5
Egy ember azonban, névszerint Anániás, Safirával, az ő feleségével, eladá birtokát.
(Csel 5,14)
És félre tőn az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak lábai elé letevé.
(1Kir 18,12.2Kir;2,16; Ezék 3,14)
Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezőnek árából félre tégy?
(Csel 26,28.1Pét;4,16)
Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.
Hallván pedig Anániás e szavakat, lerogyott és meghala; és mindenekben nagy félelem támada, kik ezeket hallják vala.
(Csel 21,10)
Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölék őt, és kivivén eltemeték.
(Csel 22,6;26,12.13)
Történt aztán mintegy három órai szünet múlva, hogy az ő felesége, nem tudva, mi történt, beméne.
(Ezék 3,23)
Monda pedig néki Péter: Mondd meg nékem, vajjon ennyiért adtátok-é el a földet? Ő pedig monda: Igen, ennyiért.
Péter pedig monda néki: Miért hogy megegyeztetek, hogy az Úrnak lelkét megkísértsétek? Ímé a küszöbön vannak azoknak lábaik, a kik eltemették férjedet, és kivisznek téged.
(Jób 19,25-27; Dán 12,2; Ján 5,28.29)
És azonnal összerogyott lábainál, és meghala; bemenvén pedig az ifjak, halva találák őt, és kivivén eltemeték férje mellé.
(2Móz 12,18)
És támada nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, kik ezeket hallják vala.
(Róm. 15,25-28. 1 Kor. 16,1-4. 2 Kor. 8,1. 2 Kor 9,1.)
Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda lőn a nép között; és egyakarattal mindnyájan a Salamon tornáczában valának.
(Csel 21,26.27)
Egyebek közül pedig senki sem mert közéjük elegyedni: hanem a nép magasztalá őket;
(Csel 2,47;4,33)
Hívők pedig mindinkább csatlakoztak az Úrhoz, úgy férfiaknak, mint asszonyoknak sokasága.
(Csel 11,24)
Úgyannyira, hogy az utczákra hozák ki a betegeket, és letevék ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menő Péternek csak árnyéka is érje valamelyiket közülök,
(Csel 19,12)
És a szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyűlt, hozva betegeket és tisztátalan lelkektől gyötretteket: kik mind meggyógyulának.
De felkelvén a főpap és mind a kik vele valának, azaz a sadduczeusok felekezete, betelének irigységgel,
(Csel 4,1.2)
És ráveték kezöket az apostolokra, és a közönséges tömlöczbe tevék őket.
(Csel 4,3)
Hanem az Úrnak angyala éjszaka megnyitá a tömlöcz ajtaját, és kihozván őket, monda:
(Csel 12,7-11;16,23-28)
Menjetek el, és felállván, hirdessétek a templomban a népnek ez életnek minden beszédit!
(Csel,5 17.)
Azok pedig ezt hallván, bemenének jó reggel a templomba, és tanítának. A főpap pedig elmenvén és a vele levők, egybehívák a gyűlést, és Izráel fiainak egész tanácsát, és küldének a tömlöczbe, hogy azokat előhozzák.
Mikor azonban a poroszlók oda mentek, nem találák őket a tömlöczben; visszatérvén tehát, megjelenték,
(Gal 1,17)
Mondván: A tömlöczöt ugyan nagy erősen bezárva találtuk, és az őröket kívül az ajtó előtt állva; mikor azonban kinyitottuk, ott benn senkit sem találánk.
A mint pedig hallották e szavakat a pap és a templom felügyelője és a főpapok, zavarban voltak azok miatt, mi lehet ez?
(Csel 4,1;Csel 2,12)
Eljövén pedig valaki, hírül adá nékik, mondván: Ímé, ama férfiak, kiket a tömlöczbe vetettetek, a templomban állanak és tanítják a népet.
Akkor elmenvén a felügyelő a poroszlókkal, előhozá őket erőszak nélkül; féltek ugyanis a néptől, hogy megkövezi őket.
Előhozván pedig őket, állaták a tanács elé; és megkérdé őket a főpap,
(1Kir 5,9.11.2Krón;2,10.15; Ezék 27,17)
Mondván: Nem megparancsoltuk-é néktek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét.
(Csel 4,18;Mát 27,25)
Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.
(Csel 4,19)
A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megölétek.
(2Sám 24,15-17.2Kir;19,35;Csel 10,26;14,14.15; Jel 19,10)
Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát.
(Eféz 1,20.22;Luk 1,77;24,47)
És mi vagyunk néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szent Lélek is, kit Isten adott azoknak, a kik néki engednek.
(Luk 24,48; Csel 1,22;2,32;3,15;Ján 15,26.27)
Azok pedig ezeket hallván, fogukat csikorgaták, és arról tanácskozának, hogy megölik őket.
