Kis türelmet
Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
A kafarnaumi százados.
7 Miután befejezte szavait a figyelmesen hallgató nép előtt, bement Kafarnaumba. Ott betegen feküdt egy századosnak egyik kedvelt szolgája, és már halálán volt. Amikor a százados hallott Jézusról, azzal a kéréssel küldte hozzá a zsidók véneit, hogy jöjjön el és mentse meg szolgáját. Azok elmentek Jézushoz és nagyon kérlelték: „Megérdemli, hogy megtedd neki, mert szereti népünket és a zsinagógát is ő építette.” Jézus elment velük. Mikor már nem voltak messze a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj. Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Ezért nem is tartottam magamat érdemesnek arra, hogy hozzád menjek. Szólj csak egy szót, és meggyógyul szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, mégis ha azt mondom a hozzám beosztott katonának: menj! – elmegy; és a másiknak: jöjj ide! – hozzám jön; és szolgámnak: tedd ezt! – megteszi.” Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult és így szólt a kísérő néphez: „(Bizony) mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben!” A követek hazaérve egészségben találták a szolgát.