13
Efraim szólott volt, rettegés: nagygyá lett Izráelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt.
(1Móz 19,24.2Kir;15,29; Ésa 1,5)
Most is többítik bűneiket és csinálnak magoknak öntött képeket az ő ezüstjökből, bálványokat az ő eszök szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! Róluk mondják: Emberek, a kik áldoznak, borjúkat csókolnak!
(Hós 2,7;4,12;8,4.11.14;10,1;11,2;12,11;1Kir 19,18)
Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhő és mint a harmat, a mely korán eltűnik; mint a szérűről elsodort polyva és mint a kéménynek füstje.
(Zsolt 1,4;35,5;37,20; Ésa 17,13;41,15)
Pedig én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétől fogva. Nem ismerhetsz más Istent kivülem, és rajtam kivül nincs más szabadító!
(Hós 12,9.2Móz;3,14.15)
Én ismertelek téged a pusztában, az eltikkadt földön.
(Hós 11,1.3.4.5Móz;32,10)
A mint legeltek: elteltek; elteltek és szívök felfuvalkodék: azért hát elfelejtkezének rólam.
(Hós 4,7;7,15;10,1)
De olyan is leszek hozzájok, mint az oroszlán; mint a párducz, úgy lesekedem az úton.
(Hós 5,14)
Rájok rohanok, mint a kölykétől megfosztott medve, és széttépem szívök borítóját, és felfalom ott őket, mint egy nőstény oroszlán. A mezei vad szaggatja szét őket!
(Hós 4,4.1Kir;12,28-30;2Kir 23,15.16)
Romlásodra lett Izráel, hogy ellenem törekedtél, a te segítőd ellen.
(Hós,13 4. Ésa. 1,31. 55,6.)
Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon minden városodban? És biráid, a kik felől ezt mondád: Adj nékem királyt és fejedelmeket!
(1Sám 8,5)
Adtam néked királyt haragomban, és elvettem az én búsulásomban!
(1Sám 8,7;10,21.24)
Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az ő bűne!
(Zsolt 11,5)
A szülőasszony kínjai lepik meg őt; oktalan fiú ő, mert a kellő időben nem jő ki anyjának méhéből.
(Ésa 29,21)
Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én előlem.
(1Kor 15,55)
Mert bár a testvérek közt ő a legvirágzóbb: feljő a keleti szél, az Úr szele támad fel a pusztából; kiszárad kútfeje, elapad forrása: az rabolja ki minden drága kincseinek tárházát.
(Hós 8,3.7.8;12,1;10,14)
14
Meglakol Samaria, mert daczolt az ő Istenével. Fegyver által hullanak el; csecsemőik földhöz veretnek, és terhes asszonyaik ketté vágatnak.
(Hós 10,7.14.2Kir;17,6)
Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál álnokságod miatt!
Vigyetek veletek beszédeket, és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok néki: Végy el minden álnokságot! És fogadd el azt, a mi jó, és ajkaink tulkaival áldozunk néked.
(Zsid 13,15)
Assiria nem segít meg minket; lóra sem ülünk, és nem mondjuk többé kezeink csinálmányának: Istenünk! Mert nálad talál kegyelmet az árva.
(Jóel 1,11; Jer 9,17-20)
Kigyógyítom őket hűtlenségökből; szeretem őket ingyen kegyelemből, mert elfordult tőlök az én haragom.
(Hós 11,8.9)
Olyanná leszek Izráelnek, mint a harmat. Virágozni fog, mint a liliom, és gyökeret ver, mint a Libánon.
(Ésa 5,19;Jóel 2,2.11)
Kiterjednek az ő ágai, és olyan lesz az ő ékessége, mint az olajfáé, illata pedig, mint a Libánoné.
Visszatérnek az ő árnyékában lakók, és felelevenednek, mint a búzamag, és virágoznak, mint a szőlőtő; híre olyan lesz, mint Libánon boráé.
(Hós 11,11;Hós 2,22)
Efraim így szól: Mi közöm nékem többé a bálványokhoz?! Én meghallgatom és figyelek reá. Olyan vagyok, mint a zöldelő cziprusfa! Tőlem származik a te gyümölcsöd!
(Ésa 1,11-16; Jer 6,20)
Kicsoda a bölcs, hogy értse ezeket? Kicsoda az értelmes, hogy eszébe vegye ezeket?! Bizony igazak az Úrnak útai, és az igazak járnak azokon, az istentelenek pedig elesnek rajtok.
(Zsolt 107,43;Zsolt 1,4-6)
1
Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől, Uzziásnak, Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban.
(2Kir 14,16.18.2Krón;26,29; Hós 1,1; Mik 1,1)
Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártolának tőlem.
(5Móz 32,1.9-18;Mik 1,2; Jer 2,12)
Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá!
(Jer 8,7; Zsolt 32,9; Péld 6,6-8)
Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle.
(Ésa 30,9;Máté 3,7)
Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtelen.
(Jer 8,18)
Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, a melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.
(Jer 30,12.13)
Országtok pusztaság, városaitokat tűz perzselé föl, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik, és pusztaság az, mint a hol idegenek dúltak;
(5Móz 28,51.52)
És úgy maradt a Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint kaliba az ugorkaföldön, mint megostromlott város.
