7
És ezek után Galileában jár vala Jézus; mert nem akar vala Júdeában járni, mivelhogy azon igyekezének a Júdeabeliek, hogy őt megöljék.
Közel vala pedig a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep.
(3Móz 23,24)
Mondának azért néki az ő atyjafiai: Menj el innen, és térj Júdeába, hogy a te tanítványaid is lássák a te dolgaidat, a melyeket cselekszel.
(Ésa 37,16-20)
Mert senki sem cselekszik titkon semmit, a ki maga ismeretessé akar lenni. Ha ilyeneket cselekszel, mutasd meg magadat a világnak.
(Ján 17,1)
Mert az ő atyjafiai sem hivének benne.
(Márk 3,21)
Monda azért nékik Jézus: Az én időm még nincs itt; a ti időtök pedig mindig készen van.
(Mát 10,39;16,25; Márk 8,35; Luk 9,24;17,33)
Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl; mert én bizonyságot teszek felőle, hogy az ő cselekedetei gonoszak.
(Ján 15,18;Ján 3,19)
Ti menjetek fel erre az ünnepre: én még nem megyek fel erre az ünnepre; mert az én időm még nem tölt be.
(Ján 8,20)
Ezeket mondván pedig nékik, marada Galileában.
(Ján 14,3; Márk 16,20; Zsid 2,4)
A mint pedig felmenének az ő atyjafiai, akkor ő is felméne az ünnepre, nem nyilvánosan, hanem mintegy titkon.
(Ésa 40,11; Ezék 34,23;37,24;1Ján 3,16)
A zsidók azért keresik vala őt az ünnepen, és mondának: Hol van ő?
(Ján 11,56)
És a sokaságban nagy zúgás vala ő miatta. Némelyek azt mondják vala, hogy jó ember; mások pedig azt mondják vala: Nem, hanem a népnek hitetője.
(Ján 9,16;10,19)
Mindamellett senki sem beszélt vala nyiltan ő felőle a zsidóktól való félelem miatt.
(Ján 9,22;12,42;19,38)
Már-már az ünnep közepén azonban felméne Jézus a templomba, és tanít vala.
(Ján 7,29)
És csodálkozának a zsidók, mondván: Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?!
(Ésa 49,6; Luk 2,30-32; Eféz 2,12.13)
Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, a ki küldött engem.
(Ján 8,28.42;12,49;14,10.24)
Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?
A ki magától szól, a maga dicsőségét keresi; a ki pedig annak dicsőségét keresi, a ki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság.
(Ján 7,12;9,16)
Nem Mózes adta-é néktek a törvényt? és senki sem teljesíti közületek a törvényt. Miért akartok engem megölni?
(2Móz 20,1.13)
Felele a sokaság és monda: Ördög van benned. Ki akar téged megölni?
(Ján 8,48;10,20)
Felele Jézus és monda nékik: Egy dolgot cselekvém, és mindnyájan csodáljátok.
(Ján 5,8)
Azért Mózes adta néktek a körülmetélkedést (nem mintha Mózestől való volna, hanem az atyáktól): és szombaton körülmetélitek az embert.
(1Móz 17,10.3Móz;12,3)
Ha körülmetélhető az ember szombaton, hogy a Mózes törvénye meg ne romoljon; én rám haragusztok-é, hogy egy embert egészen meggyógyítottam szombaton?
(Ján 7,48)
Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!
(5Móz 1,17)
Mondának azért némelyek a jeruzsálemiek közül: Nem ez-é az, a kit meg akarnak ölni?
És ímé nyiltan szól, és semmit sem szólnak néki. Talán bizony megismerték a főemberek, hogy bizony ez a Krisztus?
(Ján,7 14.)
De jól tudjuk, honnan való ez; mikor pedig eljő a Krisztus, senki sem tudja, honnan való.
(Mát 13,55; Márk 6,3; Luk 4,22)
Kiálta azért Jézus a templomban, tanítván és mondván: Mind engem ismertek, mind azt tudjátok, honnan való vagyok; és én magamtól nem jöttem, de igaz az, a ki engem elküldött, a kit ti nem ismertek.
(Ján 8,42;Ján 8,26; Róm 3,4)
Én azonban ismerem őt, mert ő tőle vagyok, és ő küldött engem.
(Ján 10,15; Mát 11,27)
Akarják vala azért őt megfogni; de senki sem veté reá a kezét, mert nem jött még el az ő órája.
(Ján,7 6.)
