Akkor Júdás kapott egy csapat katonát, a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat. Kiment velük lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve.
Jézus tudta mindazt, ami rá várt, eléjük ment hát és megszólította őket: „Kit kerestek?”
„A názáreti Jézust” – felelték. Jézus megmondta nekik: „Én vagyok.” Júdás, aki elárulta, ott állt köztük.
Amint tehát azt mondta: én vagyok, meghátráltak és a földre estek.
Ő újra megkérdezte: „Kit kerestek?” „A názáreti Jézust”, ismételték azok.
„Mondtam már nektek, hogy én vagyok, felelte Jézus. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket.”
Így teljesedett be, amit mondott: „Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál.”
Simon Péternél azonban volt kard, kirántotta, rásújtott a főpap szolgájára és levágta annak jobb fülét. A szolgának Malkus volt a neve.
Jézus rászólt Péterre: „Tedd hüvelyébe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, melyet az Atya adott nekem?”