20
A hétnek első napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról.
(Mát 28,1; Márk 16,1; Luk 24,1)
Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, a kit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt.
(Ján 5,24.26; Luk 22,4.52;Ján 5,17;23,8; Márk 12,18)
Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz.
(Luk 24,12)
Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz;
(Ján 5,18)
És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be.
Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak.
(Márk 15,1)
És a keszkenő, a mely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.
(Mát 26,57; Luk 3,2; Ján 18,13.24)
Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.
(Márk 11,28)
Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból.
(Zsolt 16,10)
Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.
(2Móz 3,6.15.16)