20
És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
(5Móz 5,6-21; Máté 5,17-48)
Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
(5Móz 5,6-21)
Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
(Józs 24,14)
Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
(3Móz 26,1; Zsolt 97,7; Ésa 40,18.25)
Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
(3Móz 19,12; Máté 5,33.34)
Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
(Ezék. 20,12. 2Móz 35,2.)
Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
(2Móz 23,12;34,21.3Móz;23,3)
De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
(2Móz 16,23)
Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
(1Móz 2,2.3)
Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
(Máté 15,4;19,19; Márk 10,19; Luk 18,20; Eféz 6,2)
Ne ölj.
(Máté 5,21.22; Róm 13,9)
Ne paráználkodjál.
(Máté 5,27.28; Jak 2,11)
Ne lopj.
(2Móz 22,1; Eféz 4,28)
Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
(5Móz 19,16.21)
Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.
(Róm 7,7;5Móz 5,21)
Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle, és hátrább álla.
És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.
(Zsid 12,19)
Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek.
Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhőhöz, melyben az Isten vala.
(2Móz 19,16.17)
És monda az Úr Mózesnek: Ezt mondd az Izráel fiainak: Magatok láttátok, hogy az égből beszéltem veletek.
Ne csináljatok én mellém ezüst isteneket, és arany isteneket se csináljatok magatoknak.
Földből csinálj nékem oltárt, és azon áldozd a te égő- és hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Valamely helyen akarom, hogy az én nevemről megemlékezzetek, elmegyek tehozzád és megáldalak téged.
Ha pedig kövekből csinálsz nékem oltárt, ne építsd azt faragott kőből: mert a mint faragó vasadat rávetetted, megfertőztetted azt.
(5Móz 27,5; Józs 8,30.31)
Lépcsőkön se menj fel az én oltáromhoz, hogy a te szemérmed fel ne fedeztessék azon. 21
Ezek pedig azok a rendeletek, a melyeket eleikbe kell terjesztened:
Ha héber szolgát vásárolsz, hat esztendeig szolgáljon, a hetedikben pedig szabaduljon fel ingyen.
(5Móz 15,12; Jer 34,14)
Ha egyedűl jött, egyedűl menjen el; ha feleséges ember, menjen el vele a felesége is.
Ha az ő ura adott néki feleséget, és ez fiakat vagy leányokat szűlt néki: az asszony, gyermekeivel együtt legyen az ő uráé; ő pedig egyedűl menjen el.
De ha a szolga azt mondaná: Szeretem az én uramat, az én feleségemet és fiaimat, nem akarok felszabadulni:
(5Móz 15,16)
Akkor vigye őt az ő ura a bírák elé, és állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélhez, és az ő ura fúrja által az ő fülét árral; és szolgálja őt mindörökké.
És ha valaki az ő leányát szolgálóul adja el, ne úgy menjen el, mint a szolgák mennek.
Ha nem tetszik az ő urának, hogy eljegyezze őt magának, akkor váltassa ki; arra, hogy idegen népnek eladja, nincs hatalma, mivel hűtelen volt hozzá.
Ha pedig a fiának jegyzi el őt: a leányok törvénye szerint cselekedjék vele.
Ha mást vesz magának: ennek ételét, ruházatát és házasságbeli igazát alább ne szállítsa.
Ha ezt a hármat nem cselekszi vele: akkor menjen az el ingyen, fizetés nélkűl.
A ki úgy megver valakit, hogy meghal, halállal lakoljon.
(3Móz 24,17)
De ha nem leselkedett, hanem Isten ejtette kezébe: úgy helyet rendelek néked, a hova meneküljön.
(4Móz 35,11.5Móz;19,3; Józs 20,2.3)
Ha pedig valaki szándékosan tör felebarátja ellen, hogy azt orvúl megölje, oltáromtól is elvidd azt a halálra.
A ki megveri az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon.
A ki embert lop, és eladja azt, vagy kezében kapják, halállal lakoljon.
A ki szidalmazza az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon.
(3Móz 20,9; Péld 20,20; Máté 15,4; Márk 7,10)
És ha férfiak összevesznek, és megüti valaki az ő felebarátját kővel vagy öklével, és nem hal meg, hanem ágyba esik:
Ha felkél, és mankóján kinn jár: ne legyen büntetve az, a ki megütötte; csupán fekvéséért fizessen és gyógyíttassa meg.
Ha pedig valaki úgy üti meg szolgáját vagy szolgálóját bottal, hogy az meghal keze alatt, büntettessék meg.
De ha egy vagy két nap életben marad, ne büntettessék meg, mert pénze ára az.
Ha férfiak veszekednek és meglöknek valamely terhes asszonyt, úgy hogy idő előtt szűl, de egyéb veszedelem nem történik: bírságot fizessen a szerint, a mint az asszony férje azt reá kiveti, de bírák előtt fizessen.
De ha veszedelem történik: akkor életért életet adj.
Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért;
(3Móz 24,20.5Móz;19,21; Máté 5,38)
Égetést égetésért, sebet sebért, kéket kékért.
Ha valaki az ő szolgájának szemét, vagy szolgálójának szemét úgy üti meg, hogy elpusztul, bocsássa azt szabadon az ő szeméért.
Ha pedig szolgájának fogát, vagy szolgálójának fogát üti ki, bocsássa azt szabadon az ő fogáért.
Ha férfit vagy asszonyt öklel meg egy ökör, úgy hogy meghal: kővel köveztessék meg az ökör, és húsát meg ne egyék; de az ökörnek ura ártatlan.
(1Móz 9,5)
De ha az ökör azelőtt is öklelős volt, és annak urát megintették, és még sem őrizte azt, és férfit vagy asszonyt ölt meg: az ökör köveztessék meg, és az ura is halállal lakoljon.
