Kis türelmet
Megértés az aggályosokkal szemben.
15 Nekünk erőseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük az aggályosok gyarlóságát, s ne a magunk javát keressük. Törekedjék mindegyikünk felebarátja kedvére, javára és épülésére. Hiszen Krisztus sem kereste a maga kedvét. Írva van ugyanis róla: „Gyalázóid szidalma engem ér.” Mindazt, amit valaha megírtak, okulásunkra írták, hogy az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére. Adja nektek a türelem és vigasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértők legyetek. Így egy szívvel, egy szájjal magasztalhatjátok Istent, Urunk Jézus Krisztus Atyját. Fogadjátok el tehát egymást, amint Krisztus is elfogadott titeket Isten dicsőségére. Azt mondom ugyanis: Krisztus (Jézus) vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását és valóra váltsa az atyáknak tett ígéreteket. A pogányok viszont irgalmassága miatt magasztalják Istent, amint írva van:
„Azért áldalak a népek közepett,
és énekelem, Uram, a nevedet.”
Aztán meg így szól: „Örvendjetek népével együtt, ti pogányok.” Majd ismét:
„Dicsérjétek az Urat minden népe,
minden nemzetek dicsérjétek.”
Izajás meg azt mondja:
„Sarja támad Jesszének,
ki a népek uralkodójává emelkedik,
benne bíznak a pogány nemzetek.”
Befejezés
Töltsön el titeket a reménység Istene a hit teljes örömével és békéjével, hogy a Szentlélek erejéből bővelkedjetek a reményben.
A levél megokolása.
Meg vagyok győződve róla, testvéreim, hogy tele vagytok jóindulattal, és oly bőséges tudással rendelkeztek, hogy magatok is figyelmeztethetitek egymást. Itt-ott merészebben írtam (testvéreim), hogy egyet-mást emlékezetetekbe idézzek az Istentől kapott kegyelem címén. Krisztus Jézus szolgájának kell lennem a pogányok közt és Isten evangéliumának szent szolgálatát kell végeznem, hogy a pogány népek a Szentlélektől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek. Ezzel tehát dicsekedhetem Krisztus Jézusban Isten előtt. Nem merek ugyanis beszélni, csak arról, amit Krisztus vitt végbe általam szóval és tettel a pogányok megtérítésére, jelek és csodák hatásával és a Szentlélek erejével. Így Jeruzsálemtől Illíriáig bejártam az egész vidéket és hirdettem Krisztus evangéliumát. De becsületbeli dolognak tartottam, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol Krisztus neve már ismerős volt, s ne a mástól rakott alapra építsek, mert írva van: „Akiknek nem hirdették, majd meglátják,
s megértik majd, kik hírét sem hallották.”
Az apostol útitervei.
Ez az, ami sokszor meggátolt abban, hogy hozzátok menjek. Mivel azonban nem akad már tennivalóm ezen a vidéken, s már több éve készülök hozzátok, remélem, hogy amikor átkelek Hispániába, átutazóban láthatlak titeket, és útbaigazítást kaphatok tőletek. Előbb azonban ki akarom pihenni magamat köztetek. Most Jeruzsálembe indulok a szentek szolgálatára. Macedónia és Achája jónak látta, hogy gyűjtést rendezzen a jeruzsálemi szegény hívek javára. Jónak látták, de tartoznak is nekik vele, mert ha lelki javaikban osztoznak a pogányok, kötelesek az anyagiakban segítségükre lenni. Amikor ezt befejeztem és a gyűjtés eredményét átadtam nekik, útba ejtve titeket, Hispániába utazom. Jól tudom, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus (evangéliumának) bőséges áldásával érkezem. Kérlek titeket, testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztusra, s a Szentlélek szeretetére, támogassatok értem mondott imádságtokkal az Istennél, hogy megszabaduljak a júdeai hitetlenektől, és a szentek szívesen vegyék Jeruzsálemnek tett szolgálatomat. Akkor, ha Istennek úgy tetszik, örömmel mehetek hozzátok, hogy körötökben fölüdüljek. Legyen mindnyájatokkal a békesség Istene. Amen.
Ajánlás és üdvözlések.
