4
Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,
(Ján 3,22.26)
(Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,)
(Ján 7,20;10,20)
Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
(Ján 15,5)
Samárián kell vala pedig általmennie.
(1Kir 16,24)
Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
(1Móz 33,19;48,22; Józs 24,32)
Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
(Ján,4 48.)
Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
(Márk 16,5)
Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
(Ján 12,28)
Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
(Luk 9,52.53)
Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.
(Ján,4 26. Ján 7,37-39. Ésa. 12,3.)
Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
(Ján 2,25;Ján 13,11)
Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
(Ján,4 44.)
Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
(Ján 10,31)
Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.
(Ján 6,35;Ján 7,38.39)
Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!
(Márk 16,14; Luk 24,36.1Kor;15,5)
Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!
(Mát 16,16; Márk 8,29; Luk 9,20)
Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;
(Ján 17,18)
Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
(Ján 8,12)
Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
(Ján 6,14; Luk 7,16;24,19)
A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
(5Móz 12,5.11.1Kir;9,3.2Krón;7,12)
Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
(2Kir 17,29;Ésa 2,3; Róm 3,2;9,4)
De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
(Márk 3,21)
Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
(Ján 15,18;Ján 3,19)
Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
(Ján 9,37)
Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
(Ján 11,56)
Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
(Ján 9,16;10,19)
Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
(Ján 9,22;12,42;19,38)
Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
(Ján 17,4; Ésa 61,1-3)
Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
(Mát 9,37; Luk 10,2)
És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.
Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.
(2Móz 20,1.13)
Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.
(Ján 8,48;10,20)
Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem.
(Ján,4 29.)
A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.
(1Móz 17,10.3Móz;12,3)
És sokkal többen hivének a maga beszédéért,
És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.
(5Móz 1,17)
Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.
Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.
(Mát 13,57; Márk 6,4; Luk 4,24)
Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre.
(Mát 13,55; Márk 6,3; Luk 4,22)
Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala.
(Ján 1,2-11)
Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala.
(Ján 10,15; Mát 11,27)
Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.
(Ján 2,18.1Kor;1,22)
Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal.
Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment.
(Ján 4,26)
A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él.
(Ján 13,33)
Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz;
(Ján 8,21;13,33)
Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.
(Luk 1,3)
Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.
(Mát 28,19; Márk 16,15; Luk 24,49)
5
Ezek után ünnepök vala a zsidóknak, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
(2Móz 23,17)
Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, a melyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornácza van.
(Ésa 58,11;Ján 4,12)
Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását.
(Ján 16,7; Jóel 2,28; Csel 2,17)
Mert időnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: a ki tehát először lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémű betegségben volt.
(Ján 6,14; Luk 7,16)
Vala pedig ott egy ember, a ki harmincnyolcz esztendőt töltött betegségében.
(Ján 1,47)
Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?
(Mik 5,2; Mát 2,5)
Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem.
(Ján 9,16;10,19)
Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!
(Mát 9,6; Márk 2,11; Luk 5,24)
És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala.
(Mát. 24,30. Márk 13,26. Jel. 1,7. 1 Thess 4,16.)
Mondának azért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod!
(2Móz 20,10.5Móz;5,14; Nehem 13,19; Jer 17,21; Mát 12,2; Márk 2,24; Luk 6,2)
Felele nékik: A ki meggyógyított engem, az mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj.
(Ésa 40,11; Ezék 34,23;37,24;1Ján 3,16)
Megkérdék azért őt: Ki az az ember, a ki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj?
(Ján 12,42)
A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság lévén azon a helyen.
Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!
(Ján 8,11;Mát 12,45; Luk 11,26.2Pét;2,20)
Elméne az az ember, és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, a ki őt meggyógyította.
(5Móz 1,17;17,4)
És e miatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton.
(Ésa 49,6; Luk 2,30-32; Eféz 2,12.13)
Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
(Ésa 53,12)
E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel.
(Ján 8,38;10,33; Fil 2,6)
Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.
(Ján,5 30.;Ján 8,38)
Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok.
(Ján 3,35)
Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít.
(Ján 11,43.44;17,2)
Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;
(Mát 25,31-46; Csel 17,31)
Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.
(1Ján 2,23)
Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
(Ján 3,18.36;6,40.47;Ján 8,51)
Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.
(Ján,5 38. Ján 5,36.)
Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.
(Ján,5 14.)
Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,
(1Thess 4,16)
És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.
(Dán 12,2; Mát 25,46)
Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.
(Ján,5 19.;Ján 6,38)
Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.
(Ján 8,14)
Más az, a ki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, a melylyel bizonyságot tesz rólam.
(Ésa 42,1; Mát 3,17;17,5; Luk 3,22;9,35)
Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról.
(Ján 1,19)
De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
(5Móz 17,6;19,15)
Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.
