Kis türelmet
Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
A húsvéti vacsora.
A kovásztalan kenyér első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?” Ő így felelt: menjetek a városba egy bizonyos emberhez és mondjátok neki: a mester üzeni: közel az időm, nálad tartom tanítványaimmal a húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, amint Jézus meghagyta nekik s el is készítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett tizenkét (tanítványával). Étkezés közben megszólalt: „Bizony mondom nektek, egyiktek elárul engem.” Erre igen elszomorodtak és sorra kérdezték: „Csak nem én vagyok, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki most velem együtt a tálba nyúl, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna.” Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: „Csak nem én vagyok, Mester?” „De te vagy” – felelte.
Az eukarisztia alapítása.
Étkezés közben Jézus kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta tanítványainak: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” Azután fogta a kelyhet, hálát adott és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok a bűnök bocsánatára. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.”