16 Ajánlom nektek nővérünket, Főbét, aki a kenkreai egyház szolgálatában áll. Fogadjátok őt szentekhez méltóan az Úrban és támogassátok őt, amiben csak rátok szorul, mert ő is soknak volt támasza, nekem magamnak is. Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, munkatársaimat Krisztus Jézusban. Ők életüket kockáztatták értem. Ezért nemcsak én vagyok hálás nekik, hanem a pogányokból megtért minden egyházi közösség. Köszöntsétek a házukban gyülekező közösséget. Köszöntsétek kedves Epajnetoszomat, Ázsia zsengéjét Krisztusban. Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradt értetek. Köszöntsétek rokonaimat és fogolytársaimat, Andronikoszt és Júniát, akiket az apostolok körében nagyra becsülnek, s akik előttem lettek keresztényekké. Köszöntsétek az Úrban szeretett Ampliaszomat. Köszöntsétek Urbánuszt, munkatársunkat Krisztusban, és az én kedves Sztakiszomat. Köszöntsétek Apellészt, aki helytállt Krisztusért. Köszöntsétek Arisztobulosz háza népét. Köszöntsétek rokonomat Heródiont. Köszöntsétek Narcisszus háza népét, akik hívők az Úrban. Köszöntsétek Trifénát és Trifózát, akik az Úrért fáradnak. Köszöntsétek a szeretett Persziszt, aki sokat fáradt az Úrért. Köszöntsétek az Úr választottját Rúfuszt és anyját, aki nekem is az. Köszöntsétek Aszinkritoszt, Flegont, Hermészt, Patrobászt, Hermászt és a velük lévő testvéreket. Köszöntsétek Filologoszt és Júliát, Néreuszt és nővérét, meg Olimpiát és a velük lévő összes szentet. Köszöntsétek szent csókkal egymást. Krisztus minden egyháza köszönt titeket.
Óvás a hamis tanítóktól.
Testvérek, figyelmeztetlek titeket, tartsátok szemmel azokat, akik ellentétben azzal a tanítással, amit tanultatok, egyenetlenséget és botrányt okoznak. Kerüljétek őket! Az ilyenek nem Krisztus Urunknak szolgálnak, hanem a hasuknak, s nyájas szavakkal és hízelgéssel megtévesztik a gyanútlanok szívét. Engedelmességtek híre mindenüvé eljutott: örömöm is telik bennetek. De azt szeretném, hogy járatosak legyetek a jóban, a rosszban viszont járatlanok. A békesség Istene hamarosan összetiporja a sátánt lábatok alatt. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!
Üdvözletek Korintusból.
Üdvözöl titeket munkatársam Timóteus és rokonaim Lúciusz, Jázon meg Szószipatrosz. Üdvözöllek titeket az Úrban én, Terciusz is, aki a levelet írtam.
(24.) (A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! Amen.)
Üdvözöl titeket Gájusz, aki nekem és az egész közösségnek is házigazdája. Üdvözöl titeket Erasztosz, a város vagyonkezelője és Kvartusz testvér.
Isten dicsérete.
Annak pedig, akinek hatalma van arra, hogy megerősítsen titeket evangéliumomban, a Jézus Krisztusról szóló tanításban, abban a kinyilatkoztatott titokban, amelyre örök idők óta csönd borult, de most az örök Isten parancsára a próféták írásai nyilvánvalóvá és minden nemzet előtt ismeretessé tették, hogy a hit elfogadására jussanak: neki, az egyedül bölcs Istennek,
Jézus Krisztus által,
legyen dicsőség örökre. Amen.

Bevezetés
Címzés és apostoli üdvözlet.
1 Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, a Filippiben élő összes szenteknek, az elöljárókkal és diakónusokkal együtt. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól.
Hálaadás és könyörgés.
Hálát adok Istennek, valahányszor rátok gondolok, és mindig, minden imádságomban örömmel könyörgök mindnyájatokért, mivel az első naptól mindmáig részt vesztek (Krisztus) evangéliumának hirdetésében. Bízom abban, hogy aki megkezdte bennetek a jót, be is fejezi Krisztus Jézus napjáig. Méltányos is, hogy így gondolkodjam mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket, akik osztoztok kegyelmemben, akár bilincsekben vagyok, akár az evangéliumot védelmezem és megerősítem. Isten a tanúm, mennyire vágyakozom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében. Könyörgök is azért, hogy szeretetetek mindjobban gazdagodjék helyes ismeretben és teljes megértésben, hogy el tudjátok bírálni mi a helyes. Akkor tiszták és kifogástalanok lesztek Krisztus napjára,
Tájékoztatás az apostoli munkáról
és bővelkedni fogtok az igaz élet Jézus Krisztus által szerzett gyümölcseiben Isten dicsőségére és dicséretére.
A római misszió.
Tudomásotokra akarom hozni, testvérek, hogy helyzetem javára vált az evangéliumnak. Az egész császári testőrségben és máshol is köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem. A testvérek közül az Úrban, bilincseimen fölbuzdulva, sokan egyre bátrabban és félelem nélkül merik hirdetni Isten igéjét. Némelyek ugyan féltékenykedve és vetélkedve hirdetik Krisztust, mások azonban jó szándékkal. Ezek szeretetből, mert tudják, hogy küldetésem az evangélium védelmére szól, amazok viszont vetélkedésből, s nem tiszta szándékkal hirdetik Krisztust, abban a hiszemben, hogy bilincseimben keserűséget szereznek nekem. De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék, bármi módon, akár érdekből, akár őszinte szándékkal. Én örülök nekik, és ezután is örülni fogok.
