A szenvedés előtti napok
Jézus bevonul Jeruzsálembe.
11 Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagénál és Betániánál, az Olajfák hegyénél, elküldött két tanítványt ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok egy megkötött szamarat, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és hozzátok ide. Ha valaki megkérdezi, mit csináltok, feleljétek, hogy az Úrnak szüksége van rá; erre mindjárt ide küldi.” Azok elmentek és ott találták a szamarat kinn az utcán egy ajtóhoz kötve. Mindjárt el is oldották. Néhány ott álló megkérdezte tőlük: „Miért oldjátok el ezt a szamarat?” Ők úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta. Erre elengedték őket. A szamarat Jézushoz vezették, rátették ruhájukat, s aztán ráültették Jézust. Sokan ruhájukat terítették az útra, mások meg a réten tört lombos ágakat. Az előtte járók és az utána jövők így kiáltoztak: „Hozsanna!Áldott, ki az Úr nevében jön!
Áldott atyánknak, Dávidnak, elérkező országa! Hozsanna a magasságban!” Így vonult Jeruzsálembe, a templomba. Ott jól körülnézett, aztán a tizenkettővel kiment Betániába, mivel már esteledett.