Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel az a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarába.
Péter azonban kint maradt az ajtónál. A másik tanítvány, a főpap ismerőse, kiment, szólt az ajtónállónak és bevitte Pétert.
Az ajtónálló szolgáló közben megjegyezte: „Nem vagy te is ennek az embernek a tanítványai közül?”
„Nem vagyok” – felelte. A szolgák és a poroszlók a parázsló tűz körül álltak és melegedtek, mert hideg volt. Péter is közéjük állt és melegedett.
A főpap tanítványai és tanításai felől faggatta Jézust.
Jézus így felelt: „Én nyíltan beszéltem az emberek előtt. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban semmit sem mondtam. Mit kérdezel engem?
Kérdezd azokat, akik hallották, mit beszéltem. Azok tudják, mit mondtam.”
E szavakra az egyik ott álló poroszló arcul ütötte Jézust. „Így felelsz a főpapnak?” – förmedt rá.
Jézus csak ennyit mondott: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, de ha jól, miért ütsz engem?”
Annás akkor megkötözve elküldte őt Kajafás főpaphoz.
Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: „Nem vagy te is ennek a tanítványai közül?”
„Nem vagyok” – tagadta. Erre a főpap egyik szolgája, rokona annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: „Hiszen ott láttalak vele a kertben.”
De Péter ismét tagadta. Erre nyomban megszólalt a kakas.