Az apostol helyzete.
Tudom ugyanis, hogy ez, imádságtok által és Jézus Krisztus Lelkének segítségével, üdvösségemre válik. Abban bízom és remélek, hogy semmiben sem vallok szégyent, sőt nyíltan megmondom, hogy Krisztus mint mindig, most is megdicsőül testemben – akár életemben, akár holtomban. Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. Ha viszont tovább kell élnem, az termékeny munkát jelent. Nem tudom hát mit válasszak. Kettő közt vívódom: szeretnék megszabadulni, hogy Krisztussal legyek. Ez volna a legjobb. De hogy miattatok életben maradjak, az szükségesebb. Meg vagyok győződve és tudom, hogy megmaradok, sőt haladástokra és hitből fakadó örömötökre maradok meg mindnyájatok javára. Így még több okotok lesz arra, hogy Krisztusban dicsekedjetek, ha újból elmegyek hozzátok.
Buzdítás az egyetértésre.
Éljetek hát méltóan Krisztus evangéliumához. Így aztán akár elmegyek és meglátlak titeket, akár távol maradok, azt halljam rólatok, hogy egy lélekkel helytálltok és egyetértve együtt munkálkodtok az evangélium hitéért, az ellenfelektől pedig semmiképpen nem ijedek meg. Ez lesz számukra a kárhozatnak, számotokra pedig az üdvösségnek bizonyítéka, amely az Isten műve. Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte. Hiszen ugyanazt a harcot kell kiállnotok, amelyet nálam láttatok és most hallotok. 2 Ha tehát ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség és a részvevő szeretet, tegyétek örömömet teljessé azzal, hogy egyetértetek, egymást szeretitek, együtt éreztek, egyet gondoltok. Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú
dicsőségvágyból. Tekintse inkább alázatosan egyik a másikat magánál kiválóbbnak.
Senki se keresse csak a maga javát, hanem a másét is.
Krisztus példája.
Ugyanaz az érzés legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt. Ő, isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék, inkább szolgai alakot öltve kifosztotta önmagát és hasonló lett az emberekhez: külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten fölmagasztalta és minden nevet fölülmúló nevet adott neki: Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse Isten, az Atya dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.
Buzgóság a jóban.
Kedveseim, ti, akik mindig engedelmesek voltatok, félve-remegve munkáljátok üdvösségteket, nemcsak amikor jelen vagyok, hanem sokkal inkább most, amikor távol. Hiszen Isten maga műveli bennetek jóakarata szerint a szándékot meg a végrehajtást is. Zúgolódás és okoskodás nélkül tegyetek meg mindent, hogy kifogástalanok és tiszták legyetek, Istennek ártatlan gyermekei a gonosz és romlott nemzedék közt, akik közt úgy ragyogtok, mint csillagok a világmindenségben. Ragaszkodjatok az élet igéjéhez, hogy Krisztus napján dicsőségemre váljatok. Akkor nem futottam hiába és nem fáradtam fölöslegesen. Még ha a hitetekért hozott áldozaton és szolgálaton fölül véremet is ontják, örülök és együtt örvendek mindnyájatokkal. Örüljetek ti is, és örvendezzetek velem.
Timóteus és Epafroditosz küldetése.
Remélem az Úr Jézusban, hogy hamarosan hozzátok küldhetem Timóteust, s hogylétetekről értesülve megnyugszom. Senki sincs ugyanis, aki velem egyetértve, oly őszintén szívén viselné ügyeteket. A többiek mind a maguk javát keresik, s nem Krisztus Jézusét. Megbízhatóságát abból láthatjátok, hogy, mint a gyermek atyjának, úgy szolgált velem az evangélium érdekében. Remélem tehát, hogy elküldhetem, mihelyt megtudom mi történik ügyemben. Sőt bízom az Úrban, hogy magam is nemsokára indulhatok hozzátok. Addig is szükségesnek láttam, hogy hazaküldjem Epafroditosz testvért, társamat a munkában és a küzdelemben, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen. Nagyon kívánkozott utánatok és nyugtalankodott, hogy betegségéről értesültetek. Csakugyan halálos beteg volt, Isten azonban megkönyörült rajta, de nemcsak rajta, hanem rajtam is, hogy bánat bánatra ne érjen. Annál sürgősebben küldtem el tehát, hogy viszontlátásának újra örvendjetek, s nekem se legyen bánatra okom. Fogadjátok tehát nagy örömmel az Úrban, és becsüljétek meg az ilyen embert. Hiszen Krisztus ügyéért volt közel a halálhoz, s életét kockáztatta, hogy pótolja a nekem tett szolgálatban, amit ti nem tehettetek.

Minden fejezet...
1 0