Ha pénzváltságot vetnek reá, fizessen lelke váltságáért annyit, a mennyit reá kivetnek.
Akár fiút ökleljen meg, akár leányt ökleljen meg: e szerint a rendelet szerint kell cselekedni.
Ha szolgát öklel meg az ökör vagy szolgálót: adassék azok urának harmincz ezüst siklus, az ökör pedig köveztessék meg.
Ha pedig valaki vermet nyit meg, vagy ha valaki vermet ás, és nem fedi azt be, és ökör vagy szamár esik bele:
A verem ura fizessen; pénzül térítse meg azok urának, a hulla pedig legyen az övé.
És ha valakinek ökre megdöfi az ő felebarátja ökrét, úgy hogy az elpusztul: adják el az eleven ökröt, és az árát osszák meg, és a hullát is osszák el.
Vagy ha tudták, hogy az ökör már azelőtt öklelős volt, és nem őrizte azt annak ura: fizessen ökröt az ökörért, a hulla pedig az övé legyen. 22
Ha valaki ökröt vagy bárányt lop, és levágja vagy eladja azt: öt barmot fizessen egy ökörért, és négy juhot egy bárányért.
(2Sám 12,6)
Ha ház-fölverésen kapják a tolvajt, és úgy megverik, hogy meghal, nincs vérbűn miatta.
Ha reá sütött a nap, vérbűn van miatta: fizessen; ha nincs néki: adassék el tolvajságáért.
Ha elevenen kapják kezében a lopott jószágot, akár ökör, akár szamár, akár juh: két annyit fizessen érette.
Ha valaki mezőt vagy szőlőt étet le, úgy hogy barmát elereszti, és az a más mezején legel: mezejének javából és szőlőjének javából fizesse meg a kárt.
Ha tűz támad, és tövisbe kap, és megég az asztag, vagy a lábon álló gabona, vagy a mező: fizesse meg a kárt, a ki a tüzet gyujtotta.
Ha valaki pénzt vagy edényeket ád felebarátjának megőrzés végett, és ellopják annak a férfiúnak házából: ha megtalálják a tolvajt, fizessen kétannyit.
Ha nem találják meg a tolvajt, a ház urát vigyék a bírák eleibe: hogy nem nyújtotta-é ki kezét az ő felebarátja vagyonára.
Akármi bűn dolgában, akár ökör, akár szamár, akár juh, akár ruha, akármi elveszett jószág az, a miről azt mondja: ez az; mindkettőjük ügye a bírák eleibe menjen, és a kit a bírák bűnösnek mondanak, fizessen két annyit az ő felebarátjának.
Ha valaki szamarat, vagy ökröt, vagy bárányt, vagy akármiféle barmot ád az ő felebarátja gondviselése alá, és az elhull, vagy megsérül, vagy elhajtatik, úgy hogy senki sem látta:
Az Úrra való esküvés legyen kettejök közt, hogy nem nyújtotta-é ki kezét felebarátja vagyonára; és ezt fogadja el annak ura, és az semmit se fizessen.
Ha pedig ellopták tőle: megfizesse az urának.
(1Móz 31,39)
Ha széttépetett, hozza el azt bizonyságul; a széttépettet nem fizeti meg.
(1Móz 31,39)
Ha pedig valaki kölcsön kér az ő felebarátjától, és az megsérül vagy elhull urának távollétében: fizesse meg a kárt.
Ha ura vele van, nem fizet; ha bérbe adatott, bérébe megy.
Ha valaki hajadont csábít el, a ki nincs eljegyezve, és vele hál: jegyajándékkal jegyezze azt el magának feleségül.
(5Móz 22,28.29)
Ha annak atyja nem akarja azt néki adni: annyi pénzt adjon, a mennyi a hajadonok jegyajándéka.
Varázsló asszonyt ne hagyj életben.
A ki barommal közösül, halállal lakoljon.
(3Móz 18,23;20,15)
A ki isteneknek áldozik, nem csupán az Úrnak, megölettessék.
(5Móz 17,2-5)
A jövevényen ne hatalmaskodjál, és ne nyomorgasd azt, mert jövevények voltatok Égyiptom földén.
(3Móz 19,34)
Egy özvegyet vagy árvát se nyomorítsatok meg.
(Zak 7,10)
Ha nyomorgatod azt, és hozzám kiált, meghallgatom az ő kiáltását.
És felgerjed haragom, és megöllek titeket fegyverrel, és a ti feleségeitek özvegyekké lésznek, a ti fiaitok pedig árvákká.
Ha pénzt adsz kölcsön az én népemnek, a szegénynek a ki veled van; ne légy hozzá olyan, mint a hitelező; ne vessetek reá uzsorát.
(3Móz 25,35-37; Zsolt 15,5; Ezék 18,8)
Ha zálogba veszed a te felebarátod felső ruháját: naplemente előtt visszaadd azt néki:
(5Móz 24,12.13)
Mert egyetlen takarója, testének ruhája az: miben háljon? Bizony, ha én hozzám kiált, meghallgatom; mert én irgalmas vagyok.
A bírákat ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd.
(Csel 23,3-5)
Gabonáddal és boroddal ne késlekedjél; fiaid elsőszülöttét nékem add.
(2Móz 13,2.12)
Hasonlóképen cselekedjél ökröddel, juhoddal; hét napig legyen az ő anyjával, a nyolczadik napon nékem add azt.
(3Móz 22,27)
És szent emberek legyetek én előttem; a mezőn széttépett húst meg ne egyétek; az ebnek vessétek azt.
(3Móz 22,8)