A sokaság közül pedig sokan hivének ő benne; és azt mondják vala, hogy: A Krisztus mikor eljő, tehet-é majd több csodát azoknál, a melyeket ez tett?
(Ján 19,12)
Meghallák a farizeusok, a mint a sokaság ezeket suttogja vala felőle; és szolgákat küldének a farizeusok és a főpapok, hogy fogják meg őt.
(Ján 5,18;8,38;10,33; Mát 26,65; Fil 2,6)
Monda azért nékik Jézus: Egy kevés ideig még veletek vagyok, és majd ahhoz megyek, a ki elküldött engem.
(Ján 13,33)
Kerestek majd engem, és nem találtok meg, és a hol én vagyok, ti nem jöhettek oda.
(Ján 8,21;13,33)
Mondának azért a zsidók magok között: Hová akar ez menni, hogy mi majd nem találjuk meg őt? Vajjon a görögök közé szóródottakhoz akar-é menni, és a görögöket tanítani?
(Ján 12,7-11;16,23-28)
Micsoda beszéd ez, a melyet monda: Kerestek majd engem, és nem találtok meg; és a hol én vagyok, ti nem jöhettek oda?
Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jőjjön én hozzám, és igyék.
(3Móz 23,36;Ésa 55,1)
A ki hisz én bennem, a mint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.
(Ésa 58,11;Ján 4,12)
Ezt pedig mondja vala a Lélekről, a melyet veendők valának az ő benne hívők: mert még nem vala Szent Lélek; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg.
(Ján 16,7; Jóel 2,28; Csel 2,17)
Sokan azért a sokaság közül, a mint hallák e beszédet, ezt mondják vala: Bizonynyal ez ama Próféta.
(Ján 6,14; Luk 7,16)
Némelyek mondának: Ez a Krisztus. Mások pedig mondának: Csak nem Galileából jön el a Krisztus?
(Ján 1,47)
Nem az írás mondta-é, hogy a Dávid magvából, és Bethlehemből, ama városból jön el a Krisztus, a hol Dávid vala?
(Mik 5,2; Mát 2,5)
Hasonlás lőn azért ő miatta a sokaságban.
(Ján 9,16;10,19)
Némelyek pedig közűlök akarják vala őt megfogni, de senki sem veté reá a kezét.
(Mát 23,8-10;1Kor 8,6)
Elmenének azért a szolgák a főpapokhoz és farizeusokhoz; és mondának azok ő nékik: Miért nem hoztátok el őt?
(Ján 4,19)
Felelének a szolgák: Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember!
(Mát 7,28)
Felelének azért nékik a farizeusok: Vajjon ti is el vagytok-é hitetve?
(Ján 15,20; Mát 10,24; Luk 6,40)
Vajjon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-é benne valaki?
(Ján 12,42)
De ez a sokaság, a mely nem ismeri a törvényt, átkozott!
(Ján 10,31.39)
Monda nékik Nikodémus, a ki éjjel ment vala ő hozzá, a ki egy vala azok közül:
(Ján 3,1;19,39)
Vajjon a mi törvényünk kárhoztatja-é az embert, ha előbb ki nem hallgatja és nem tudja, hogy mit cselekszik?
(5Móz 1,17;17,4)
Felelének és mondának néki: Vajjon te is Galileus vagy-é? Tudakozódjál és lásd meg, hogy Galileából nem támadt próféta.
(Mát 26,21; Márk 14,18; Luk 22,21)
És mindnyájan haza menének.
(Luk 2,1)
8
Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére.
(Ján 21,20)
Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket.
Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,
(Ján 22,19; Márk 13,9.2Kor;11,24.25;Ján 4,17.18)
Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
(Mát 5,11.12; Luk 6,22.23; Fil 1,29)
A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?
(3Móz 20,10.5Móz;22,22)
Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.
(Ján 2,45;4,34.35)
De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.
(Ján 12,6)
És újra lehajolván, írt vala a földre.
Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.
(Ján 1,14;4,33;5,42)
Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?
(Ján 8,5.26;21,8)
Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!
(Ján 5,14)
Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
(Ján 1,4.5.9;9,5;12,46)
Mondának azért néki a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz.
Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok honnan jövök és hová megyek.
(Ján 5,31;Ján 9,29)
Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.
(Ján 6,69)
De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, a ki küldött engem.
(Mát 26,34; Márk 14,30; Luk 22,34)
A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz.
(5Móz 17,6;19,15)
Én vagyok a ki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, a ki küldött engem.
