3
Hasonlóképen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjöknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az ígének, feleségük magaviselete által íge nélkül is megnyeressenek;
(Eféz 5,22.24.1Móz;3,16; Tit 2,5.1Kor;7,13)
Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket.
(1Pét 1,17;2,18)
A kiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való;
(1Tim 2,9.10; Ésa 3,18.19)
Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten előtt.
(Eféz 3,16;4,2)
Mert így ékesítették magokat hajdan ama szent asszonyok is, a kik Istenben reménykedtek, engedelmeskedvén az ő férjöknek.
(1Móz 3,16)
Miként Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezvén őt, a kinek gyermekei lettetek, ha jót cselekesztek, és semmi félelemtől nem rettegtek.
(1Móz 18,12; Gal 4,26.27; Ésa 51,2; Péld 3,25)
A férfiak hasonlóképen, együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel,az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet tévén, mint a kik örökös társaik az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak.
(Eféz 5,25.26.1Kor;7,3.5; Gal 3,28; Mát 6,14.15.1Tim;2,8)
Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek, rokonérzelműek, atyafiszeretők, irgalmasak, kegyesek:
(Fil 3,16; Kol 3,12)
Nem fizetvén gonoszszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek,
(1Pét 2,15.23; Róm 12,17; Mát 5,44;6,14.15; Gal 3,14)
Mert a ki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot:
(Zsolt 34,13.14.15; Péld 21,23; Jak 1,13.19;4,11)
Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt.
(1Thess 5,15; Zsid 12,14.1Tim;6,11; Zsolt 34,16.17)
Mert az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak könyörgésein; az Úr orczája pedig a gonoszt cselekvőkön.
(1Pét 2,7.2Ján;1,5;Ján 13,34;15,12)
És kicsoda az, a ki bántalmaz titeket, ha a jónak követői lesztek?
(Róm 8,28.33.3Ján;1,11)
De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek;
(1Pét 2,20;4,14; Ésa 8,12;51,7)
Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel:
(Ésa 8,13; Kol 4,6; Fil 2,12)
Jó lelkiismeretetek lévén; hogy a miben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek a kik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket.
(1Pét 2,12.2Kor;1,12; Csel 24,16)
Mert jobb ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogynem gonoszt cselekedve.
(1Pét 1,6;2,20;4,14.15)
Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint;
(1Pét 4,1; Róm 6,10;5,6; Eféz 3,12.2Kor;13,4.1Tim;3,16; Róm 9,5)
A melyben elmenvén, a tömlöczben lévő lelkeknek is prédikált,
(1Pét 4,6.2Pét;2,4.5; Róm 10,7; Csel 2,27)
A melyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, a melyben kevés, azaz nyolcz lélek tartatott meg víz által;
(Mát 24,37.38.1Móz;7,13.2Pét;2,5;3,5.6)
A mi minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, a mi nem a test szenyjének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által;
(Eféz 5,26; Zsid 10,22;9,9.10; Róm 6,4)
A ki Istennek jobbján van, felmenvén a mennybe; a kinek alávettettek az angyalok, hatalmasságok és erők.
(Zsid 12,2; Eféz 1,20.21)
4
Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől,
(1Pét 3,18;2,21.24; Zsid 12,10.11)
Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt.
(Róm 6,6.7.22.2Kor;5,15;7,1; Gal 2,20.1Ján;2,16.17)
Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban.
(Eféz 4,17.18; Tit 3,3; Róm 1,28.29)
A mi miatt csudálkoznak, hogy nem futtok velök együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván.
(Csel 17,20)
A kik számot adnak majd annak, a ki készen van megítélni élőket és holtakat.
(2Tim 4,1; Csel 10,42)
Mert azért hirdettetett az evangyéliom a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint lélekben.
(1Pét 3,19; Róm 6,11.1Kor;5,5)
A vége pedig mindennek közel van. Annakokáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok.
