8
Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely ő vele a bárkában vala: és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának.
És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái; és megszűnt az eső az égből.
És elmenének a vizek a földről folyton fogyván, és száz ötven nap mulva megfogyatkozának a vizek.
A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén.
A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó első napján meglátszának a hegyek csúcsai.
És lőn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csinált vala.
És kibocsátá a hollót, és az elrepűlt, meg visszaszállt, míg a vizek a földről felszáradának.
Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajjon elfogytak-é a vizek a föld színéről.
De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet és visszatére ő hozzá a bárkába, mert víz vala az egész föld színén; ő pedig kezét kinyujtá, megfogá, és bévevé azt magához a bárkába.
És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából.
És megjöve ő hozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a földről.
És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és az nem tére többé ő hozzá vissza.
És lőn a hatszáz egyedik esztendőben, az első hónak első napján, felszáradának a vizek a földről, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy ímé megszikkadt a földnek színe.
A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld.
És szóla az Isten Noénak, mondván:
Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled.
Minden vadat, mely veled van, minden testből, madarat, barmot, és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön.
Kiméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és az ő fiainak feleségei ő vele.
Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden a mi mozog a földön, kijöve a bárkából az ő neme szerint.
És oltárt építe Noé az Úrnak, és vőn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égőáldozattal az oltáron.
És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem.
(1Móz 6,5; Ésa 54,9; Máté 15,19)
Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.
(Jer 33,20.25)
9
Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
(1Móz 1,28;8,17)
És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;
Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat.
(1Móz 1,29)
Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek.
(3Móz 17,14.5Móz;12,23)
De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.
(2Móz 21,12.28.3Móz;24,17)
A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.
(Máté 26,52; Jel 13,10)
Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.
(1Móz 1,28;8,17)
És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván:
Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok.
(Ésa 54,9)
És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig.
Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.
És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van:
Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben.
És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére.
Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van.
És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.
Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja.
Ezek hárman a Noé fiai s ezektől népesedék meg az egész föld.
Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete.
És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.
Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének.
Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét.
Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala:
Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.
(Józs 17,13; Bir 1,28)
Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!
Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!
Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig.
És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendő; és meghala. 10
Ez pedig a Noé fiainak, Sémnek, Khámnak és Jáfetnek nemzetsége; és fiaik születének az özönvíz után.
Jáfetnek fiai: Gómer, Mágog, Madai, Jáván, Thubál, Mésekh és Thirász.
(1Krón 1,5)
A Gómer fiai pedig: Askhenáz, Rifáth, és Tógármah.
Jávánnak pedig fiai: Elisah, Thársis, Kitthim és Dodánim.
Ezekből váltak ki a szigetlakó népek az ő országaikban, mindenik a maga nyelve, családja és nemzetsége szerint.
Khámnak pedig fiai: Khús, Miczráim, Pút és Kanaán.
(1Krón 1,8)
Khúsnak pedig fiai: Széba, Hávilah, Szábthah, Rahmáh, Szabthékah. Rahmáhnak pedig fiai: Séba és Dédán.
Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön.
(1Krón 1,10)
Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród.
Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földén.
E földről ment aztán Assiriába, és építé Ninivét, Rekhoboth városát, és Kaláht.
És Reszent Ninivé között és Kaláh között: ez az a nagy város.
Miczráim pedig nemzé: Lúdimot, Anámimot, Lehábimot és Naftukhimot.
Pathruszimot és Kaszlukhimot, a honnan a Filiszteusok származtak, és Kafthorimot.
Kanaán pedig nemzé Czídont, az ő elsőszülöttét, és Khétet.
Jebuzeust, Emorreust, és Girgazeust.
Khivveust, Harkeust, és Szineust.
Arvadeust, Czemareust, Hamatheust. És azután elszéledének a Kananeusok nemzetségei.
Vala pedig a Kananeusok határa, Czídonból Gérár felé menve Gázáig; Sodoma, Gomora, Ádmáh, és Czeboim felé menve Lésáig.
Ezek a Khám fiai családjok, nyelvök, földjök s nemzetségök szerint.
Sémnek is lettek gyermekei; a ki Héber minden fiainak atyja, Jáfetnek testvérbátyja vala.
Sém fiai: Élám, Assur, Arpaksád, Lúd és Arám.
(1Krón 1,17)
Arámnak fiai pedig: Úcz, Húl, Gether és Más.
Arpaksád pedig nemzé Séláht, Séláh pedig Hébert.
(1Krón 1,18)
Hébernek is lett két fia: Az egyiknek neve Péleg, mivelhogy az ő idejében osztatott el a föld; testvérének pedig neve Joktán.
Joktán pedig nemzé Almodádot, Sélefet, Haczarmávethet és Jerákhot.
Hadórámot, Úzált és Dikláth.
Obált, Abimáélt és Sébát.
Ofirt, Havilát és Jóbábot. Ezek mind a Joktán fiai.
És vala ezeknek lakása, Mésától fogva Séfárba menve a napkeleti hegyekig.
Ezek a Sém fiai családjok, nyelvök, földjök és nemzetségök szerint.
Ezek a Noé fiainak családjai az ő nemzetségeik szerint, az ő népeik között, és ezektől szaporodának el a népek a földön, az özönvíz után.