10
Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
(Ján 17,8)
A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
(Ján,10 27.)
Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
(Ján 13,10)
Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
(Ján 6,64)
Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
(1Kir 8,41.42)
Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
(Mát 23,8-10;1Kor 8,6)
Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
(Ján 3,35;13,3;Ján 5,21)
A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
(1Ján 5,20)
Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
(Ésa 40,11; Ezék 34,23;37,24;1Ján 3,16)
A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
(Ésa 53,7.8)
A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
(Zsolt 41,10)
Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
(Ján,10 27.)
A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
(Ján 7,29)
Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
(Ésa 49,6; Luk 2,30-32; Eféz 2,12.13)
Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
(Ésa 53,12)
Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
(Ján 21,20)
Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt.
(Ján 7,12;9,16)
És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?
(Ján 7,20;8,48)
Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?
Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
(Ján 22,6;26,12.13)
Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
(Ján 12,6)
Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
(Ján,10 38. Ján 5,36.)
De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:
(Zsid 9,14)
Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:
(Ján,10 14.)
És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.
(Ján 6,39;17,12;18,9;Róm 8,34-39)
Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.
(Ján 15,12.3Móz;19,18; Mát 22,39; Gal 6,2; Jak 2,8.1Pét;1,22.1Ján;2,5.8-10;3,11;4,16.21)
Én és az Atya egy vagyunk.
(Ján 17,11)
Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt.
(Ján 8,59)
Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
(Ján 5,18;8,38;10,33; Mát 26,65; Fil 2,6)
Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
(Zsolt 82,6)
Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),
(Ján 25,10.12;26,1;Ján,10 20. 29.)
Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
(Ján 12,26;17,24.1Thess;4,17)
Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.
(Ján,10 25.;Ján 14,10.11;17,21.22)
Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből.
(Gal 1,17)
És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada.
(Ján 1,28;3,23)
És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala.
(Gal 1,23)
És sokan hivének ott ő benne.
(Ján 12,45)
11
Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából.
(Luk 10,38.39)
Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.
(Ján 12,1; Mát 26,7; Márk 14,3)
Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.
(2Kor 11,32.33)
Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.
(Ján 15,7.16;16,23.24; Mát 7,7; Márk 11,24)
Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt.
(Ján 11,49.50)
Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.
(Mát 26,58; Márk 14,54; Luk 22,54)
Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.
Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?
(Ján 10,31.39)
Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.
De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.
Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.
(Ján 17,21.23)
Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.
Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.
És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ő hozzá!
(Ján 7,16)
Monda azért Tamás, a ki Kettősnek mondatik, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.
(Mát 26,69; Márk 14,66.67; Luk 22,56)
Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.
(Ján 15,26;16,7)
Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;
(Mát 26,74; Márk 14,72; Luk 22,60)
És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől.
(Ján,11 3.)
Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.
(Ján 13,19)
Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.
Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.
(Mát 20,19; Márk 10,33; Luk 18,32)
Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.
(Ján 5,29; Dán 12,2)
Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
(Ján 13,10)
És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?
Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala.
(Ján 6,69)
És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.
Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.
(Ján 14,13;16,23.1Ján;3,22)
Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala.
(Mát 27,15; Márk 15,6; Luk 23,17)
A zsidók azért, a kik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.
(Mát 27,21; Márk 15,11; Luk 23,18; Csel 3,14)
Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.
(Ján 14,15)
Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle.
És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!
(Eféz 5,2;Ján 13,34)
Könnyekre fakadt Jézus.
(3Móz 11,1.5Móz;14,7.19; Ezék 4,14)
Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt!
Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.
(Mát 28,19;Ján 14,13;16,23.24)
Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.
Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?
(Ján 7,7)
Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.
Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.
(Ján 13,16; Mát 10,24; Luk 6,40)
És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki!
(Mát 24,9)
És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.
(Ján 9,41; Luk 12,47.48)
Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.
De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.
(Ján 14,11-15; Jel 22,8.9)
Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível.
