3
Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
(Ján 7,50;19,39)
Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
(Ján 9,16.33;Csel 10,38)
Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
(Tit 3,5; Mát 18,3)
Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
(Ján 5,31;Ján 9,29)
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
(Mát 27,31; Márk 15,22; Luk 23,25)
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
(5Móz 17,6;19,15)
A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
(Préd 11,5)
Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?
(Mát 27,37; Márk 15,26; Luk 23,38)
Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
(Ján,3 40. 54. Ján 4,14.;Ján 5,37;8,18; Mát 3,17;17,5; Márk 1,11;9,7; Luk 3,22;9,35.2Pét;1,17)
Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
(Ján,3 32.)
Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?
(1Ján 3,23)
És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
(Eféz 4,9)
És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
(4Móz 21,9;Ján 8,28;12,32)
Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
(1Ján 5,10.11)
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
(Róm 5,8;8,32.1Ján;4,9)
Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
(Ján 12,47; Luk 9,56)
A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
(Ján,3 36. Ján 5,24. 6,40. 47. 20,21.)
Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
(Ján 1,5.9.10)
Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
(Jób 24,13)
A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
(Eféz 5,8)