(Jer 26,11)
Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.
(Ján 12,26;17,24.1Thess;4,17)
Ezeket a beszédeket mondá Jézus a kincstartó helyen, a mikor tanít vala a templomban; és senki sem fogta meg őt, mert még nem jött el az ő órája.
(Ján 7,8)
Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bűneitekben fogtok meghalni: a hová én megyek, ti nem jöhettek oda.
(Ján 7,34)
Mondának azért a zsidók: Avagy megöli-é magát, hogy azt mondja: A hová én megyek, ti nem jöhettek oda?
És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való.
(Ján 3,31)
Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben.
(Ján 3,18)
Mondának azért néki: Ki vagy te? És monda nékik Jézus: A mit eleitől fogva mondok is néktek.
(Ján 12,45)
Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek: de igaz az, a ki küldött engem; és én azokat beszélem a világnak, a miket tőle hallottam vala.
(Ján 7,28)
Nem vevék észre, hogy az Atyáról szól vala nékik.
(1Móz 15,14)
Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok.
(Ján 3,14;12,32)
És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.
(Ján 15,7.16;16,23.24; Mát 7,7; Márk 11,24)
A mikor ezeket mondá, sokan hivének ő benne.
(Ján 7,31)
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
(1Móz 42,2-3)
Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?
(1Móz 45,1-3)
Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
(2Pét 2,19)
A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
(Mát 26,3; Márk 14,1; Luk 22,2)
Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
(Ján 17,21.23)
Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok.
(Ján 18,14)
Én azt beszélem, a mit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, a mit a ti atyátoknál láttatok.
(Ján 5,18;Ján 5,19)
Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek.
Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, a ki az igazságot beszéltem néktek, a melyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte.
(Ján 7,16)
Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten.
(Mát 26,3; Márk 14,1; Luk 22,2)
Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
(Ján 7,28)
Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat.
(2Móz 2,11.12)
Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.
(1Ján 3,8;Júd 1,6)
Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem.
(Ján 13,19)
Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem?
(Mát 26,6; Márk 14,3)
A ki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók.
(1Ján 4,6)
Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te Samaritánus vagy, és ördög van benned?
(Ján 7,20;10,20)
Felele Jézus: Nincs én bennem ördög; hanem tisztelem az én Atyámat, és ti gyaláztok engem.
(2Móz 2,15.21.22)
Pedig én nem keresem az én dicsőségemet: van a ki keresi és megítéli.
(Ján 13,10)
Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké.
(Ján 5,24)
Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált örökké.
(Ján,8 48.)
Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál Ábrahámnál, a ki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod te magadat?
(5Móz 15,11; Mát 26,11; Márk 14,7)
Felele Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, a ki dicsőít engem, a kiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,
(Ján 12,28)
És nem ismeritek őt: de én ismerem őt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem őt, és az ő beszédét megtartom.
(Ján,8 27.;2Móz 3,2-10)
Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült.
(2Móz 15,25;17,5.6;2Móz 14,21-28)
Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad?
(Ján 14,15)
Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.
(Mát 21,9; Márk 11,9; Luk 19,38; Zsolt 118,26)
Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék.
(Ján 10,31)
9
És a mint eltávozék, láta egy embert, a ki születésétől fogva vak vala.
(Zak 9,9)
És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?
(2Móz 32,2-6)
Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.
(Jer 19,13; Róm 1,25;Ámós 5,25-27)
Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem, a míg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik.
(Mát 28,19;Ján 14,13;16,23.24)
Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok.
(Ján 8,12)
Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire,
(Ján 7,7)
És monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (a mi azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva.
(Ján 1,45)
A szomszédok azért, és a kik az előtt látták azt, hogy vak vala, mondának: Nem ez-é az, a ki itt szokott ülni és koldulni?
(Ján 13,16; Mát 10,24; Luk 6,40)
Némelyek azt mondák, hogy: Ez az; mások pedig, hogy: Hasonlít hozzá. Ő azt mondá, hogy: Én vagyok az.
(Ján 17,1)
Mondának azért néki: Mimódon nyiltak meg a te szemeid?
(Ján 9,41; Luk 12,47.48)
Felele az és monda: Egy ember, a kit Jézusnak mondanak, sarat készíte és rákené a szemeimre, és monda nékem: Menj el a Siloám tavára és mosódjál meg; miután pedig elmenék és megmosakodám, megjöve látásom.