(Gal 1,21)
Felkelvén azonban a tanácsban egy farizeus, névszerint Gamáliel, az egész nép előtt tisztelt törvénytudó, parancsolá, hogy egy kis időre vezessék ki az apostolokat.
(Csel 22,3)
És monda azoknak: Izráel férfiai, vigyázzatok magatokra ez emberekkel szemben, mit akartok cselekedni!
(Csel 6,6.4Móz;8,10;27,18.5Móz;34,9.1Tim;4,14.2Tim;1,6)
Mert ez időnek előtte felkelt Theudás, azt mondván, hogy ő valaki, kihez mintegy négyszáz embernyi tömeg csatlakozott; ő megöletett, és mindnyájan, a kik csak követték őt, eloszlottak és semmivé lettek.
Ezután felkelt ama Galileus Júdás az összeírás idején, és sok népet maga után csábított: ez is elveszett; és mindazok, a kik őt követték, szétszórattak.
(Luk 2,1)
Mostanra nézve is mondom néktek, álljatok el ez emberektől, és hagyjatok békét nékik: mert ha emberektől van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz;
(Csel 8,9)
Ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt; nehogy esetleg Isten ellen harczolóknak is találtassatok.
Engedének azért néki; és miután előszólították az apostolokat, megveretvén, megparancsolák, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket.
(Csel 22,19; Márk 13,9.2Kor;11,24.25;Csel 4,17.18)
Ők annakokáért örömmel menének el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek.
(Mát 5,11.12; Luk 6,22.23; Fil 1,29)
És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.
(Csel 2,46)
6
Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodának, támada a görög zsidók közt panaszolkodás a héberek ellen, hogy az ő közülük való özvegyasszonyok mellőztetnek a mindennapi szolgálatban.
(Csel 2,45;4,34.35)
Annakokáért a tizenkettő egybegyűjtvén a tanítványok sokaságát, mondának: Nem helyes, hogy mi az Isten ígéjét elhagyjuk és az asztalok körül szolgáljunk.
Válaszszatok azért, atyámfiai, ti közületek hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van, kik Szent Lélekkel és bölcseséggel teljesek, kiket erre a foglalatosságra beállítsunk.
Mi pedig foglalatosok maradunk a könyörgésben és az ígehirdetés szolgálatában.
(Csel 1,14;4,33;5,42)
És tetszék e beszéd az egész sokaságnak: és kiválaszták Istvánt, ki hittel és Szent Lélekkel teljes férfiú vala, Filepet, Prokhórust, Nikánórt, Timónt, Párménást és Nikolaust, ki Antiókhiából való prozelitus vala;
(Csel 8,5.26;21,8)
Kiket állatának az apostolok elébe; és miután imádkoztak, kezeiket reájok veték.
(4Móz 8,10;27,18.5Móz;34,9.1Tim;4,14.2Tim;1,6)
És az Isten ígéje növekedék; és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagy sokan követék a hitet.
(Csel 7,17.2Móz;1,7.9;2Móz 6,6;12,41)
István pedig teljes lévén hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között.
(2Móz 16,2.35; Zsolt 95,10)
Előállának azonban némelyek ahhoz a zsinagógához tartozók közül, mely a szabadosokénak, Czirénebeliekének, Alexandriabeliekének és a Czilicziából és Ázsiából valókénak neveztetett, kik Istvánnal vetekednek vala.
(5Móz 7,1; Józs 3,10;Józs 13,14.1.2)
De nem állhattak ellene a bölcseségnek és a Léleknek, mely által szól vala.
(Luk 21,15)
Akkor felbujtottak valami embereket, kik mondának: Hallottuk őt káromló beszédeket szólni Mózes ellen és az Isten ellen.
(1Sám 8,5;1Sám 9,15.17;10,1)
És felzendíték a népet, a véneket és az írástudókat; és reá rohanván, magukkal ragadák őt, és vivék a tanács elé;
(1Sám 13,13.14; Zsolt 89,21.22)
És állatának hamis tanúkat, kik mondának: Ez az ember nem szűnik meg káromló beszédeket szólni e szent hely ellen és a törvény ellen:
(Jer 26,11)
Mert hallottuk, a mint azt mondá, hogy az a názáreti Jézus ezt a helyet elrontja, és megváltoztatja a czerimóniákat, melyeket adott nékünk Mózes.
(Csel 10,37; Luk 3,3; Márk 1,4)
És szemeiket reá vetvén a tanácsban űlők mindnyájan, olyannak láták az ő orczáját, mint egy angyalnak orczáját.
(Luk 3,15.16; Ján 1,20)