(Jak 5,8.9.1Kor;10,11.1Ján;2,18.2Pét;3,10.11)
Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez.
(1Pét 1,22; Kol 3,14; Zsid 13,1; Jak 5,20)
Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül.
(1Pét 2,13; Zsid 13,2; Fil 2,14)
Kiki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai;
(Róm 12,6.7.2Kor;8,14; Mát 25,14.15)
Ha valaki szól, mintegy Isten ígéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, a melyet Isten ád: hogy mindenben dícsőíttessék a Jézus Krisztus által, a kinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.
(2Kor 2,17;3,5.6; Kol 3,17.2Pét;3,18; Róm 16,27)
Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, a mely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek;
(Ésa 48,10; Jak 1,2.3)
Sőt, a mennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek.
(2Kor 1,7; Róm 8,17)
Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke, a mit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt.
(1Pét 3,14; Mát 5,10.11; Ésa 11,2; Jak 2,7.1Tim;6,1)
Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévő, vagy mint más dolgába avatkozó:
(1Pét 2,20)
Ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyelje, sőt dicsőítse azért az Istent.
(Csel 11,26;5,41; Ján 21,19)
Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának?
(Jer 25,29; Ezék 9,6.2Thess;1,5.8)
És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös?
(Luk 23,31; Péld 11,31; Jer 49,12)
Annakokáért a kik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják néki lelköket mint hű teremtőnek, jót cselekedvén.
(1Pét 3,17; Jak 1,12;5,13; Luk 23,46)
5
A köztetek lévő presbitereket kérem én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanuja, és a megjelenendő dicsőségnek részese;
(Tit 1,5.1Tim;5,17.2Ján;1,1; Ján 15,27;19,35; Róm 8,17.18)
Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal;
(Csel 20,28.1Kor;9,16; Tit 1,7.11)
Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak.
(2Kor 1,24; Luk 22,26.2Thess;3,9)
És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan koronáját.
(1Pét 2,25;1,4; Jak 1,12.1Kor;9,25)
Hasonlatosképen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád.
(Eféz 5,21; Fil 2,3; Péld 3,34; Jak 4,6)
Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.
(Jak 4,7.10; Jób 22,29)
Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok.
(Zsolt 37,5; Mát 6,25; Zsid 13,5)
Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen:
(1Pét 4,7; Jel 12,10; Jób 1,7; Luk 22,31)
A kinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.
(Jak 4,7; Eféz 6,12.13; Fil 1,30)
A minden kegyelemnek Istene pedig, a ki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, a kik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká,
(1Pét 1,15.1Thess;2,12; Zsid 13,21)
Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.
(Eféz 3,16)
Silvánus által, a ki, a mint gondolom, hű atyátokfia, röviden írtam, intve és bizonyságot téve, hogy az az Istennek igaz kegyelme, a melyben állotok.
(2Kor 1,19.1Thess;1,1.2Thess;1,1; Csel 17,4; Róm 5,2)
Köszönt titeket a veletek együtt választott babiloni gyülekezet és Márk, az én fiam.
(1Pét 1,1.1Kor;9,5; Csel 12,12)
Köszöntsétek egymást szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, a kik Krisztusban vagytok.
(Róm 16,16.1Kor;16,20)
1
Pál, Silvánus és Timótheus a Thessalonikabeliek gyülekezetének, a mely van az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
(2Thess 1,1.1Pét;5,12.2Kor;1,1; Csel 17,1.10)
Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, emlékezvén rólatok a mi imádságainkban;
(1Kor 1,4.2Thess;1,3)
Szüntelenül emlegetve a ti hitetek munkáját, és a ti szeretetetek fáradozását, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől való reménységeteknek állhatatosságát, az Isten előtt, a mi Atyánk előtt:
(1Thess 3,6.5.8; Zsid 6,10; Jak 2,17.1Kor;13,13)
Tudván, Istentől szeretett atyámfiai, hogy ti ki vagytok választva;
(2Thess 2,13; Kol 3,12)
Hogy a mi evangyéliomunk ti nálatok nem áll csak szóban, hanem isteni erőkben is, Szent Lélekben is, sok bizodalomban is; a miképen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti érettetek.