(Mát 10,39;16,25; Márk 8,35; Luk 9,24;17,33)
Mondának azért néki: Hol van az? Monda: Nem tudom.
(Ján 14,3;17,24.1Thess;4,17)
Vivék őt, a ki előbb még vak volt, a farizeusokhoz.
(Zsolt 69,5)
Mikor pedig Jézus a sarat csinálá és felnyitá ennek szemeit, szombat vala.
(Ján 14,26;16,7; Luk 24,49)
Szintén a farizeusok is megkérdezék azért őt, mimódon jött meg a látása? Ő pedig monda nékik: Sarat tőn szemeimre, és megmosakodám, és látok.
(Csel 1,22;5,32)
Mondának azért némelyek a farizeusok közül: Ez az ember nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot. Mások mondának: Mimódon tehet bűnös ember ilyen jeleket? És hasonlás lőn közöttük.
(Ján 7,12.43;10,19)
Újra mondának a vaknak: Te mit szólsz ő róla, hogy megnyitá a szemeidet? Ő pedig monda: Hogy próféta.
Nem hivék azért a zsidók róla, hogy vak vala és megjöve a látása, mígnem előhívák annak szüleit, a kinek megjöve a látása,
(Ján 3,14;8,28)
És megkérdezék azokat, mondván: Ez a ti fiatok, a kiről azt mondjátok, hogy vakon született? mimódon lát hát most?
(Mát 9,15; Márk 2,19; Luk 5,34)
Felelének nékik annak szülei és mondának: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született:
(2Sám 7,13; Zsolt 72,17;89,29.36; Zsolt 110,4; Ésa 9,6.7; Ezék 37,25; Dán 2,44;7,14.27)
De mimódon lát most, nem tudjuk; vagy ki nyitotta meg a szemeit, mi nem tudjuk: elég idős már ő; őt kérdezzétek; ő beszéljen magáról.
(Ján 1,9;1Ján 2,10)
Ezeket mondák annak szülei, mivelhogy félnek vala a zsidóktól: mert megegyeztek már a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, rekesztessék ki a gyülekezetből.
(Ján 7,13;12,42;19,38)
Ezért mondák annak szülei, hogy: Elég idős, őt kérdezzétek.
Másodszor is szólíták azért az embert, a ki vak vala, és mondának néki: Adj dicsőséget az Istennek; mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.
(Ésa 53,1)
Felele azért az és monda: Ha bűnös-é, nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok.
(Mát 10,23)
Újra mondák pedig néki: Mit csinált veled? Mimódon nyitotta meg a szemeidet?
(Ésa 6,9; Mát 13,14; Márk 4,12; Luk 8,10; Csel 28,27; Róm 11,8)
Felele nékik: Már mondám néktek és nem hallátok: miért akarjátok újra hallani? avagy ti is az ő tanítványai akartok lenni?
(Ésa 6,1)
Szidalmazák azért őt és mondának: Te vagy annak a tanítványa; mi pedig a Mózes tanítványai vagyunk.
(Ján 7,48)
Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten: erről pedig azt sem tudjuk, honnan való.
(Ján 8,14)
Felele az ember és monda nékik: Bizony csodálatos az, hogy ti nem tudjátok honnan való, és az én szemeimet megnyitotta.
(Ján 17,10)
Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.
(Péld 15,29;28,9; Ésa 1,15)
Öröktől fogva nem hallaték, hogy vakon szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna.
(Ján 8,12;9,5)
Ha ez nem Istentől volna, semmit sem cselekedhetnék.
(Ján 3,17)
Felelének és mondának néki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kiveték őt.
(Ján,9 22.)
Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában?
(Ján 14,10)
Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higyjek benne?
Monda pedig néki Jézus: Láttad is őt, és a ki beszél veled, az az.
(Ján 4,26)
Az pedig monda: Hiszek, Uram. És imádá Őt.
(Ján 14,13;15,16; Mát 7,7;21,22; Márk 11,24; Luk 11,9; Jak 1,5)
És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.
(Ésa 6,9.10; Mát 13,14.15)
És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é?
Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
(Péld,5 26. Péld 17,25.)
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
(Péld 18,22)
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
(Péld 20,13;Péld 12,23.26)
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
(Péld 3,21.22; Luk 11,28)
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
(Máté 25,40)
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
(Péld 13,24;20,30)
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
(Jób 31,4;34,21.22;Jer 16,18)
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
(Zsolt 7,16.17;34,22)
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
(Péld 21,30; Zsolt 33,10.11)