Előszó
1 Már sokan vállalkoztak arra, hogy rendszeresen elbeszéljék a köztünk végbement eseményeket úgy, amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és hirdetői voltak az igének. Jónak láttam magam is, hogy – miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam –Jézus gyermekkora
sorjában leírjam neked, kedves Teofil. Győződjél meg magad a tanítás megbízhatóságáról, amelyre oktattak.János születésének hírül adása.
Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Abia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mindketten éltesebb korúak voltak. Mikor egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, rá esett a sors, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen és bemutassa a tömjénáldozatot. A tömjénáldozat órájában kívül nagy tömeg imádkozott. Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent neki az Úr angyala. Láttára Zakariás zavarba jött és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiat szül: Jánosnak fogod hívni. Örömödre és vigasságodra lesz ő és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhében betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiakba oltsa, az engedetleneket az igazak okosságára vezesse és az Úr iránt készségessé tegye a népet.” Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok és feleségem is éltesebb korú.” Az angyal így válaszolt: „Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél szavamnak, ami majd valóra válik annak idején, megnémulsz és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.” A nép várta Zakariást és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett nekik, de néma maradt. Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. „Így tett velem az Úr, mondta, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”Jézus születésének hírül adása.
Hat hónap múlva elküldte Isten Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz. A szűz egy Dávid családjából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese és Máriának hívták. Az (angyal) bement hozzá és így köszöntötte: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van. (Áldottabb vagy te minden asszonynál.)” E szavak hallatára zavarba jött és gondolkodni kezdett a köszöntés értelmén. Az angyal így folytatta: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Méhedben fogansz és fiat szülsz. Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz ő: a Magasságbelinek Fia. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége.” Mária erre megkérdezte az angyalt: „Hogyan történik meg ez, hiszen férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta: „A Szentlélek száll rád és a Magasságbeli ereje borít el. Ezért a születendő szent is Isten Fia lesz. Rokonod, Erzsébet is fiat fogant öregségében s már hatodik hónapjában van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.” Mária erre így szólt: „Az Úr szolgálóleánya vagyok: történjék velem szavaid szerint.” Az angyal akkor eltávozott.Mária látogatása Erzsébetnél.
Azokban a napokban Mária útra kelt és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Zakariás házába érkezve köszöntötte Erzsébetet. Alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, fölujjongott méhében a magzat és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek. Hangos szóval fölkiáltott: „Áldottabb vagy te minden asszonynál és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Amint fölhangzott fülemben köszöntésed szava, örömtől repesett a magzat méhemben. Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked.” Erre Mária így szólt:„Magasztalja lelkem az Urat, és ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben. Hiszen tekintetre méltatta alázatos szolgálólányát: lám, ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék. Mily nagy dolgokat művelt velem
ő, a hatalmas és szent! Irgalma az istenfélőkre száll
nemzedékről nemzedékre. Nagyszerű dolgokat művel karja erejével:
szétszórja a szívük szándékában gőgösködőket. Uralkodókat taszít le a trónjukról,
de fölemeli az alázatosokat. Éhezőket tölt be minden jóval,
de üres kézzel bocsátja el a gazdagokat. Fölkarolja szolgáját, Izraelt,
s amint megígérte atyáinknak, nem feledi irgalmasságát
Ábrahám és utódai iránt mindörökre.” Mária mintegy három hónapig maradt nála, aztán visszatért otthonába.
János születése.
Elérkezett Erzsébet szülésének ideje. Fiúgyermeket szült. Amikor szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs rokonságodban, akit így hívnának.” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Az egy kis táblát kért és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve: szólni kezdett és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat és Júdeában, az egész hegyvidéken, erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr volt vele.” Atyja, Zakariás pedig eltelt Szentlélekkel és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka: „Áldott legyen az Úr, Izrael Istene,mert meglátogatta és megváltotta népét. Erős szabadítót támasztott nekünk
Szolgájának, Dávidnak házában. Amint meghirdette szentjei által,
prófétái ajkával ősidőktől fogva: megszabadított ellenségeinktől
s mindazoktól, akik gyűlölnek minket, irgalmas volt atyáinkhoz
és megemlékezett szent szövetségéről, s az esküről, amit Ábrahám atyánknak esküdött: megadja azt nekünk, hogy ellenségeinktől megszabadulva
félelem nélkül szolgáljuk őt, szentségben és igazságban színe előtt
életünk minden napján. Te pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétája leszel: az Úr előtt haladsz, hogy előkészítsd útját, s az üdvösség ismeretére tanítsad népét,
mely a bűnösök bocsánatában van, Istenünk mélységes irgalmából,
mellyel meglátogatott minket a magasságból Fölkelő, hogy világítson a sötétségben és a halál árnyékában sínylődőknek,
és lépteinket a békesség útjára vezesse.” A gyermek növekedett és lélekben erősödött. A pusztában élt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.
Jézus születése.
2 Abban az időben Augusztus császár rendeletet bocsátott ki, hogy számlálják össze az egész földkerekséget. Ez az első népszámlálás Kvirínusznak, Szíria helytartójának idejében történt. Elment mindenki a saját városába, hogy följegyeztesse magát. József Dávid házából és nemzetségéből származott. Elment tehát Galilea Názáret nevű városából Dávid városába, a júdeai Betlehembe, hogy följegyeztesse magát Máriával, feleségével együtt, aki áldott állapotban volt. Miközben ott tartózkodtak, elérkezett Mária szülésének napja. Megszülte elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.Pásztorok a jászolnál.
Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban és éjszaka őrizték a nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az Úr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megijedtek. De az angyal bátorította őket: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr. Ez a jele: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt. Dicséretet énekeltek az Istennek: „Dicsőség a magasságban Istennek,és békesség a földön Isten kedveltjeinek.” Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk át Betlehembe! Hadd lássuk a történteket, amiket az Úr hírül adott nekünk.” Odasiettek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet. Miután látták, elhíresztelték azt is, amit már előbb megtudtak a gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat és el-elgondolkodott rajtuk. A pásztorok azután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak úgy, ahogy az angyal előre elmondta nekik.
Jézus bemutatása a templomban.
Nyolc nap múltán, amikor a gyermeket körülmetélték, a Jézus nevet adták neki. Így nevezte őt az angyal, mielőtt fogantatott. Amikor elteltek a mózesi törvényben megszabott tisztulás napjai, Jeruzsálembe vitték, hogy bemutassák az Úrnak. Így parancsolja az Úr törvénye: „Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve.” Be akarták mutatni az Úr törvényében rendelt áldozatot is: „Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.” Volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű, igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát és a Szentlélek lakott benne. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek ösztönzésére a templomba ment. Mikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy a törvény rendelése szerint tegyenek vele, karjába vette és e szavakkal áldotta az Istent: „Bocsásd el most szolgádat, Uram,szavaid szerint békességben, hiszen már látták szemeim az üdvösséget, amit minden nép számára rendeltél: világosságul a pogányok megvilágítására
és dicsőségére népednek, Izraelnek.” Atyja és anyja csodálkozva hallgatták, amit mondott. Simeon áldotta őket és így szólt anyjához, Máriához: „Sokak romlására és föltámadására lesz ő Izraelben: jel, amelynek ellenszegülnek – s a te lelkedet is tőr járja át – hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése.” Volt ott egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Már igen éltes korú volt. Szüzessége után hét évig élt férjével, majd özvegy lett. Már nyolcvannégy éves volt. Nem vált meg a templomtól: éjjel-nappal böjttel és imádsággal szolgált Istennek. Ő is odajött abban az órában, magasztalta Istent és beszélt róla mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.