(1Thess 2,5. 13. 1 Kor. 2,4. 5. 20. Zsid. 6,11. 2 Kor 6,3-7.)
És ti a mi követőinkké lettetek és az Úréi, befogadván az ígét sokféle szorongattatás között, Szent Lélek örömével;
(1Thess 2,2.9.14.1Kor;4,16.2Thess;3,7-9)
Úgy hogy példaképekké lettetek Maczedóniában és Akhájában minden hívőre nézve.
(1Thess 4,10)
Mert nemcsak Maczedóniában és Akhájában zendült ki tőletek az Úr beszéde, hanem minden helyen is híre terjedt a ti Istenben vetett hiteteknek, annyira, hogy szükségtelen arról valamit szólnunk.
(2Thess 1,4; Róm 1,8)
Mert azok magok hirdetik felőlünk, milyen volt a mi hozzátok való menetelünk, és miként tértetek meg az Istenhez a bálványoktól, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok,
(1Thess 2,1; Csel 14,15.1Kor;12,2)
És várjátok az Ő Fiát az égből, a kit feltámasztott a halálból, a Jézust, a ki megszabadít minket amaz eljövendő haragtól.
(1Thess 4,16; Csel 1,11; Róm 5,9; Mát 3,7; Fil 3,20)
2
Mert magatok tudjátok, atyámfiai, hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló;
(1Thess 1,5.9; Csel 17,1)
Sőt inkább, noha elébb már háborúságot és bosszúságot szenvedtünk volt Filippiben, a mint tudjátok, volt bátorságunk a mi Istenünkben, hogy közöttetek is hirdessük az Isten evangyéliomát sok tusakodással.
(Csel 16,12-25;17,1-9; Fil 1,30)
Mert a mi buzdításunk nem hitetésből van, sem nem tisztátalanságból, sem nem álnokságból:
(1Thess 4,7.2Kor;2,17;4,2;12,14)
Hanem a miképen az Isten méltatott minket arra, hogy reánk bízza az evangyéliomot, akképen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek, a ki megvizsgálja a mi szívünket.
(1Tim 1,11; Gal 1,10.1Krón;29,17)
Mert sem hízelkedő beszéddel, a mint tudjátok, sem telhetetlenség színében nem léptünk fel soha, Isten a bizonyság;
(Fil 1,8.1Tim;5,21)
Sem emberektől való dicsőítést nem kerestünk, sem tőletek, sem másoktól, holott terhetekre lehettünk volna, mint Krisztus apostolai.
(Ján 5,41.44.2Thess;3,8.1Kor;9,14)
De szívélyesek valánk ti közöttetek, a miként a dajka dajkálgatja az ő gyermekeit.
(4Móz 11,12)
Így felbuzdulva irántatok, készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten evangyéliomát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk.
(Róm 1,13.2Kor;12,15)
Emlékezhettek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és bajlakodásunkra: mert éjjel-nappal munkálkodva hirdettük néktek az Isten evangyéliomát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek.
(1Kor 4,12.2Thess;3,8; Csel 18,3)
Ti vagytok bizonyságok és az Isten, milyen szentül, igazán és feddhetetlenül éltünk előttetek, a kik hisztek.
(2Thess 3,7)
Valamint tudjátok, hogy miként atya az ő gyermekeit, úgy intettünk és buzdítgattunk egyenként mindnyájatokat.
(Csel 20,31.1Kor;4,14)
És kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, a ki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.
(Eféz 4,1;5,24.2Thess;2,14)
Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (a minthogy valósággal az is), a mely munkálkodik is ti bennetek, a kik hisztek.
