„Hasonlít ugyanis a mennyek országa egy királyemberhez, aki számot akart vetni szolgáival.
Mikor elkezdte a számvetést, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott.
Mivel nem volt miből visszafizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt feleségestül, gyermekestül, vagyonostul, és úgy fizessen.
De a szolga leborulva kérlelte: légy türelemmel irántam, mindent vissza fogok fizetni.
Az úr megkönyörült a szolgán, elbocsátotta s tartozását is elengedte.
Amint a szolga kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte és követelte: add meg, amivel tartozol.
Szolgatársa leborulva kérlelte: légy türelemmel irántam, mindent vissza fogok fizetni.
De ő nem engedett, hanem fogta, tömlöcbe vetette, amíg meg nem fizeti tartozását.
Szolgatársai a történtek láttára igen elszomorodtak s menten elmondták uruknak mindazt, ami történt.
Az úr maga elé idézte őt és így szólt hozzá: te gonosz szolga! Kérésedre elengedtem minden tartozásodat.
Nem kellett volna neked is megszánnod szolgatársadat, mint ahogy én megszántalak téged?
Erre haragjában átadta őt a poroszlóknak, amíg meg nem fizeti minden tartozását.
Így tesz mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát felebarátjának.”