Kis türelmet
Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
ELSŐ ÉNEK AZ ÚR SZOLGÁJÁRÓL: 42,1-9
42

1 Íme, az én szolgám, akit támogatok,
választottam, akiben kedvemet találom.
Ráadtam lelkemet,
igazságot visz majd a nemzeteknek.

Nem kiált, nem emeli fel hangját,
és nem hallatja az utcán.

A megroppant nádszálat nem töri össze,
és a kialvó mécsbelet nem oltja el;
hűségesen visz igazságot.

Nem alszik ki, és nem roppan össze,
míg igazságot nem tesz a földön;
és az ő nevében bíznak a nemzetek.

A próféta meghívása 6 1Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat, amint magas és kiemelkedő trónuson ült, és ruhájának uszálya betöltötte a templomot. Szeráfok álltak mellette; hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, és kettővel repültek. 3Az egyik így kiáltott a másiknak:

»Szent, szent, szent a Seregek Ura,
betölti az egész földet dicsősége!«

4Megrendültek a küszöbök alapjai a kiáltó hangjától, és a ház betelt füsttel.
Ekkor így szóltam:

»Jaj nekem, végem van!
Mert tisztátalan ajkú ember vagyok,
és tisztátalan ajkú nép között lakom,
mégis a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!«

Erre odarepült hozzám az egyik szeráf; kezében parázs volt, melyet csípővassal vett el az oltárról. Hozzáérintette a számhoz, és így szólt:

»Íme, ez megérintette ajkadat,
és eltűnt a bűnöd,
vétked bocsánatot nyert.«

Majd hallottam az Úr hangját, amint mondotta: »Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?« Ekkor azt mondtam: »Íme, itt vagyok, engem küldj!« 9Erre így szólt: »Menj, és mondd ennek a népnek:

‘Hallván halljatok, de ne értsetek,
és látván lássatok, de ne ismerjetek!’

Tedd hájassá e nép szívét,
fülét tedd süketté, és szemét ragaszd le,
hogy ne lásson szemével,
fülével ne halljon, és szívével ne értsen,
hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon!«

Erre megkérdeztem:

»Meddig, Uram?« Ő így szólt:
»Amíg el nem pusztulnak a városok, s lakók nélkül nem lesznek,
a házak emberek nélkül,
és a szántóföld pusztává nem válik.«

12 Eltávolítja az Úr az embereket,
és teljes lesz az elhagyatottság az országban.

13 Még ha meg is marad benne egy tizednyi,
az is csak elpusztul újra,
mint a terebint és mint a tölgyfa,
amelynek kidöntés után megmarad a törzsöke:
szent mag a törzsöke.

Az Emmánuel-jövendölés 7 1Történt pedig Ácháznak, Júda királyának napjaiban, aki Jótámnak, Uzija fiának volt a fia, hogy felvonult Rászin, Szíria királya, és Pekach, Remalja fia, Izrael királya Jeruzsálem ellen, hogy ostrom alá fogja; de nem tudták bevenni. Amikor eljutott a hír Dávid házához: »Szíria Efraimban táborozik«, megremegett a király szíve és népének szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől. Akkor azt mondta az Úr Izajásnak: »Menj ki Ácház elé, te és fiad, Seár-Jasúb, a Felső-tó vízvezetékének végéhez, a ruhamosók mezejéhez vezető útra, és mondd neki: Vigyázz, maradj nyugton! Ne félj, szíved ne szorongjon ettől a két füstölgő, üszkös fadarabtól, Rászintól és Szíriától, Remalja fiának heves haragja miatt, mert gonosz tervet szőtt ellened Szíria, Efraim és Remalja fia, mondván: ‘Vonuljunk fel Júda ellen, félemlítsük meg, hódítsuk meg magunknak, és tegyük királlyá benne Tábeél fiát!’«

Így szól az Úristen:
»Ez nem következik be, és nem történik meg!

Mert Damaszkusz csak Szíriának a feje,
Rászin pedig Damaszkusznak a feje!
Még hatvanöt esztendő, és összeomlik Efraim,
s nem lesz többé nép!