(Mát 26,3; Márk 14,1; Luk 22,2)
Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.
(Ján 14,26;16,7; Luk 24,49)
Egy pedig ő közülök, Kajafás, a ki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok.
(Ján 18,14)
Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.
(Mát 27,37; Márk 15,26; Luk 23,38)
Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;
És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.
(Ján 15,21)
Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt megöljék.
(Mát 26,3; Márk 14,1; Luk 22,2)
Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodék az ő tanítványaival.
(Mát 27,35; Márk 15,24; Luk 23,34)
Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak.
(Zsolt 22,19)
Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?
(Ján 7,11)
A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják.
(Luk 2,14; Ján 14,27; Róm 5,1)
12
Jézus azért hat nappal a husvét előtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból.
(Mát 26,6; Márk 14,3)
Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, a kik együtt ülnek vala ő vele.
(Zsolt 69,22)
Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával.
(Ján 12,31)
Monda azért egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki őt elárulandó vala:
(Ján 1,3; Luk 24,1; Ján 20,1; Ján 21,1)
Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek?
(5Móz 21,23)
Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené.
(Ján 13,29)
Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt.
(Ján 17,10)
Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.
(5Móz 15,11; Mát 26,11; Márk 14,7)
A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, a kit feltámasztott a halálból.
(Ján 11,43.44)
A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék;
(2Móz 12,46)
Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban.
(Zak 12,10)
Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő,
(Ján 7,13;9,22;12,42;Mát 27,57; Márk 15,42; Luk 23,50)
Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya!
(Mát 21,9; Márk 11,9; Luk 19,38; Zsolt 118,26)
Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva:
Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve.
(Zak 9,9)
Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és hogy ezeket mívelték ő vele.
A sokaság azért, a mely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn.
(Mát 28,1; Márk 16,1; Luk 24,1)
Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala.
Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy.
(Ján 17,8)
Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen:
Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.
(Ján 1,45)
Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak.
(Ján,12 27.)
Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia.
(Ján 17,1)
Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.
(Mát 26,31; Márk 14,27)
A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.
(Mát 10,39;16,25; Márk 8,35; Luk 9,24;17,33)
A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.
(Ján 14,3;17,24.1Thess;4,17)
Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára.
(Ján 3,35;13,3;Ján 5,21)
Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.
(1Ján 5,20)
A sokaság azért, a mely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki.
(Ján 4,34)
Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek.
(Márk 16,9)
Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme:
(Ján 8,1.4)
És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.
(Ján 3,14;8,28)
Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.
(Ján 16,27)
Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?
(2Sám 7,13; Zsolt 72,17;89,29.36; Zsolt 110,4; Ésa 9,6.7; Ezék 37,25; Dán 2,44;7,14.27)
Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
(Ján 1,9;1Ján 2,10)
Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.
(Ján,12 21.;Ján 10,30)
És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne:
(Ján 6,39;10,28;18,9;Ján 13,18; Zsolt 41,10)
Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?
(Ésa 53,1)
Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:
(Mát 16,19;18,18)
Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
(Ésa 6,9; Mát 13,14; Márk 4,12; Luk 8,10; Csel 28,27; Róm 11,8)
Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle.
(Ésa 6,1)
Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből:
(Ján 7,48)
Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.
(Ján 5,44)
Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.
(Zsid 9,14)
És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem.
(Ján 14,9)
Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.
(Ján 8,12;9,5)
És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.
(Ján 3,17)
A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.
Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.
(Ján 14,10)
És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.
6
Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, és kezedet adván, kötelezted magadat másért:
(Máté 5,7)
Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.
(Zsolt 34,10)
Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.
(Péld 26,15; Préd 4,5)
Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,
(Péld 21,11)
Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a vadász kezéből, és mint a madár a madarásznak kezéből.
(Péld,6 13. Péld 28,24.)
Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs!
A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,
Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.
Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?
(Péld 31,4.5)
Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;
(Péld 24,33.34; Préd 4,5.6)
Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!
(Péld 24,34)