30
Jaj a pártos fiaknak, így szól az Úr, a kik tervet visznek véghez nélkülem, és szövetséget kötnek, de nem lelkem által, hogy bűnre bűnt halmozzanak!             
            
                (Ján 7,37.38; Ésa 41,17; Jel 22,17)
            
        
        
A kik Égyiptomba szállanak alá, és számat nem kérdezik meg, hogy meneküljenek a Faraónak oltalmába, és Égyiptom árnyékába rejtőzködjenek.             
            
                (Ezék 29,7)
            
        
        
És lesz néktek a Faraó oltalma szégyentekre, és az elrejtőzködés Égyiptom árnyékában gyalázatotokra.             
            
                (2Kir 18,4)
            
        
        
Mert már Zoánban voltak fejedelmei, és követei Hánesig érkezének.         
Megszégyenülnek mind a nép miatt, a mely nem használ nékik, a mely nem segít és nem használ, sőt szégyenökre és gyalázatukra lesz!         
Jövendölés dél barma ellen: A nyomor és szorongatás földén keresztül, a honnan nőstény és hím oroszlán és viperák és szárnyas sárkányok jőnek ki; viszik szamárcsikók hátán gazdagságukat, és a tevéknek púpján kincsöket a népnek, a mely pedig nem használ.             
            
                (Ésa 14,29;8,1.16.5Móz;8,15; Bir 19,4;12,14)
            
        
        
Hitvány és üres Égyiptom segítsége, ezért nevezem őt nagyszájúnak, a ki veszteg ül,             
            
                (Ésa 56,1; Ezék 33,11; Zsolt 103,3-5)
            
        
        
Most menj, írd ezt táblára nálok, és jegyezd föl könyvbe ezt, hogy megmaradjon az utolsó napra bizonyságul örökre.             
            
                (Ésa 8,1.5Móz;31,19.21.26)
            
        
        
Mert pártütő nép ez, apát megtagadó fiak, fiak, kik nem akarják hallani az Úr törvényét;             
            
                (Jób 31,28; Péld 30,9)
            
        
        
Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat!             
            
                (1Kir 22,8; Jer 38,4; Ámós 2,12; Mik 2,6.11)
            
        
        
Hagyjátok el az útat, térjetek le már ez ösvényről, vigyétek el előlünk Izráelnek Szentjét!             
            
                (Jób 21,14; Csel 19,9.23; Zsolt 139,24)
            
        
        
Azért így szól Izráel Szentje: Mivel megútáltátok e beszédet, és bíztok a nyomorgatásban és a hamisságban, és ezekre támaszkodtok:             
            
                (1Kir 4,25; Mik 4,4)
            
        
        
Azért e bűn olyan lesz tinéktek, mint a leesendő falhasadék, a mely már kiáll a magas kőfalon, a melynek aztán nagy hirtelen jő el romlása;             
            
                (Zsolt 62,4)
            
        
        
És romlása olyan lesz, mint a fazekasok edényének romlása, a mely kimélés nélkül eltöretik, és nem találni töredéki közt oly cserepet, a melyen tűzhelyről tüzet lehetne vinni, avagy vizet meríteni a tócsából.         
Mert így szól az Úr Isten, Izráelnek Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna; csöndességben és reménységben erősségtek lett volna; de ti nem akarátok;             
            
                (Ésa 10,9.10)
            
        
        
Hanem ezt mondátok: Nem, sőt lóra ülvén, futunk; ezért futnotok kell; és gyors paripán elvágtatunk; ezért gyorsak lesznek üldözőitek.         
Ezer fut egynek riasztására, ötnek riasztására mind elfuttok, mígnem úgy maradtok, mint egy szál fenyő a hegytetőn, mint egy zászló a halmon.             
            
                (3Móz 26,8.5Móz;32,8)
            
        
        
S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, a kik Őt szolgálják.             
            
                (Péld 16,20; Zsolt 2,12)
            
        
        
Mert te nép, mely Sionon Jeruzsálemben lakol, nem fogsz te sírni többé, bizton könyörül rajtad Ő kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel néked;         
És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek!             
            
                (Ésa 30,10.1Kir;22,27; Ezék 4,16.17)
            
        
        
És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok.             
            
                (Hós 13,13)
            
        
        
És megútáljátok megezüstözött bálványaitokat és megaranyozott képeiteket; kiszórod őket, mint az undokságot: ki innen! szólsz nékik.             
            
                (Ésa 31,7)
            
        
        
És ad esőt a magra, a melylyel a földet beveted, és a kenyér, a föld termése, bő és tápláló lesz, és széles mezőn legelnek nyájaid ama napon.             
            
                (3Móz 26,3.4)
            
        
        
A barmok és a szamarak, a melyek a földet szántják, sózott abrakkal élnek, a melyet megszórtak lapáttal és villával.             
            
