A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,
(Ján 1,1-3; Róm 15,2.3.1Kor;8,6; Róm 8,3; Gal 4,4; Kol 1,13-20; Ján 17,5)
Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
(Zsid 2,9-14; Róm 5,15.1Kor;15,21.2Kor;13,4; Róm 6,9; Csel 26,23)
És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
(Zsid 12,2; Eféz 6,5; Róm 6,16;5,19; Ján 4,34;15,20.2Tim;2,9)
Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;
(Fil 3,21; Róm 8,17; Ésa 53,7-12; Zsid 2,9; Eféz 1,20-22; Mát 23,12; Jak 4,10; Ján 13,31.32; Jel 3,12; Ésa 42,8; Csel 2,36; Jel 19,16)
Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
(Ésa 45,23; Róm 14,11; Eféz 3,14; Csel 2,21;7,59;9,14.21; Ján 14,13.1Kor;8,6; Eféz 1,20.21;3,10.1Pét;3,22; Jel 5,8.11.13)
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
(Csel 2,36.1Kor;8,6;12,3; Róm 10,9.2Kor;4,5.1Kor;15,27.28)