Szamaria csak Efraimnak a feje,
Remalja fia pedig Szamariának a feje!
Ha nem hisztek, bizony, nem maradtok fenn!«

10Szólt továbbá az Úr Ácházhoz, e szavakkal: »Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélyéből, akár fentről, a magasból!« De Ácház azt mondta: »Nem kérek, és nem kísértem az Urat.« Erre a próféta így szólt: »Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy embereknek vagytok terhére, és azért terhére vagytok az én Istenemnek is? Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz méhében fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni. Aludttejet és mézet eszik majd, hogy meg tudja vetni a rosszat és a jót tudja választani. Mert mielőtt a gyermek meg tudná vetni a rosszat, és a jót választani, elhagyott lesz az az ország, melynek két királyától rettegsz. Hoz majd az Úr rád, népedre és atyád házára olyan napokat, amilyenek nem jöttek, amióta Efraim elszakadt Júdától: Asszíria királyát.«

Ez történik majd azon a napon:
füttyszóval előhívja az Úr a legyeket,
melyek Egyiptom folyóinak torkolatánál vannak,
s a méheket, melyek Asszíria földjén rajzanak;

azok pedig eljönnek, és megtelepszenek valamennyien
a meredek völgyekben és a sziklák hasadékaiban,
minden tövisbozótban és minden itatóhelyen.

20 Azon a napon leborotválja az Úr
a Folyamon túlról bérbevett borotvával
– Asszíria királyával –
a fejet és a lábak szőrét,
s a szakállt is levágja.

Ez történik majd azon a napon:
mindenkinek lesz egy üszője és két birkája,

s a tej bősége miatt vajat eszik;
vajat és mézet eszik ugyanis mindenki,
aki megmarad az országban.

Ez történik majd azon a napon:
minden hely, ahol ezer ezüstöt érő, ezer szőlőtő van,
tövissé és tüskévé válik.

Nyilakkal és íjjal mennek oda,
mert tövis és bozót lesz az egész ország.

S a hegyoldalakra, amelyeket most kapával művelnek,
nem mennek fel a tövistől és tüskétől való félelem miatt:
ökörlegelő lesz az valamennyi, és aprómarha tapossa.

Jegyzetek

42,1 Második Izajás könyve négy éneket tartalmaz az Úr szolgájáról (42,1-9; 49,1-9; 50,4-9; 52,13-53,12). A szolga egyszerre jelezheti a fogságban szenvedő Izrael szent maradékát és egy szenvedő igazat, akiben a keresztény közösség Jézus sorsának leírását látta meg (vö. Mt 12,18-21).

6,1 Izajás könyvének ezt a részét a próféta emlékiratainak is nevezik. A közepén (7-8. fej.) 1. sz. első személyben számot ad működéséről a szír-efraimita háború idején.

6,1 A próféta meghívása igazolja tekintélyét, amellyel beszél.

6,1 A meghívás Kr. e. 739-ben a templomban történt. A szeráfok (nevük annyit jelent: lángoló) hatszárnyú, alul kígyó, fölül ember testű lények.

6,3 Izajás hallja a mennyei liturgiát, melynek a földi csak gyenge mása.

6,4 A földrengés, tűz és füst Isten megjelenésének előjelei (vö. Kiv 19,18).

6,9 A próféta nem fogja tudni feltartóztatni az ítéletet.

6,12 Utalás az északi országrész Kr. e. 721-es elhurcolására.

6,13 A megmaradó tized Júda törzse. – A zárómondat egy későbbi magyarázó kiegészítés, mely már utal arra, hogy a babiloni fogság nem lesz a vég.

7,1 Ácház királyt Damaszkusz és Izrael az Asszíria-ellenes szövetségbe akarják erőszakkal bevonni. A király épp a város vízellátását ellenőrzi, amikor Izajás a fiával, akinek neve prófétai üzenetet hordoz („Sear Jasúb”: a maradék visszatér), találkozik vele (vö. 2Kir 16,5-9).

7,10 A király nem akar jelet kérni, nehogy a jel megtörténte után hallgatnia kelljen a prófétára. A próféta maga hirdeti hát ki a jelet: egy lány (a héber szöveg szerint; a görög ezt szűznek fordítja) fogan, és fiának első életévében (amikor tejet és mézet eszik) utoléri a büntetés Damaszkusz és Izrael királyát.

7,20 A rabszolgáknak borotválták le a haját.