De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
(Ján 10,25.38)
A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.
(Mát 3,17; Luk 3,22;2Móz 33,20.1Tim;6,16.1Ján;4,12)
Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
(Ján 7,34)
Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam;
(Csel 17,11;Luk 24,27)
És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!
(Ján 6,47)
Dicsőséget emberektől nem nyerek.
(Ján 3,18)
De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.
(Ján 7,28)
Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek?
(Ján 12,43; Róm 2,29)
Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
(Ján 3,14;12,32)
Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.
(1Móz 3,15;12,3;22,18;49,10.5Móz;18,15.18)
Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?
(Ján 7,31)
6
Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl.
És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken.
(Zsolt 16,8-11)
Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.
(Ján 10,31.39)
Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe.
(2Móz 12,18.3Móz;23,5.4Móz;28,16.5Móz;16,1)
Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?
(Mát 14,15; Márk 6,35; Luk 9,12)
Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni.
(1Kir 2,10; Nehem 3,16)
Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset.
(2Sám 7,12; Zsolt 132,11)
Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:
(Ján 5,18;Ján 5,19)
Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?
(2Kir 4,43)
Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.
(Luk 24,49; Ján 15,26;16,7)
Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala.
(Zsolt 110,1)
A mint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen.
(Ján 7,28)
Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evők után.
Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendő vala a világra.
(Ján 4,19;7,40; Luk 7,16)
Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.
Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez,
(Ésa 44,1-5;Ján 17,20)
És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.
(1Ján 4,6)
És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.
(Ján 7,20;10,20)
Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, megláták Jézust, a mint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.
(Ján 5,29; Dán 12,2)
Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!
(Márk 16,17.18; Ján 14,12)
Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének.
(Ján 5,24)
Másnap a sokaság, a mely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el,
(Ján,6 48.)
De jöttek más hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:
Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust.
(Ján 12,28)
És megtalálván őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide?
Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.
(Ján 14,8-10)
Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.
(Ján,6 40. 54. Ján 4,14.;Ján 5,37;8,18; Mát 3,17;17,5; Márk 1,11;9,7; Luk 3,22;9,35.2Pét;1,17)
Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?
Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit ő küldött.
(1Ján 3,23)
Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz?
(Mát 12,38;16,1; Márk 8,11; Luk 11,29.1Kor;1,22)
A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.
(2Móz 16,4.15)
Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.
(Ésa 35,6)
Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
(Ján 8,12)
Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
(Ján 4,14;7,37)
De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.
Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem.
(Mát 21,17; Márk 15,9; Luk 23,16; Ján 18,39)
Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.
(Ján 3,13;Ján 5,30; Mát 26,39; Márk 14,36; Luk 22,42)
Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.
(Ján 10,28;17,12;18,9)
Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon.
(Ján,6 47. Ján 3,18. 36. 5,24.)
Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá.
(1Kor 2,8)
És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?
(Mát 13,55; Márk 6,3; Luk 4,22)
Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!
(Ján 2,38;2Thess 1,7; Zsid 4,1-11)
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
(Ján 18,14)
Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.
(Ésa 54,13; Jer 31,33.34)
Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van, az látta az Atyát.
(Ján 1,18; Mát 11,27; Luk 10,22)
Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak.
(Ján,6 40.)
Én vagyok az életnek kenyere.
(Mát 26,3; Márk 14,1; Luk 22,2)
A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
(Ján,6 31.)
Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.
(Mát 15,24; Ján 4,22; Róm 1,16;15,18;Mát 11,28)
Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.
(Ján 3,13)
Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk?
(1Kor 15,20-23)
Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.
(Mát 26,6; Márk 14,3)
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
(Ján 4,14)
Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.
(Márk 15,1)
A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
(Ján 15,5)
A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
(Márk 11,28)
Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.
(Ján 3,13)
Ezeket mondá a zsinagógában, a mikor tanít vala Kapernaumban.
Sokan azért, a kik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?
(Péld 15,29;28,9; Ésa 1,15)
Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat?
(Ján 11,43.44)
Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, a hol elébb vala?!
(Márk 16,19; Luk 24,51; Csel 1,9)
A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
(2Kor 3,6)
De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt.
(Ján 2,25;Ján 13,11)
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
(Ján,6 44.)
Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.
(Ján 4,26)
Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?
(Zak 9,9)
Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.
(Ésa 6,9.10; Mát 13,14.15)
És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
(Mát 16,16; Márk 8,29; Luk 9,20)
Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög.
(Jer 20,9)
Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül.
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
(5Móz 19,16.19)
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
(Péld 6,32.33)
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
(Péld,5 5.)
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
(Péld 30,21.22)
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
(Péld 17,9)
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
(Péld 20,2;Péld 16,15)