(1Thess 1,2.2Thess;2,13;1,5; Gal 1,11;3,5; Eféz 3,20)
Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, a melyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a zsidóktól,
(Csel 17,5;8,2;12,1; Csel 3,15;7,52)
A kik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is üldöznek, és az Istennek nem tetszenek, és minden embernek ellenségei;
(Csel 2,22.23;3,15;7,52.13.50;14,2.5.6)
A kik megtiltják nékünk, hogy a pogányoknak ne prédikáljunk hogy üdvözüljenek; hogy mindenkor betöltsék bűneiket; de végre utólérte őket az Isten haragja.
(Csel 17,13;13,45; Mát 23,32.33;2,2; Dán 9,26)
Mi pedig, atyámfiai, a mint elszakasztatánk tőletek egy kevés ideig, arczra, nem szívre nézve, annál buzgóságosabban, nagy kívánsággal igyekeztünk, hogy szemtől-szemben láthassunk titeket.
(Kol 2,5; Róm 1,11)
Azért menni is akartunk hozzátok, kiváltképen én Pál, egyszer is, kétszer is, de megakadályozott minket a Sátán.
(Róm 1,13)
Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor?
(Fil 4,1;3,13;5,10)
Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.
(1Thess 3,9.2Thess;1,4)
3
Annakokáért, mivelhogy tovább már el nem tűrhetők, jónak ítélénk, hogy magunk maradjunk Athénében,
(Csel 17,16)
És elküldöttük Timótheust, a mi atyánkfiát és Istennek szolgáját és munkatársunkat a Krisztus evangyéliomának hirdetésében, hogy erősítsen titeket és intsen titeket a ti hitetek felől;
(1Thess,3 6. 1Thess 1,1. Róm. 16,21. Csel. 14,22.)
Hogy senki meg ne tántorodjék ama szorongattatások között; mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk.
(Eféz 3,13; Jób 4,5; Csel 9,16.2Tim;3,12)
Mert mikor közöttetek valánk is, előre megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak leszünk kitéve; a mint meg is történt, és tudjátok.
(Csel 17,1.5)
Annakokáért én is, mivelhogy tovább már nem tűrhetém, elküldék, hogy megismerjem a ti hiteteket, ha nem kísértett-é meg valami módon titeket a kísértő, és nem lett-é hiábavaló a mi fáradságunk?
(1Thess 2,18.2Kor;2,11; Fil 2,16)
Most pedig, a mikor megérkezett hozzánk Timótheus ti tőletek, és örömhírt hozott nékünk a ti hitetek és szeretetetek felől, és arról, hogy jó emlékezéssel vagytok irántunk, mindenkor kívánván látni minket, miképen mi is titeket;
(Csel 17,15;18,5;1,3.2Thess;1,11;3,5)
Ezáltal megvígasztalódtunk reátok nézve, atyámfiai, minden mi szorongattatásunk és szükségünk mellett is, a ti hitetek által:
(1Thess 2,2.2Kor;7,6)
Mert szinte megelevenedünk, ha ti erősek vagytok az Úrban.
(1Móz 45,27.1Kor;16,13)
Mert milyen hálával is fizethetünk az Istennek ti érettetek, mindazért az örömért, a melylyel örvendezünk miattatok a mi Istenünk előtt?!
(1Thess 2,19.3Ján.4)
Mikor éjjel-nappal nagy buzgón esedezünk, hogy megláthassuk a ti orczátokat, és kipótolhassuk a ti hitetek hiányait.
(1Thess 2,17; Róm 1,10)
Maga pedig az Isten és a mi Atyánk, és a mi Urunk a Jézus Krisztus egyengesse meg a mi útunkat ti hozzátok!
(1Thess 2,18)
Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, a milyenek vagyunk mi is ti irántatok;
(1Thess 4,9;5,15.2Pét;1,7)
Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk előtt, a mikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szenteivel egyetemben.
(1Thess 5,23. Fil. 1,10. 1 Kor. 1,7. 2 Thess. 2,1. 17. 1Thess 4,16. 17.)
A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;
(Péld,30 16.)
A sír és a meddő asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tűz nem mondja: elég!