                (5Móz 22,10.2Móz;23,12)
            
        
        
És lesznek minden magas hegyen és emelkedettebb halmon patakok, folyamok a nagy öldöklés napján, mikor a tornyok leomlanak.             
            
                (Ésa 2,15)
            
        
        
És a holdnak fénye olyan lesz, mint a napnak fénye, és a napnak fénye hétszer nagyobb lesz, olyan, mint hét napnak napfénye; ama napon, a melyen az Úr beköti népe romlását, és vereségének sebét meggyógyítja!             
            
                (Mik 7,2)
            
        
        
Ímé, az Úr neve jő messziről, haragja ég és sötét gomolygó füstje; ajkai rakvák haraggal, és nyelve, mint emésztő tűz!             
            
                (Zsolt 44,6;54,3; Hós 5,14.15)
            
        
        
Lehellete, mint megáradott patak, a mely torkig ér, hogy megrostálja a népeket pusztulás rostájában, és tévelygés zabláját vesse a népségek szájába.             
            
                (Ésa 41,16;37,29; Jer 15,7; Ezék 5,2)
            
        
        
És fölzendül éneketek, mint a szent ünnepnek éjszakáján, és örvendez szívetek, mint azé, a ki sípolva megy az Úr hegyére, Izráel kőszálához.             
            
                (2Móz 12,12.5Móz;16,16; Zsolt 122,4; Ezsdr 2,65; Nehem 7,67)
            
        
        
És megzendíti az Úr dicsőséges szavát, karjának lesujtását megmutatja megbúsult haragjában és emésztő tűz lángjában, vízáradással, zivatarral és jégeső kövével.             
            
                (Ezék 6,13.2Krón;28,3;33,6;Jer 7,32.2Kir;16,3.4)
            
        
        
Mert az Úrnak szavától megretten Assiria, veri azt akkor vesszővel;             
            
                (1Sám 17,40; Zsolt 119,57;16,5)
            
        
        
És a büntető vessző minden sujtását, a melyet az Úr mérend reá, dobokkal és cziterákkal fogjátok kisérni, és Ő kezét fel-felemelvén, harczol ellene.             
            
                (Zsolt 68,26; Ésa 10,5.15.24;28,15.18.19)
            
        
        
Mert készen van a szörnyű tűzhely régen, készen áll az már a királynak is, mélyen és szélesen csinálta azt, máglyájában tűz és fa bőven; az Úr fuvallata gyújtja meg azt, mint kénköves patak.             
            
                (Jel 19,18-20)
            
        
                    31
Jaj nékik, a kik Égyiptomba mennek segítségért, lovakra támaszkodnak, és a szekerek sokaságában bíznak, és a nagyon erős lovagokban; és nem néznek Izráelnek Szentjére, és az Urat nem keresik.             
            
                (Ésa 30,2-5;36,9)
            
        
        
De Ő is bölcs, és hoz veszedelmet, és beszédeit nem változtatja meg; hanem fölkel a gonoszoknak háza ellen és a bűnt cselekvők segítsége ellen.             
            
                (4Móz 23,19)
            
        
        
Hiszen Égyiptom ember és nem Isten, és lovai hús és nem lélek, és ha az Úr kinyújtja kezét, megtántorodik a segítő, és elesik a megsegített, és együtt mind elvesznek.             
            
                (Ezék 28,9; Zak 4,6)
            
        
        
Mert így szólott az Úr hozzám: A mint mormol az oroszlán és az oroszlánkölyök zsákmánya mellett, a mely ellen összehívatnak a pásztorok sereggel, és szavoktól ő meg nem retten, és meg nem ijed sokaságuktól: így száll alá a seregek Ura, hogy hadakozzék a Sion hegyén és halmán!         
Mint repeső madarak, úgy oltalmazza a seregek Ura Jeruzsálemet, oltalmazván megszabadítja, kimélvén megmenti.             
            
                (5Móz 32,11.12; Zsolt 91,4; Máté 23,37; Malak 4,2)
            
        
        
Térjetek vissza hát hozzá, a kitől oly nagyon elpártolátok, Izráelnek fiai!             
            
                (Ésa 40,3;62,10)
            
        
        
Mivel ama napon megveti mindenki ezüst bálványait és arany bálványait, a melyeket kezeitek csináltak néktek bűnre.             
            
                (Ésa 2,20;30,22; Ámós 8,10)
            
        
        
És elesik Assiria, nem férfiú kardjától, és nem ember kardja emészti meg azt; és fut egy kard előtt, és ifjai adófizetők lesznek;             
            
                (Ésa 10,34)
            
        
        
És kőszála félelem miatt menekül, és a zászlótól fejedelmei elfutnak, szól az Úr, a kinek tüze Sionban van, és kemenczéje Jeruzsálemben.             
            
                (Ésa 29,1)