511 Mikor egyszer Genezáret tavának partján állt, odasereglett hozzá a nép, hogy Isten igéjét hallgassa. 22 Látta, hogy a tó szélén két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak és hálóikat mosogatták. 33 Beszállt az egyik bárkába, amely Simoné volt, és kérte, hogy lökje el kissé a parttól. Aztán leült és a bárkából tanította a sokaságot. 44 Mikor befejezte tanítását, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre és vessétek ki fogásra a hálót.” 55 „Mester, válaszolta Simon, egész éjszaka fáradoztunk, de semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.” 66 Meg is tették, és akkora tömeg halat fogtak, hogy a háló szakadozni kezdett. 77 Intettek a másik bárkában lévő társaiknak, hogy jöjjenek segítségükre. Azok oda is jöttek s úgy megtöltötték mindkét bárkát, hogy majdnem elmerültek. 88 Ennek láttára Simon Péter Jézus lábához vetette magát és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” 99 A sikeres halfogás miatt ugyanis félelem szállta meg őt és a többi vele lévőt, 1010 köztük Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. De Jézus bátorította Simont: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” 1111 Azok szárazra vonták a bárkákat és, elhagyva mindenüket, nyomába szegődtek.