jób 18,7)
Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
(5Móz 29,19.20)
Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
(Zsolt 14,1)
Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
(Jel 18,7.8)
Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
(Róm 3,13-17)
Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
(Jób 17,4)
33
No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
(Zsolt 37,32;9,19)
Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
(Zsolt 94,7)
Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
(1Móz 2,7; Csel 14,15)
Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
(Jób 38,15; Zsolt 104,35)
Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
(Zsolt 146,10;3Móz 25,23)
Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
(Zsolt 65,3)
Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
(1Sám 16,19)
Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!
(Zsolt 37,14)
Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
(Hab 2,20;Ésa 66,1)
Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
(Zsolt 26,2.3;Zsolt 5,5)
Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
(Ezék 38,22)
Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
(5Móz 10,17;Zsolt 33,18)
Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
(1Krón 25,1)
Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
(Zsolt 38,4)
Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
(Zsolt 107,18)
Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
(Jób 17,12.13)
Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
(Zsolt 18,31;119,40; Péld 30,5)
Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
(Ésa 58,8.9)
Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
(2Sám 23,1;1Krón 25,1)
Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
(Zsolt 77,8-11;Zsolt 10,1)
Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
(Zsolt 56,14)
Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
(Zsolt 25,2)
Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
(Zsolt 4,7.8;5,11.12)
Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
(Zsolt 10,4;53,3)