15
És láték mennyben más nagy és csodálatos jelt: hét angyalt, a kinél vala a hét utolsó csapás; mert az által teljesedett be az Istennek haragja.             
            
                (Jel 11,14)
            
        
        
És láték úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve; és azokat, a kik diadalmasok a fenevadon és az ő képén, és bélyegén és az ő nevének számán, látám állani az üvegtenger mellett, a kiknek kezében valának az Istennek hárfái.              
            
                (Jel 5,8;14,2;Jel 13,18)
            
        
        
És énekelik vala Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya!             
            
                (Zsolt 139,14;Zsolt 145,17)
            
        
        
Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? mert csak egyedül vagy szent. Mert eljőnek mind a pogányok és lehajolnak előtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek.             
            
                (Jel 14,7;Malak 1,11; Ésa 66,23)
            
        
        
És ezeknek utána látám, és ímé megnyittaték a mennyben a bizonyságtétel sátorának temploma,             
            
                (Jel 11,19)
            
        
        
És kijöve a templomból a hét angyal, a kinél a hét csapás vala, tiszta és fehér gyolcsba öltözve, és mellöknél arany övekkel körülövezve.         
És egy a négy lelkes állat közül ada a hét angyalnak hét aranypoharat, a mely az örökkön örökké élő Istennek haragjával teljes vala.             
            
                (Jel 4,6)
            
        
        
És megtelék a templom füsttel az Isten dicsőségének és erejének miatta, és senki a templomba be nem mehet vala, mígnem a hét angyal hét csapása bevégeztetik.             
            
                (2Móz 40,34-35.1Kir;8,10.11; Ésa 6,4;Jel,15 6.)
            
        
                    16
És hallék nagy szózatot a templomból, a mely mondja vala a hét angyalnak: Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát.             
            
                (Jel 15,1.6.7)
            
        
        
Elméne azért az első, és kitölté az ő poharát a földre; és támada gonosz és ártalmas fekély azokon az embereken, a kiken vala a fenevad bélyege, és a kik imádják vala annak képét.              
            
                (2Móz 9,10.11;Jel 13,14.16.17)
            
        
        
A másik angyal is kitölté az ő poharát a tengerbe; és olyanná lőn, mint a halott vére; és minden élő állat meghala a tengerben.         
A harmadik angyal is kitölté az ő poharát a folyóvizekbe és a vizek forrásaiba; és lőn vér.             
            
                (2Móz 7,17.20)
            
        
        
És hallám, hogy a vizek angyala ezt mondja vala: Igaz vagy Uram, a ki vagy és a ki valál, te Szent, hogy ezeket ítélted;             
            
                (Jel 1,4.8;4,8.11.17)
            
        
        
Mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adál nékik inni; mert méltók arra.         
És hallám, hogy más az oltárról ezt mondja vala: Jól van Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid.             
            
                (Jel 9,13;Jel 15,3;19,2)
            
        
        
A negyedik angyal is kitölté az ő poharát a napra; és adaték annak, hogy az embereket tikkaszsza tűzzel.         
És tikkadának az emberek nagy hévséggel; és az Istennek nevét káromlák, a kinek hatalma vala e csapásokon; és nem térének meg, hogy neki dicsőséget adjanak.             
            
                (Jel,16 11. 21.;Jel 9,21)
            
        
        
Az ötödik angyal is kitölté az ő poharát a fenevad királyiszékére; és lőn az ő országa setét; és rágják vala az ő nyelvöket a kín miatt,             
            
                (Jel 13,1)
            
        
        
És káromlák a menny Istenét az ő kínjaik és fekélyeik miatt; és meg nem térének az ő cselekedeteikből.             
            
                (Jel,16 9. 21.;Jel,16 9.)
            
        
        
A hatodik angyal is kitölté az ő poharát a nagy folyóvízre, az Eufrátesre; és kiszárada annak vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessék.         
És láték a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lelket kijőni, a békákhoz hasonlókat;             
            
                (Jel 13,11-17;Jel 13,1-8)
            
        
        
Mert ördögi lelkek azok, a kik jeleket tesznek; a kik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybe gyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára.             
            
                (Jel 20,8;Jel 17,14;19,17-21.1Thess;5,22.2Pét;3,10)
            
        
        
(Imé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, a ki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.)             
            