(Ésa 17,9)
Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.
(1Móz 19,24.25;Siral 3,22; Róm 9,29)
Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!
(Ésa 3,10; Jer 23,14; Máté 11,23; Luk 10,12)
Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm;
(Ámós 5,21-24; Mik 6,6-8; Jer 6,20;7,21; Hós 6,6; Zsolt 50,8-12;51,18.19.1Sám;15,22)
Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?
(2Kir 16,1.5.2Krón;28,1)
Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.
(Ésa 66,3.4)
Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni.
(2Kir 18,17.2Krón;32,1-16; Ésa 36,2)
És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek.
(Ésa 59,1-3; Péld 1,24-28;3Móz 20,4)
Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni;
(Jer 4,14.2Kor;7,1;Jak 4,8)
Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.
(Jer 22,3)
No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
(Mik 6,2)
Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek;
(3Móz 26,3-12)
És ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt!
(3Móz 26,14-33)
Mint lett paráznává a hív város! teljes vala jogossággal, igazság lakozott benne, és most gyilkosok!
(Ésa 5,4; Jer 2,21)
Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel elegyítve:
(Ezék 22,18-22; Hós 4,18)
Fejedelmid megátalkodottak és lopóknak társai; mind szereti az ajándékot és vesztegetést hajhász, árvát nem pártolnak, és az özvegy ügye nem kerül eléjök.
(Jer 5,27-29; Zak 7,10)
Ezért azt mondja az Úr, a seregeknek Ura, Izráel erős Istene: Jaj! mert vígasztalást veszek háborgatóimon, és bosszút állok ellenségimen!
(5Móz 23,63;32,40-42)
És kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom mintegy lúggal salakodat, és eltávolítom minden ólmodat;
(Ésa 4,3; Ezék 22,18-22)
És adok néked oly birákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják te néked: ez igaz város, ez hív város.
(Ésa 4,2; Zak 8,3)
Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által;
(Ezék 16,38.42; Ésa 9,7)
De elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, a kik az Urat elhagyták.
(Jób 31,3; Zsolt 1,6;73,27)
Mert szégyen éri őket a cserfákért, a melyekben gyönyörködétek, és pirulni fogtok a kertek miatt, a melyeket kedveltek;
(Ezék 20,28)
És hasonlatosok lesztek az elhullott levelű terpentinfához, és a víz nélkül való kerthez:
És csepüvé lesz az erős, és munkája szikrává: mindketten égni fognak, és oltójok nem lészen.
(Zsolt 94,7-9;Máté 23,13.1Kor;4,5)
2
Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől.
(Róm 9,20)
Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok;
(Mik 4,1.2; Zsolt 67,3;68,16.17)
És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;
(Ésa,2 9. 24. Ésa 35,5. Máté 11,5. 6.)
Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.
(Mik 4,3-4; Hós 2,17)
Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában!
(Zsolt 89,16;27,1; Péld 6,23)
Mert elhagytad, Uram, a Te népedet, Jákób házát; mivel telvék napkeleti erkölcsökkel, és szemfényvesztők, mint a Filiszteusok, és idegenek fiaival kötnek szövetséget;
(Zsolt 89,39;Mik 5,12)
És betelt földje ezüsttel és aranynyal, és nincs szere-száma kincseinek; betelt földje lovakkal, és nincs szere-száma szekereinek;
(1Móz 12,1; Zsid 11,8)
És betelt földje bálványokkal, és kezeik csinálmányának hajolnak meg, mit ujjaik csináltak.
(Jer 2,28; Ésa 44,15)
Ezért porba hajtatik a közember, és megaláztatik a főember, és meg nem bocsátsz nékik.
(2Kir 15,29;16,9)
Menj be a kősziklába, és rejtőzzél el a porba az Úr félelme elől, és az Ő nagyságának dicsősége előtt.
(Ésa 26,20)
A kevély szemű közember megaláztatik, és a főemberek magassága porba hajtatik, és csak az Úr magasztaltatik fel ama napon.
(Ésa 5,15; Jób 46,7)
Mert a seregek Urának napja eljő minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, és az megaláztatik.
(Jel 6,15-17)
És Libánon minden czédrusai ellen, a melyek magasak és felemelkedettek, s Básánnak minden tölgyfái ellen;
(Zak 11,1.2; Ésa 10,33.34;14,8)
Minden magas hegyek ellen, és minden felemelkedett halmok ellen;
Minden magas torony ellen, és minden erős kőfal ellen;
(Ésa 7,2.5-7; Zsolt 33,10;Zsolt 46,1-6)
És Társisnak minden hajói ellen, és minden gyönyörűséges drágaságok ellen.
(Ésa 23,14; Ezék 27,29)
És porba hajtatik a közember kevélysége, és megaláztatik a főemberek magassága, és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon.
(Ésa 8,1.5Móz;31,19.21.26)
És a bálványokat teljességgel elveszti.
(Zak 10,2)
És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elől és nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.
(Róm 9,33)
Ama napon odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, miket magának csinált, hogy azok előtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek,
(Ésa 30,22;31,7)
Hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékiba, az Úr félelme elől és az Ő nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.
(Dán 8,26;12,4.9; Jel 5,1.2.3)