                (2Kor 5,3;Jel 3,4.18;19,8)
            
        
        
Egybegyűjték azért őket a helyre, a melyet zsidóul Armageddonnak neveznek.         
A hetedik angyal is kitölté az ő poharát a levegőégre; és nagy szózat jöve ki a mennyei templomból a királyiszéktől, a mely ezt mondja vala: Meglett!              
            
                (Jel 11,19;Jel 21,6)
            
        
        
És lőnek zendülések és mennydörgések és villámlások; és lőn nagy földindulás, a milyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy.             
            
                (Jel 4,5;8,5)
            
        
        
És a nagy város három részre szakada, és a pogányok városai elesének; és a nagy Babilon megemlítteték az Isten előtt, hogy adjon annak inni az ő búsult haragja borának poharából.             
            
                (Jel 18,5;Jel 14,8-11;18,1-24)
            
        
        
És minden sziget elmúlék, és hegyek nem találtatának többé.             
            
                (Jel 6,14)
            
        
        
És nagy jégeső, mint egy-egy tálentom, szálla az égből az emberekre; és káromlák az Istent az emberek a jégeső csapásáért; mert annak csapása felette nagy.             
            
                (Jel,16 9. 11.)
            
        
                    17
És jöve egy a hét angyal közül, a kinél a hét pohár vala, és szóla velem, mondván nékem: Jövel, és megmutatom néked a nagy paráznának kárhoztatását, a ki a sok vizen ül;              
            
                (Jer 51,13;Náh 3,4)
            
        
        
A kivel paráználkodtak a föld királyai, és az ő paráznaságának borával megrészegedtek a föld lakosai.             
            
                (Jel 18,3.9;Jel 14,8; Jer 51,7)
            
        
        
És lélekben elvitt engem egy pusztába és láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, a mely teljes vala káromlásnak neveivel, a melynek hét feje és tíz szarva vala.             
            
                (Jel 13,1)
            
        
        
Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skárlátba, és megékesíttetett vala aranynyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele útálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával,             
            
                (Jel 18,16)
            
        
        
És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja.             
            
                (Jel 14,8;16,19;18,2)
            
        
        
És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől; és nagy csodálkozással csodálkozám, mikor látám őt.             
            
                (Jel 18,24)
            
        
        
És monda nékem az angyal: Miért csodálkozol? Én megmondom néked ez asszonynak titkát és a fenevadét, a mely őt hordozza, a melynek hét feje és tíz szarva van.         
A fenevad, a melyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jő fel és megy a veszedelemre. És a föld lakosai csodálkoznak (a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta) látván a fenevadat, a mely vala és nincs, noha van.             
            
                (Jel 11,7;13,1.4;Jel 3,5;13,8;20,12;21,27.2Móz;32,32)
            
        
        
Itt az elme, a melyben van bölcseség. A hét fő a hét hegy, a melyen az asszony ül;             
            
                (Jel 13,18;Jel 13,1)
            
        
        
Király is hét van; az öte elesett, és az egyik van, a másik még el nem jött; és mikor eljő, kevés ideig kell annak megmaradni.         
A fenevad pedig, a mely vala és nincs, az maga a nyolczadik, és a hét közül való; és a veszedelemre megy.         
A tíz szarv pedig, a melyet láttál, tíz király, olyanok, a kik még birodalmat nem kaptak; de hatalmat kapnak mint királyok egy óráig a fenevaddal.             
            
                (Jel 13,1; Dán 7,20.24)
            
        
        
Ezeknek egy a szándékuk; erejöket és hatalmokat is a fenevadnak adják.         
Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meggyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és az ő vele való hivatalosok és választottak és hívek is.             
            
                (Jel 19,16.1Tim;6,15)
            
        
        
És monda nékem: A vizek, a melyeket láttál, a hol a parázna ül, népek azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek.             
            
                (Jel,17 1.;Ésa 8,7)
            
        
        
És a tíz szarv, a melyet láttál a fenevadon, ezek meggyűlölik a paráznát, és kifosztják és mezítelenné teszik, és eszik annak húsát, és megégetik őt tűzzel.             
            
                (Jel,17 12. 13.;Jel 18,8)
            
        
        
Mert az Isten adta azoknak szívébe, hogy az ő szándékát cselekedjék, és egy szándékon legyenek, és adják az ő birodalmukat a fenevadnak, míglen betelnek az Isten beszédei.         
És az asszony, a melyet láttál, ama nagy város, a melynek királysága van a földnek királyain.             
            
                (Jel,17 4. 5.;Jel 16,19)